Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)

2007-01-03 / 1. szám

4 HÍDLAP • 2007. január 3., szerda www.istergranum.hu Ev végén leállt az apátszentmihályi erőmű egyik blokkja Az uniós ukáz miatt energiahiánytól tart Szlovákia Folytatás az 1. oldalról Egyes szakértők szerint ennek ko­moly következményei is lehetnek, hi­szen Szlovákia ezidáig energiafeles­leggel rendelkezett, most azonban pontosan annyi villamos energia elő­állítására képes, amennyit fel is hasz­nál. A Duna bal partján lévő ország az uniós csatlakozás során kötelezte ma­gát a régi technológiával üzembe állí­tott részek leállítására, amelyet Brüsszel és a környező országok (fő­ként Ausztria) sem tartottak biztonsá­gosnak. A másik blokk 2008-ban feje­zi be a termelést, ezt követően már csak egy működő rész marad az atom­erőműben, ennek leállításáról azon­ban egyelőre nincs szó. A teljes folya­mat egyébként 2025-ig tart: a blokkok fűtőelemeinek a hűtése három évig tart, ezt követően lebontják az épüle­teket és megsemmisítik a radioaktív hulladékot. A kormány és egyes szakértők attól tartanak, hogy az elkövetkező évek­ben energiahiány lép fel Szlovákiá­ban, a környezetvédők szerint azon­ban e kijelentéseknek nincs valós alapja. A felmérések szerint az elkö­vetkező években 1700-1800 mega­wattnyi teljesítmény kiesés regisztrál­ható Szlovákiában, így az ország im­portra fog szorulni. Perger András, a magyarországi Energia Klub Környe­zetvédelmi Egyesület munkatársa la­punknak elmondta, hogy nem kell at­tól tartani, hogy áramszünet lesz Szlo­vákiában. „Le kell állítani az atomerő­műveket, de nem kell újakat építeni helyettük. Vannak más lehetőségek is az energia előállítására. Az atom ideje elmúlt, 21. századi technikákban kel­lene gondolkodni a szlovák kormány­nak is” - magyarázta a szakértő. Molnár József atomfizikus azonban merőben más véleményen van. „Ha leállítják a reaktorokat, Szlovákia szovjet-függővé válik, és nem lesz önálló az_ előállítás területén. Az atomenergia a legkevésbé környezet- szennyező, a jövőt nézve fenntartha­tó, elérhető és kezelhető, és nem függ a természeti adottságoktól. Másrészt, ha tovább növekszik az energia igény, és nem lesz miből kielégíteni azt, az árak megduplázódhatnak” - magya­rázta az atomfizikus. A fosszilis erő­művekkel kapcsolatosan elmondta, hogy a barna-, illetve feketeszénfejtés nem a legjobb a környezet szempont­jából, ráadásul új lelőhelyeket is kel­lene keresni. „Az atomerőmű erősen vezet, és Szlovákiában képesek olyan reaktorokat építeni, amelyek bizton­ságosak. A mohi atomerőmű jelenleg konzervált állapotban lévő 3. és 4. re­aktora nem biztos, hogy felépül, le­het, hogy új, európai típusú turbinákat létesítenek helyette, ezek pedig meg­bízhatók és biztonságosak lesznek. Sokan a radioaktív hulladéktól tarta­nak, de azt kevesen tudják, hogy az speciális sűrűséggel rendelkezik, így Az újrahasznosítható energia felhaszná­lásának az egyik lehetősége az Ipoly felső szakaszára tervezett törpe erőmű­vek létrehozása lenne, amelyek Szlová­kia szerint nem károsítják a környeze­tet. Egyelőre csak annyi biztos, hogy az erőművek az Ipoly felső szakaszán léte­sülnek, ahol a folyónak hegyi patakként van esése és bizonyos sebessége is. Az építkezés időpontjáról még nem döntöttek, de valószínűleg a magyar fél sem hagyja majd szó nélkül a terveket. megtévesztő a mennyiség megnevezé­se: 20 tonna radioaktív hulladék befér egy fürdőszobába” - szögezte le Mol­nár József. • (szép) Sírás és fogcsikorgatás Mint tudjuk: sírás és fogcsikorgatás (fogaknak csikorgatása) a „külső sö­tétségben” van; oda szokták kivetni az embert, aki példának okáért nincs menyegzős ruhába öltözve, amikor valahol egy útszélen vagy útkereszte­ződésben elkapják és becipelik a király lányának esküvőjére vendégnek („Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” [Máté 22, 14.]), vagy aki nem tud (nem mer?) igazi vállalkozóként jól sáfárkodni a gazda által reábízott tálentummal. jegyetek hát éberek, mert nem tud­játok sem a napot, sem az órát!” Volt egyszer egy ember, aki idegenbe készülvén összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt tálentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-ki- nek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt tálentumot kapott, men­ten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanúgy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt tálentumot kapott és felmu­tatta a másik öt tálentumot: uram, öt tálentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. Mint­hogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Jött az is, aki két tálentumot kapott, s így szólt: uram, két tálentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. A gazda vele is igen elégedett volt. Végül jött az is, aki csak egy tálentumot kapott. Ez így beszélt: uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a tálentumodat. Itt van, ami a tiéd. Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. Vegyétek el tőle a tálentumot, és adjátok oda annak, alőnek tíz tálentuma van. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsi­korgatás lesz. „.. .akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; aki­nek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.” [Máté 25, 14-30] A helyzet, amit a bibliai példabeszéd fölvázol, számunkra nagyon is életszerű. A nagyon ügyes nagyon ügyeskedik (igaz, a lehetőségei - tálentumok száma! - is nagyobbak), s lám, meg is van az eredménye. A kevésbé ügyes kevésbé ügyeskedik (kisebb a „mozgástere”; meg ugye, a likviditási problémák!), de azért mégis. Úgyhogy vele sincs különö­sebb baj. Baj van viszont a harmadikkal. O ugyanis kimondottan ügyetlen. És gyáva, és kishitű. Nem tudván mit kezdeni a tálentummal, ment és elásta, hogy amikor a gazda visszajön, legalább ezt az egyet vissza tudja adni. Itt van, tessék, nem lopta el, becsületes volt! Vegye vissza a gazda, amúgy sem tu­dott már aludni az idegességtől miatta. Nem sokra ment azonban a becsületességével, hiszen (jutalmul?) ki­vetették a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás volt, s bi­zony, szegény szolga nem is volt egyedül. Megvan a pénzéit gyógyítható sportbalesetek listája Januártól fizetni kell egyes extrém sport során szerzett sérülések gyógyításáért Amint arról lapunk már korábban beszámolt, az egészségügyi reform keretében egyes, a kormány által ext­rémnek minősített sport űzése közben bekövetkezett balesetek, betegségek gyógyítását nem kívánja tovább finan­szírozni az állam. Múlt héten napvilá­got látott az érintett sportágak listája. November végén adta hírül a Híd- lap, hogy az Egészségügyi Miniszté­rium reformelképzelései között szere­pel az extrém sport során szerzett sé­rülések gyógyításának kivonása a tár­sadalombiztosítási rendszerből. Ak­kor még nem készült el az a lista, amely ezeket a sportágakat tételesen tartalmazta volna, de a szaktárca saj­tószóvivője lapunknak megerősítette: a három biztosítási csomag kialakítá­sával alanyi jogon csak a legalapve­tőbb szolgáltatások járnának, így az életmentő beavatkozások tehát az ext­rém sportolók számára továbbra is in­gyenesek maradnak A luxusnak mi­nősülő többletszolgáltatásokat csak az vehetné igénybe, aki annak költsé­geit megfizeti, vagy olyan biztosítás­sal rendelkezik, amely állja a gyógy­kezelés költségeit. A minisztérium a többek között az egyágyas, fürdőszo­bás kórházi szoba és az esztétikai cé­lú plasztikai műtétek sorába sorolta az extrém sporttal kapcsolatos sérülé­sek gyógyítását. A hír akkor vegyes reakciókat váltott ki az érintettekből: egyes veszélyes sportokkal foglalko­zó szakemberek felháborodtak és azt „követelték”, hogy a társadalombizto­sításnak sokkal több költséget jelentő dohányosok kezelését sem finanszí­rozza tovább az állam, más extrém­sportolók ugyanakkor belátták, hogy hobbijuk valóban luxus, és mivel úgy­is rendelkeznek biztosítással, a módo­sítás nem érinti őket érzékenyen. Az Egészségügyi Minisztérium múlt héten végül nyilvánosságra hoz­ta a finanszírozási körből kikerült ext­rém sportok hivatalos listáját. Esze­rint a vízisí, a jet-ski, a vadvízi eve­zés, a magashegyi expedíció, a hegy- és sziklamászás az ötödik fokozattól, a barlangászat, a bázisugrás, a bungee jumping, a falmászás, a roncsautó sport, a rally és a hőlégballonozás űzőit ezentúl nem gyógyítják ingyen. Nem szerepel viszont a listán a gör­deszkázás és a hegyi kerékpározás. Horváth Ágnes, a szaktárca államtit­kára úgy nyilatkozott: a lista kialakí­tásánál a szakmai kollégiumok, az ÁNTSZ, és a biztosítók véleményét is megkérdezték, és más országok és a biztosítók gyakorlatát is figyelembe vették, viszont az érintetteket, a sport- szövetségeket nem kérdezték meg. Vidra Pétertől, az esztergomi Fitz Roy vadvízi evezőstúrákat szervező társaság képviselőjétől megtudtuk, az osztrák hegymászószövetségen ke­resztül hazánkban is lehet kötni olyan biztosítást, amely az Ausztriában tör­ténő balesetek gyógykezelését téríti. Ennek ára egy évre idén 18 ezer 800 forint volt. Aki a helyi túraszervezők­kel egy hosszú rafting-hétvégén vesz részt, annak ezerszáz forintba kerül az a biztosítás, amellyel nyugodt szívvel nekivághat a legvadabb zuhatagnak is annak tudatában, hogy nem megy rá a vagyona az esetleges kórházi kezelés­re. Vidra Péter hozzátette: külföldön már régóta fizetni kell a veszélyes sportok során szenvedett sérülések kezeléséért, de a most bevezetendő új szabályozás a hazai viszonyok között meglehetősen diszkriminatív. A túra- szervező azt is elmondta, hogy tevé­kenységük tizenkét éve alatt egy váll- rándulás volt a legsúlyosabb baleset, amely hegyi mentést és kórházi műté­tet igényelt, mivel az extrém sportok űzői tisztában vannak a veszélyekkel, ezért különös figyelmet fordítanak a biztonságra. Kérdésünkre, miszerint terveznek-e valamilyen tiltakozást az extrém sportokat tömörítő szakmai érdekképviseletek a szabályozás el­len, Vidra Péter azt mondta, hogy nincs tudomása ilyen szándékról. • Gábor Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom