Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-09 / 243. szám
2006. december 9., szombat HíDLAP hétvégi melléklete 49. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn A félelem költője Az esztergomi Előhegy legendás költője, Babits Mihály 1921-ben kötött házasságot Tanner Ilonával. A költőnő Török Sophie néven publikált. Nevét Kazinczy Ferenc feleségétől „kölcsönözte”, egyébként korábban Szabó Lőrinc menyasszonya volt. Lírája túlszárnyalja az egyéni problémákat. A legáltalánosabb, a legősibb, tán a legmélyebb indulatot szólaltatja meg, mely az embert megrázza: a félelmet. Nem véletlen, hogy asszonynak adatott meg „az ősi vad rettenetét” ily szuggesztívan megírnia. A nő erősebben gyökerezik a kezdet titkaiban, mint a férfi - tudatalattija gazdagabb és egyszersmind kevésbé differenciált, általános érvényű rejtélyek edénye. Török Sophie verseit a Hadesből hozza nékünk, a gyökerek, csírák és sírok alvilágából. A sszonyköltőnek dcséretére válik, ha egy versét sem írhatta volna meg férfiember. Török Sophie nem esik a férfiasság hibájába. Asszonyleikét nem köti a férfiméltóság lovagrendje, nem feszélyezi a logika sisakja, nem fedezi a bátorság vértje. Áradó szenvedéllyel, halálos merészséggel vállalja a gyávaságot, asszonyok és anyák életet kímélő, részvétre hajlító jogát. A halálfélelem legigazabb pecsétlevelünk a halhatatlanságra s egyúttal termékenységre késztető parancsunk. Versei megcáfolnak minden elméletet, mely a költői gazdagságot a témakör bővítésétől vátja. A félelem közös emberi örökünk, de egyéni vagy legalább is nemek, idők és típusok szerint változik: ki hogy bánik el a közös rémület ráeső részével. „Örömre születtél,/s ki tudna boldogabb lenni nálad?/Elérhetetlen örömeid íze égetőbb, mint égi parázs./s még látnod kell azt is,/iszonyodó eleven szemeiddel látnod kell még,/amint elesett testedet /a dögkeselyűk kikezdik.” így ível hangja a boldog ujjongásból a kétségbeesésbe. Állandó ellenmondások érzelmi ritmusa fűzi szorosra, komponálja meg keményen, látszólag laza ütemű verseit. Sorainak hirtelen, gyakran erőszakosan változó zenéje is ezt a kontrasztot, az önmagával harcoló egységet szolgálja. Bizonyos értelemben Kaffka Margitra emlékeztet. De míg Kaffka ezer szállal szövődött a földi élet és a társadalmi valóság anyagába, Török Sophiet érzékeny neuraszténiája kiközösíti a világból. Hogy képei, látomásai mégis elevenek és érzékiek, hogy szavai japán tusrajzok felmagasztosult realizmusával fogják körül a jelenséget, azért van, mert szenvedélyes félelméből és félelmes életvágyából tisztára újjáépíti azt a világot, melyből érzékenysége kizárta. Csírák álmodhatják meg sajátos valójuk biztos érzetében ilyen testies pontossággal kiteljesült alakjukat. Ebben a költészetben semmi sem tapasztalat - minden a sejtés, a látomás erejéből fakad. Vannak, akik azt mondják, hogy a színek vándorolnak a tiszta sárga és a tiszta kék két elérhetetlen pólusa között. A versek is vándorolnak a szabadságból a kötöttségbe, a kötöttségből a szabad kifejlődés felé. Török Sophie útja nyilván a kötöttségből ered. Szavai nem tömörülnek kristállyá - versei könnyező kristályok, melyeknek ütemesen csengő olvadását halljuk. Alaphangja az örök önmagába térő dallam, a «szférák zenéje». De mikor vágya a halandó világra bocsátkozik, ijedt szárnycsapkodással, széthulló pihék fellegével fejezi ki önmagát: a születés és a halál egyben- egy metafizikai rémületét. A tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg verseiben. Szabad versei szélsőséges énképet sugároztak: a mély önmegvetés és a kritikátlan önimádat skáláján minden szín megtalálható volt bennük. Prózája a szerelem és anyaság iránti vágyat tükrözte, mélységeiben pedig épp oly esztergomi, mint maga Babits Mihály volt. • Varga Péter Dénes Kalendárium Méregkeverő garázdálkodott az utcán száz évvel ezelőtt, de hogy pontosan miről is van szó a korabeli lapokból kiderül. A közönség nagy örömére pedig, beállott a fagy és így kimerészkedhettek a jégre a korcsolyázók. Rövid ám annál fontosabb hírt közölt egy százada hasábjain az Esztergomi Lapok. „Korcsolyázni lehet. A szigorúra vált időjárás meghozta Halifax híveinek a krísz- kindlit. A kis dunai Kosik féle jégpályán és a Tornakerthen már megkezdődött a korcsolyázási sport. Különösen mozgalmas az élet a kis dunai tükörsima jégen hol a jól fülő kényelmes melegedőkben valamint Dániel bodegás változatos buffetjében vígan vannak a nemes sport kedvelői. ” Ki tudja, hogy idén mikor lehet részünk hasonló örömben, az időjárás sajnos e tekintetében nem sok jóval bíztat. Ebben az időszakban sok furcsa eset, tragédia is történt. Elsőként egy szörnyű csecsemőhalál az Esztergomi Lapok december 13-i számából. „Csecsemő a síneken. Folyó hó 5-én Köhidgyarmat és Párkánynána vasúti állomások között a 4212 sz, vonattal Garamberzenczére utazó CsemicZek Ferencz és öt társa a vonat mentén egy kendőbe és szoknyákba göngyölt 6-8 hónapos leány gyermek hulláját pillantották meg. a hullát a vonat személyzete a vonatra tette és Köhidgyarmatra szállította ahonnan az állomási elöljáróság a hatóságokat értesítette. A párkányi csendőrörs járőre a helyszínén megjelent s a rejtélyes eset kinyomozásához fogott, de eddig semminemű eredményt nem ért el. Dr. Kujfler Hugó körorvos megállapította hogy a szegény kis csecsemő megfagyott. ” Hasonló tragédia ért egy napszámost is, bár az ő halálát egészen más okozta. Szintén e lap írja: „Hirtelen halál. Kovács Sándor párkányi lakosnál f. hó 3-án napszámos munkát vállalt egy magát Morvái Jánosnak nevezett 45 év körüli ember. Munkája végeztével a kocsiszínbe leheveredett egy rossz kanapéra s a házbeliek reggel ott halva találták. Dr. Kujfler Hugó körorvos a hullát megvizsgálta és megállapította, hogy a halált szivszélhüdés okozta. Valószínű hogy a megszolgált napszámot az elhunyt szeszes italra fordította s a pálinka okozta hirtelen halálát." Az Esztergom és Vidéke december 9-én adott hírt a környéken elharapódzó bűnözésről. „Betörő csemeték. Dömösön 3-4 tagból álló banda nyomára jöttek a csendőrök, mely feltörte a templom perselyt és sok hasonló dolgokat követett el. Érdekes a dologban, hogy a banda 10-11 éves gyermekekből állott.” Lábatlanon is dolgoztak az ellenségek. „F. hó 2-án ismételve tűz volt, midőn is Karsai József háza és gazdasági épületei égtek le. A kár mintegy 900 korona. Második hónapja annak, hogy Lábatlanon jó formán minden vasárnap tűz van, ami kétségtelenül gyújtogatás eredménye, a tetteseknek nyomára jönni azonban minden éber figyelem dacára mindeddig nem sikerült. ” Pilismaróton is áldatlan állapotok uralkodtak, amelyről a Szabadság írt december 12-i számában. „A pilismaróthiak boldogan éldegélnek. A lopások, betörések, életveszélyesfenyegetések napirenden vannak. A tolvajok és betörők a papot sem kímélik meg. Ellopták lószerszámát, tyúkjait, libáit, pulykáit. Csak őt magát meg a gazdasszonyát nem vitték el. Hahn Izidor korcsmáját, jégvermét, boltját fosztották ki és a módosabb polgárokat sorra látogatják a betörők. A helyi hatóság tehetetlen a betörőkkel szemben. ” De hogy jót is írjunk a hatóságról, íme a méregkeverő esete az Esztergomi Lapok száz évvel ezelőtt megjelent számából. „A rendőrség tegnap délelőtt letartóztatott egy cigányasszonyt aki a külvárosi utcákban mérgezett kukoricaszemeket dobált a szabadon futkozó baromfiaknak. A gyorsanölő méreg azonnal megölte a kiszemelt álldozatokat, melyeket Faraó leánya azonnal felszedett és kereket oldott velük. A cigányasszony régóta praktizálhatja már veszedelmes mesterségét, tegnap azonban rajtavesztett és most a rendőrség foglya. ” • Gál Kata választása a kick-boksz