Hídlap, 2007. március (5. évfolyam, 42–63. szám)

2007-03-03 / 44. szám

HÍDLAP • 2007. március 3., szombat www.istergranum.hu Kegyeleti feladat vagy inkább jó üzlet a temetés? Bonyolult helyzetben az esztergomi temetkezési szféra Folytatás az 1. oldalról Horváth Szeder Jánosné a Hídlapnak elmesélte, hogy, amikor édesanyja a do­rogi ápolási otthonban elhunyt, értesí­tették őket, majd miután bementek, mindjárt alá kellett írniuk egy papírt, miszerint két órán belül elszállítják a holttestet. Horváthné hangsúlyozta, hogy akkor, ott, abban a nehéz lelki ál­lapotban nem tudott mérlegelni, ezért írta alá szó nélkül a kérdéses dokumen­tumot. A szignózott okmánnyal így a hozzátartozók a Léthé Bt.-t bízták meg a kegyeleti eljárással, ugyanakkor csak később derült ki számukra, hogy az Esztergom Kegyeleti Kft. által nyújtott szolgáltatások árainál jelentősen na­gyobb összeget akarnak kifizettetni ve­lük. A Léthé Bt-nek így öszszesen négyszázezer forintnál is többet kellett fizetnie a családnak a temetésért, mi­közben az előre kifizetetten síremlék rendbetétel a mai napig nem történt meg. Horváthék azóta nem értik, hogy miért lett ilyen nagy összegű a számla, hogy miért ennyire eltérőek a másik két temetkezési vállalat tarifái, illetve, hogy miért a halálesetről való értesülést kö­vető gyász pillanataiban kellett dönteni a súlyos százezrekről. A megrendült lel­ki állapotban lévő hozzátartozók köte- lességszerűen akartak eljárni, így min­den további nélkül elfogadták a rájuk rótt anyagi terheket. Csak később jutott tudomásukra, hogy akár választhattak is volna a temetkezési cégek között. * * * Laczó Imre, az Esztergomi Kegye­leti Kft. ügyvezető igazgatója a hely­zetet úgy kommentálta, hogy hozzá­juk is számos panasz érkezik arról, hogy a konkurencia miként végzi dol­gát. Az ügyvezető kijelentette, hogy bizonyítani ugyan nem tudja, de az ál­tala vezetett céghez beérkezett pana­szokból sejthető, hogy valamiféle kap­csolat lehet a halottakkal foglalkozók és egyes temetkezéssel foglalkozó cé­gek között. A Hídlapot megkereső, és nevük elhallgatását kérő panaszosok szerint volt olyan eset, amikor a Léthé Bt. egyes tételeket duplán számlázott ki a hozzátartozóknak. Ilyen volt a te­mető fenntartási hozzájárulás összegé­nek dupla kiszámlázása, melynek ösz- szegét egyébként helyi jogszabály írja elő. Fontos tudni azt is, hogy a holttes­tek hűtési díja kétezemégyszáz forint­ba kerül a kórházban naponta, így sen­ki sincs arra kényszerítve, hogy azon­nal döntsön arról, melyik céggel te­metted el hozzátartozóját. * * * Pák Gábor, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház orvos igazgatója a Híd­lapnak elmondta, az egészségügyi intéz­ményhez az elmúlt évben az említetthez hasonló panasz nem érkezett. A kórház­ban elhunytakkal kapcsolatos jogsza­bály pontosan tartalmazza, mi szerint kell eldönteni, hogy sor kerül-e a holtest boncolására, vagy sem. A kórházban el­hunytak esetében nagy számban ismert az elhalálozás oka, az orvos igazgatónak pedig joga van akár a boncolás elhagyá­sáról is döntenie, ami az esetek többsé­gében meg is történik. A boncolás té­nyétől függetlenül az elhunytat minden esetben a kórház halottasházába kell szállítani. Pák Gábor hangsúlyozta, a kórháznak semmilyen beleszólása nincs abba, hogy az elhunytat melyik temet­kezési vállalat veszi át. Ezt követően megszűnik a kórház és az érintettek kö­zötti kapcsolat, mondta az orvos igazga­tó, és hozzáfűzte, ő minden tekintetben jogszerűnek találja a Léthé Bt. működé­sét. Pák Gábor hozzátette, meglátása szerint a Léthé-nek talán annyi előnye lehet a többi temetkezési céggel szem­ben, hogy irodájuk az intézményhez kö­zel, a kórház utcájában van. Laczházi Zsolt, a Vaszary kórház boncmestere, a Léthé Bt. egykori alapí­tója az említett eset kapcsán kijelentet­te, egyedül a dorogi kórházból szállíthat el a cég elhunytakat, ez pedig a dorogi