Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-24 / 39. szám
nid tpmagazin 2007. február 24., szombat • HÍDLAP III Szikra Marci visszatér Esztergomba Pnltl ’’Oxi” Zoltán Talán az egyik legsokoldalúbb Esztergomból elszármazott színész. Tehetségének köszönhetően számos operában, operettben, musicalben, drámában, és más műben is szerepelt már, főként színpadokon. A film, egészen pontosan a televíziós filmműfaj is felfigyelt rá, több művészi sorozatban játszott már. Emellett a zenés animációs egész estés mozifilmek keresett magyar szinkron-ének- hangja is. Sokan nem tudják, de külföldi produkciókban együtt forgatott Rutger Hauerrel, Gerarde Depardieau-vel, William Hurttel vagy Salma Hayekkel. Vincze Gábor Péter színész ma is gyakran tér vissza első sikerszerepe, Szikra Marci megformálásának helyszínére, Esztergomba.- 14 éve vagy tagja a győri színháznak, ez a pályádon egy nagyobb időszaknak mondható?- Tulajdonképpen nekem a győri színház a második, elsőként a pécsi teátrumban kezdtem. Ott négy évet töltöttem le. Aztán azért, hogy ne „gyöpösödjek be”, hogy világot lássak, hogy ne szokjak meg egy helyen, és ne szokjam meg, hogy nekem ott jó, és, hogy elfogadnak, továbbmentem más színházhoz, ahol újra bizonyítani akartam. Ez egyfajta kényszer is, hogy tudjam, hogy ne csak azért fogadjanak el a kollégáim, mert már régóta ott vagyok, hanem, mert új dolgokat tudok hozni abba a bizonyos társulatba. Ugyanakkor a Győrben töltött tizennégy évben volt három olyan év is, amikor az igazgatóm nagyon kegyesen elengedett egy- egy csábító ajánlatnak eleget tennem. így lehetett, hogy elmehettem egy nagyon komoly szerepkörre Szegedre. Egy évet töltöttem ott, majd ugyancsak egy évet dolgoztam a szolnoki színházban. Itt például egy nagyon komoly operára és a János vitézre és egy Hegedűs a háztetőn című darabra is leszerződtem. Aztán még egy év volt Miskolcon is, ahol a Szikora János által rendezett Varázsfuvola előadásban játszottam.- Esztergomból indultál, itt ismert meg először a közönség.- Számomra nagyon fontos bölcső volt Esztergom, akkor rendkívül intenzív művészeti élet volt ott. 1963-ban születtem és hatéves korom óta zeneiskolába jártam, majd nyolcadikos koromban részt vettem az iskolánkban előadott színdarabban. Az előadás olyan jól sikerült, hogy ezzel a mesejátékkal felléptünk az akkori esztergomi művelődési házban. Az összes városi iskola diáksága eljött megnézni a darabot, így egy egész szérián át kellett azt játszanunk. Ez a színházi előadásban való részvételem egy fantasztikus lökést adott a színi pálya felé. Igaz, már korábban is kacsingattam afelé, hogy de jó lenne megnevettetni az embereket, ami a komikusi szándékaimat jelzi, de amikor valóban ott állhattam és eljátszhattam a Kecskefülű király című darabban Szikra Marci figuráját tudtam, hogy ezt akartam mindig is. A darab és a szerep sikerére jellemző, hogy akkoriban még hónapokig Szikra Marcinak szólítottak az emberek az utcán, ha felismertek. Később természetesen egészen konkrétan készültem a színészi és a zenészi pályára. Elkezdtem zongorázni és énekelni Reményi-Károlynál a zeneiskolában. Ekkor sajátítottam el nagyon komolyan a zenei alapokat, ennek a megszerzett tudásnak, amit az akkori tanáraimtól kaptam, nagyon sokat köszönhettem később is a színészi pályám során. Amikor például bemegyek egy szinkronstúdióba, hogy egy zenés rajzfilmet szinkronizáljak, akkor én nem jövök zavarba, amikor adnak egy kottát, amit a filmbeli szerep szerint el kell énekelnem.- Melyek ezek a rajzfilmek, ahol a te hangod, éneked hallható?- A legnagyobb ilyen produkció volt az Oroszlánkirály, amiből csak a televíziós sorozat verzióban 89 részt készítettem. De Gasztont játszottam a Szépség és a szörnyeteg, Hómacs voltam a Stuart little kisegér vagy Ramszesz fáraót alakítottam hangban az Egyiptom hercege című alkotásokban.- Valójában melyik vagy szívesen: a komikus vagy a zenés-énekes figura?- Minden színházi évad más. Van olyan, hogy alig játszom zenés műben, és inkább vígjáték és komédia, amiben dolgozom. Aztán volt Győrben olyan évadom, hogy csak királydrámákban és operákban szerepeltem, énekeltem. Ezek ugye az úgynevezett komoly szerepek, amelyekben az előadás alatt egyetlen mosoly nem hagyja el arcomat. De volt olyan időszak is, amikor csak operettekben és musicalekben voltam. A mostani évad kellemesen alakult, mert volt benne már egy opera, a Turandot ment olasz nyelven. Ez egyébként olyan nagy siker volt, hogy most folynak a tárgyalások róla, hogy egyes komolyzenei televíziós csatornák is átveszik. Most készülünk az említett Chicago-ra, ami pedig egy musical, és aztán tavasszal belecsapok egy abszolút prózába, Emil Zola legendás Nana-ját játsszuk majd. De visszatérve a komikusi szerepekre, tavalyelőtt voltam a Miniszter félrelép-ben, az nagyon nagy siker volt itt Győrben, ezelőtt pedig a Charlie nénje című komédiában szerepeltem, amit szintén nagyon szeretett a közönség és persze mi is. A vidám darabok valahogy a színészeket is jobban stimulálják, mert azért más minden este meghalni a színpadon, és megint már olyan vidám dolgokat csinálni, amiről hallja az ember, hogy a közönség nagyon nevet.- Milyen filmekben szerepeltél eddig?- Én főként a televíziós filmekben szerepeltem. Említhetem azt a 13 részes operafilm-sorozatot, melyet Kolozsvári operamesék címmel sugárzott a Magyar Televízió, a Duna Tv. Kétségtelen, hogy sok olyan filmes produkcióban szerepeltem itthon eddig, amely a televíziót alapul véve nem a legnézettebb műsorsávokat jelentik. Sokat szerepeltem a Show-bálvány című zenés sorozatban is, mely ugyancsak az MTV-n ment és a kilencvenes években készült. Ennek a sorozatnak az volt lényege, hogy Szilágyi János műsorvezető kiválasztotta az elmúlt évtizedek egyes esztendőinek legismertebb slágerét, vicceit, kabaréjeleneteit. Játszottam Rózsa György Magyar elsők című szériájában is, itt a hazai kulturális, technikai, tudományos csodák elsőiről mutat be rengeteget a sorozat. Mozifilmek tekintetében inkább a külföldi produkciókat említhetem, úgy látom, hogy az én generációm pont egy olyan időszakban végzett, amikor légüres tér volt a velünk végzett rendezők tekintetében, akik közül a legtöbb a reklámszakmában helyezkedett el. így nem kerülhettem, nem kerülhettünk bele azokba a körökbe, melyek ugye eleve a fővárosi színházak kínálatából áll össze. Mujndruczó Kornél Hetes busz című operafilmjében ugyanakkor szerepet kaptam. így lehetett, hogy volt módom meghajolni a közönség és a szakma tapsa előtt filmszemlén. De a külföldi produkciók közül érdemes megemlíteni a legismertebbeket, ahol játszottam. Ilyen volt a Red Line című alkotás, ahol Rutger Hauer-rel játszhattam együtt, vagy a legutóbbi külföldi film, amelyben szerepeltem, a Vírusveszély című mozi, ebben Wiliam Hurt volt a főszereplő. Az a baj ezekkel a produkciókkal, hogy én nem vagyok elég szemfüles, hogy amikor ezeket forgatjuk, akkor odahívjak egy fotóriportert vagy egy újságírót, hogy készítsen rólam egy anyagot. Ez azért elég nevetséges lenne. Ezek különben is csak egy-két, maximum négy-öt mondatos szerepek, természetesen csak és kizárólag angolul. Amikor főiskolás voltam, nagyon nagy élmény volt Gerarde Depardieau-vel egy stábba lenni a Cyrano de Bergerac forgatásán. Ott a címszereplő mellett voltunk, mint úgynevezett picture cadet-ok. Ez azt jelenti, hogy amikor a főszereplő képben volt, akkor mi ott mögötte vívtunk, lovagoltunk és verekedtünk. Ebben azért tényleg az volt az igazi nagy élmény, hogy egy ilyen hatalmas nemzetközi produkcióban negyvenkét napon át részt vehettünk a forgatásban. Ugyancsak nagy élmény volt Salma Hayek-kel való munka, akkor a Notre Dame-i toronyőr egyik áldolgozását, az Esmeralda című produkciót készítettük, abban is volt egy kisebb szerepem. Itt volt is egy apróbb epizód Salma Hayek-kel. Ekkor a még csak hatéves Máté fiam ott volt velem a forgatáson, és egy alkalommal, amikor Máté pár szavas angol tudását felhasználva bemutatkozott Salma Hayek-nek, akinek annyira megtetszett ez a talpraesett kisfiú, hogy egyből az ölébe ültette. Naná, hogy pont ekkor fogyott ki a fűm a fényképezőgépemből, úgyhogy semmilyen „bizonyíték” nincs a fiam birtokában, hogy őt egyszer megölelte a híres mexikói színésznő. Amit most, a 16 éves Máté fiamtól kapok, azért a régi mulasztásomért, az nem kevés.- Mit jelent számodra most a szülőváros, Esztergom?- Bár igaz, hogy Budapesten lakom, de hetente járok vissza Esztergomba. Erre az is kötelez, hogy a gyerekeimmel elmegyünk anyukámhoz, akinél mindig nagyon jól érezzük magunkat. A városban még mindig fantasztikusan klasszikus légkör fogad, úgyhogy minden egyes alkalommal egy csodálatosat sétálunk az ismert helyeken, sétányokon. Természetesen nagyon jó a régi ismerősökkel találkozni ilyenkor, és a környékbeli hegyekbe való kis kirándulások és a Mária Valéria hídon való átkelés is mind-mind nagy élmények számunkra minden alkalommal. Én úgy látom, hogy a város nagyon ideális az élésre, de sajnos úgy vagyok a munkámmal, hogy az a fővároshoz köt. A MÚLT REJTÉLYEI Egy fejedelmi nagyasszony ÜJRajner _____________________ F ebruár 19-e Zsuzsanna napja, és ha máskor nem tenném, ilyenkor bizony nem mulasztom el, hogy megemlékezzek gyerekkorom egyik legszimpatikusabb nagyasszonyáról, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyról. Regényes élete egybefonódott I. Rákóczi György erdélyi fejedelem életével és a kor egyik leginkább meghatározó kultúrális központjával, Sárospatakkal. Lorántffy Zsuzsanna Ónód várában született 1600-ban, de a sárospatakiban nevelkedett. Szülei korán meghaltak, ezért már 16 évesen férjhez ment az ország leggazdagabb, legderekabb fiatal kapitányához, Rákóczi Györgyhöz. Mint Lorántffy Mihály leánya és családjának utolsó sarja, örökölte a sárospataki várat, a hozzá tartozó nagy uradalommal és az ország minden részében fekvő rengeteg birtokkal. A Rákóczi és Lorántffy egyesült uradalmak, melyeket a fejedelem és fejedelemné okos gazdálkodással, fáradhatatlan munkával és takarékossággal tovább gyarapítottak, maguk kitettek egy kis fejedelemséget. Sok szomorúsággal megterhelt, törékeny gyermeklány volt Lorántffy Zsuzsanna, amikor férjhez ment. Akkoriban ritkaságnak számított főúri körökben a szerelmi házasság, de fennmaradt levelezésük ékes bizonyítéka annak, hogy közöttük szerelem, később mélységes szeretet és összetartozás volt. Mindkét család - de főleg a Rákócziak - részéről mindent elkövettek azért, hogy megakadályozzák házasságkötésüket, de Rákóczi Györgyöt nem lehetett eltéríteni szándékától. A gyenge fiatal lányból erős, határozott asszony lett, aki férjének igazi segítőtársa volt. Szintén leveleik bizonyítják, hogy a katonáskodó és országos politikával foglalkozó, későbbi fejedelem mindenben kikérte felesége véleményét. A hosszú időt igénybevevő utazások, s különösen a Bethlen Gábor melletti feladatok sokszor szólították el huzamosabb időre Rákóczit. Ebből következett, hogy feleségére hárult az országrésznyi birtok, s a későbbi fejedelmi udvartartás irányítása. Messze földön híres volt a várhoz tartozó Gombos-kert. A hagyomány szerint a vár úrnője sokszor megelőzte kertészét, amikor már korán reggel kertjében szorgoskodott. Kedvét lelte a ritkaságok cseréjében, a nemes fajták termesztésében. A sárospataki vár kamrájában a kert százféle termését és virágözönét őrizték, amelyekből lekvárokat, illatszereket és gyógyszereket készítettek. Az egyik feljegyzés szerint 71 üvegben 26 féle gyógyszert számláltak, egy városnak is elegendő orvosságot.- Legyetek türelemmel, nem látjátok mennyi beteg vár még a fejedelemasszonyra? - dohogott gyakorta Lorántffy Zsuzsanna hűséges dajkája, amikor a kereskedők előre akartak tolakodni. A teremben nagy volt a sürgés-forgás. Az udvarban nevelkedő nemes kisasszonyok kis üvegeket, tégelyeket adogattak a fejedelemasszonynak, aki a kötözés, s a gyógyszerek mellett nem feledkezett meg a jó szóról sem. Minden betegségre volt sajátkészítésű gyógyszere: a fogfájásra fekete gyopár, a gennyes sebre körömvirágból készített balzsam, a gyomorfekélyre ennek szirmaiból főzött tea. A lányok szederlevélből készült oldattal mosták a hajukat, rózsavízzel ás gyöngyvirágvízzel illatosították magukat. Lorántffy Zsuzsanna “életműve” talán mégis a sárospataki kollégium. Ez az intézet az ő áldozatkész támogatása folytán európai hírnévre tett szert. Nagyszerű alapítványokat tett a kollégium jövője érdekében. Az egykori író szerint úgy szerette ezt a főiskolát “mint édesanya magzatát, a dajka az ő kicsinydedit és igyekezett nevelni az ifjúságot Istennek és szegény hazánknak a szolgálatjára”. A fejedelemasszony valóban megelőzte korát, még abban is, hogy az iskolák alapításával hivatásául választotta az erdélyi ifjúság nevelését. Alakja máig követendő példa lehet minden asszony számára. Pikáns történetek A „nagy mellényúlók” közé tartozott III. Napóleon. Egyik melléfogása így esett meg: Egy este a buja császár egy gyengén megvilágított nappaliba lépett be. A kanapén foglalt helyet, közvetlenül egy díszes köpönyegbe burkolózott, elbűvölő teremtés mellett. Kezét becsúsztatta az illető szoknyája alá, ahol selyemharisnyába bújtatott, formás lábra akadt, és jól belecsípett. Nancy püspöke üvölt- ve felpattant és ordítva adott hangot tiltakozásának. Persze olyan is akadt, akiknek bejött. Ilyen volt Lola Montez, kinek a lábát lábmosás nélkül szerette nyalogatni a bajor király. De Anglia is szolgál példával. A színésznő, Lillie Langtrey és a leendő VII. Edward angol király (1841-1910) szexuális élete minden beszámoló szerint erőtől duzzadt. Edward egészen elbódult, amikor 1877-ben először pillantotta meg a hosszú lábú, vörös hajú, érzéki hölgyet, aki úgy sétált, mint egy „éppen elrugaszkodó, csodálatos vadászeb.” Gyorsan első számú hivatalos szeretőjévé tette, és két évig szinte el sem lehetett választani őket. Lillie szerint egy nap a herceg így szólt hozzá: „Már annyit költöttem rád, hogy abból egy hadihajót lehetne vásárolni.” Mire ő csípősen így felelt:” És annyit töltöttél is belém, hogy abban már úszni is tudna a hajó.” És akinek nem jött be? Ezek közé tartozott II. Károly angol király (1630- 1685). A király szeretője, Lady Castlemaine, 1667-ben Harry Jermynnel, a hírhedten korhely udvaronccal kezdett viszonyt. Egy napon, amikor a király váratlanul meglátogatta szeretőjét, Harrynek az ágy alá kellett bújnia. Amikor a Lady a hatodik gyerekét várta, a király nagyon jól tudta, hogy nem az övé. Az előző öt közül sem mindegyikben volt biztos, de akkor vállalta az apaságot, mert nagy volt az esély. A hatodik azonban nem származhatott tőle. Lady Castlemaine méregbe gurult a király bánásmódjától, „Az Isten szerelmére, igenis a tied lesz a gyerek!” - kiabált. A Whitehall kápolnájában, mint saját gyermekedet fogom megkeresz- teltetni, vagy elviszem a Whitehall Gallerybe, és a szemed láttára fogom szétloccsantani a fejét.” Károly azonban kitartott: „Nem az enyém a gyerek.” „Bárkié is, a tied lesz” - rikácsolta a Lady, aki egyébként állandóan bujaságra vágyott. John Churchill, a későbbi Malborough herceg éppen ágyban volt a Ladyvel, amikor a király egyszer bejelentés nélkül beállított. Churchill kiugrott az ablakon. Károly odanézett, és szárazon megjegyezte: „Megbocsátok neked, mivel a kenyeredért teszed.” Lady Castlemaine, amikor Churchill 5 ezer fontot követelt tőle, beleegyezett, hogy felkínálja magát a hetvenen is túl lévő Sir Edward Hungerfordnak, aki abbéli óhaját fejezte ki, hogy „ellátogasson oda, ahol korábban Károly még nem fordult meg”. A Lady 10 ezer fontra emelte az árat, s ezt a gazdag kéjenc el is fogadta. Ám a Lady egy másik nőt küldött maga helyett a sötét szobába, hogy kedvére tegyen Hungerfordnak. Később tudtára hozta, hogy becsapta és biztosította arról, hogy újabb 10 ezer fontért már valóban megkaphatja őt...
