Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-02 / 238. szám
HÍDLAP • 2006. december 2., szombat hídíapmagazin Gulya István írása T •• //T //T 7 •• // // Jóvóból lovo no (Túl sokat politizálsz, közölte nagy barátom, azaz barátom, a Nagy. Pedig csupán az utca hangjára hallgattam. De hát legyen, hiszen elsők a drága olvasók, második meg a Ferencváros, Értem: ligás. És hát, ugye, fontos a béke, pláne, hogy itt ivódik zsigereink a szép advent. Mivel firkászként főleg a filmek területén dülöngélek, következzék egy kis ilyesmi eszmefuttatás. Nem kifejezetten adventi, de nem is közéleti töltetű.) A tudományos-fantasztikus mozik alkotói szerint a holnap a határozott és véreskezű hölgyek uralmát hozza. A meghatározóan férfi ivarú rendezők és forgatókönyvírók mintha félelmeiket vetítenék előre. Vagy a vágyaikat? Megváltozott a világ. (Ahogy A Gyűrűk Urában mondják.) Abból az aspektusból mindenképpen, hogy átértékelődtek, és egészen más irányt vettek a női szerepek. A filmeken legalábbis. Erőszakosabbak, talpraesettebbek lettek, előléptek a női Terminátorok (és tényleg: Terminátor 3.: A gépek lázadása) és Rambók. Aphrodité és a tűzhelyőrző (tehénszemű) Héra helyett fel- ajzott íjakkal előfutott Diána, és a főistenasszony is elővette agresz- szívabb énjét, azt, amelyikkel a halálba kergette Heraklészt. A mai „félistenek”, Hollywood mozgóképes mindenhatói zömmel és meghatározóan férfiak - az csupán némi oldás a kötésben, hogy léteznek olyasvalakik, mint Nancy Meyers. (Mi kell a nőnek?, Minden végzet nehéz, Holiday) vagy idehaza Goda Krisztina (Csak szex és más semmi, Szabadság, Szerelem) -, a film/mozi-csinálás macsó mutatvány. Férfiak készítenek nőies filmeket is, tévésorozatokat, a Született feleségek, pláne a Szex és New York kiagyalói hímek, utóbbié Darren Star („mentségére” szolgáljon, hogy a saját neméhez vonzódik, és érzékenyebb az átlagos nagyvárosi baseball-függő bikánál). Némi egyensúlyt teremt az erőben - a nemek harcában -, hogy a hölgyek szingli életérzéseiről beszélő, ám erőteljesen hímes szájízek szerint gondolkodó és érző - azaz: magányos vagyok, egyetlen vágyam a partnertalálat és a fétjhez menés - első Bridget Jones- klasszikus (Bridget Jones naplója) rendezője nő: Sharon Maguire. Igaz ellenben, hogy a folytatást (Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!) rögvest egy férfi, Beeban Kidron dirigálta. (A filmek alapjául szolgáló „aktualizált Jane Austen-regények”, szerzőnője, Helen Fielding azonos.) Szóval. Ha film születik a jelen-közelmúlt asszonyairól, csupán nagyon ritkán találkozhatunk az ismert és átlagos karaktertől eltérő hősnővel, akiért a „Tarzanoknak” érdemes küzdeni, de akkor is inkább háttér- (dekoltázs-), támasz szerepkörben láthatóak, és a kellő időben mindig készek a párzásra. Bizony, ritka az olyan asszonyi szereplő, mint az Ófák női triója, vagy - előlegezzük meg a bizalmat - Koltai Lajos második filmjének, az Eveningnek a szereplői (amiben egy haldokló öreg lady elmereng múltjának szerelmén; olyan kiválóságokkal, mint Vanessa Redgrave, Glenn Close, Calire Danes, Meryl Streep és utóbbi lánya, Mamie Gummer). Ha esetleg eltérő szerepkörben figyelhető meg a nő, az valószínűleg viccforrás, mint a Las Bandidas női gengszterkettőse, akiknek egyaránt jól áll a kézifegyver és szexis harisnyakötő. A jövő azonban más kérdés. A ma filmhímjei vonzó és veszélyes nőkről álmodnak, egy olyan társadalomról, ahol csak az erős maradhat életben, főleg ha nő. Filmes előképe a negyvenéves Barbarella, amiben Jane Fonda alakít harcias futurális jelenséget. De ennek könnyedebb hangvétele helyére bizarrabb, feltétlenül erőszakosabb (viselkedés-) minták kerültek. Nem jellemző az olyan békés, avagy béketeremtő figuranő, mint a Star Trek-tévésorozat James T. Kirk (William Shatner, Star Trek: Űrszekerek) és Jean- Luc Picard kapitányát (Patrick Stewart, Star Trek: Az új nemzedék) követő Kathryn Janeway parancsnok (Kate Mulgrew, Star Trek: Voyager). A jövendő filmhölgyeményei nem szoknyát, hanem testhez tapadó latexet és válogatott gyilokszerszámokat hordanak. Nem kérdeznek, lőnek. Azonnal és jó hatásfokkal. A tagadhatatlanul áradó nemiségük ugyan vonzó a férfiszemnek, de halálos. Ritkaságszámba megy az olyan nőies nő, mint A sziget című film szöszke oldalbordája (Scarlett Johansson), ezek a lányok a Mortal Kombat- és a Tomb Raider-filmek hagyományát, ha úgy tetszik: szellemiségét követik. Agresszívak, talpraesettek, megmentik a szűkebb-tágabb közvetlen környezetüket, vagy az egész világot, és csak elvétve van szükségük férfiúi támaszra (Az ötödik elem). Sokkal jellemzőbb, hogy a jövőben a férfi csak - jó esetben - szükséges pótlék (lásd: a Misszió című lengyel sci-fi-vígjátékot, amikor a jövőben két dehibemált hímegyed arra ébred, hogy rajtuk kívül már nincs ipszilon kromo- szómás a Földön, a történet csavarja, hogy ezt a női társadalmat egy nőnek öltözött férfi uralja). Árulkodóbb az a szomorú és nyomasztó jövőkép, ahol minden a szebbik nemen múlik, ha történetesen meddő, akkor nekünk nagyjából lőttek, és ha mégis mutatkozik egy halovány reménysugár, akkor „az” ebben az esetben leánybaba, és a megmentő férfi meghal (Az ember gyermeke, Alfonso Cuarón remek antiutópiája). Ezeknek a filmeknek az ősanyja kicsit a Szárnyas fejvadász (a Daryl Hannah megformálta replikáns gyilkolómasina), jobban az Alien-tetralógia Ripley hadnagya (Sigourney Weaver), aki magányos, mindig túlél, és tulajdonképpen terméketlen, vagy ha utódja lesz (klónozással), „az” savat fröcsögő, életellenes szörny. A jövő női vérszívó mutánsok (Underworld 1-2., Ultraviola) - nem minden „történelmi” előzmény nélkül (Bloődrayne) -, esetleg éppen ellenkezőleg: génmanipulált rémségek ellen - sikerrel - hadakozó amazonok (Kaptár 1-2.), netán bérgyilkosnők (Aeon Flux). Beszédes, hogy ezeknek a hősnőknek a megformálásában egy androgün (kétnemű) vonásokban bővelkedő színésznő jeleskedik: Milla Jovovich (Az ötödik elem, Kaptár 1-2., Ultraviola). Úgy látszik, a jelen filmkészítő férfiai rettegnek a jövő uralkodó hősnőitől, erőszakot és halált vizionálnak. De leginkább azt, hogy nincs szükség rájuk. Síelés olasz, svájci és francia földön barlangfürdő, lovaglóiskola, lovas szánkózási lehetőség is van. . Az 1816 és 2800 méter magasban húzódó lesiklópályák hossza összesen 110 kilométer, amelyeken 30 felvonó működik. A régió valamennyi pályájára, valamint a köztük közlekedő síbuszra is érvényes hatnapos bérlet felnőtteknek 138-163, 12 év alatti gyerekeknek és 60 év feletti felnőtteknek pedig 97-113 euróba kerül. Svájc Az alpesi ország egyik leghíresebb, és hazánk polgárai által érthető okokból kevéssé látogatott téli üdülőhelye Davos. A város számos híres sporteseménynek és politikai-gazdasági csúcs- találkozónak adott már otthont. Kiváló mikroklímájának köszönhetően tüdőszanatórium is működik itt. A DavosKlosters síterülethez öt hegy tartozik. A síterepeket természetesen felvonók és rendszeres busz- illetve vonatjáratok kötik össze. Az üdülőközpontban élénk éjszakai élet is zajlik a számos kivilágított sí- és szánkópályának, az éjszakai sportrendezvényeknek és a szórakozóhelyeknek köszönhetően. A síparadicsom összesen 47 modem felvonót, több mint 300 kilométer lesiklópályát, számos nyári és téli túraútvonalat, öt gondozott szánkópályát, számos sífutópályát, síiskolákat, síóvodákat, sí-játszótereket, élményparkokat és két óriás félcsövet foglal magában. Itt található Svájc második leghosszabb lesiklópályája, a 14 kilométeres Weissfl Uchjoch - Kürblis közötti pálya. Ebben a szezonban az egynapos felnőtt síjegy 43 euróba, a hatnapos bérlet pedig 188 euróba kerül majd. Franciaország A francia Alpok, netalán a Pireneusok hegyvidékeinek felkeresése már legalább egyhetes program, az 1200-1500 kilométeres távolság útiköltsége, valamint a magasabb helyi árak megdrágítják a programot, ennek ellenére hazánkból is mind többen keresik fel Franciaország síparadicsomait. A számos elképzelhető úti cél közül a Budapesttől 1230 kilométerre, a Vanoise-hegylánc déli vonulatánál fekvő közepes méretű La Norma síterepet ragadtuk ki, amely egy tipikus, kellemes téli hangulatot árasztó, alpesi jellegű település. A síelésen kívül lehetőség nyílik kutyaszánon való utazásra és helikopteres sízésre is. Északnyugati fekvése és 1350-2750 méteres magassága miatt hóbiztos terep összesen 65 kilométernyi lesiklópályával és 18 felvonóval. Ha már Svájcnál megemlítettük Davos-t, akkor Franciaországnál sem hagyhatjuk ki Chamonix-t. A Mont-Blanc zömmel kétezer méter felett húzódó 25 síparadicsomának egyike, a világörökség része. A városban a síelés hagyománya több mint száz évre nyúlik vissza, fekvése és kilátása egyedülálló. A közelben sífutásra, korcsolyázásra is lehetőség van, a pezsgő éjszakai élet pedig gazdag szórakozási lehetőségeket ígér. A Chamonix-völgyre érvényes hatnapos síbérlettel 140-155 kilométernyi pályát lehet használni. Ennek ára felnőtteknek 182 euro, 4-15 éveseknek és 60 év felettieknek pedig 146 euro. * Gábor Éva A legfrissebb hírek szerint a nyugati határtól ötven kilométerre már erősen havazik. Bár a meteorológusok továbbra is enyhe időt ígérnek, az ezer méter feletti magaslatokon visszavonhatatlanul beköszöntött a tél. Az elmúlt hetekben lapunk hasábjain keresztül megismert közelebbi síparadicsomok után most messzebbre tekintünk: Olaszországba, Svájcba és Franciaországba. Olaszország Hazánk nyugati határához legközelebb az olasz síparadicsomok esnek, bár a közelség ez esetben 700-1000 kilométert jelent. Ennyit kell utaznia annak, aki a Dolomitokban szeretne eltölteni egy hosszabb-rövidebb síüdülést. A területhez tizenkét régió tartozik, amelyek a 460 síliftre és 1220 kilométernyi pályára érvényes úgynevezett Dolomiti Superski síbérlettel látogathatók. Bár ennek ára nem mondható potomnak, mivel a hatnapos jegy 202 euróba kerül, de vannak ennél kedvezőbb lehetőségek is. A pályák háromnegyedén egészen biztos, hogy találunk síelésre alkalmas havat. A tőlünk hétszáz kilométerre, 1224-2950 méter magasan elterülő Cortina D'Ampezzo környéke Olaszország leghíresebb és legismertebb síparadicsoma, gyönyörű fekvésű, patinás téli üdülőhely. Mivel itt rendezték 1956-ban a téli olimpiát, jégstadionja, bobpályája, 110 kilométeres sífutópályája és számos szórakozásra alkalmas létesítménye is van. A lesiklópályák hossza 140 kilométer, 47 felvonója és öt kabinos liftje van. A három síterepre érvényes hatnapos bérlet ára felnőtteknek 164-187 euró, 16 év alattiaknak 115-131 euro, 60 év felettieknek pedig 148-168 euro. A tőlünk majdnem ezer kilométerre, a svájci határhoz közel fekvő észak-olaszországi Alta Valtellina sírégió öt sícentrumot foglal magába. A snowboardosok által is kedvelt területen öt „halfpipe”, azaz félcső és két élménypark található. Itt húzódik a Stelvio gleccser is, amely májustól novemberig tart nyitva. A kitűnő, változatos pályarendszer alatt, 1800 méter magasan fekvő Livigno a pezsgő éjszakai élet és a vámmentes vásárlási lehetőség miatt a régió legkeresettebb és legérdekesebb városa. Közelében termál- és L
