Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-19 / 97. szám
Gasztronómiai kalandozások - néhány vadhús-étel hídlapmagazin 2007. május 19., szombat • HÍDLAP VII A szűz, aki Varga R D. ______________ ____ C sodálatos szentje Franciaország történetének - a G. B. Shaw-t is drámaírásra ihlető - Orleans-i Szűz, Johanna. A gallok történelmének legsötétebb korszakában, a százéves háború idején élt, amikor az angol uralkodók a francia trónt akarták megszerezni. : Troyes-ban 1420. május 20-án az elborult elméjű VI. : (Őrült) Károly francia király nevében Izabella királynő • és Jó Fülöp burgundiai herceg egyezményt kötött V : Henrik angol uralkodóval, miszerint Henrik feleségül • veszi VI. Károly leányát, Katalint, és a király halála i után örökli a francia koronát. Ez az egyezmény kizár- : ta az öröklésből Károly fiát, a „dauphint” (a trónörö- : kost), állítólagos törvénytelen származása miatt. ■ A trónviszályokat kihasználó kisebb-nagyobb : hűbérurak szabadon hódolhattak harácsolási szénfeszülettel vedélyüknek. A jelentősebb haszon kedvéért hol az egyik, hol a másik fél oldalára álltak (ami, sajnos, számunkra sem ismeretlen). Ilyen légkörben élte át Johanna a látomásait, amelyekben az analfabéta pásztorlány küldetésül kapta, hogy tegye a trónörököst fölszentelt királlyá, és tisztítsa meg az országot az angoloktól. A tizenkettőt töltötte be ekkor. Környezete minden tiltakozása és apja fenyegetése ellenére Baudricourt lovaghoz, a közeli Vau- couleurs várának parancsnokához ment, akit - két hiábavaló kísérlet után - sikerült rábírnia, hogy adjon mellé egy kis csapatot, aminek kíséretében a trónörököshöz indulhat. Férfiruhát öltött, így lovagolt az ellenség megszállta területen keresztül Chinonba a dauphinhez. Károly, aki egyébként is könnyen befolyásolható, ingatag ember hírében állott, környezete sugallatára bizalmatlanul fogadta őt. Letette uralkodói ruháját, és nemesi öltözetben elvegyült a főurak közt, hogy a „boszorkány” föl ne ismerje. Boszorkány helyett azonban egy szerény, egyszerű külsejű pásztorlány lépett a terembe, és egyenesen az álruhás királyhoz tartott, akit még sohasem látott, de egyszerre fölismert. Térdre borult és átkarolta lábait. Károly fölkiáltott: „Nem én vagyok a király, hanem ez itt!” - és rámutatott egy úrra, akit az uralkodói színekbe öltöztettek. A lány azonban nem tágított, hanem ünnepélyesen mondta: „Nemes trónörökös uram, az Egek Királya általam üzeni, hogy Reimsben majd királlyá kenik, és megkoronázzák.”. Johannát ezt követően számos próbának vetették alá, amiket mind derekasan kiállt. A legelképesztőbb mégis az volt, amikor háromnapos harc után, 1429. május 8-án Orléans-t sikerült megszabadítania az angoloktól. 1429. június 18-án pedig a Patay-i csatában az angolokat a Loire menti állásaik föladására és elhagyására kényszerítették, parancsnokuk, Talbot elesett. A francia sereg ekkor az angolok háta mögött Reimsbe vonult. Ott 1429. július 27-én a zászlaját vivő Johanna jelenlétében a trónörököst királlyá szentelték. Ezzel VII. Károly visszanyerte az angol uralkodótól, VI. Henriktől a törvényes ország-úri jogokat. Johannát azzal jutalmazta meg, hogy egész családját örökös nemesi rangra emelte (ezt a címet ő maga sohasem viselte), és szülőhelyének adómentességet biztosított. A koronázás után Johanna addig akarta folytatni a harcot, amíg - küldetésének