Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)
2006-11-11 / 223. szám
HÍDLAP • 2006. november 11., szombat hídlapmagazin Gulya István írása A Magyarország-vállalat Guvadt szemekkel meredtem, megkockáztatom: meredtünk a képernyőre, amikor sétáló Veres János (angolosan: Johnny Walker Red Label) fő-pénzügyes (vagy, jobbosok kedvéért: ügyetlen) átporosz- kált a Parlamentbe. Vajh' mi lehet a tartalma? (Jó nem - tugymékolt és pisztomált bennem a napi történésekben megfáradt kisördög.) Vitte a fényesre vaxozott vízibivaly-bőr táskáját, aminek árából, tör elő belőlem az opportunista állat, jól ellenne a mezei állampolgár, de minimum derekabban megfelelne azoknak a - megemelt, akarom mondani: megnövekedett - kihívásoknak, amiket a kormány támaszt elibé. Mert hát az ember, az átlag, ott spórol, ahol tud - meg ahol hagyják. A Kádár-rezsim hagyta, azt gondolván, hogy amíg nevezett a száját gulyásleves bevitelére hasznosítja és nem pampogásra, addig nincs baj. Baj aztán mégis kerekedett, és hizlalódon, nem éppen maga magától, hanem a hiánygazdálkodás és eladósodás révén, ami, ugye, mutat erős párhuzamokat a mái napokkal. Ötven esztendő nem múlik el nyomtalanul, merthogy nem egészen úgy történt, hogy többségében alámerültünk és kibekkeltük, hanem inkább próbáltunk élni a lehetőségeinkkel, és alkalmazkodtunk (ez nem felmentés, egyszerűen a tények leszögezése). Bár trendi, de tulajdonképpen az idejét túlélt korszellemhez kötődik, hogy érzékeny kis honunk a céges autók országa. Soha nem futott annyi vállalati kocsi, mint most. Sehol (más országban) nem látni annyi lógóval dekorált gépjárművet, mint itt. Pláne, hogy manapság új divat dívik, amit persze a kényszer szült: bizonyos vállalkozások szinte teljes egészében magukra veszik vadonatúj autónk törlesztő-részleteit, ha a kuncsaftjaik reklámjait elhelyezhetik a karosszérián. (A további részleteket illetően kérdezze meg pereskedő kezelőorvosát, tiltakozó gyógyszerészét, vagy - újabban - a markába röhögő benzinkutasát, szupermarketi eladóját.) Ha az ember, az átlag, két tüntetés szünetében kitéved a forgalomba, és éppen hörgő múzeumi tankok sem értelmezik újra a sávváltás fogalmát, könnyedén észlelheti, hogy temérdek céges négykerekű suhan az úttesteken. Könnyen előfordulhat, hogy maga is éppen abban ül. És hát ezek a járgányok a dolguk végeztével a saját szolgálatba állnak, mert az ügyeket nyilván intézni kell, a gyereket el kell hozni az óvodából/iskolából stb. És hát hogy másképpen, ha a féreg-villamos is aluszik, és álmában csönget egy picit, amihez talán nem szükséges konduktor, mert - gondolom - automata módban teszi. (Igen, a Combinóra céloztam.) Látomás feszít. Vállalkozásba kerül minden honi ingó és stabil. A kölök (mint ingó) iskolai háti pakkja cégtulajdonná válik, díszmatrica (borsodiasan: levonó) hirdeti a cég nevét, mint ahogy a szülők ruháin megjelennek a feliratok és reklámok, hogy kicsoda kié. Ez némileg hasonlít a rabszolgabilloghoz, de gyakorlatilag megszoktuk már, olyan elviselhetetlen fájdalmat nem okoz. De elképzelhetem azt is, hogy a mai pártosodó időkben az állampolgár magán hordozná szimpátiája tárgyának kicsinyke zászlaját, ha már kettészakadtunk, ugye, legyen a válás teljes és egyértelmű. A házunkat - mint fizikailag stabilt, banki értelemben likvidet - hasonlóképpen vállalkozási minták borítanák be, tömbháztartások esetén kérdés csupán, hogy a lakógyűlés vagy a közös képviselő akarata érvényesül, hogy kié legyünk. Végül nyilván a pénztárca határoz: azé, aki többet fizet. Ez a jövőkép fantáziáit, de nem lehetetlen, nem utolsósorban, hogy nemzetünk, ugye, mint az oldott kéve (tetszik érteni: kuszán, romokban, tartás nélkül és így tovább). Nem, nem tört ki puhatestű mélyem börtönéből a Del Medico Imre, értem: a visszásságok éleslátója, a tények sólyomszemű feltárója. Magam is lopom a gémkapcsot meg az A4-est. Csak horgad bennem fölfele a kérdés meg az észrevétel, mint elfogulatlan riporterben a nyelves talpmasszás. Igaz - és jogos - a sirám, miszerint fölösleges volt minden csók és könny és szenvedés: sávot váltottunk, nem rendszert. S nem pusztán abból az aspektusból, hogy fájóan ismerős kormányarcok mondják meg a tutit (és vezetnek parkoló-pályára a hahotázó román és bolgár testvérek közé, akik bedurrantott motorral, indulásra készen, jobb kondíciókkal várnak), hanem a magánéletünket illetően. Hiszen ki ne emlékezne arra, amikor a gyárból hazacipelt alkatrészekből lett jövedelem-kiegészítés, a hétvégi házikó, lakberendezés miegyéb? Vesztesek persze már akkor is akadtak, a pedagógusok maximum tízórait és üres osztálynaplót vihettek haza. De a zöm ügyeskedett, táskájában madárlátta (portás biztosan nem) szerszámok csörögtek, rőfnyi kolbászok tekeregtek. Kedvencem azon apuka, aki hegesztéshez használatos széngázpalackokat tudott úgy kicsempészni a kerítésen túlra éveken át, hogy egyetlen alkalommal sem bukott le, miszerint „oszt tata, hova lesz a séta, csak nem űrállomást épít?”. Ha a térképen felülről nézem, a tőlünk jobbra létező országokban a szobás az, hogy magánautót vásárol az ember, a céges kocsi - bár nem lenézett, de - arra szolgál, hogy a munkahely céljában falja a kilométereket. S a gyárat sem szokás (annyira) lenullázni a termelőeszközeit tekintve, mert utóbb nem lesz megfelelő instrumentum-állomány, amivel elő lehet állítani a megélhetéshez (lásd: fizetés) szükséges produktumokat. Jelen sanyarú helyzetünkben mindez indokolt és érthető, csupán a haladásba vetett hitem ingott meg némiképp. Ha céges, ha saját az autónk, nem ártana momentán elfeledkezni a hátramenet opcióról. Mondhatnám: csak bátorság, elvtársak, előre, rendületlenül! Hamarosan itt a síszezon! A múlt heti első hó bár tiszavirág életűnek bizonyult, ám a sízés szerelmeseinek bizonyára megdobbant a szívük: hamarosan újra felcsatolhatják a léceket és csúszkálhatnak a hegyekben. Ezúttal a régiónkban működő sípályákat térképeztük fel, amelyek - mint kiderült - felkészülten várják a nagyobb havazást. Ameddig pedig enyhébb az idő, tanulhatunk és gyakorolhatunk a dorogi műanyag pályán. A síelés gyökerei több évezredre nyúlnak vissza. Valószínűleg a sfléc hótalp formájában hamarabb létezett, mint a kerék, és szigorúan az egyszerűbb közlekedést és a vadászatot szolgálta a hófedte északi vidékeken. Norvégiában, Rodoy szigetén a régészek egy 4 ezer 500 éves, síelő alakot ábrázoló kőbe vésett rajzot találtak, az első írásos emlékek pedig az első évezred végén keletkeztek. A vikingek kultikus figuraként tisztelték Ull-t és Skade-t, a síelés isteni párját. A 18-19. század környékén a skandináv népek a harcokban is használtak sfléceket, 1840 óta pedig már katonai síversenyeket is rendeztek. Nem sokkal később már civilek is részt vehettek a futamokon, és hamarosan Európa-szerte kedvelt tömegsporttá vált. Népszerűsége a turizmus térhódításával párhuzamosan folyamatosan növekszik. E tekintetben hazánknak még van mit behoznia: a rendszer- váltásig legfeljebb a „csehszlovák” hegyekbe utazhattak az „úri passzió” szerelmesei, az elmúlt másfél évtizedben azonban évről évre honfitársaink ezrei hódítják meg az olasz, a svájci és a francia Alpok hegyeit, miközben Szlovákia síparadicsomai is kedveltek maradtak, és hazánkban is egyre több pályát tudnak hóágyúkkal a csapadék mennyiségétől függetlenül síelésre alkalmassá varázsolni. A sísportról elsősorban a lesiklás jut eszünkbe, pedig a sífutás és a túrasízés is remek szórakozást és testmozgást ígér. Ameddig nincs hideg, és nem havazik... Dorogon hét éve nyitotta meg kapuit a Petőfi Sándor iskolával szemben egy mesterséges dombon kiépített 500 négyzetméteres, 55 méter hosszú műanyag sípálya, ahol október közepétől április elejéig időjárástól függetlenül gyerekek és felnőttek egyaránt elsajátíthatják a sízés alapjait - tudtuk meg Fódi Jánostól, a síközpont tulajdonosától. A tanpályát elsősorban a kezdők számára ajánlják, de jó szolgálatot tehet minden gyakorló sízőnek, ha a szezon kezdete előtt felfrissíti tudását és átmozgatja izmait a leginkább tüskés lábtörlőre hasonlító műanyagon. A pályánál tolókaros felvonó is üzemel, és van lendítőpódium is, amellyel nagy sebességet elérve a versenytechnikát is gyakorolni lehet. A helyszínen van lehetőség felszerelés bérlésére, ezen kívül síszaküzlet és -szerviz is működik. A sportág alapjait nyolc szakképzett edző segítségével sajátíthatja el hároméves kortól korhatár nélkül bárki. Fódi János szerint rendkívül fontos, hogy a kezdők szakember segítségével tanuljanak és tökéletesítsék tudásukat. A pályán hétköznap délelőttönként óvodások tanulnak, 15 órától este 20 óráig, valamint hétvégén reggel 9-12, valamint 15-20 óra között áll nyitva a nagyközönség számára, de tanácsos mindenképpen előzetesen időpontot egyeztetni. Egy óra sízés oktatással és felszereléssel ezer forintba kerül, de egyéni oktatást is vállalnak 2 ezer 500 forintos óradíj on. Amikor pedig eljönnek a mínuszok... Esztergom környékén legközelebb Dobogókőn hódolhatnak hobbijuknak a sízők és a hódeszkások. A pályát kezelő Dobogókőért Alapítvány vezetőjétől megtudtuk, hogy amint 30-40 centi- méteres hó hullik, máris beindulnak a felvonók a két, 980 és 1170 méter hosszú, piros és kék jelzésű pálya mentén. Lőrincz László elmondta azt is, hogy az elmúlt szezon befejezése után, áprilisban felújították a 635 méter hosszú tányéros felvonót, és a pálya minőségét biztosító hótaposógépet, azaz a ratrakot, az elmúlt hetekben pedig elvégezték a karbantartást és a gallyazást is. Mivel Dobogókőn egyelőre nincs pályavilágítás, reggel 9 órától sötétedésig lehet siklani, ám idén először szombatonként fáklyákkal világítják majd meg a domboldalt, így e napokon este kilenc óráig is maradhatnak majd a síelők. A síközpontban hétvégenként folyamatosan tartanak oktatást, hétköznaponként pedig előzetesen egyeztetett időpontokban. A tíz alkalmas bérlet ára 2 ezer forint lesz, hétköznap azonban ugyanennyiért tizenötször lehet lecsúszni. A napijegy 3 ezer 500, illetve 2 ezer 500 forintba kerül majd. Visegrádon, a lankás hegyoldalaknak köszönhetően a kezdők és családok által kimondottan kedvelt Nagy- villám-sípályán nagyszabású fejlesztések vannak folyamatban - tájékoztatta lapunkat Gutbrod Rezső. A tavaly próbaüzemben működő, idén debütáló két hóágyúnak köszönhetően mintegy két- hektáros területen akkor is lehet síelni, ha csapadékmentes az időjárás, ám a tartós, mínusz egy-két fokos hőmérsékletet mindenképpen meg kell várni. A Nagyvillám Sípálya Kft. tulajdonosa szerint decemberben biztosan beindul a szezon. A síparadicsomban folyó, eddig mintegy 30 millió forintba kerülő beruházásnak köszönhetően idén már három jó minőségű pályával és öt felvonóval várják a síelőket. A világításnak köszönhetően két pályát este is lehet használni, így minden nap reggel 9 órától este 21 óráig tartanak majd nyitva. A közelben van lehetőség sífutásra és szánkózásra is. A társaság jövőbeni tervei között szerepel egy „traktorbelsős”, úgynevezett snowtub- ing élménypálya kialakítása a szánkósoknak, a hóágyú-kapacitás további bővítése, valamint a már most is működő oktatás kibővítése révén egy síiskola és egy kölcsönző létrehozása. Kevésbé köztudott, hogy a Duna túloldalán, Zebegénytől két kilométerre is működik egy téli sportközpont. Pálmai Béla üzemeltető arról tájékoztatott, hogy a 360 méter hosszú, merede- kebb és lankás szakasszal is rendelkező színvonalas pályán a közeli patak vízéből táplált hóágyú is működik, amit azonban csak a megfelelő hideg esetén indítanak be. A pályákon hétvégén igen nagy a forgalom, de hétköznapokon a két felvonó várakozás nélkül még jelentős számú síelőt tudna kiszolgálni. A síközpont 10-től 16 óráig van nyitva, de elegendő számú lesiklásra vágyó esetén 18 és 22 óra között megvilágítják a pályákat és folytatódhat a síelés. A napijegy ára ebben a szezonban várhatóan 2 ezer forint lesz. A pályánál van kölcsönzés és síszervíz is, a közelben pedig lehet a sífutást is űzni, van szánkódomb és egy korcsolyázásra alkalmas tó is. A hét végén, november 9. és 12. között rendezik meg a 16. HóShow téli sport szak- kiállítást a budapesti Hungexpo vásárváros A pavilonjában. A vásár csütörtökön és vasárnap 10-18 óráig, pénteken és szombaton pedig 10-19 óráig tart nyitva. Gábor Éva
