Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)
2007-04-20 / 77. szám
HÍDLAP • 2007. április 20., péntek www.istergranum.hu A társulás sem menti meg a falusi iskolákat? Mogyorósbányán szeptembertől nem lesz felső tagozat Mint arról beszámoltunk, a falusi iskolák társulás útján próbálnak eleget tenni a létszámkövetelményeknek annak érdekében, hogy ne kelljen másik intézménybe tagozódniuk. Van, ahol azonban ez sem segít, Mogyorósbánya például tavaly társult Táttal, most azonban a csökkenő normatíva és a település hiánya miatt a felső tagozat feladására kényszerülnek. Egy mogyorósbányai olvasónk szerint a falu vezetése a költségvetési hiány csökkentésének rendeli alá az iskola megtartását, ezért kényszerülnek az 5-8. osztályos gyerekek szeptembertől Tátra járni. „Mivel a működés körül pletykák keringtek, a szülők jobbnak látják elvinni a gyerekeket hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, va'gy más esztergomi iskolába. Nem tudom elképzelni, hogy ötlet sincs a felső tagozat megmentésére, illetve hogy a pedagógusok miért nyugodtak bele, hogy kiengedik a községből a gyerekeket” - mondta olvasónk. Havrancsik Tibor polgármester szerint nem lehetett tovább húzni a teljes iskola községben tartását, a normatíva- csökkenés miatt ugyanis gondba kerültek a finanszírozással, és erre a tavaly megkötött Táttal való társulás sem hozott megoldást. „Nincs komoly adóbevételi forrásunk, nem tudjuk tovább fenntartani mind a nyolc osztályt, a községnek ugyanis a működési költségek felét kellett volna biztosítania” - mondta lapunknak a polgármester. A mogyorósbányai felső tagozatosok ezért szeptembertől Tátra járnak, azonban ez is vet fel újabb problémákat is. Nem tudni ugyanis, hogy milyen posztra veszik át a pedagógusokat Táton, bár a szándékot már jelezték, illetve azt sem, hogy hogyan oldják meg a szlovák nemzetiségi és az angol nyelvű oktatást, Táton ugyanis német nemzetiségi iskola működik. „A pontos feltételeket még le kell tisztáznunk, de bízom benne, hogy a szakmai bizottságok a májusi beiratkozásig megoldják ezeket a gondokat” - tette hozzá Havrancsik Tibor. Maros Lajosné, a mogyorósbányai Általános Iskola igazgatója szerint a finanszírozási problémákat az okozza, hogy a kormány a létszámkövetelményeknél figyelembe veszi, ha az iskola nemzetiségi, a normatív támogatásoknál viszont nem számít, hogy így eleve kevesebb gyerekkel számolhatnak. „Jelenleg ötvennyolc tanulónk van, az utánuk járó támogatás egyáltalán nem elegendő az iskola két épületének és teljes apparátusának fenntartásához. Bár a szülők nagyon nem örültek a döntésnek, de el kellett fogadnunk, hogy nem lehet tovább fenntartani ilyen formában az iskolánkat” - mondta a Hídlapnak az igazgató. • P. K. Elbocsátások a Szent Borbála Kórházban Az intézmény eddig orvoshiánnyal küzdött, most a lét a tét Folytatás az 1. oldalról A nyártól munka nélkül maradó 115 főből 90-en aktív dolgozók, 25-en viszont már nyugdíjasként lesznek kénytelenek elhagyni a kórházat. Az elbocsátásokkal évi 200 millió forintot tudnak megspórolni a tatabányaiak, de még így is egyéb forrásokat kell találniuk a hiány pótlására. A leépítésről szóló végső döntést április 26-i ülésén hozza meg a közgyűlés. A Szent Borbála Kórháznak súlyponti intézményként 24 órás sürgősségi ellátást kell biztosítania, így a legfontosabb feladat egy sürgősségi centrum létrehozása a baleseti ambulancia helyén, ami önmagában mintegy félmilliárdos költségű beruházást jelent. Ezen kívül több diagnosztikai berendezést - érfestéses vizsgálatot lehetővé tevő DSA készüléket és a szív- és érrendszeri izotópos diagnosztikára alkalmas eszközt - is be kell szerezniük, ami Országosan mintegy 1100 orvos és 4500 szakdolgozó maradhat hamarosan munka nélkül, akik számára az úgynevezett Mobilitás Programmal próbál segítséget nyújtani a tárca. Aki vállalja, hogy távolabbi, munkaerőhiánnyal küzdő intézményben folytatja pályafutását, illetve átképzi magát, egy 500 millió forintos keretből pályázhat támogatásért májustól. Az összeg a régi és az új lakóhely távolságától függ, aki például 50 kilométernél messzebb talál munkát és egy évig ott marad, egyszeri támogatásként háromhavi illetményét kaphatja meg segítségül. szintén több százmilliós költséggel jár. Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház sem tudja elkerülni a leépítést, itt azonban a korábban felmerült 70 helyett végül csak 39 dolgozótól kell megválniuk. * (szabó) L A P ( S Z ) E L Gulya István Imázs Van az országkép - ugye, az imázs - amire anno a nyavalyás szélsőjobbos polgári párt merészelt első ízben komolyan költeni. (Volt, nemde bár és például, az ominózus ingyenes és változékony színvonalú - rosszabb jobb - újság, aminek spéciéi most nem jut eszembe a pontos neve („Millenniumi Izé”, talán országjáró?), ingyenesen szórták, és persze balhézott az elfogulatlan média, hogy verik elfelé a közpénzt, pedig inkább gyógyíthatatlan beteg árvákat és éhező ikerterhes óvónők által vezetett nyugdíjascsoportokat mentenének a Duna jegéről.) Mert a kisházáról kialakított benyomás fontos. Tényleg az. Most, példának okáért, hogy iszonyú tragédia történt odaát, amikor is a virginiai egyetemen lövöldözött egy ámokfutó dél-koreai diák, és végzett harminckét szerencsétlen diákkal (majd magával), nincs az a mezei átlagamerikai (de bárki az euro-atlanti övezetben), aki a vágott-szem láttán ne kaparászna az oldal táskájában az önvédelmijéért. (Most ne firtassuk, hogy ahol a lakosság 80%-a könnyedén tehet szert fegyverre, ott el is sülnek azok, már drága-jó Csehov megírta volt, ha egy helyen előkerül egy pisztoly, előbb-utóbb lőnek vele.) Az olajos bőr (és a bur- nusz) mells felsorakozott a ferdevágású szem. Pedig hát a mintegy negyvennyolcmillió dél-koreai nem szokott amerikai campusokban (vagy bárhol) mészárolni ártatlan embereket. A történtek után azonban nagy valószínűséggel mégis azonosítják egyiket a másikkal. Mink, magyarok most viszont örülhetünk a nemzetközi megítélést illetően, hogy (27 éve pauzát követően) kering egy honfitársunk az űrben, és április 21-ig még marad, még ha el is származott, és konkrétan nem itt lakik. (Elmentvilágot látni, szerencsét kovácsolni. Itt, sajnos nehéz. Gazembernek kell ahhoz lenni - jegyzem meg, nem múló tisztelettel a kivételeknek.) De hozzánk - és a világhoz - beszél, fejjel felfelé és lefelé, és ami a legfontosabb: magyarul. Mint ahogy imágó szempontjából nagyobb jelentőséggel bír, hogy a kontinens sajtója ránk irányította a figyelmet a 2012-es futball-Eb-pályázat kapcsán, és ilyetén tekintetben mellékes, hogy végül a lengyel-ukrán koalíció lett a befutó. Azonban mink, itt a panelben (úgy amblokk: a határokon belül szorongó polgárok) zsigereinkben érezzük, az igazi hírünket a világba az alaposan és precízen végiggondolt reformok viszik. Hiszen a kiszámíthatóság fontos. Csak ránézünk a fő-pénzügyér okos-szép buksijára, és hallgatjuk, ahogy a régi rutin szerint mondja, dehogy lesz itt vizitdíjemelés jövőre. Tehát lesz. Illetve viszi majd az új egészségügyi miniszter, és mivel az aspiránsok közül az egyiknek a soha nem múló nyílt tekintete nem szemcsepp következménye, hanem annak az őszinte biztosítéka, hogy már nem kell félnünk semmit, boldogulnunk jó lesz, mert éberen vigyáznak ránk, tudjuk, mihez tartsuk magunkat. (Ahhoz, hogy fizessünk.) Nem könnyű ma férfinak lenni! Fiatalon húzzák az igát, 45 felett senkinek sem kellenek Két civil szervezetnek a közelmúltban napvilágot látott tanulmányai a férfiaknak a munkahelyen és a családban való helytállását, valamint az idősebb kori álláskeresési esélyeit veszi górcső alá. Az eredmény elkeserítő: erejük teljében a kizsákmányolás, 45 év felett pedig a feleslegesség érzése kínozza a férjeket, édesapákat. Arról, hogy az anyaságra készülő nők, illetve a gyes lejárta után a munkaerőpiacra visszatérni kívánó, részmunkaidős-, vagy távmunkát kereső édesanyák milyen nehéz helyzetben vannak, számtalanszor hallunk a mindennapokban. A gyerekekkel és a házimunkával elfoglalt nőként, a panaszkodni nem igazán szerető, nehezen megnyíló férfiak oldalán talán eszünkbe sem jut, hogy a teremtés koronáinak sincs könnyű dolga, amikor a munkája és a magánélete közötti egyensúlyt keresi. A Fiatal Nőkért Alapítvány nemrég nyilvánosságra hozott kutatásából kiderül: a hazai közép- és felsővezető férfiak nehezen tudják összeegyeztetni a munkát és a családot. Borbíró Fanni, az alapítvány munkatársa arról számolt be, hogy a megkérdezettek közül sokan panaszkodtak a gyermekekkel szembeni lelkiisme- ret-furdalásra, ugyanakkor társuktól megértést és „edzettséget” várnak a helyzet megkönnyítéséhez. Ez a probléma nemcsak a versenyszférában és a közéletben tevékenykedőket és nemcsak a vezetőket sújtja, hiszen beosztottként, fizikai dolgozóként vagy vállalkozóként is általában több mint nyolcórás munkát várnak el a főnökök, vagy az „élet farkastörvényei”. A hazai munkaadók és szakszervezetek által létrehozott Szenior Foglalkoztatási Szövetség viszont mindkét nem középkorú tagjainak problémáira hívta fel a figyelmet egy múlt heti fórumon. Vadász János, a szervezet elnöke rámutatott: Magyarországon még nem ismerik fel azt, hogy egy idősebb, tapasztalt szakember hatalmas versenyelőnyt jelenthet a munkáltatónak. Ehelyett hazánkban az 55 évnél idősebbek közül csak minden ötödiknek van munkahelye, legrosszabb helyzetben pedig a szakképzetlen férfiak vannak. A tudományos élet területén kívül nem jellemző az sem, hogy az idősebb szakemberek tovább képezzék magukat, ezért az újonnan létrejött szövetség képzési és foglalkoztatást segítő akciókat indítana az érintettek számára. A szervezet azon is szeretne segíteni, hogy a munkáltatók ismerjék fel a szenior korosztályban rejlő előnyöket a fiatalabbakkal szemben, és ne tegyék ki őket olyan hátrányoknak, amelyet a megbecsülés hiánya, a kirekesztettség érzése okoz. Ha a végső cél, a kifejezetten az idősebb társadalmi csoport igényei szerint működő, külföldön már létező „szenioripar” megvalósul, akkor a mostani fiatal nemzedék azon tagjait, akik túlélik a látástól vakulásig való munka okozta stresszt, legalább nem fenyegeti az a veszély, hogy a feleslegesség érzése miatt romoljon meg idő előtt egészségi állapota. • Gábor Éva