kórház alacsony hűtőház kapacitásával indokolható. A Léthé Bt. közbeszerzési pályázat útján nyerte el a lehetőséget, hogy a dorogi temetkezéseket elvégez­ze, ezért a jövőben hűtőházat is építe­nek a bányászvárosban. Elmondása szerint a Léthé Bt. nem élvez előnyt a többi temetkezési vállalattal szemben, illetve a céghez nem érkezett semmi­lyen, az előzőekben leírt esethez hason­ló panasz. Egy táti illetővel ugyan volt nézeteltérése a cégnek - emlékezett vissza Laczházi Zsolt, de a vitát köve­tően a Léthé Bt. úgy döntött, hogy en­nek az ügyfélnek teljesen ingyen szol­gáltatnak. Minden más olyan híreszte­lést, mely szerint a Léthé Bt. szabályo­kat megszegve járt volna el az elhuny­takkal kapcsolatban, Laczházi Zsolt légből kapottnak nyilvánított. Emellett elmondta, hogy egy kórházban elhunyt személy hozzátartozója a tájékoztatást követően kapja meg a holttestről ren­delkező dokumentumot, melyet aláírva bízza meg a céget, hogy a továbbiakban intézkedjen temetésről, illetve annak előkészítéséről. Arra a kérdésre, hogy ezt a megbízási folyamatot miért a Léthé Bt. emberei, és miért nem az el­hunytak hozzátartozói kezdeményezik, Laczházi Zsolt azt mondta ő úgy tudja, minden esetben a hozzátartozók keresik fel a vállalatot. Az egykori cégalapító ma úgy látja, hogy az esztergomi ön- kormányzat olyan határozatot hozott a kegyeleti feladatok ellátásával kapcso­latban, hogy azzal a város által alapított temetkezési vállalatot hozták előnybe (lásd az Értesítőben). Laczházi Zsolt hangsúlyozta, hogy bár egykor valóban ő alapította a Léthé Bt.-t, de azt már el­adta, abban semmilyen alkalmazotti, vezetői illetve tulajdonosi részt nem vállal. Laczházi Zsolt nem látja össze­férhetetlennek a boncmesteri munkáját és a Léthé Bt.-vel való múltbéli kapcso­latát, és ezt Pák Gábor is megerősítette. Az egykori „léthés” most úgy érzi, pon­tosan az említett szakmai, etikai kifogá­sok elkerülése végett van hátrányban az ágazat más képviselővel szemben a Léthé Bt. A boncmester hozzátette, az kétségtelen, hogy „szívügye a Léthé, hiszen ő alapította, és az ügyfelek szá­mára is rendkívül olcsó és jól szolgálta­tó vállalatnak tartja a mai napig”. Laczházi Zsolt telefonszámát érde­kes módon a Léthé Bt. irodájában kap­ta meg szerkesztőségünk, amikor jelez­tük, hogy a vállalat egyik vezetőjével kívánunk beszélni. Később, amikor ki­derült, hogy Laczházi Zsoltnak már nincs jogi kapcsolata a vállalattal, megkerestük kérdéseinkkel Meckler Norbertét, a Léthé Bt. jelenlegi ügyve­zető igazgatóját. O a Hídlapnak el­mondta, nincs tudomása arról, hogy munkájuk során a fent említett esethez hasonló bármikor is történt volna. Nem igaz, állítja az ügyvezető, hogy a Léthé Bt.-nek szórólapjai, nyomtatványai lennének elhelyezve a kórházakban, és Meckler szerint nem ők keresik meg az elhunytak hozzátartozóit sem, hanem pont fordítva, azok érdeklődnek a szol­gáltatásokról a cégnél. Meckler Nor­bert azt is cáfolta, hogy Laczházi Zsolt boncmester bármilyen módon közvetí­tene a cég és a kórházban elhunytak hozzátartozói között. Ugyancsak cáfol­ta az ügyvezető igazgató azt a városban kerengő információt, miszerint bármi­féle kapcsolat lenne a kórházban dol­gozók és a Léthé Bt. között. • Váczy-Pöltl L A P ( S Z ) É L m — - ­A rém visszatér Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédének talán legmeglepőbb eleme az a bejelentés volt, hogy a kormány negyvenmilliárd forintból interaktív táb­lákkal szereti fel a magyar iskolák felét, összesen harmincezer tantermet. A miniszterelnöki bejelentés másnapján az is kiderült, hogy a kormány a piaci ár majd kétszeresét fizetné egy tábláért: hatszáz-nyolcszázezer fo­rint helyett darabonként egymillió-kétszázezret. A bírálatokra válaszolva a volt oktatási miniszter, jelenleg MEH-államtitkár Magyar Bálint közöl­te, hogy központosított közbeszerzési pályázatot fognak kiírni, ebből pe­dig úgy látszik, megint ő döntötte el, merre menjen a magyar közoktatás. Bár névleg Hiller István az oktatási és kulturális miniszter, úgy látszik még mindig liberális elődje mozgatja a szálakat, ha reformokról van szó. Magyar Bálint mindig is az informatikában látta a megoldást az oktatás színvonalának emelésére, ebben úgy látszik jelenleg az sem za­varja, hogy van olyan iskola, 2007-ben Magyarországon, ahol a szol­gáltató kikapcsolta a fűtést, mert nem tudták a számlákat fizetni. A di­dergő pedagógusok és kisdiákok biztosan megnyugodtak, amikor meg­tudták: lehet hogy a kormány áldásos tevékenykedése nyomán hamaro­san ők is bámulhatják az üres kivetítőt a fagyos tanteremben. Az üreset, ugyanis hiába veszi meg az állam az adófizetők pénzéből az interaktív táblákat, ha az intézményeknek nem lesz pénze a hozzá való szoftve­rekre, programokra. Ezek nélkül pedig a szerkezet nem ér többet egy egyszerű írásvetítőnél, vagy projektomál - de reménykedjünk, hogy a kakaóbiztosságról mindenesetre gondoskodnak. Az a kép pedig csak a volt miniszter hagymázas álmaiban szerepelhet, amikor a szabolcsi ál­talánosban a kisdiákok pendrive-jukon viszik haza, az interaktív táblá­ról letöltve a tanító néni prezentációját a Kincskereső kisködmönről. Bár talán még ennél is groteszkebb lesz a helyzet, ha a beruházás meg­valósul, így ugyanis könnyen előfordulhat: digitális tábla lesz az osz­tálytermekben, vécépapír, papír zsebkendő, neadjisten egy egyszerű ka­zettás magnó osztályonként mái' nem jut az intézményeknek. Ezekre ugyanis eddig sem volt pénz, ezután mitől lenne? Ami pedig a legérthe­tetlenebb számomra az egész ügyben: a morális, társadalmi és gazdasá­gi válságba süllyedt Magyarországon, két iskola- és kórházbezárás kö­zött tényleg, de tényleg ez a legfontosabb feladata a kormánynak? Sokba kerülnek a kártyafelhasználók Túl magas jutalékot számolnak fel a bankok a boltoknak A Visa és a MasterCard által készített ta­nulmányok bizonyítják: a készpénzes fi­zetési procedúra több időt vesz igénybe, mint a kártyás tranzakció. Az OTP szá­mításai szerint gyors telefonvonal és azonnali kapcsolódás esetén a kártya átadásától a bizonylat aláírásáig mind­össze 40 másodperc telik el. Hagyomá­nyos, analóg vonalat használó elfoga­dóhelyeken viszont valóban percekre is leállhat a sor, ha valaki kártyával fizet. Hazánkban az elmúlt évben 17 száza­lékkal emelkedett a kártyás fizetések száma, amely a legdinamikusabb növe­kedés Európában. A bankkártya-kibo­csátó cégek optimisták: ha folytatódik ez a tendencia, akkor hamarosan csök­kennek majd a boltokat sújtó díjak. lősséget, ennek ellenére a vevők kiszol­gálása és elégedettsége a legfontosabb, ezért az üzlethálózat valamennyi pénz­tárában elfogadják a kártyákat - mondta az üzletvezető. A kereskedők­nek azért is érdemes lehet elfogadó- hellyé válni, mert felmérések szerint a kártyás vásárlók 10-15 százalékkal töb­bet költenek, mint a készpénzesek. Ma­gyarországon az OTP becslése szerint a fizetések 25-30 százaléka történik kár­tyával, Molnár László szerint régiónk­ban ez a szám alig több mint tíz száza­lék, de a kártyás fizetők száma dinami­kusan nő, főként a fiatalok körében. • G. É. Folytatás az 1. oldalról A kártyás fizetéssel további problé­mát jelent, hogy ha a telefonvonal nem elég korszerű, akkor lelassítja a sort. Márpedig a bankok a kártyaleolvasó terminált bizonyos havidíj ellenében a boltok rendelkezésére bocsátják, ugyanakkor a távhívó hálózat 50-60 ez­res költségét nem vállalják át, az elfo­gadóhelyeknek kellene finanszírozni azt. Molnár László úgy érzi, hogy a ki­váltságos helyzetben lévő bankok nem az ügyfelek érdekeit tartják szem előtt, az üzletek, főként a kisebb összegű tranzakciókat bonyolító élelmiszerbol­tok pedig kiszolgáltatottak. Bár a többi teher mellett nehezen viselik a költsé­geket és a kártyaelfogadással járó fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom