Hídlap, 2007. március (5. évfolyam, 42–63. szám)

2007-03-02 / 43. szám

www.esztergom.hu 2007. március 2., péntek • HÍDLAP 3 2007-ben is lesznek fesztiválok A csökkenő forrásokból is ütőképes nyári programokat szerveznek Folytatás az 1. oldalról Stiglmayer Gábor, az Esztergom Nyári Fesztivál Kht. ügyvezető igaz­gatója úgy kommentálta az idei költ­ségvetés rájuk vonatkozó számait, hogy azok tizenötször alacsonyabbak, mint például 2004-ben. Ugyancsak a csökkenő forrásokra utal a Jazztergom városi szponzorálásának elmaradása, mely a kht. ügyvezető igazgatója sze­rint azért szomorú, mert a program idén les'z kereken tízéves. Az ügyveze­tő hozzátette, a Jazztergomot már ta­valy sem támogatta a város, ennek el­lenére a 2006-os idényben tizenkét koncert alatt a hazai dzsesszélet legje­lesebbjei váltották egymást a színpad­okon. A Jazztergom tavalyi összkölt­ségvetése több, mint négymillió forint volt, ezt akkor a fesztivált bonyolító kht. szerezte meg saját bevételekből és mecénásoktól. Az Esztergom Nyári Fesztivál Kht. stábja jelenleg még nem tudja, hogy miként oldja meg, hogy idén is szóljon a jazz a Kis-Duna parti helyszíneken. Az ügyvezető igazgató úgy látja, azért dolgozik a kht. élén, hogy a hagyományokhoz méltó, hiteles programokkal gazdagít­sa az ünnepnapokat. Az előirányzat­ban jelzett 26 millió forint azonban nem elég arra, hogy ország-világ, va­lamint a régió Esztergomba látogatói számára egy, a város rangjához méltó, egész évi rendezvénysorozatot tegye­nek az asztalra. A királyváros közön­sége rendkívül igényes, és joggal várják a már megszokott színvonalú programokat - mondta végül az ügy­vezető igazgató. • P. z. Internetező hajléktalanok Könnyebben juthatnak munkához a fedélnélküliek Új fejezetet kezdett az esztergomi haj­léktalan szálló. Az alapellátás mellett most egy foglalkoztatást elősegítő, új programot indítottak az otthontalanok részére, melynek keretei között számító- gépes alapismeretekre tehetnek szert. Czifráné Hidas Ágnes, a hajlékta­lan melegedő vezetője a Hídlapnak elmondta, hogy nemrég nyertek meg egy pályázatot, melynek segítségével a munkanélküli hajléktalanok beil­leszkedését, elhelyezkedését segíthe­tik elő. Az új program alapján számí­tógépes alapismereteket sajátíthatnak el az érdeklődő otthontalanok. A megvalósítás ugyancsak a nappali melegedőben történik, az oktatás pe­dig jelenleg egy számítógépen törté­nik. Az internet eddig is segítette a melegedő szolgáltatásait igénybe ve­vőket, a világhálón több alkalommal találtak már munkát hajléktalanok­nak. Miként a jobb helyzetben lévők­nek, úgy a hajléktalanoknak is plusz kiadással jár a munkahelykeresés, te­lefon-, illetve utazási költséggel nekik is számolni kell. A most elnyert pá­lyázati pénz segítségével mostantól már ezt a szolgáltatást is biztosítja a nappali melegedő. A programra egy­millió forintot kapott az esztergomi intézmény, ez számításaik szerint má­jus végéig lesz elegendő. A szociális ellátásnak ezen speciális, új fajtája naponta 6-7 embert vonz az esztergo­mi hajléktalan melegedőbe. A hajléktalan ellátással foglalkozó két esztergomi intézmény, a nappali melegedő és az éjszakai szálló a télen napi átlagban 30-40, illetve 22-24 főt fogadott. Czifráné Hidas Ágnes rámu­tatott, a két intézmény működését 2007-ben az állami normatívákhoz való igazodás, és a fent említetthez hasonló nyertes pályázatok, valamint az egyházi és városi támogatás biztosíthatja. • -I -n Kerekasztal a Szent Adalbert Központban „Oroszország, a katolicizmus és a lengyel ügy” címmel tartott tegnap dél­előtt nyilvános ülést, a Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport a buda­pesti Lengyel Intézet és az Attraktor Könyvkiadó közreműködésével. A résztvevőket Kiss-Rigó László szeged- csanádi megyéspüspök köszöntötte, majd Pálfalvi Lajos tartott előadást az orosz és lengyel messianizmusokról. Oroszország és a katolicizmus kapcso­latáról Andrzej Walicki egyetemi tanár beszélt, Nagy Márta egyetemi docens pedig az orosz egyházművészetről érte­kezett. Az előadások után