Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)

2006-12-09 / 243. szám

HÍDLAP • 2006. december 9., szombat magazin IV Érdekességek a múltból I. Bajnok Béla 1061. december 6-án koronázták meg a Szent István által kikö­zösített Vazul-ágból származó Árpád-házi királyunkat, I. Bélát, aki az utókortól a „bajnok” megtisztelő címet kapta. Apja valószínűleg Vazul volt; bár több korabeli krónika is Vazul öccsét, Szár Lászlót jelöli meg Béla és testvérei apjaként, ennek okai a korabeli poli­tikai események is lehetnek, hiszen tudjuk: Vazul fellázadt Szent István ellen, ezért nem szívesen ismerték volna be, hogy az Árpád-ház későbbi uralkodói az ő leszármazottai. Béla születésé­nek éve ismeretlen. Történeti emlékeink akkor említik először, amikor testvéreivel, Endrével és Leventével külföldre menekült. Menekvésének okait és körülményeit nem ismer­jük. Krónikáink szerint a Szent István által utódként kijelölt Orseoló Péter herceg utat akarván magának nyitni a magyar trónra, a három herceg élete ellen tört. Maga István élete végső éveiben unokaöccseit nem tudta megvédeni, azt ajánlot­ta tehát nekik, hogy meneküljenek, s a kedvezőbb időket külföldön váiják be. A hercegek Csehországba menekültek, ahol Ulrik herceg udvarában szíves fogad­tatásban részesültek. Itt Miciszláv bujdosó lengyel fejedelemmel találkoztak, akit- miután országát visszaszerezte - Lengyelországba kísértek. Béla jelentékeny szolgálatot tett ennek a fejedelemnek. A pomerániaiak ellen viselt háborúban a lengyel hadak élére állt, és fényes győzelmet vívott ki. Jutalmul a lengyel fejedelem leányának, Richezának kezét nyerte. Eközben a magyarok másodszor is föllázadtak Péter király ellen és 1046-ban Béla bátyját, Endrét hívták meg a trónra. Endre visszahívta öccsét, Bélát is az országba, átengedte neki az ország harmadrészét és - neki magának fia nem lévén - az örökösödésre is kilátást nyitott neki. Béla a III, Henrik német császár ellen viselt háborúkban fényesen kitűnt hadvezért képességével. A német hadak visszaszorítása és Magyarország függetlenségének megóvása az ő érdeme. Ezt azzal is tetézte, hogy visszaszerezte az ország déli részeit, melyek a közelebbi zavarok alatt részint a horvát fejedelem kezeibe, részint görög felsőbbség alá jutottak. Időközben Endrének fia született, Salamon. Béla nem ellenezte, hogy apja Salamont már hétéves korában meg­koronáztassa. Ellenségei azonban elhitették Endrével, hogy Béla a korona után áhítozik. Hűségét s önzetlenségét Endre Várkonyban egy, a költészet által később kiszínezett jelenetben tette próbára. Fölajánlotta a hercegnek a koronát, vagyis a királyi hatalom szimbólumát és a kardot, hogy válasszon. Bélát figyelmeztették, hogy ha a koronát választja, halál fia lesz. így bölcsen a kardot választotta, de nem érezvén magát biztonságban, Lengyelországba menekült, ahol sógorától, EL Boleszlávtól segélyt nyervén, 1061-ben seregével Magyarországba tört. Endre a csatában elesett; Béla a csatatérről Székesfehérvárra ment, hol királlyá választot­ták és megkoronázták. Röviddel ezután országgyűlést tartott Székesfehérvárott. Itt az összegyűlt néptömeg, amely a város falain kívül tanyázott, Vata fia, János vezetésével lármásan követelte az ősi vallás visszaállítását. A király három napot kért gondolkozásra. Ezalatt összehívta Fehérvár alá a szomszéd megyék várkatonaságát és szétzúzta a tömeget, mely már ujjongva várta követéléseinek teljesülését. Ez volt hazánkban a pogányság utolsó nyílt lázadása. Béla a vesze­delem elhárítása után sokat tett a fejlődő kereszténység és nemzeti művelődés érdekében; különösen az ipar, kereskedés és a pénzügy rendezésére, s a közjóiét emelésére. Mikor 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Németországba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit. A szerencse nem kedvezett vállalkozásának, de Béla nem csüggedt, hanem fokozott buzgalommal folytatta előkészületeit, melyek közben Dömösön összeomló trónja halálosan megsebezte. Az általa ala­pított szekszárdi apátságban temették el. • Petrov Egy legendás tábornok 1804. december 8-án született a ’48-as forradalom és szabad­ságharc legendássá vált honvéd tábornoka, Damjanich János. Szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott, apja katonatiszt volt a császári-királyi seregben. Ő is katonapályára állt, a temesvári katonaiskolában végzett. 1848 áprilisától a 61. gyalogezredben szolgált főszázadosi rangban. 1848 áprilisában szóváltásba keveredett Haynau altábornaggyal, aki a magyarokat és Kossuthot szidalmazta, ezért Olaszországba vezényelték, de visszakérette magát Magyarországra. A honvédsereg szervezésekor, 1848 júliusától már őrnagyi rangban vett részt a híres vörössipkás szegedi 3. honvédzászlóalj felállításában és kiképzésében. Kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja - a „vörössipkások”- a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége volt. Kiemelkedő tulajdonságai­nak köszönhetően gyorsan haladt a katonai ranglétrán. Októberben alezredessé, novemberben ezredessé nevezték ki. Decemberben kapta meg a tábornoki rangot, ekkor a bánsági hadseregben szolgált. 1849 márciusától a 3. hadtest parancsnoka lett. A tavaszi hadjárat több jelentős ütközete fűződik a nevéhez. A szolnoki ütkö­zet megnyeréséért 2. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki. Győzelmet ara­tott még Hatvanná], Tápióbicskénél, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál is. Április 28-án ideiglenes hadügyminiszterré is kinevezték, azonban Pestre indulva a lovai megbokrosodtak, és ő kocsijából leugorva eltörte a lábát. Hivatalát így nem foglal­hatta el, sőt a későbbi harcokban sem tudott részt venni. 1849. július végén törött lábbal és mankóval átvette az aradi vár parancsnokságát. A világosi fegyverletétel után, augusztus 17-én a cári csapatok előtt letette a fegyvert. Noha a cár neki és a hozzá hasonlóknak amnesztiát ígért, társaival együtt ő is az aradi vértanúk egyike lett. Kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt. Legendássá vált végső szavaival búcsúzott az élők sorából: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” • Rajner Tudni illik, hogy mi illik! -13. rész Túl vagyunk a Mikuláson, sebe­sen közeleg a Karácsony, amit természetesen megelőz a lázas készülődés, főzés, sütés, bevá­sárlás, de a nagy „hajcihő” végez­tével átadhatjuk magunkat a kará­csonyéj misztikumának, ami még ma is elevenen él. Karácsonyeste minden elcsendesedik, a közle­kedés is leáll, és ha olyan sze­rencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Karácsonyi csoda Karácsony a kereszténység legfon­tosabb ünnepe, Jézus születésének az ünnepe. Napjainkban családi vonatko­zása felerősödött, a szeretet, az össze­tartozás, az ajándékozás ünnepe lett. December 24-ét Karácsony vigíliájá­nak szokták nevezni, hagyományo­san, Magyarországon ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzuk meg szeretteinket. Az ajándékozás szokásának eredete egyes elméletek szerint a napkeleti bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékok­kal hódoltak Betlehemben. Karácsony megünneplése a kereszténység elterje­désével az egész világon elterjedt, bár természetesen vannak különbségek az egyes országok szokásai között. Majdnem kétezer évvel ezelőtt élt Izrael egyik kis városában, Názáretben, egy lány, Mária. Egyik éjjel megjelent előtte Gábor arkangyal és bejelentet­te neki, hogy Istennek tervei vannak Mária számára, és ő lesz majd Isten Fiának az édesanyja. Mária meg­ijedt, de az angyal megnyugtatta, hogy igaz, amit mond. Augustus császár bejelentette, hogy „össze­írás” miatt vissza kell menni arra a helyre, ahol születtek. így Mária és József együtt indult a Jeruzsálemhez közeli Betlehembe. Mária, Józsefnek - a názáreti ács­nak - volt a jegyese, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. Amikor késő este megérkeztek Betlehembe, Mária úgy érezte, eljött az ideje, hogy megszülessen a gyermek, de már nem volt hely a számukra sehol. Végül sike­rült behúzódniuk egy istállóba, ahol megszületett a kis Jézus. Mivel bölcső nem volt, helyette egy jászolba fektették az újszülöttet. Egy közeli mezőn pász­torok legeltették a juhaikat,megjelent előttük az Úr angyala, aki tudatta velük, hogy egy közeli istállóban megszületett a Megváltó. Amikor a pásztorok ott találták a bébit a szüleivel, tudták, hogy az angyal igazat mondott. A három napkeleti bölcs is tudta, hogy itt az ideje a Messiás megszületésének, és, amikor látták a csillagot a betlehemi istálló fölött, tudták, hogy ez az a jel, amire vártak, s hogy ott, az istállóban fogják megtalálni a kis Jézust. Amint meglát­ták a Kisdedet Máriával és Józseffel, térdre borultak előttük és ajándékokkal halmozták el őket. A Karácsonyfa Karácsonyfa-állítás előtti pogány hagyomány volt a termőág, zöldág ház­ba vitele, illetve a ház és a ház kör­nyékének örökzöld ágakkal díszítése. Magyarországon a zöldág általában roz­maring ágacska, nyárfa vagy kökénybo­kor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézes­bábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, az egészség jelké­pe, a szalma pedig a betlehemi jászolt jelképezte. A karácsonyi ág később kis fácskává fejlődött, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. A hagyományosan piros díszítésű fa jelentése átvitt értelemben az életfa, a természet évről évre történő megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa) a paradicsomi rosszra csábító kígyó jelképe, az alma a tudás fájáról szakított gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák a háromkirályoknak utat mutató csillagot szimbolizálták, amelynek segítségével végül megtalálták a jászolban fekvő kis Jézust. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállí­tott fa német protestáns hatásra teijedt el, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések sze­rint először Brunswick Teréz marton- vásári grófnő állított karácsonyfát. A mai értelemben vett karácsonyfa-állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században teijedt el. A szegény paraszti családokban sokáig megmaradt a zöldág-állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. Manapság már nem divat a szivár­vány minden színében pompázó fa. A díszítésben egyre inkább a ter­mészetesség dominál, és sok helyen újra „divatba jöttek” a kézzel készített díszek, mézeskalácsok és szalmacsil­lagok. Általában egy szín dominan­ciájára törekednek legtöbben, ami lehet arany, piros, fehér-ezüst, vagy kék. Azonban a díszítésnél fontos, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, ne díszítsük túl a fánkat. A karácsony­fát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le. Ajándékötletek A Karácsony egyik legizgalmasabb mozzanata az ajándékozás. Nincs annál szebb öröm, mint amikor boldogságot és meglepetést okozunk szeretteink­nek. Az alábbiakban ehhez szeretnék segítséget nyújtani önöknek. A karácsonyi ajándékvásárlást ille­tően mindenkinek megvan a maga módszere. Sokan egész évben figye­lik szeretteiket és az általuk elejtett kívánságokat. Az „olyan jó lenne egy...”, vagy „nagy szükségem lenne már végre egy...” kezdetű mondatok nagyszerű ötletet adhatnak egy találó ajándékra. Ezzel szemben vannak, akik a spontán vásárlók népes táborát gyarapítják. Na és persze ott van­nak azok, akik Karácsony napjának délelőttjén vásárolnak. Ez utóbbiból véleményem szerint túl sok jó nem sülhet ki. Hiszen milyen ajándékot is találhatnánk ilyenkor, amikor már minden üzlet teljesen ki lett fosztva? Én inkább azt ajánlom, hogy már a december előtti hónapokban, de legkésőbb december elején érdemes nyitott szemmel és füllel járnunk, már csak azért is, mert az ünnepnek nem a kötelező ajándékvásárlásról és kínos családi összejövetelekről kell szólnia, hanem elsősorban és legfőképp a sze- retetről és figyelmességről. Alábbi felsorolásom a teljesség igénye nélkül készült, hiszen sok­sok ajándékötlet jöhetne még szóba, pénztárcát és beszerzési időt és lehe­tőséget nem kímélve. Hölgyeknek Karácsonykor többnyire olyan ajándékot vásárolunk - kiváltképp ha a család hölgy tagjairól van szó -, melyekről tudjuk, hogy azt év közben nem vagy csak nagy - főképp anyagi - nehézségek árán vásárolnák meg maguknak, mondván van ennél fonto­sabb dolog is amire szükségük van. Barátnők, fiatal anyukák, lány test­vérek esetében, remek ajándék lehet egy sportöltözet, aerobicbérlet, fitt- ness-klub tagság, kozmetikai utalvány, szoláriumbérlet, dvd film, cd lemez, könyv (ami őt érdekelheti és nem pedig a mi érdeklődésünket tükrözi). Azt hiszem, minden korosztálynak megfelelő lehet egy olyan ajándék illetve ajándékcsomag, amely akár az otthoni szépségápolásban van segít­ségünkre. Választhatunk bármilyen illatszercsomagot (figyelembe véve a megajándékozni kívánt személy ízlését), fürdősót, fürdőolajat, parfü­möt, elektromos fogkefét, speciális hajszárítót, többfunkciós haj formázó készüléket, különleges kerámia epilá- ló készüléket. És persze ha kellően fel vagyunk készülve szeretteink öltöz­ködési stílusából, akkor ajándékozha­tunk ruhát, minden mennyiségben. Ha anyagi lehetőségeink nem korlá­toznak minket vagy csak szeretnénk valami „nagy” dologgal meglepni az illető hölgyet, akkor bizony szé­les a skála. Vásárolhatunk bármi­lyen elektronikai cikket (notebook, az üzletasszonyoknak) vagy kony­hai eszközt (edénykészlet, gofrisütő, olajsütő, gyümölcscentrifuga stb.), illetve pihenést szolgáló eszközöket, mint például egy infrás masszázslám­pát, relax fotelt, de az ékszereknek is nagyon tudunk ám örülni. Uraknak Egy férfi esetében mindig nehezebb a dolgunk, mindig körültekintőbbnek kell lennünk. Legyen szó a bátyánk­ról, öcsénkről, apukánkról, párunkról, fontos, hogy ismerjük a férfi ízlését, hobbiját, érdeklődési körét. Akik szeretik a sportot - legyen az bármilyen is - érdemes ahhoz a sporthoz kapcsolódó ajándékot ven­ni. Vehetünk síruhát, síszemüveget, snowboardruhát, snowboarddeszkát, ha az illető a téli sportok szerelmese. De ugyanilyen meglepetést okozha­tunk például egy hokimeccsre szóló jeggyel is vagy akár egy sportfelsze­reléssel (squash ütő tokkal). Tudtommal a férfiak szeretnek min­den olyan dolgot, kütyüt, amin gom­bok vannak, árammal vagy elemmel működnek, és digitális kijelzősek. Ennél fogva az elektronikai cikkek (MP3-as lejátszó, fúrógép, autósrádió, villanyborotva stb.) széles skáláján mozoghat fantáziánk (és pénztárcánk). Egy igazán igényes férfi a cipőjére és az órájára ad a legtöbbet. A cipő ugyan kényesebb téma, még akkor is hajói ismerjük az illetőt, de talán egy minőségi, szép és mutatós órával már könnyebb dolgunk van. Ha esetleg egy kis unikummal sze­retnénk meglepni az illető urat, akkor a fa alá csempészhetünk egy igénye­sen megmunkált sakk-készletet vagy pókerkártya paklit, esetleg egy üveg különleges bort vagy whiskey-t, vagy akár egy szivarkészletet is. • Kanalas Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom