Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-02 / 238. szám
HÍDLAP • 2006. december 2., szombat hídlapmagazin IV Érdekességek a múltból Napóleonról kicsit másként 1804. december 2-án történt, hogy VII. Pius pápa jelenlétében I. Bonaparte Napóleon saját, valamint felesége, Josephin fejére helyezte a császári koronát. Ő koronázta meg tehát saját magát, nem pedig a pápa. Napóleon nevét hallva mindenki szeme előtt ugyanaz a jellegzetes figura jelenik meg: az alacsony, makacs tekintetű alak, homlokába hulló hajtinccsel, zubbonyába dugott jobb kezével. Bonapartét egyébként számos betegség gyötörte élete során, többek között gyomorfekély. Paul Hillermand, aki a hajdani császár kórtörténetét elemezte, a jellegzetes, gyomor felett kabát alá dugott kéztartást az e betegség miatti fájdalommal magyarázta. Vagyis: a nagy ember állandóan fogta fájós pocakját. Gyermekkorában angolkórban szenvedett, ezért elmaradt a növekedésben, kamaszkorában különféle pszichoszomatikus bajok gyötörték. Például ha megszidták, annyira feszült lett, hogy hánynia kellett, sőt akár el is ájult. Hogy az alacsony, beteges, ráadásul korzikai, nem is előkelő származású Napóleon Franciaország császára lett, valóságos csoda. Meseszerű karriert futott be. Korzika szigetén látta meg a napvilágot, és korzikainak tartotta magát, ám családja germán származású volt. Négy fiú- és három lánytestvére volt, s állítólag az egész társaságból a leendő császár volt az, aki a legkevésbé adta bármi jelét is, hogy később nagy ember lesz. Kilencévesen katonaiskolába adták, ahol - gyengesége és a többiekénél alacsonyabb származása miatt - sokat csúfolták; magányos volt, és visszahúzódó. Tizenhat évesen ilyeneket írt a naplójába: „Mi dolgom nekem ebben a világban? Ha egyszer úgyis meg kell halnom, nem ölhetném meg magam már most?” Ki tudja, hogyan alakult volna a történelem, ha enged sötét gondolatainak. De nem tette. Sőt 31 évesen, Franciaország első konzuljaként már arról beszélt bátyjának, hogy a világ ura akar lenni. Ezt annyira komolyan gondolta, hogy Európa meghódítása után Oroszországot akarta térdre kényszeríteni, és Indiát is meg kívánta kaparintani az angoloktól. Miután elbukott, megaláztatásokkal, szenvedésekkel teli száműzetés várt rá Szent Ilona szigetén, amely valójában évekig tartó, hosszú haldoklás volt. Feleségeiről és szerelmi kalandjairól sokan írtak, egyéniségét sokféleképpen ábrázolták. Voltak, akik a népek felszabadítójaként, humanistaként ábrázolták, voltak, akik zsarnoki természetét, hataloméhségét tartották fő jellemvonásának. Abban azonban nagyjából minden elemző egyetért, hogy cselekedeteit a vitézség és az akaraterő mellett a lovagiasság is jellemezte, és hogy korát megelőző toleranciával és jogérzékkel rendelkezett. Nagy hatást tudott gyakorolni az emberekre, ékesszólása közismert volt, zsenialitása vitathatatlan. • V. R Trianonról tárgyilagosan Romsics Ignác rendkívül körültekintő, minden kijelentését a történelmi tények alapos ismeretében, részrehajlás nélkül megfogalmazó könyvének Epilógusában ezt olvassuk: „A magyarság teljes joggal tartja igazságtalannak a trianoni, illetve az 1947-ben helyébe lépő párizsi békeszerződést. Elvitathatatlan joga az is, hogy az európai normáknak megfelelő önigazgatási jogokat követeljen a maga, illetve kisebbségei számára. Ennél többet remélni azonban minden jel szerint illúzió, követelni pedig meggondolatlanság.” Romsics körültekintően felvázolja az Osztrák-Magyar Monarchiának etnikai és vallási összetételét, közigazgatási sokféleségét, s e népcsoportok szellemi vezetőinek a nemzeti önállóságra, kiválásra és társulásokra vonatkozó elképzeléseit. Míg a magyarországi szerb, román és szlovák nemzetiségi vezetők már az 1895-ös kongresszusokon „teljes nyíltsággal hangsúlyozták, hogy Magyarországnak nem lehet nemzeti állam jellege, mert mint államnak, jellegét azon népek összessége adja meg, amelyek az államot alkotják”, addig a magyar vezetők pártkülönbség nélkül elvetették az esetleges föld realizál ás gondolatát. Az antant nemzeti szakértői már a jövendő Kismagyarország új határainak meghúzásán munkálkodtak, ám a magyar vezetők még mindig a régi status quo alapján álltak, csak „Szent István koronájának a fennhatósága alatt tudtak elképzelni egy esetleges föderatív államot. Holott a történelmi Magyarország felbomlása már 1918 őszén elkezdődött. A szlovákok már 1918. október 30-án bejelentették elszakadási szándékukat, behívták a cseh fegyveres erőket. 1919. január 20-án Észak-Magyarország is idegen megszállás alá került. A Károlyikormány pedig rendre tiltakozott, győzködte a győztes nagyhatalmakat, hogy igazságtalan lenne ezt az ősi, ezeréves Magyarországot darabokra szaggatni. „Hiábavaló volt minden törekvés, még a kormány elismertetését sem sikerült elérniük. Sem az angol, sem a francia kormány nem vette komolyan Károlyit, aki fegyveres visszavágásra már csak azért sem gondolt, mert nem volt átütő erejű hadserege. Március 20-án Párizsból újabb diktátum érkezett a magyar felségterület összébb vonására, Károlyi visszautasította, és szociáldemokrata kormányt nevezett ki. Az utóbbiak nem vállalták az egyedül kormányzást, 21-én megegyeztek a gyűjtőfogházban őrzött kommunista vezetőkkel a hatalom közös átvételéről. „Március 21-én így új, jellegében szocialista forradalom kezdődött Magyarországon és paradox módon ez a rövid életű internacionalista hatalom valósította meg azt, amire Károlyi csak készült: a fegyveres honvédelmet” - írja Romsics. A Vyx-jegyzék március 21-i magyarországi következménye riadalmat keltett Párizsban. Clemenceau és a franciák mellett a legtöbb brit delegátus is a szövetséges haderő bevetését fontolgatta. „A békekonferencia és a magyar- országi Tanácsköztársaság” című fejezetben Romsics kellő részletességgel és tárgyilagossággal tárja elénk a támadó és védekező haderők minden mozgását, a határvonalakra vonatkozó alkudozásokat, a magyar Vörös Hadsereg sikeres északi hadjáratára reagáló katonai beavatkozási kísérleteket, a reánk kényszerí- tett visszavonulást Felvidékről, majd a tiszai front áttörését, a Tanácsköztársaság összeomlását. A győztes nagyhatalmak könyörtelenek voltak. A magyar határok ügye „a francia delegáció elképzeléseinek megfelelően és a cseh, román és szerb szövetségeseink megelégedésére lett tárgyalva és eldöntve.” • Históriás Tudni illik Közeleg december 6-a, Miklós napja, az a nap, amikor minden gyermek izgatottan lesi az ablakot és kémleli az eget, hogy vajon mikor jön már a Mikulás, mit hoz majd a batyujában? A következőkben megismerhetik a Mikulás-legenda eredetét, más országok szokásait, illetve megvizsgáljuk mi a különbség a Mikulás és a Télapó között. A Mikulás-legenda eredete Szent Miklós életéről hiteles adat nem maradt fenn, alakjához viszont több legenda is fűződik. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése, miatt olyannyira megszerették, hogy nemcsak püspöküknek, hanem vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején az egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembekerült az egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az egyházból! Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. így történt a legendáját alkotó eset is. A legenda szerint a szomszédságában lakó férfinak volt 3 lánya, akiket férjhez akart adni, de nagy szegénységben éltek, így nem volt hozomány a lányok számára. Szent Miklós az éj leple alatt a lányok ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megmentse becsületüket, és tisztességesen férjhez tudjanak menni. Mikor a harmadik lány ablakától osont el az éjszaka közepén, meghallották a mocorgást, kinéztek, de már csak egy piros ruhás alakot láttak sietősen távozni a hóesésben. Innen ered a szokás, hogy csizmát, zoknit teszünk ki az ablakba vagy a kandalló fölé, az ajándék reményében. A magyar parasztság körében a 19. században Mikulás-járás alakult ki, amikor is álarcos Mikulások és krampuszok ijesztgették este az utcán az embereket. Egyébként ez a szokás, feltehetően Ausztriából került Magyarországra. Mára már mindenki tisztában van vele, hogy december 6-án a Mikulás Lappföldről, Korvantunturiból érkezik rénszarvas szánon. Ez a tény 1925 környékén terjedt el egy újságcikk, illetve egy akkor népszerű rádiós műsor miatt. Ekkor a következőket lehetett hallani. A Mikulás azért lakik Lappföldön, mert az Északi sarkon nincs fű a rénszarvasoknak, hogy legeljenek. Azonban Korvatunturiban található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszi fülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e vagy rosszak? Feleségével és a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal éldegél itt. Rajtuk kívül közönséges halandó nem teheti be a lábát a rejtekhelyre. A Mikulás hosszas keresgélés után szerelmesedett bele a Lappföldbe és telepedett le véglegesen. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. Más országok szokásai A finn Mikulás (ottani elnevezésén Joulupukki) Helsinkiben már december elejétől kezdve rénszarvasokkal járja az utcákat. A szánhúzók gyönyörűen fel vannak díszítve, piros kantárral, és a szelídebb példányoknak még a hátára is felülhetnek a gyerekek. A finn nép szerint csak a Korvatunturi-ban élő Mikulás az igazi. Anorvégoknálhasonlóakaszokások, mint Magyarországon. A különbség, hogy a Julenissen, azaz a norvég Mikulás nem éjszaka érkezik a kéményen keresztül, éppen ezért mindig tiszta a ruhája. A krampuszok helyett pedig manói vannak. Szent Miklós (Father Christmas) ünnepe Amerikában a 19. században keveredett össze Karácsony ünnepével. Az amerikai gyerekek a Mikulás szánhúzó rénszarvasait is nagyon szeretik. Egy amerikai dal szerint Rudolfot, a rénszarvast testvérei kicsúfolták piros orra miatt, a Mikulás azonban őt választotta maga mellé, és azóta együtt járják a világot, hogy a gyerekeknek ajándékot vigyenek. De eltérések is találhatóak az amerikai és magyar Mikulás-kultusz között: amíg nálunk a tisztára pucolt csizmákat helyezik ki a gyerekek az ablakaikba, addig angolszász kortársaik a kandallópárkányra akasztott zoknijaikba várják ajándékaikat, s hogy a Télapó ne távozzon üres hassal egy kis sütit és tejet is készítenek neki a zoknik mellé (ezúton kifejezve hálájukat). A Mikulás mellől nem hiányozhatnak a krampuszok, azaz a segédek, akikre azért van szükség, mert ők hozzák a büntetést (azaz a virgácsot) a rossz gyerekeknek. Ördög-formájúak, vörös vagy fekete színűek, fejükön szarvakat viselnek és általában hosszú, bojtos farkuk van. Magyarországon a Télapó érkezhet krampusszal, vagy akár anélkül is, mivel a hiedelmek alapján egész évben feljegyzést készít a gyerekekről, ezért pontosan tudja: kinek jár ajándék, és kinek pedig virgács. A gyerekek a virgácsot osztó krampuszt inkább tartják mókásnak, mint ijesztő ördögnek. A rossz gyerekek tehát virgácsot kapnak, de lássuk mit is szokás tenni a jó gyerekek csomagjába? A dió, mogyoró, narancs, cukorka, csoki egyaránt megfelelő ajándéknak bizonyul, de ha meglepjük porontyunkat valamelyik Mikulás-filmmel is (Télapu 1-2, Tapló Télapó, Az igazi Mikulás - magyar alkotás, stb.), akkor eszegetés közben még nevetgélhetünk is. Egyéb érdekességek A Mikulás több nyelven: Albánia: “Babadimri”, Dánia: “Julemanden”, Olaszország: “Babbo Natale”, Litvánia: “KaléduSenelis”, Brazília: ’’Papai Noel”, Románia: “Mo Cráciun”, Oroszország: “Ded Moroz”, Németország: “Weihnachtsmann” vagy “Nikolaus”, Skócia: “Daidaín na Nollaig”, Franciaország: “Le Pere Noel”, Finnország: “Joulupukki”, Norvégia: “Julenissen”, Törökország: “Noel Baba”, Spanyolország és Latin-Amerika: ’’Pápá Noel”, Dél-Afrika: “Vader Kersfees”, Málta: “San Niklaw”, Egyiptom: “Papa Noéi” - és persze megannyi név lenne még, azonban bármilyen névről is legyen szó, mindről ugyanarra a piros ruhás, ősz hajú és szakállú bácsira gondolunk, aki hatalmas puttonnyal a hátán járja be egy éjszaka alatt a világot, hogy mosolyt csaljon millió gyermek arcára. Természetesen a rénszarvasok is aktívan hozzájárulnak abban, hogy a Mikulás eljuthasson a gyermekekhez, illő lenne tehát, ha őket is név szerint ismernénká: Comet - Üstökös, Cupid - íjas, Vixen - Csillag, Dancer- Táncos, Prancer - Pompás, Blitzen - Villám, Dasher- Táltos, Donder - Ágas és végül, de nem utolsósorban Red Rudolph - Rudolf, a piros orrú. Végezetül pedig, a szülők, illetve csemetéik szíves figyelmébe ajánlanám a Mikulás bácsi balatonfüredi rezidenciáját, ahol a gyerekek találkozhatnak a Mikulással, együtt énekelhetnek, játszhatnak vele és persze egy közös fotó erejéig is meginvitálhatják őt. De ha valaki nem fog tudni elmenni a Mikulás bácsihoz, írhat neki levelet is, a magyarországi címe - amit megjegyzem, nagy nehézségek árán derítettem ki - a következő: 8232 Balatonfüred PF: 41, de ha biztosra akarunk menni, akkor Lappföldi otthonába küldjük a levelet, a cím: Santa Claus (Mikulás bácsi), Arctic Circle, 96930 Rovaniemi, Finnország • Kanalas Andrea