megfelelően - az harcolt angolokat teljesen ki nem űzik az országból. Az ingatag jellemű VII. Károly azonban tanácsadói hatására - akik féltették a Szűztől a királyra gyakorolt befolyásukat - lassanként elfordult egyetlen, igaz támaszától. Kezdte hátráltatni Johanna terveit, lassította csapatai előrevonulását. Elbocsátotta a költséges koronázási sereget, és titkos tárgyalásba kezdett a leghatalmasabb hűbéresével, az angolok oldalán harcoló burgundi herceggel. így aztán a Szűz Párizs felszabadítására irányuló támadása szeptember nyolcadikán - támogatás híján - sikertelen maradt. A katonák a király parancsa szerint visszatértek a Loire-hoz. Tél végén Johanna a hosszú tétlenséget megunva, saját felelősségére megindult a burgundoktól ostromlott Champiegne védelmére. 1430. május 23-án délután kirohanást intéztek az ostromlók ellen, ahol Johanna fogságba esett. Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták az egyházi hatóságnál. A per Rouenban zajlott a párizsi egyetem ötvenhárom doktora, valamint a domonkos inkvizítor előtt. Az elnök, Couchon, a beauvais-i püspök volt, egyben az üresedésben lévő érsekség helynöke. Kétségtelenül az angolok nyomása alatt állt, és a per lefolytatásában több szabálytalanságot is elkövetett. Johannát először életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd az angolok követelésére kimondták a halálbüntetést, és átadták a hóhérnak. Kopaszra nyírt fejére papírsüveget húztak ezzel a felirattal: „Eretnek, szakadár, visszaeső bűnös, hitehagyó, bálványimádó”. Kordáját nyolcszáz angol katona kísérte. Johanna az egész úton áhítattal imádkozott. A korabeli feljegyzések leírják, mindenki sírt körülötte. Mielőtt a kordé a vesztőhelyre ért volna, odarohant egy pap, és rimánkodva könyörgött a szűz bocsánatáért: ő volt a per egyik hamis tanúja, Jeanne sorsának megpecsételője. Rouen régi piacterére érve az elítélt letérdelt, mindenkitől bocsánatot kért (bíráitól és elítélőitől is), és hangosan ajánlotta lelkét Istennek, a Szent Szűznek, Szent Mihálynak, Szent Katalinnak és Szent Margitnak. Feszületet kért. Egy angol katona két gallyat kötött össze, amit Johanna a keblébe rejtett, ez végig vele maradt. Amikor a máglyát meggyújtották, nagy szóval fölkiáltott: „Jézus! Jézus!” Ez volt az utolsó szó is, amit hallani lehetett ajkairól. Huszonöt esztendőnek kellett eltelnie, amíg az angolok végleges kiűzését követően VII. Károly Johanna családjának kérésére jóvátételi eljárást indított. Sokan éltek még az egykori tanúk közül, és nem egy elítélője ismerte el, hogy a Szűz cselekedeteit Isten Lelkének sugallatai vezették. 1909 április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án szentté avatták. 1944. május 13-án XII. Pius pápa Franciaország második patrónájának nyilvánította. dekagramm paradicsom, két darab zöldpaprika, két deciliter fehérbor, só, bors, majoránna, fokhagyma, trombitagomba. Elkészítés: a kellően megmosott vaddisznóhúst vékony csíkokra szeljük a füstölt szalonnával együtt. A húst hideg vízbe rakjuk, a szalonnát megpirítjuk, majd kiszedjük. Ennek zsírjára tesszük az apróra vágott hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát, és néhány percnyi forralás után hozzáadjuk a húst. Amikor az a színét veszti, felöntjük a borral. Hozzáadjuk a fűszereket, fedő alatt pároljuk. Amikor a hús majdnem megpuhult, hozzátesszük a megsült szalonnadarabokat, az apró csíkokra vágott hámozott uborkát, és még egyszer jól felforraljuk - ügyelve arra, hogy a leve „rövid” legyen. A feketebabköret hozzávalói: tíz dekagramm feketebab, tíz dekagramm rizs, tíz dekagramm füstölt tarja vagy sonka (apróra vágva), egy deciliter olaj, egy fej vöröshagyma (apróra vágva), egy darab zöldpaprika (apróra vágva), egy gerezd zúzott fokhagyma, só, babérlevél, bors, pirospaprika, szegfűbors. Elkészítése: a babot előző este beáztatjuk. Másnap a vizet leöntjük, és kb. öt deciliter friss vízben negyven-negyvenöt percig főzzük, amíg a bab puha nem lesz, de még nem megy széjjel. Tegyük rá a hagyma, fokhagyma, zöldpaprika felét, továbbá a sót, borsot, pirospaprikát, szegfűborsot, babérlevelet, majd a rizst, és két és fél deciliter forróvizet. Befedve, takaréklángon főzzük további harmincöt-negyven percet, amíg a lé el nem főtt. Keverjünk bele négy evőkanál olajat, és vegyük le a tűzről. Míg a rizs fő, a maradék zsiradékban pároljuk meg a visszamaradt hagymát, fokhagymát, zöldpaprikát és az apróra szeletelt sonkát. Ha megsült, öntsük a rizses babra feltétként. Vadhússzeletek epres borsmártással Hozzávalók négy-hat személyre: egy kilogramm vadhús, tíz dekagramm baconszalonna, három evőkanálnyi olaj, só, bors, fokhagyma, két babérlevél, kakukkfű, rozmaring, két és fél deciliter bor, három fej hagyma, egy narancs, egy citrom, egy evőkanálnyi áfonyadzsem, egy teáskanálnyi bors, huszonöt dekagramm eper, egy teáskanálnyi mustár, szerecsendió. Elkészítés: a húst forró olajban áthúzatjuk, rászórjuk a fűszereket és a fokhagymát, felengedjük vörösborral, hozzákeverjük a szalonnát és a hagymát. A húst kivesszük. A narancs és a citrom héját beleszórjuk a mártásba. A húst pihentetjük, felszeleteljük. A mártást a gyümölcsökkel átforraljuk és a szeletelt hússal - nokedlivel - tálaljuk. Jó étvágyat! Varga Péter Dénes ______________________ N em állíthatom, hogy a vadból készült ételek a legolcsóbb ínyencségek közé tartoznak, egyszer-egy- szer azért megengedhetjük magunknak. Érdemes, főként hogy napjainkban már hozzá is lehet jutni, hiszen számtalan hentesüzlet nagy betűkkel hirdeti, ha kapható náluk vadhús. Arról nem beszélve, hogy jól elkészítve marhahússal könnyedén helyettesíthető. Nézzünk most néhány igazi csemegét ebben a „kategóriában”! Vadas kuktában Hozzávalók (két személyre): ötven dekagramm pörköltnek való marhahús kockákra vágva, négy evőkanálnyi étolaj, két nagy fej vöröshagyma kockákra -vágva, egy szál sárgarépa felkockázva, egy édes csöves paprika kockákra vágva, négy mokkáskanálnyi őrölt, édes pirospaprika, öt darab babérlevél, fél, csapott mokkáskanálnyi őrölt feketebors, másfél mokkáskanálnyi só, negyed mokkáskanálnyi őrölt babérlevél, negyed mérőcsészényi (fél deciliter) víz. A habaráshoz: egy csapott evőkanálnyi liszt, két deciliter tejföl szükséges. A hozzávalókat tegye bele a kuktába. Jól keverje össze egy fakanállal, hogy az ételt egyenletesen átjárják a fűszerek. Helyezze fel a fedőt az edényre. Ha a kukta jelez, várjon, amíg a fazék kissé lehűl, aztán fordítsa a szelepet az „open” (nyitott) pozícióba, hogy a maradék gőz is távozzon a kuktából. Ekkor már le tudja venni a fedőt. Nézze meg, hogy jól átpuhult-e a marhahús. (Néha ugyanis előfordulhat, különösen a marhahússal, hogy kissé szívósabb.) Ha úgy találja, hogy a hús nem elég