Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-05 / 87. szám
Meséljünk a meséről Fehérlófia Pöltl Zoltán _________________:____________ N em véletlenül készítette el Jankovics Marcell az 1970-es években a címbeli mesével azonos című egész estés rajzfilmjét. A magyar népmeséi- és hiedelemvilág alaptörténete ez, a misztikus körülmények között született emberlényé, aki a világ irányítását biztosító képességekkel rendelkezik, (lead) A kalandos történetből ugyanakkor mégis az sejlik fel, hogy Fehérlófia egy közülünk, bár kétségtelen, hogy ő a szegény ember legkisebb eszes és ügyes „szupermenszerű” fia, a királyfi, aki sárkányokat reggelizik, a góbé juhásziegény, aki móresre tanítja a gonosz uraságot és tönkrezúzza a falubéli lányok szívét. Először nézzük, milyen is volt a kezdet, annak a mesének a kezdete, amely tulajdonképpen több kisebb meséből szövődött eggyé. „Egyszer volt, hol nem volt, még az Operenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:- Látod, fiam, azt a nagy fát?- Látom.- Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló:- No, fiam, már látom, elég erős vagy. ” Ezután jön a kedvenc részem, amikor Fehérlófia világgá megy, és találkozik majdani barátaival, Fanyűvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval. Fehérlófia egy ma már elfeledett módon lesz a három „ultraman” jó barátja, először megmérkőznek egymással, aztán amikor kiderül, hogy ki a jobb (megsúgom, mindhárom esetben Fehérlófia diadalmaskodott), akkor békével csapnak egymás tenyerébe. A három szupererős figurával való birkózáskor mindig egyformán dől el a mérkőzés eredménye, ki tudja a másikat mélyebbre belevágni a földbe. A titokzatos erejű négyesfogat aztán egy igen különös ellenféllel találja szembe magát közös útjuk során. Hétszünyű Kapanyányi Monyók már nevének helyes kiejtésében is igen sok nehézséget okozott hőseinknek, de valószínű az olvasóknak hasonlóképpen. Az amúgy gyakorlatilag a gonosz törpe prototípusát hozó démoni alak azzal bosszantotta fel Fehérlófiát és barátait, hogy beszökött táborhelyükre, és ott varázserővel elvette az éppen készülő vacsorának valót, és mind befalta azt. Miután Fanyűvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval megtette ezt, Fehérlófia vette át az őrséget, és felkészülten várta a kis törpe szörnyet. A mese szála e ponton tovább emeli a történet lejtőjét és a Monyokkal való küzdelem és az azt követő üldözés után Fehérlófia, gyávaságuk miatt hátramaradt erős barátait, egyedül megy le az alvilágba. A különös helyen aztán újabb furcsa kalandok várják Fehérlófiát, aki megtalálja élete párját. Vagyis párjait. ,Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement belé; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert.- Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár?- Hát biz én - felelt Fehérlófia - egy ördögöt kergettem.- No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar!- Nem búvok biz én, megbirkózom én vele. Arra a szóra ott termett a sárkány.- No, kutya - mondja Fehérlófiának -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszérűmön! Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. ” A folytatásban kiderül, hogy a hirtelen megözvegyült királykisasszony ugyan megszabadult borzasztó férjétől, de még van két nővére, akik hasonló rémséges férjek rabigájában szenvednek. Amikor ezt megtudta, több se kellett Fehérlófiának, hanem elment a nővérekhez és ott is megregulázta az agresszor férjeket. A feszültség fokozását a sárkánypaloták réz-, ezüst- és aranyanyagával, illetve maguk a sárkányok fejszámának növekedésével - három, hat és tizenkettő - kapjuk meg. Fehérlófia minden sárkányok lefejezése, illetve szépséges feleségeik begyűjtése után a felvilágra indul, ahol a gyávaságukért meglakoló hűtlen barátok elrendezése után természetesen minden jóra fordul. „El is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy fiú. Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az apjokhoz. Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. ” A magyar irodalmi szakmai egyesületek nyílt levele Hiller István oktatási és kulturális miniszterhez Miközben a magyar irodalom a magyar kultúra és az ország egyik leghatékonyabb nagykövetévé nőtte ki magát, az Európa-szerte kimagaslóan népszerű és elismert, kortárs magyar irodalom az ország potenciális reklámhordozójává lett, a 2007-es állami költségvetés nem tartalmazza a háttérben dolgozó irodalmi egyesületek támogatását. A kulturális tárca megszüntette a forrást, mely ezeknek a kiemelten fontos, közhasznú kulturális egyesületeknek a működését lehetővé tenné. Az alábbi irodalmi szervezetek egységesen tiltakoznak ez ellen az egyoldalú döntés ellen, egyúttal megfogalmazzák azt az álláspontjukat, hogy egy szakminisztériumnak az a feladata, hogy ha adott forrásokból nem tudja támogatni a szakmai egyesületeket, érdekképviseleteket, alternatív lehetőségeket keressen. Fontos kijelenteni, hogy más támogatási tételekhez képest (például film, színház) csekély összegekről van szó. Ezért az alulírott egyesületek arra kérik Hiller István miniszter urat, hogy míg ez a lehetetlen helyzet meg nem szűnik, és az irodalmi szervezetek támogatása a 2008-as költségvetésbe vissza nem kerül, igyekezzék minden lehetőt megtenni az egyéb források biztosítására. Az alulírott irodalmi egyesületek ezért szükségesnek tartják, hogy az oktatási és kulturális tárca vezetője minél előbb lehetőséget találjon a szépirodalom állami finanszírozásáról folytatandó megbeszélésre, különös tekintettel az említett forrásokra, amelyek miniszteri közreműködés nélkül nem jelentenek elérhető, reális megoldást számukra. Megkeresésüket azért nyílt levélben teszik közzé, mert eddigi tárgyalási kezdeményezéseikre csupán halogató választ kaptak. Budapest, 2007. április 26. Drámaírók Kerekasztala Fiatal írók Szövetsége írók Szakszervezete József Attila Kör Magyar írószövetség Magyar Műfordítók Egyesülete Szépírók Társasága VIII HIDLAP • 2007 május 5., szombat hídlapmagazin Szubjektív kultúrszemle Gyere, Gyuri, Győrbe! Sztyeppéi Sztyopa Oly’ sok esztendőn át való folytonos jelenlét után sem maradhattunk távol a Rába-parti (ott nem habzik, csak szimplán koszos) megyeszékhely hagyományos összesített-művészeti (felkapott kifejezéssel élve: multikulturális) fesztiváljától, a Mediawave-től, felnyergeltük tehát a benzinfaló szörnyeteget, és elszánt kommandókkal nekivágtunk az útnak. Amin aztán - átmenetileg - megrekedtünk, mert Lajos, a szörnyetegautó időnek (és Győrnek) előtte mind megette, amit feneketlen tartálya elnyelhetett, (lead) műfajban, sokféle nemzet lányai és fiai nyitnak kaput a kultúrára és egymásra, bizonyítva, hogy a művészetvirágnak minő számos (és egyedi illatú) szirma van. Bár erősen vágytunk rá, egyelőre odébb helyeztük a filmek közötti csemegézést - ami abszolút helytálló a Mediawave-et illetően, hiszen máshol nem látható kísérleti, animációs kis- és nagyjátékfilmeket nézhet a multiplexektől megcsömörlött honpolgár -, a következő napon inkább a két szomszédos falu (Écs és Ravazd) közötti traktortúrára neveztünk be. Ami, minő meglepő, traktorokon bonyolódik. Égés (jelentős testalkattal történő járműre tele- pedés bonyodalmai) ellen első osztályú írnak szolgált a finom tájbor és a finom hazai koszt, a megfáradt lelket pedig mindenféle zenés-táncos előadások frissítették. Nagy örömünkre szolgált, hogy május elsején műsorra tűzték az Oscar-díjas (és jó régen nem rendezett) filmdirektor, a cseh Jiri Menzel Őfelsége pincére voltam című régi vágású moziját, aki szereti a mestert - és a másikat, a film alapjául szolgáló regény íróját, Bohumil Hrabalt - nem fog csalódni. Sőt (vagy sört). S ha már a filmek. Arra nem voltunk képesek, hogy több helyen legyünk egyszerre, hiszen hát program és látnivaló rengeteg akadt, azért bekukkantottunk egy-két filmszekcióra, és így például megrázott bennünket az amerikai Sean Meredith Dante pokla című alkotása (is). Jártunk még kortárs dzsessz-nagyemberek- Dave Liebman and Ellery Eskelin Quartet- koncertjén, de hallgathattunk isztambuli alternatív rockot szintúgy (Replikas formáció), amik alaposan kitisztították a közhelyes zenéktől „zsírosuk” füleinket, igaz, így viszont lemaradtunk Hargitai Ildikó erotikus meséiről (A likból lett leány), de majd máskor. Hiszen amúgy is idénre kellőképpen elszédültünk. De nagyon jólesett. A nagy zabálás emberi viszonylatokban szintén meghozta az étvágyas kedvet, tehát a szállás (egycsillagos hotelnek álcázott munkásszálló, igazi B-kategóriás horrorfilmek terepe) elfoglalását követően következett a mohó kiskocsmás halestebéd, seritallal és csuszával nehezítve. Az április 27-én induló fesztivál - ami ma, lapzárta után ér véget, és hirdet eredményeket a versenyző filmek között (érdeklődőknek: www.media- wave.hu ) központja néhány versztányira terült el, nevezzük Széchenyi térnek, úgyhogy kissé kerekded pocakkal (na jó, csüngő hasakkal) sem bizonyult nehéznek oda evickélni (pláne, hogy megint remek házi pálinkákat mértek). Ami fölötte megérte, mert a lármás placcon spanyol mozgó, fém, ügyességi játékokkal próbálkozhatott a kicsi és a nagy (az Artúr és az Indián), és nagyszerű zenészek szórakoztatták a nagyérdeműt, például Fatima Spar és együttese, akik történetesen a múlt század harmincas éveinek muzsikáját ötvözték keleties dallamokkal, táncolni való fúvósbetétekkel. Már jó ideje nem pusztán a filmeké a kizárólagos főszerep a győri fiesztán, találóan jellemezték gazdái (Hartyándi Jenő ötletember és Durst György producer és alapítványi elnök), hogy itt a „párhuzamos kultúrák” találkoznak, akad itt mindenfajta zene, kiállítás, performance, miegyéb, lehet együtt mórikázni mongol punkokkal és a vécében együtt borongani (vagy söröngeni) kurd dobosokkal. Vagyis sokféle
