Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)
2007-04-26 / 81. szám
4 HÍDLAP • 2007. április 26., csütörtök www.istergranum.hu Még lehet dohányozni az iskolákban Könnyű félreérteni az oktatási tárca tavalyi rendeletmódosítását Folytatás az 1. oldalról Saját elhatározásból ugyan dönthetnek úgy az iskolák, hogy abszolút nemdohányzó intézménnyé nyilvánítják az épületet, ám törvény egyelőre nem kötelezi erre őket. Az egyik internetes hírAz emberek többsége támogatná, hogy az oktatási és egészségügyi intézményekből teljesen száműzzék a dohányzást, ám a vendéglátóhelyek esetében már elnézőbbek lennének. Pedig annak idején az íreknek, skótoknak, illetve újabban az olaszoknak és franciáknak is meg kellett barátkozniuk a nyilvános helyek füstmentességével. portálon nemrég egy olyan cikk jelent meg, miszerint a tanárok elvileg már sehol nem gyújthatnának rá az iskola területén, merthogy idén fel kell számolni a dohányzásra kijelölt helyeket is, akárcsak tavaly az óvodákban. Az Origó oldalán az oktatási tárca múlt novemberi rendeletmódosítására hivatkoztak, ám ez nem pontosan erről szól. A minisztérium arról tájékoztatta lapunkat, hogy a dohányzásra kijelölt helyek esetében valóban életbe lépett egy szigorítás, ám ez csak azt teszi kötelezővé, hogy a tanárok kizárólag olyan teremben gyújthatnak rá, amit a tanulók egyáltalán nem használnak. Az általunk megkérdezett esztergomi iskolaigazgatók egytől egyig arra törekednek, hogy a tanulók ne láthassanak dohányzó pedagógusokat és különféle módon biztosítanak helyet a nikotinfüggő munkatársak számára. A Vitéz János főiskola gyakorló általános iskolájában jó ideje volt külön dohányzó tanári szoba, ám ezt a helyiséget osztályteremmé alakították, miután nem is jelöltek ki új dohányzóhelyet. A tanárok közül csupán néhányan cigarettáznak, ők egy folyosó végén lévő, fedett, de nyitott oldalú kilépőrészen gyújthatnak rá, ahol véletlenül se látják őket a diákok, és nem is tudnak odamenni - mondta el Drobinoha Józsefné igazgató, aki hozzátette: egyetért a szigorítással, hiszen elsődleges cél, hogy a tanulók ne lássanak rossz példát tanáraiktól. A középiskolákban már némileg árnyaltabb a helyzet, hiszen nem ritkán 18 éven felüli tanulóik is vannak, akiknek szíve joga dohányozni. A Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolában így a diákok és tanárok számára is biztosítanak dohányzási lehetőséget - tudtuk meg Seres Ferenc igazgatótól, aki elmondta, hogy a pedagógusok mintegy 30-40 százaléka dohányos, ám ha rajta múlna, az összes köz- intézményből kitiltaná a füstölést. Az igazgató szerint csak idő kérdése megszokni a szigorításokat, hiszen ő még arra is emlékszik, amikor a távolsági buszokon hamutartók voltak az ülések hátulján, addig ma már senkinek nem jutna eszébe rágyújtani. • Szabó Hajnal Újjáalakul a Hét Határ szövetség Székelyföldi polgármesterek az Ister-Granum Eurorégióban Folytatás az 1. oldalról A programban két régiójárás is szerepel, melyek során a helyszínen ismerkedhetnek meg a résztvevők egy-egy sikeres fejlesztési projekttel. A tanulmányúihoz kapcsolódóan kerül sor a Hét Határ Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpátmedencében Egyesület újjáalakuló ülésére pénteken délben az esztergomi Szent Adalbert Képzési és Konferencia Központban, melyen várhatóan Becsey Zsolt európai parlamenti képviselőt választják meg a tragikusan fiatalon elhunyt előző elnök, Pálfi István helyére. • Pálovics Klára Van még dolga a PDSZ-nek Tizenháromezer aláírás gyűlt eddig össze Az ősztől tervezett pedagógusok számára kötelezően előírt óraszámemelés eltörlése érdekében kezdett aláírás- gyűjtő akciót a PDSZ április közepén. Eddig 13 ezer aláírás gyűlt össze, a szükséges ötvenezerből. Esztergomban, Tatabányán és Komárom még nem jelentek meg a köztereken a szervezet képviselői. Hétfőn Budapest közterein is megjelentek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének aktivistái, hogy aláírásokat gyűjtsenek a pedagógusok kötelező óraszámemelése ellen. Kerpen Gábor, a szervezet elnöke úgy fogalmazott, azért jelentek meg a köztereken is, mert az oktatás kérdése nemcsak a tanárokra tartozik, hanem közügy. A fővárossal együtt immár a negyedik városban gyűjtik aktivistáik a szignókat. Kérdésünkre, hogy Komárom-Eszter- gom megyében mikor jelennek meg, Kerpen Gábor azt mondta: egyelőre szervezés alatt van az esztergomi, tatabányai és komáromi helyszín. Elmondta azt is, eddig 13 ezer aláírás gyűlt össze, és ötvenezer kellene. Vagyis „van még munka vele” - fogalmazott a PDSZ elnöke. A határidő már szűkös, hiszen május 22-én már az összes hiteles aláírást tartalmazó íveket kellene leadni az Országos Választási Irodánál, hogy a parlament napirendre tűzhesse még ebben a parlamenti ciklusban a kérdést. Kerpen Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy minden iskola, ahol gyűjtenek szignókat, legkésőbb május 15-ig adja postára az íveket. Ezt hamarosan megteheti az esztergomi Szent István Gimnázium, hiszen már gyűlnek az aláírások. Sitku Pál igazgató azt mondta, hogy a tantestületnek már több mint nyolcvan százaléka aláírta a dokumentumot. • (gál) L A P { S Z ) É L A budapesti Köztársaság téren eredményesen alkalmaztak egy külföldön már jól bevált eljárást: élő fák teljes gyökérzettel történő átültetését. Láthattunk róla tudósításokat a televíziókban is, nem csalás, nem ámítás: jön a hatalmas gép, óvatosan leás a fa körül, majd emel, az újonnan megásott gödörhöz siet, és gondosan elülteti a fát - amely talán észre sem veszi, hogy valaki hozzáért. Igaz, ha valaki felületesen nézte ezeket a képeket, akár azt is gondolhatta volna, hogy még mindig az ÁVH titkos börtöneit vagy a legendás pártközpont emberdarálóit keresik korabeli forradalmárok (1956) vagy későbbi idők dokumentumfilmesei. De persze, ezeken a dolgokon már alaposan túllépett a történelem. Ma már szelídebb, emberbarátibb időket élünk, az életet annyira tiszteljük, hogy még a sebtében megritkított szigligeti fasor ügyében is ombuds- mani vizsgálat folyik. Nagyon is érthető, hogy a főpolgármester sem vállalta, hogy a 4-es metró építése miatt akár egy fának is feleslegesen lehulljon a levele. Jó tudni, hogy a mai magyar hétköznapoknak van legalább egy olyan területe, ahol még tisztelik az életet. Orvosaink ugyan egyelőre még lármáznak azért, hogy ez az emberi élet legyen, de lassan majd ők is beletörődnek (nyilván) a változtathatatlanba. Hát, talán majd a fák... Aki a fát (és a virágot) szereti, rossz ember nem lehet; meg aztán, amúgy is: fából lassanként kevesebb van, mint emberből. Ezért olyan fontos, hogy napjainkban már olyan technológiák is léteznek, amelyek segítségével lehetségessé válik az élő fák sérülésmentes átültetése. Igaz, azt nem értjük, miért kellett ehhez külföldre menni, idegen tapasztalatokra és technikára támaszkodni. Hiszen éppenséggel átültetés terén mi, magyarok páratlan gyakorlatra tettünk szert az elmúlt, csaknem két évtizedben (amit eufemisztikusan rendszerváltozásnak is neveznek jobb - politikai - körökben). Elég csak az 1989-et megelőző (ugyancsak eufemisztikusan - puha - diktatúrának nevezett) időszak (politikailag) mély gyökeret eresztett szálfaembereinek sikeres átültetődéseire gondolnunk. Egykori kisz és nagy titkárok, munkás- és munkátlan őrök, függetlenített párttitkárok, az emberarcú - sőt olykor (már-már) embertelen arcú - szocializmus élcsapatának tagjai csaknem érintetlenül és - ami a fő! (vagyis a lényeg) - sértetlenül kerültek át az új, immár demokratikus talajba. De pedig jó, ha tudjuk, ez sem volt éppen egyszerű (technikai) művelet. Ha csak egy kicsit is elkapkodják a dolgot az ezzel megbízott szakemberek, könnyen előfordulhatott volna, hogy sorozatban sérülnek a kényes gyökerek, amelyek mélyen beágyazódtak a magyar televénybe, jól hasznosítva a tápláló talaj minden csöpp erejét, a klorofilról nem is beszélve. Büszkeséggel tölthet el valamennyiünket (jó magyar embereket), hogy e nagy gondosságot igénylő munka közben szinte egyetlen emberünk sem sérült meg. Nyugodtan elkönyvelhetjük ezt úgy, mint igazi hun- garikumot. Ezek után néhány élő fa átültetése - valljuk be - meg se kottyan, ilyen kipróbált praxis esetén! És hogy éppen a Köztársaság téren került most sor erre a bemutatóra, akár jelképesnek is tekinthető. Kiváló lehet az idei méztermés Az enyhe tél mellett a hazai szabályozás is kedvezhet a magyar méhészeknek Jó szezon elé néznek a régió méhészei, hiszen a hideg nem viselte meg a mé- heket és a virágok is két-három héttel előbb kezdtek nyílni. A növénytermesztőket aggasztó szárazság kifejezetten kedvez a virágporgyűjtésnek, így július környékén kiváló minőségű mézet pergethetnek a méhészek. Legutóbb arról írtunk, hogy a Felvidéken évről évre csökken a méhészek száma, mert a fiatalok nemigen akarják továbbvinni a családi vállalkozást, hagyományt és a méhcsaládok száma is a korábbi évek mennyiségének felére apadt. Ennek ellenkezője történik Ko- márom-Esztergom megyében, itt ugyanis bár a méhészettel foglalkozók száma tavalyhoz képest nem változott - továbbra is 228- bejegyzett méhészről tudnak -, a méhcsaládok száma nőtt - mondta a Hídlapnak Lendvai Pál, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megyei szaktanácsadója. Az egyesület honlapján teljes körű tájékoztatást kaphatnak a mézzel foglalkozók, így időben figyelmeztettek arra is, hogy a repce már április elején nyílni kezdett, sőt, május elején már az akácra is vihetik családjaikat a vándorméhészek. A korai szezonkezdet nem érte váratlanul a A családjaikat vándoroltatni kezdő méhészeknek számtalan előírásnak meg kell felelniük, amit valószínűleg sokan figyelmen kívül hagynak. A letelepített kaptárakra például szabványtáblának kellene figyelmeztetnie a méhész pontos elérhetőségével együtt, állatorvosi bizonyítványra van szükségük, illetve a jegyzőknél be- és kijelentő lapot kell kitölteniük, amennyiben valahol megtelepednek, vagy elhagyják a területet. Az sem mindegy, hogyan állítják fel a kaptáikat és háromhetente át kell vizsgáltatniuk a családokat. szakembereket, számítottak rá, hogy két-három héttel előbb kezdhetik meg a gyűjtést - fejtette ki Lendvai, aki szak- tanácsadóként minden hozzá fordulónak igyekszik segíteni legyen szó fagykárról, betegségekről vagy akár az aktuális pályázati lehetőségekről. Ez utóbbi forrásokból egyre nagyobb számban jutnak támogatáshoz a hazai méhészek, a tavalyi 1 milliárd forintos nemzeti keret mintegy 90 százalékát kihasználták. Mostanában pedig a felvásárlási árakra sem lehet különösebb panasz, bár egyes méhészek elégedetlenek lehetnek helyzetükkel, a szaktanácsadó szerint a magyar méz minőségét az árban is elismerik. Tavaly 6-700 forintért vették át az akác, és 350-450 forintért a vegyes virágmézet a termelőktől, az idei árakra nyárig várni kell. Bár máig megoldatlan, hogy a méz eredetét kellően hangsúlyozzák az üvegek címkéin - sok az EU-s, illetve keverék méz - ez nem okoz akkora problémát, mint azt korábban gondolták. Olaszországban nemrég hoztak olyan nemzeti rendeletet, miszerint a kiszerelőknek minden esetben fel kell tüntetni a pontos származási helyet, az OMME hasonló megoldást várna a hazai szabályozásban is. Gráf József agrárminiszter támogatásáról biztosította a szervezetet, amennyiben kidolgoznak egy ilyen jellegű tervezetet. • Sz. H.