puha, tegye vissza a fedőt. Egy mélyebb tálkában keverje simára az evőkanálnyi lisztet a tejföllel. Adja a vadas alaphoz a behabart tejfölt, és fedő nélkül hagyja kb. egy-két percig összefőni. Ezzel a vadas elkészült. Tálalja frissen főtt zsemlegombóccal! Ha nem kíván a zsemlegombóccal bajlódni, tökéletes durumlisztből készült kifőtt kagylótésztával is. Vadásztokány feketebab körettel Hozzávalók: hatvan dekagramm csont nélküli vaddisznóhús, tizenöt dekagramm füstölt szalonna, harminc dekagramm vöröshagyma, harminc dekagramm kovászos uborka, tizenkét A kultikus képregény - meg a film (N. Sy.) A képregény és a film között nem nehéz analógiákat találni: vizuális médiumok, többnyire történetközpontúak, és mindkettőnek keményen meg kellett küzdenie azért, hogy művészetként ismerjék el - hazánkban a képregény küzdelme éppen csak elkezdődött. Varró Attila 2004 szeptemberében kezdte el publikálni a képregényeket és képregényszerzőket bemutató írásait a Mozi- net magazinban, a most megjelenő, Kult-Comics című kötetében a szerkesztők az első harminc esszéjét gyűjtötték össze, ízelítőt adva az elmúlt hatvan év amerikai, európai és japán terméséből. A kép igen változatos: milliós példányszámban fogyó szuperhős-történetek, háromkockás (úgynevezett) „stripek”, ezeroldalas manga-nagyregények és lírai önvallomások követik egymást. A szerző így ír könyvének előszavában: „Képeken keresztül kommunikálni a befogadóval a kultúrelit közhiedelme szerint alacsonyabb rendűnek számít, mivel konkrétabb és kevesebb szellemi elvonatkoztatást igényel a verbális kommunikációnál: egy könyvet olvasni kell, a képregényt csupán nézni. Míg a festészetnél ez megbocsátható, mivel egy alapvetően nem-narratív művészeti formáról van szó, a képregényt, akárcsak a filmet meghatározó módon történetmesélő médiumként tekintik a sarki pékségtől a Sorbonne-ig, mellesleg téves és leegyszerűsítő általánosítással. A képregény és a film esetében máig alapvető befogadói hozzáállást jelent, hogy a kép csupán a szöveginformáció illusztrációjára szolgál, ekképpen nem szorul önálló interpretációra - dekódolása, megértése kimerül a látvány történetszintű feldolgozásában: Charlie szomorú, az erődöt bekerítették, apu kocsit vezet. Kép és szöveg párkapcsolatában első könyvélményeinktől kezdve az olvasás szerepe dominál: ahogyan megtanuljuk értelmezni, feldolgozni a nyelv absztrakt : kódrendszerét, úgy esik egyre kevesebb szó a képek kommunikációjáról. Ezért tekintik sokan a képregényt a felnőttek képeskönyveinek, véleményüket mai napig ez az ablak-zsiráf szemléletmód határozza meg: szemükben a kép csak segíti a szöveginformáció feldolgozását, de nem tekinthető vele egyenrangú közlésmódna. Márpedig a képregény olvasását ugyanúgy meg kell tanulni, mint a könyvekét - ezen tudás hiányában végiglapozni az Akirát, a Sin Cityt vagy a Sandman-szériát nem sokkal értelmesebb tevékenység, mint csupán a változatos oldalképeket megcsodálni egy Majakovsz- kij-kötetben.” A Kult-Comics nemcsak történeti, de elméleti munka is, cikkeit böngészve kirajzolódhat az olvasó előtt egy művészeti ág működése és fejlődése, a grafikai megoldások és a narratív sémák változása. Nem utolsósorban pedig talán közelebb hoz annak megfejtéséhez, hogy Hollywood miért nyúl egyre gyakrabban egy-egy rajzolt történethez, ha vizuálisan forradalmit akar a vászonra varázsolni.