kerekasztal- beszélgetés keretében vitatták meg a résztvevők a hallottakat. • Pálovics Klára Előadás az őshazáról Március 2-án pénteken, 18 órakor Az Aranysólyom Lovagrend szervezésé­ben prof. Erdélyi István régész-történész professzor tart érdekes előadást: A magyar őshaza kérdése címmel. Az előadás helyszíne a Szentgyörgymezői Ol­vasókör lesz. Felhívás Felhívom Esztergom lakosságának, valamint a 3500 kg össztömeget meghaladó tehergépjármű, illetve 12-nél több sze­mély szállítására alkalmas személyszállító gépjármű tulajdonosa­inak, üzembentartóinak a figyelmét, hogy a 3/2007. (I. 25.) eszter­gomi ör. rendelet 4. § (8)-(l 1) bekezdése szerint Esztergom köz- igazgatási területén közúton, vagy más közterületen a fent említett gépjárművek csak engedélyezett telephelyen vagy az önkormány­zat által kijelölt, 18200/12 hrsz-ú, a Relabortól balra fekvő ingye­nes ideiglenes parkoló területén tárolhatók. Az ingyenesen igény­be vehető ideiglenes parkolási lehetőséget a fenti ingatlanon az önkormányzat a Strigonium Zrt. által üzemeltetett fizetős, őrzött parkoló kialakításáig biztosítja. A 2007. február 28-ig terjedő türelmi idő lejártát követően a köz­terület-felügyelet minden más helyen tárolt, fent említett gépjár­mű tulajdonosa, üzembentartója ellen el fog járni, helyszíni bírság vagy szabálysértési eljárás útján. Esztergom, 2007. február 14. Dr. Marosi György jegyző Húszévesen is mélyebb gondolatokra sarkall Beszélgetés az elsőkönyves Szokolai Attilával Bár sok esztergomi számára még is­meretlenül cseng a neve, az utóbbi időben mégis egyre többet hallani egy fiatal íróról, aki Esztergomban él. Szokolai Attila, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola első­éves hallgatója a napokban töltötte be huszadik életévét, de decemberben megjelent első könyve máris ismertsé­get hozott számára. „Az Igazak” című, kétszáz oldalas írást a szerző maga ad­ta ki 250 példányban, amelyek többsé­ge a ceglédi fiatalember honlapján ke­resztül már el is kelt. A vele készített interjúban Attilát a regény születésé­nek körülményeiről, a siker receptjéről és jövőbeli terveiről kérdeztük.- Más fiatalok a te korodban edzé­sekre, bulikra járnak a suli után. Te ehelyett egy hosszú regény megírásá­ra adtad a fejed, ami többéves kitartó munkát igényelt. Mi ösztönzött, hogy nekiállj a munkának?- Azt hiszem, mindig is erős képze­lőerővel rendelkeztem. Már gyerekko­romban is szerettem különféle történe­teken gondolkozni, szerettem, ha rész­letekből összerakhatok egy kerek sztorit. A regényhez konkrétan az adta meg a kezdőlökést, amikor egy novel­laíró pályázaton vettem részt, és a be­adott - mindössze egyoldalas - mun­kám rögtön nagy tetszést aratott. A si­keren felbuzdulva elkezdtem egy ko­molyabb mű gondolatával foglalkoz­ni. Körülbelül három hónap készülő­dés után, miután a fejemben összeállt az alapvető koncepció, neki is álltam a regény megírásának. Eleinte sokat je­lentett, hogy különféle felolvasások alkalmával mindig pozitív visszajelzé­seket kaptam. Egy ízben, amikor az osztályomnak adtam elő az addig el­készült részeket, váratlan taps foga­dott. Ez nagy élmény volt számomra, de úgy gondolom, könyvem születésé­re nézve általában véve is meghatáro­zó jelentőséggel bírtak a szegedi pia­rista gimnáziumban töltött évek.- Hogyan jellemeznéd a könyvet?- Én alapvetően lélektani regénynek nevezném, bár ennél valamivel össze­tettebb a műfaj. A témaválasztás kissé merész, mivel a könyv a kitalált cse­lekményen túl sok vallásos témakör­höz kapcsolódó, tényszerű adatot is tartalmaz. Éppen ezért elég komoly kutatómunka előzte meg a tényleges írást, aminek köszönhetően viszont azt hiszem, olyan alkotás született, amely a cselekménybe ágyazva olyan dolgokkal is megismerteti az olvasót, amikről egyébként talán nem is halla­na. Alapvető indíttatásánál fogva a könyv értékek közvetítésére törekszik, míg témáját tekintve tulajdonképpen két ember kapcsolatát mutatja be, akiknek története több idősíkot áthi­dalva fonódik össze. Bár a regény nem megtörtént eseményeket dolgoz fel, a sztori mégis a realitás talaján áll.-Azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Különösen a hozzád hasonló fiatal íróknál.- Sőt, szerintem ez az, ami igazán hitelessé tehet egy írást. Az írás során például többször is azért függesztet­tem fel egy időre a munkát, mert vár­tam, kerestem olyan személyes min­tákat, amelyek által árnyaltabban ír­hatok le bizonyos regénybeli helyze­teket. Természetesen korábbi olvas­mányaim is hatással bírhattak a mű­vemre, elsősorban tudat alatt, de úgy gondolom, azok legfeljebb a mű alap­hangulatára voltak befolyással.- Mennyi idó'be telt megírni a könyvet?- 2003 decemberében kezdtem az írást, és 2006 decemberében tettem pontot az utolsó mondat végére. Azaz három év volt, de a munka nem volt folyamatos, volt időközben féléves megszakítás is.- Ez természetes. Nem is hiszem, hogy egy könyvet meg lehet írni egy­huzamban. Egy idő után elakadhat az ember, olykor a befejezést illetően is elbizonytalanodhat.- Nálam nem erről volt szó. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam. Ez részben a kö­rülöttem lévők állandó biztatásának köszönhető, részben pedig annak, hogy fűtött a bizonyítási vágy. Tulaj­donképpen sokszor szándékosan szü­neteltettem az írást: új élményekre, új ötletekre vártam.- Akkor elég tudatos utat jártál be a munkád során. Nem úgy tűnik, hogy a regény megírása jelentette a legfőbb problémát.- A regény megírását valóban él­veztem, és azzal nem is volt gond. Annál nehezebb volt viszont utána a kiadásig eltelt időszak. Bevallom, ak­kor bizonytalan voltam azzal kapcso­latban, milyen formában készül el majd a könyv. De nem inogtam meg, az elmúlt három év munkájából és a mű megjelenése utáni büszkeségből merítettem erőt.- Hogy oldódott meg végül a hely­zet? Segített valaki a könyv megjelen­tetésében?- Több kiadóval is tárgyaltam, de végül is úgy döntöttem, hogy szerzői kiadásban saját magam adom ki a könyvet. Hogy így alakult, abban nem is a büszkeség játszott kulcsszerepet, hanem egyszerűen kézben akartam tartani „elsőszülött” művem sorsát. A kíváncsiság mellett talán az is közre­játszott, hogy kiadók és pártfogók be­vonása által nem akartam kényszerpá­lyára kerülni. Hiszek abban, hogy a legjobb, ha saját út vezet a boldogulá­sig. Ettől függetlenül persze voltak, akik sokat segítettek, a nyomdai költ­ségeknél például jelentős kedvez­ményt kaptam.- Túlnyomórészt pozitív visszajel­zéseket kaptál azoktól, akik olvasták a könyvedet. Mondhatni, sikere van a könyvednek. Elégedett vagy?- A jelenleg eladott darabszámmal már most elégedettnek mondhatom magam, de ha sikerülne elérni a 700- 800 darabos mennyiségét, akkor len­nék maradéktalanul boldog. Egyéb­ként nem hírnévre vágyom, hanem hogy minél több ember találkozzon a történet mondanivalójával.- Ez szép gondolat, de ha sokan találkoznak vele, az egyben azt is je­lenti, hogy megveszik a könyved, te­hát sikeres. Mi kell ahhoz szerinted, hogy manapság valaki bestsellert dobjon piacra? Persze azon kívül, hogy az illető rendelkezzen egyfajta írói vénával.- Kitartás és eltökéltség, minden mennyiségben. Legfontosabb, hogy nem szabad hátradőlni, mindig legyen meg egy bizonyos belső késztetés, és az önmagunkba vetett hit.- Meg persze egy kis szerencse sem árt. Egyébként kiknek ajánlanád a könyvedet?- Azoknak, akik szeretnek mélyeb­ben gondolkozni, és szeretnének egy érdekes cselekményű, jól felépített művet olvasni. Azt nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog a könyv, de szerintem éppen az a jó, ha egy alkotásról megoszlanak a vélemé­nyek. A lényeg, hogy hatást gyakorol­jon az olvasóra.- Végezetül, mik a terveid a jövőre nézve ? 1- Tervezem a történet folytatását, de most még egy ideig nem kezdek bele. Kell egy kis idő, amíg az első könyvem utómunkálatai is lecsenge­nek. Mindenesetre már gyűjtöm a gondolatokat az új regényhez, és a kö­vetkező két év folyamán meg is sze­retném írni. (A szerzőről és művéről a www.azigazak.hu oldalon található több információ.) • (N.T.E.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom