Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-09 / 243. szám
II HIDLAP • 2006. december 9., szombat magazin Szent Borbála Minden történetkritikai megállapítás ellenére fény és vonzerő árad Szent Borbálából. Szent Cecíliához és Alexandriai Szent Katalinhoz hasonlóan Borbála tisztelete is jóval megelőzi a 7. századból ránk maradt latin, görög, szír és örmény nyelven megírt legendát, függetlenül attól, hogy a hitelesnek tekintett történeti források nem beszélnek róla. De meséljen róla a legenda! B orbála/Barbara (kinek neve a Barbarus, azaz barbár szó nőnemű alakja) egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Valahányszor az apa kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte. A hegyek között egy barlangban rejtőzött, de egy pásztor elárulta atyjának a rejtekhelyét. A pásztor árulásának büntetéseként Isten a bárányait ganajtúró bogarakká változtatta. Ez azonban nem tartotta vissza az atyát attól, hogy leányát a bíró elé hurcolja. A bíró megfélemlítésül keresztényeket gyötörtetett Borbála szeme láttára a legválogatottabb kínzásokkal. Krisztus azonban erőt öntött leikébe, s hogy ne féljen, társnőnek adta mellé Juliannát. A város kormányzója akkor a megszégyenítés eszközéhez folyamodott: megparancsolta, hogy ruhátlanul pel- lengérezzék ki a piacon, minden kíváncsi tekintet prédájául. Borbála azonban most is az Úrhoz menekült, és meghallgatásra talált: a földből felszálló köd és az égből leereszkedő felhő úgy beburkolta a testét, mintha teljesen föl lett volna öltözve. Végül a bíró fővesztésre ítélte, és ekkor történt a legszörnyűbb: az apa, aki korábban esztelen féltékenységgel óvta a leányát, most maga ragadta meg a kardot és fejezte le. Mikor azonban hazafelé ment, villám sújtotta őt, és nem maradt belőle más, csak egy maréknyi hamu. Egy Valerianus nevű ember gondoskodott arról, hogy Borbála és a vele együtt lefejezett Julianna teste méltó temetésben részesüljön. A sírnál pedig hamarosan megkezdődtek a csodák. Borbála vértanúságának időpontjául a legenda különböző változatai más és más időpontokat jelölnek meg. Annyi bizonyos, hogy a 3. században élt. Lakóhelyéül Antiochiát, Héliopoliszt mondják, vértanúsága helyéül pedig egyes források Nikomédiát, mások Toszkánát, sőt olyan is van, amelyik Rómát jelöli meg. Ezeket az ellentmondó adatokat lehetetlen tisztázni. Elégedjünk meg tehát azzal a ténnyel, hogy Borbála tisztelete legkésőbb a 9. század óta Keleten és Nyugaton egyaránt elterjedt. Ez keleti származására utal, mert a nyugati egyház sok keleti szent tiszteletét átvette, fordítva ellenben nagyon ritkán történt. Borbála tisztelete Brémából terjedt Litvánia és Finnország felé. Magyarországon is nagy tekintélynek örvend. A népi tisztelet a legenda különböző elemeihez kapcsolódik. így a „hirtelen és készületlen halál” elleni oltalmazónak tekintik, mivel atyja ezzel bűnhődött gonoszságáért. Gyakran így imádkoznak: „Add meg, ó Urunk, hogy Szent Borbála közbenjárására halálunk előtt részesülhessünk szentségeidben.” Ez a magyarázata annak, hogy a művészek gyakran ábrázolják Borbálát úgy, hogy a kezében cibóriumot és felette ostyát tart. Ugyanezen az alapon számtalan azon jámbor testvérületek száma, amelyek a „Jó halál” nevét viselik, és védőszentjüknek Borbálát tekintik. Apja villám általi halála miatt a villámcsapás és tűzvész ellen is kérik oltalmát, ezért a vészharangra rá szokták vésni a képét. Ezáltal lett a harangok és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesült erejét, ez a gyenge és minden erőszaktól távol álló szűz hamarosan a Bernardino Luini: Madonna, Szt. Katalin és Szt. Borbála tüzérek védőszentje lett. Védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villám- csapás veszélye fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett. A gazdag népszokásanyagból csak egyet említünk, a Borbála-ágat. Ha a cseresznyefa ágát Borbála napján beviszik a szobába, Karácsonyra kivirágzik Ha történetileg lehet is kifogásokat emelni Borbála legendájával szemben, két dolgot mindenképpen el kell fogadnunk: a vértanú szűz alakja és tisztelete olyan erővel sugárzik mintegy másfél évezreden át, ami fölér a történeti adatokkal. • P. Rein Horribile dictu... Néhány esztendőtől eltekintve soha más városban még nem éltem, csak Esztergomban. Gyönyörködöm a szépségében, a fekvésében, a történelmében és mindabban, ami épül és szépül a cívis városban. Maguk az esztergomiak mégis elképesztenek, „horribile dictu” elborzasztanak időnként. Kezdem azt hinni, hogy itt igazából nem lehet jót tenni egyöntetűen senkinek. Egy szó mint száz, az elmúlt hónapokban a Széchenyi tér felújítása körül kialakult „igenek” és „nemek” váltak számomra teljességgel érthetetlenné. Időnként úgy tűnik, több az ellendrukker, mint a szurkoló. Akik ismernek, tudják az álláspontomat, így azután nap nap után hallgathatom a kritikákat, hogy miért volt erre szükség, a szoborcsoport miért arra az oldalra került és nem a másikra, a Szent Lőrinc-templom rajzát miért kellett megformálni, miért olyan alapba tették a köveket, amilyenbe és egyáltalán miért ilyen köveket, miért kellettek az oroszlános (gyönyörű) kerámiák, mennyibe fog nekünk kerülni a szökőkút és a díszkivilágítás és így tovább. Nem tudom, másutt hogy működik az ilyesmi, de úgy tűnik, nálunk nem lehet a városlakók kedvébe járni. Itt senkinek semmi nem jó, pedig Esztergomban nagyságrendekkel több nagyszerű létesítmény, beruházás született az elmúlt néhány esztendőben, mind a megelőző ' négy évtizedben, leszámítva mondjuk a két lakótelepet és a-városközpontot. (Az utóbbit egyébként bűn volt elkövetni.) Mikor tudunk majd, vagy tudunk-e egyáltalán együtt örevendezni a díszkivilágításoknak, az Árok utcának, a hidaknak, a látványfürdőnek, a Bánomi áttörésnek, no és persze a Széchenyi térnek, mely a maga nemében és a hasonló városok körében szent meggyőződésem szerint az ország egyik legszebb főtere lesz és mostmár valóban perceken belül. Ideje volna elgondolkodni, örülni tudni és hozzá nem értő, dilettáns kritikai megjegyzések helyett végre büszkének lenni arra, hogy itt élünk, Szent István évtizedeken át diszkriminált és megbélyegzett városában. Ha december, akkor (is) Mit láthatunk a következő hetekben az esztergomi filmszínházban? R ég láthattuk már az Oscar-díjas színésznőt, Meryl Streep- et a vásznon. Nos, most itt az alkalom, hogy ismét megcsodáljuk őt, hiszen egy új vígjáték újra csatasorba állította Hollywood egyik legkarakánabb filmszínésznőjét. Az ördög Pradát visel című komédia a divatvilág bugyraiba kíséri el a nézőt. A bonyodalmak már a történet elején adottak, a Runaway Magazin divatújság domináns úrnője kíméletlenül sorjázza a modell- és divatvilág üdvöskéit. A laphoz érkező új és pimaszul fiatal újságírónő gyökeresen megváltoztatja a magazin és az amerikai divat világát. David Frankel vígjátékát még december 13-áig játssza a Bajor Ágost Művelődési Ház mozija. Meryl Streep új filmjével párhuzamosan egy különös korszakváltásról szóló produkció lesz látható a Kultúrmozgóban. A Thank You For Smoking! (Koszi a füstért! - lehetne a fordítás) egy érdekes paródia, melyben a mára már klasszikussá vált filmgyári séma, a korábbi mozik ismertebb ismerős részleteiből készített összeállítást, történetet nézhetik meg a vidám filmek rajongói. Az alkotás középpontjában az Amerika-szerte elharapódzott antinikotinista propaganda kerül. Mint tudjuk, az elmúlt évtizedekben az USA-ban a dohánytermékek és a dohányzás elleni harc részeként például kivették John McLane hadnagy kezéből és szájából a büdös bagót. De ki gondolja, hogy őneki is ugyanolyan jó ha másnapos, borostás, izzadt trikóban van és miközben fél óránként bevesz egy-egy aspirint, megmenti az emberiséget, miként tette a Die Hard szériában Bruce Willis? A Thank You For Smoking!-ban az újkori jenki filmes bohózatok olyan nagyágyúi „sütik el a poénokat”, mint William H. Macy, Robert Duvall és Rob Lowe. Roberto Benigni, az olasz humor filmvászonra álmodott összegzőinek egyre ismertebb atyja most új produkcióval jelentkezett. December 14-étől 20-áig lesz látható friss filmje, a Tigris a hóban, mely ahogy Az élet szép című filmjében már megszokhattuk, egyszerre gegekkel teli és megindítóan tragikus történet. Benigni (szerencsére) ismét vállalta, hogy a kamera mindkét oldalán teljesít, ezúttal is rendező-színészként parádézik. Partnerei pedig szintén nem akárkik, Jean Reno, a franciák Belmondo óta legnagyobb alakváltó színészzsenije, Tom Waits, az amerikai underground jazz-blues melankolikus császára és a káprázatos szépségű Emília Fox. A Tigris a hóban egy álombéli szerelemtől megittasult irodalomtanár viszontagságait mutatja be. Érdekes, hogy Benigni a mókás történetbe beleszőtte háborúellenes gondolatait is, most Irak lerohanását kritizálva alkotásával. Guantanamo címmel lesz látható az esztergomi moziban az a film, mely már címében is hordozza azt a nemzetközi politikai és háborús feszültséget, mely napjainkban is él. A történet szerint 2001 szeptemberében négy muszlim fiatal útnak indul otthonából, az angliai Tipton városából Pakisztánba, hogy részt vegyenek barátjuk esküvőjén. Közülük hárman két és fél évvel később érkeznek haza. Ami ez idő alatt történt velük, az a legmerészebb képzeletet is felülmúlja. Az igaz történet interjúk, archív felvételek segítségével és a megpróbáltatások újra eljátszásával elevenedik meg. A 2006-os Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját elnyerő filmje hatalmas kritikai visszhangot keltett a világsajtóban, hiszen olyan témához nyúlt, ami korunk politikai viszonyait jellemzi, a fenyegetettség és brutalitás beszivárgását az emberiség hétköznapjaiba. A december 14-étől 20-áig látható angol film érdekessége, hogy nem fiktív történetet mesél el, a valósághű ábrázolás része a dokumentumfilm-részletek bemutatása és az archív felvételek alkalmazása. • Berger Norbert
