Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)

2007-05-03 / 85. szám

HÍDLAP • 2007. május 3., csütörtök www.istergranum.hu Aszálykár: korábban, de rosszabb minőséget arathatunk Ötéves a pilisszántói Szikla Színház Még felbecsülhetetlen, mekkora kárt okoz a szárazság és egyes helyeken a kései fagy csak költséges, de nem is szokás a ha­talmas kiterjedésű szántóföldeken. Maller László megyei főfalugazdász kérdésünkre kifejtette: fagykárról sze­rencsére sehonnan nem kaptak jelzést, ám a csapadékhiány egyre aggasztóbb, már csak a növényvédelem szempont­jából is, hiszen az eső nem tudja be­mosni a talajba a szükséges szereket. A felmérések szerint egész áprilisban mindössze 0,4 milliméter csapadék esett, ahhoz viszont, hogy ne kerüljön veszélybe a termés, minimum 20 mil­liméter kellene a földnek lehetőleg 10 napon belül. Hétvégére ugyan jósol­nak esőt a meteorológusok, de nem biztos, hogy ez elegendő lesz a már- már sivatagi talajnak. A kárt szenve­dett gazdák pedig nem nagyon várhat­nak kompenzációt, hiszen elemi ká­rokra kevés biztosító kínál korrekt szerződést. A nemzeti kárenyhítési alapba megyénkben körülbelül 10 gaz­da fizetett be, nekik lehet esélyük arra, hogy az aszály miatti terméskiesés bi­zonyos hányada után kártérítést kapja­nak. A Magosz állami támogatást sür­get a nyírségi gyümölcskertészek szá­mára, akik 70-90 százalékos fagykárt könyvelhetnek el, ahogyan szintén kormányzati segítségre számít a Ma­gyar Agrárkamara is. Csikai Miklós, a szervezet elnöke hangsúlyozta, hogy egyelőre felmérhetetlen az a kár, amit a szárazság okozott, de ha marad az aszály, akkor a tavaszi vetések, a nap­raforgó, kukorica és a gyümölcsösök is veszélybe kerülnek. • Sz. H. Külföldön erősít a Suzuki Brüsszelt megjárt kiállítás Párkányban Aláírásgyűjtés a felvidéki magyarság kárpótlásáról Az esztergomi állomást követően má­tól Párkányban látható a Brüsszelt is megjárt felvidéki magyarok deportálását bemutató kiállítás. Mindeközben aláírás- gyűjtés indul a Benes-dekrétumok és az arra épülő rendeletek miatt hontalanná, kifosztottá és kisemmizetté vált egykori csehszlovákiai magyarság kárpótlásáért. A csehszlovákiai magyarok elhurcolá­sát bemutató tárlat 2004-től a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában látható Magyar Kálvária 1945-48 címen. A kiállítást egy év alatt 10 ezer személy, köztük egy brüsszeli képviselőcsoport is, megtekin­tette. A hatvan évvel ezelőtti események emlékképei egy néppárti képviselő kez­deményezésére kerültek Brüsszelbe, igaz a Komáromban 210 négyzetméternyi te­rületen bemutatott gyűjtemény sem anyagi, sem pedig helybeli adottságok miatt nem utazhatott az uniós székházba, így az arról készült fotók, valamint ma­gánszemélyek tulajdonában lévő doku­mentumok másolatai voltak ott kiállítva. A tárlat brüsszeli bemutatatását sok szlovákiai politikus ellenezte, vélemé­nyük szerint a rendezvény szándékosan elferdíti a történelmet és feszültséget szít. A februárban még Szímőn látható tárlat március 17-én érkezett az esztergo­mi ferences gimnáziumba, május máso- dikától azonban egészen június 1-ig a párkányi Városi Múzeumban látható. A dokumentumfilm-bemutatóval egybekö­tött kiállítást Fehér Csaba történész, az említett intézmény vezetője, délután négy órakor nyitja meg. A gyűjtemény kurátora már Esztergomban is elmondta: „a tárlat azzal a céllal jött létre, hogy egyrészt megismertesse az elferdített va­lóságot, vagyis tiszta képet fessen a hon­talanság éveiről, másrészt, felhívja a fi­gyelmet arra, hogy ezt az egyik oldalon máig fájó, a másik oldalon pedig agyon­hallgatott történelmi korszakot csakis a meghurcoltak tisztességes kárpótlásával lehet rendezni“. Ennek megfelelően Fehér Csaba, aki a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke nemrégiben bejelentette: aláírásgyűj­tést kezdeményeznek a Benes-Dekré- tumok és az 1945-48 közötti időszak egyéb magyarellenes jogfosztó intéz­kedései következtében kisemmizett és hontalanná vált magyarok kárpótlása érdekében. A május elején induló kez­deményezés célja, hogy bizonyítsák a szlovákiai és európai közéletnek, illet­ve politikának, hogy a felvidéki ma­gyar nemzeti közösség igenis igényli azt az anyagi és erkölcsi kárpótlást, gesztust, amelyet a németek és zsidók már megkaptak. A második világháborút követően Eduard Benes csehszlovák elnök dekrétumai az or­szág területén élő két kollektív bűnösként számon tartott etnikumot, a magyarokat és a németeket érintette a leginkább. A magyarságot megfosztották az állampolgárságuk­tól, vagyonuktól, betiltották az anyanyelvűk használatát, elkobozták a földjeiket - ide cseheket és szlovákokat telepítettek. A szudétanémetek kitelepítését követően megkez­dődött a „munkaerő-toborzás”: marhavagonokban szállították a felvidéki magyarokat Csehországba. Április közepén tartott állapotfelmé­résük alkalmával a megyei falugazdá­szok még nem láttak súlyos gondokat a vetésnél, szépen fejlődött a repce és a kalászosok is, ám mostanra az akko­ri jó minősítéseket közepesre kellett módosítani: a szárazságban több nö­vény alig fejlődik, öntözni pedig nem­idén ünnepli ötödik születésnapját a pilisszántói Szikla Színház, amelyet az ottani kőbánya bezárását követő rekulti­váció során alakítottak ki az ókori gö­rög színházak mintájára pályázati segít­séggel. A Szikla Színház repeortáija év­ről évre bővül, ahogyan népszerűsége is folyamatosan nő, így idén első ízben nyereséges évadot zárhat a nyári teát­rum. Az első előadásra június 21-én ke­rül sor, amikor az Új Világ Fesztivál ke­retében a Cseke Péter rendezte Pilisi Passió című zenés darabot tekinthetik meg az érdeklődők, 29-én pilisi népdal­énekesek, kórusok, táncosok lépnek fel, Tragédia a Rám-szakadékban DÖmÖS. Rosszullét és a korábbi hí­rekkel ellentétben nem zuhanás okozta annak a 80 év körüli férfinak a halálát, aki a Dömös melletti Rám-szakadék egy 20 méter mély részében hunyt el kedden. A katasztrófavédelmet egy másik kiránduló értesítette a szeren­csétlenségről, az idős embernek már akkor sem volt pulzusa. A szakadékból az esztergomi tűzoltók emelték ki a tu­ristát hordágy és mentőkötelek segít­ségével. A Rám-szakadékban néhány éve újították fel a kapaszkodókat és kötelekkel segítik a biztonságos hala­dást, ennek ellenére időről időre elő­fordulnak balesetek a nehezen járható, meredek terepen. Régiónk földjeit sem kíméli a 2003-as évhez hasonló rendkívüli szárazság, az őszi gabona lassan kalászt bont, és ha továbbra sem esik, a szokásosnál két-három hét­tel előbb meg kell kezdeni a kényszerérett, csekély hozamú búza aratását. A kukori­cát már eleve száraz talajba vetették, így többnyire még ki sem bújtak a hajtások. de eljön ide július végén Vikidál Gyula, Homonyik Sándor és Sasvári Sándor is, majd a Rock és Musical Színház vendé­geskedik a pilisszántói színházban a Ki­álts a szeretetért! című rockoperával. A nyár legnagyobb eseménye viszont egé­szen biztosan John Mayall és a Blues- breakers koncertje lesz július 21-én, amelyet jótékonysági céllal a Szülők Együtt az Ifjúságért Egyesület szerve­zett a Szikla Színházba. Szintén ők hív­ták meg Pilisszántóra a Republic együt­test is, akik három másik együttessel együtt koncerteznek itt május 26-án. • Sz. H. A kicsi kocsi újra száguld Képletesen értem a címbéli robogást, mert alapvetően tisztelem a közle­kedési rendszabályokat, pláne (és jogosan, toldom meg), hogy a közutak rendjének éber őrei a napokban bejelentették, nyolc hónapra prolongálták a traffipaxozást, azaz: száguldozok, reszkessetek. Mondom: joggal. Ahogy korosodom, úgy becsülöm egyre inkább a komótos, ám feltétlenül biztonságos cammogást - spéciéi nem a fővárosban szezonálisan szapo­rodó nyári tömeg-patthelyzetekre gondolok (jegyzem meg: miattuk lettem a klíma nagy szerelmese) -, részben azért is vásároltam böhömnagy ha­tárt (másrészt meg mozgássérült nagydarab fickó lettem, sajnos). Persze részletre, hiszen az élet nagy bizniszei engem mindig elkerültek, még most is, szerintem nem létezik olyan pénzintézet, amelyiknek ne tartoz­tam volna, ne tartoznék, nincs olyan hitelforma - beleértve a csecsen ba­rátaim által nyújtott variánst -, amelyiket ne vettem volna igénybe. Szok­tam mondogatni: ha én egy kölcsönfajtáról nem tudok, nincsen is. Szóval. A „kicsi kocsi” egy hétéves terepjáró, jelentős étvággyal, ne­vezhetnénk benzinfaló szörnyetegnek - néha, kedveskedve, Szörnyeteg Lajosnak szólítom -, ténykérdés, hogy amióta (kb. negyedéve) tulaj­donlóm, annyit jártam a töltőállomásokon, mint előtte összesen (első autómra - persze Trabant - 1994-ben tettem szert). Az alkalmazottak előre köszönnek, és nyilván a hátam mögött meg nagyokat vihognak, mivel egy tele tanktartály (83 liter) olyan huszonötezer forintot kóstál, és elég sűrűn szomjas a Lajos, merthogy a - Pest - városi tyúklépke- désben hajlamos közel húsz litert elfogyasztani. Jó étvágya van, na. De nem panaszkodom, én akartam, én kerestem, hiszen régi szerelmem ez a gépjármű, anno ilyesmi járgányon ment odaátra igazságot keresni Fox Mulder FBI-ügynök, X-aktákat böngészgetve. Mivel hogy rögtön, rá egy hétre a gépjármű becserkészését követően munkahelyemről kirúgtak, és azóta határozottan nem sorolnám magamat a „perspektivikus egzisztenciák” közé, kissé megnehezült egyidejűleg a részletek fizetése és a tankolás. A híres dán filozófus, Soren Aabye Kierkegaard még híresebb művének címével élve: Vagy-vagy. Két hóna- piTprlesztés-elmaradás után egy vasárnap aztán csöngettek-dörömböltek, miszerint István, akkor vinnénk az autót, vagy gyorsba’ fizesd a kéthavi esedékesség dupláját meg egy keveset, mert szerződés-visszaállítási díj is van ám (meg némi verőlegényi haszon). Fizettem. A behajtók fővárosi hakni-irodáját keresve fel, ahol a személyzet - mind formáját, mind tar­talmát tekintve - a futball B-közepek népét idézte, és miközben eltették a pénzt, olyasmikről csevegtek, miszerint, „azt’ este gyúrunk, vazze?”. Tényleg. Én azt hittem, ilyesmi csak a Gálvölgyi-showban van. Mindenesetre most örülök, hogy megúsztam, és marad az autó, és szomo­rú-együttérző bólogatással hallgathatom az „ilferrós” nyolcezer pórul járt kuncsaft sóhajait (akiknek a cég, ugyebár, több hónapja egy kanyit sem fi­zet). Belül kicsi örömtűz pislákol, miszerint de jó, hogy nem fogtam bele, pedig, hát, akartam. Erre mondhatnánk: minden krosszban akad valami jó. A Központi Statisztikai Hivatal kül­kereskedelmi termékforgalomról szóló statisztikáiból kiderült, hogy a sze­mélygépkocsik exportjából származó bevétel több mint kétszeresére, mint­egy 180 milliárd forintra nőtt az idei év első két hónapjában az előző év azonos időszakához képest - írja a Napi Gaz­daság. A növekvő eredményhez nagy­ban hozzájárul az esztergomi Suzuki gyárból kiszállított autók exportárbevé­tele is. A Magyar Suzuki Zrt. kommu­nikációs igazgatója elmondta: az első negyedévben a Magyarországon gyár­tott gépkocsikból mintegy 50 ezer 300 darabot értékesítettek külföldön a tava­lyi első negyedévi mintegy 28 ezer 500 darabbal szemben. Az exportértékesí­tésben is az új Swift vezet, amelyből idén csaknem 23 ezer 400 darab került a külföldi piacra, az SX 4 típusból kö­zel 13 ezret adtak el, míg a hazai pia­con már csökkenést mutató Ignisből 5 ezer 300 darab kelt el a határokon túl - nyilatkozta Tihanyi Tamás. * (flábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom