Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)

2006-12-30 / 257. szám

2006. december 30., szombat • HÍDLAP magazin A magyar Sárkány rend Az elmúlt hétvégén a Hídlap magazinjában adtunk hírt olvasóinknak arról, hogy napvilágra került egy komoly alapon nyugvó feltételezés, mely szerint megnevezték a Keresztény Múzeumban található, eddig csak a titokzatos monogrammal illetett M.S. mester oltárképek alkotóját. Martinus Strigoniensis, azaz az Esztergomi Márton volt a Várallyai Csocsány Jenő szerinti megfejtés. A tudós úgy gondolja, hogy erre számos össze­függés és kordokumentum is bizonyíték. Többek között az is, hogy egy ilyen nevű illető a Sárkány lovagrend tagjaként dolgozott az esztergomi kirá­lyi udvarban, s a híres oltárképek egyikén, hatá­rozott utalás található a Sárkány lovagrend tagja­inak jelvényeire, rangjeleire. Számos a bizonyíték, alátámasztja Várallyai Csocsány Jenő M.S. mesterrel kapcsolatos állítását. A tudós kijelen­téseit egy könyvben tette közzé, melyet Cséfalvay Pál, a Keresztény Múzeum igazgatója méltatott a közönség előtt december elején Budán, a Magyar Szentek templomában. Az M.S. mester, vagyis Martinus Strigoniensis-féle oltár­képek elkészültének idén ötszázadik évfordulós ünnep­ségén, ahol M.S. mester emlékérmeket adtak át kiderült, hogy három komoly szaktekintély, Prokopp Mária művé­szettörténész professzor, Mojzer Miklós művészettör­ténész és Cséfalvay Pál múzeumigazgató elemző vizs­gálatnak vetették alá Csocsány könyvét. A könyvben is megemlítődik a Sárkány lovagrend, mely a bizonyítás egyik komoly fegyvertényévé vált. A történethez jó tudni, hogy a Sárkányosok rendjének védőszentje Szent György volt, akit köztudomásúlag Szent Mihály arkangyal a sárkány elleni küzdelem föl­di megtestesüléseként tartottak, tartanak számon. Szent Mihály pedig Istennek az az angyala, aki magát az Isten ellen lázadó Sátánt letaszította a pokolba. Akár mit is gon­dolunk tehát ezekről, úgy tűnik, komoly erőkről van szó. Mivel manapság komoly reneszánsza van a különböző egyházi és világi eredetű lovagrendeknek, úgy gondol­tuk érdemes olvasóinkat egy kicsit beavatni - ha vannak titkok, vagy ha nincsenek, akkor is - a rendekkel kapcso­latos ismeretekbe. Kis nyomozás után kiderült, hogy erre nincs is alkalmasabb ember, mint az esztergomi.Bárdos István művészettörténész, aki kereken tíz éve tagja már a Szent György lovagrendnek.- Mi az összefüggés a Sárkány- és a Szent György lovagrend között?- A Szent György lovagrendet 1326-ban alapítot­ta Károly Róbert. A rend fő tevékenysége a királyi hatalom biztosítása, magának a királynak a védelme, a karitatív munka, a korabeli viszonyoknak megfelelő tudományos és kulturális tevékenység volt. 1408-ban Zágrábban Zsigmond király, német-római császár létre­hozta a Sárkányos rendet. Ennek tulajdonképpen hasonló célja volt, mint a Szent György rendnek. Maga Zsigmond is kifejezetten utalt rá, hogy ő a Szent György lovagrend utódjának tekinti. Mindkettő világ és nem egyházi lovag­rend. Az egyházi rendeknél, mint például a lazarénusok, a máltaiak, vagy a Szent Sír Lovagrend, a pápa a legfelső vezető. Az is igaz, hogy mind a Szent György-, mind pedig a Sárkány rend pápai jóváhagyással jöhetett létre. A Sárkányosok lovagrendjének még Zsigmond király halála után is hosszú időn keresztül volt folytatása.- Mi látható a Sárkányosok jelvé­nyén ?- Természetesen egy sárkány, mely önmagába, önmaga köré tekeredve látható, úgy, hogy a farka saját nyaka köré csavarodik. így alkot egy kört ez az alak. Ez a jel látható később, Mátyás király idejében, Beatrix királyné idejében is, aki - talán ez érdekesség - maga is tagja volt a rendnek. Egyébként ekkor jön be az M.S. mesterrel való összefüggés is, hiszen ez az illető nagy valószínűséggel Beatrix királyné udvarából is kikerülhe­tett és az is valószínű így, hogy ő maga, a festőalkotó is tagja lehetett a Sárkányos rendnek. Az is az idézett felté­telezés mellett szól, hogy a tárgyalt oltárképek esetében M.S. mester Selmecbányái alkotásairól beszélünk és tudjuk, hogy Beatrix királynénak éppen a nemesfém bányákkal teli Selmecbánya volt a fő támasza. Erről a helyről származtak a királynői pénzek aranyai.- Úgy tűnik, és nem csak a Da Vinci-kód című könyv hatására, a nagyközönség azonnal valamilyen misztikus hátteret sejt egy titkos rend, jelen esetben a Sárkány lovagrend esetében. Erre utalhat, a történeti hasonlóság, miszerint Martinus Strigoniensis a keresztrefeszítést ábrá­zoló oltárképén közvetve jelenítette meg a Sárkány rend tagjait, megmutatva a titkos rend jelvényein keresztül a rend belső' tagozódását. Ön szerint van ebben valamilyen komoly utalás M.S. mestertől?- Nyilvánvaló, hogy az előbb említett korok szellemisé­gét a kereszténység vezette. Ezen kívül pedig a titkosság tulajdonképpen a király védelmét biztosította. Ez ugye ma is így van, hiszen akik védelmet biztosítanak egy olyan sze­mélynek, mint egy király, azokat állandó támadás és veszély fenyegethette, azok nem igazán óhajtották magukat felfedni. Ezzel együtt úgy látom, hogy annyira azért nem volt titkos a rend, hiszen ha elmegy valaki Nyírbátorba és megnézi a Báthoryaknak a sírkövét, akkor azon is felfedezi a Sárkányos rendnek a jelvényeit. Báthory maga is tagja volt a rendnek.- A mai korban is élnek bizonyos állam- és kormányfők, akik a régi korok, ősi hagyományok ismerőinek tudásával védik magukat és hatalmukat. Van annak valamilyen rea­litása, hogy egy, a Sárkányos lovagrendhez hasonló rend szolgáltatásait veszi igénybe egy országvezető?- Én azt hiszem, hogy egy mai, szekuralizált világban egy ilyen lovagrend által biztosított védelemre nem tart senki igényt úgy, ahogy a régi királyok, fejedelmek. Kétségtelen tény viszont, ahogy a Szent György lovag­rendnek és a Sárkányos társaságnak tagjai sem a földhöz ragadt emberek közül kerültek ki, nyilvánvaló, hogy a védelmet is azáltal tudták biztosítani, hogy a társada­lomban ilyen-olyan körökben tekintéllyel és vagyonnal rendelkeztek. A kérdésre válaszolva, nem hiszek abban, hogy ma a világ ilyen típusú védelmet adna a vezetőinek. Nem gondolom tehát, hogy titkos társaságoknak kellene megvédenie Gyurcsány Ferencet vagy Orbán Viktort.- Az internet is árulkodik a rend­ről, mégpedig azt írják többen, hogy a Sárkány lovagrend két nagy részre tagolódott, volt egy első- és egy máso­dik fokozat. Az első fokozat tulajdon­képpen nyitott volt, bárki beléphetett.- Igen, az úgynevezett belső kör a királyi udvarok tagjaiból, a nemesség­ből tevődött össze, míg a külső körnek tényleg bárki lehetett tagja, feltéve, hogy az illető valamilyen kiemelkedő személyiség.- Az említett keresztrefeszítést ábrázoló oltárképen bemutatott két figura, a török katona és a páncélos lovag a Sárkány lovagrend rangjeleit viselik. Divat volt a közép­kori képzőművészetben, hogy ily módon tanítsák a széle­sebb közönséget a rangjelzésekről és ehhez hasonlókról?- Ez lehet egy szimbolikának a megjelenése az oltárké­pen, és vannak olyan tudományos magyarázatok, melyek szerint az előbb említett bemutatás volt a cél.- Mi ma egy lovagrend célja?- A Szent György lovagrendben én a határon túli magyarság oktatási tagozatának vezetője vagyok. Én szer­vezem a középkori akadémiát, a nyári egyetemet, ennek a tartalmi részét. Ez pedig egy nyilvános, világos cél, misze­rint a határon túli magyarságnak magas szinten adjuk át az ismereteket, információkat az ottani tanintézeteknek, melyeket Trianon óta nem tudnak megszerezni. • Pöltl Zoltán Szent István koronázása 997-ben meghalt Géza nagyfejedelem. A korábban volt szokás­joggal ellentétben utódául nem Árpád leszármazottainak legidő­sebb sarját, tehát Koppányt, hanem saját fiát, Istvánt jelölte ki. Miután István legyőzte Koppányt nekilátott a keresztény magyar állam megszervezésének. E csodálatra méltó életmű első lépé­seként törvényesíteni kívánta a magyar államot mégpedig úgy, hogy koronát kért II. Szilveszter pápától. Érdemes megvizsgál­nunk, hogy milyen külsőségek között történhetett a koronázás és mit jelképeztek a szertartás egyes elemei? 1000 Karácsonyán valami fantasztikus, csodálatos ünnepség lehetett Esztergomban. Fölmerült többekben a kérdés, hogy miért nem Székesfehérváron koronázták Istvánt, a későbbi koronázó városban? Egyszerűen azért, mert Fehérváron akkor még csak a Géza által épített szerény templom állt, Esztergomban viszont már fölépült a koro­názásra alkalmas székesegyház. Később egyébként épp azért lett Székesfehérvár a koronázóváros, mert Szent István azt jelöl­te ki temetkezési helyéül. De térjünk vissza Esztergomba. Amint Török József egyház­történész hangsúlyozza, a szertartást való­színűleg a nagyjából ötven évvel ennek előtte véglegesült, úgynevezett mainzi királyi koronázási ordó, koronázási rend szerint végezték. Kimutatható, hogy ez a szertartáskönyv ekkorra terjedt el annyira, hogy még Rómában is ezt a főpapi ordót használták. Tehát ebből tudhatjuk, hogy a főpapok István elébe mentek, hogy lakosztályából ünnepé­lyesen a templomba kísérjék. Az első ima - természetesen latinul - még az induláskor hangzott el: „Mindenható örök Isten, aki a te szolgádat az ország élére emelni méltóztattál...”. A díszbe öltözött fejedelmet a püspökök követ­ték. A koronázás fő celebrálója valószínűleg az esztergomi főpap volt, mert bár Esztergom csak 1001 Húsvétján Ravennában, a ravennai húsvéti zsina­ton kapta meg hivatalosan azt a rangot, hogy a magyar Egyháznak Anyja és Feje, Mater et Caput legyen, ám ezt az elsőséget az esztergomi főpap feltehe­tően már a királykoronázáskor igénybe vette. Voltaképpen az Ószövetségből származik a királykoronázási szertartás, aminek az első elemeit és a királlyá kenést, főként a krizmaolajjal történő királlyá szentelést először a VII. században találhatjuk meg. Aztán szépen lassan a Karoling Birodalomban alakult, formálódott tovább a szertartás, majd Mainzban véglegesült. A király, aki ekkor még csak fejedelem, a templomban arcra borulva hallgatta végig a litániát. Ennek végeztével fölkelt a templom, a székesegyház köve­zetéről, a főpap felé fordult, aki kérdéseket tett föl neki: akarja-e az egyház tanítása és a keresztény alapelvek szerint kormányozni a rábízott népet, országot? Igazságos akar-e lenni? Isten akaratát akarja-e teljesíteni? Miután többszöri kérdésre a fejedelem kinyilvánította ebbéli szándékát, következett az akklamáció, a nép megkérdezése, illetve a pajzsraemelés, amire a válasz a közfelkiáltás. Miután a nép hozzájárult a koronázáshoz, következett maga a fölkenés, ami Dávid és Salamon király felkenése mintájára történt. Az érsek a következőket mondta: „Fölkenlek téged királlyá az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében megszentelt olajból”, és mindannyian kiáltották: „Ámen” A szentelt olaj a gazdagság kifejezése az Ószövetségben. Emellett illatával a láthatatlan kegyelmet, valamint a szeretetet és a barátságot is kifejezi. A liturgiában pedig az olaj a Szentlélek ajándékainak a közvetítője. Érdekesség, hogy a királ­lyá kenés részben hason­lított a püspökké szentelés rítusához, de csak külsősé­geiben, tartalmilag nem. A fölkenés pillanatától kezd­ve a fejedelem már igazi rex, keresztény király volt. Természetesen a szertar­tást még kiegészítették más imádságokkal, de az olaj a legfontosabb a királlyá kenésnél, csak ezt követ­te a korona, amit azért szintén megfelelő ünne­pélyességgel helyeztek az uralkodó fejére. Amit a Szilveszter pápa által küldött koronáról biztosan tudhatunk, az mindössze annyi, hogy valószínűleg elveszett, vagy beépült a mai Szent Koronába, hiszen a Szent Korona alsó része biztosan bizánci eredetű és Dukasz Mihály császár küldte I. Gézának. Egyes történészek úgy vélik, hogy a korona felső része, a keresztpánt István halotti koronája lehetett és talán eleme a Szilveszter pápa-féle koronának. Ám ez már egy másik törté­net... • P. Rein

Next

/
Oldalképek
Tartalom