Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)
2006-11-11 / 223. szám
IV HÍD LAP • 2006. november 11., szombat __________ma T udni illik, hogy mi illik! - 9. rész Az ajándékozás illemszabályai előtt taglalt témánk a társalgás volt. Azt már tudjuk, hogyan illik viselkednünk egy társaságban, miről illik és miről nem illik beszélnünk. De mi a helyzet a megjelenésünkkel? Bárki bármit mond, igen is fontos nagy gondot fordítanunk megjelenésünkre, öltözködésünkre, hiszen - többek közt - ennek alapján tudunk jó vagy esetleg rossz benyomást tenni az emberekre. Különböző társasági események esetén - különösen azon emberek számára, akik ritkán találkoznak öltözeti előírásokkal - sokszor gondot okozhat, hogy miben jelenjenek meg. Ebben az esetben mindig a meghívón olvasható utalás a mérvadó. De vajon mik lehetnek ezek? Jó megjelenés - az öltözködés A jó megjelenés első és talán legfontosabb velejárója az öltözék. Mint annyi minden másnak, természetesen az öltözködésnek is megvannak a szabályai. Mindenekelőtt, törekedjünk az ízléses öltözködésre. A jó ízlésű ember idegenkedik a hivalkodástól, és a kirívótól. Gyakran látni lányokat, asszonyokat lehetetlenebbnél- lehetetlenebb kreációkban járni. Legjobb ruhadarabjaikat hordják, de nem a meg; felelő összhangban. Jó vagy rossz, ízlésről árulkodik nemcsak a jól összeválogatott ruha, hanem a gondozottság is. A hiányzó inggomb, a pecsétes, foltos ruha senki számára sem elnézhető. A tiszta gondozott ruha fontos része a megjelenésünknek. Nem illik mindig, minden nap ugyanabban a ruhában járni. Ne járjunk mindig pólóban, pulóverben, vagy edzőruhában. Időnként vegyünk fel például inget, nyakkendőt, bármi legyen is a foglalkozásunk, mutasson egy kis változatosságot öltözködésünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy el kell hagynunk saját stílusunk. Lehetőleg a ruha kövesse a test vonalát, de minden túlzó hangsúly nélkül. A színek legyenek egymással összhangban, így a ruha színe az ing, a nyakkendő, a cipő, a kabát stb. színével. Nem illik - és amúgy is kissé vicces látvány - sötét színű ruhához világos, vagy fehér zoknit, és cipőt viselni. A nyakkendő színe és mintázata harmonizáljon a ruha színével és mintázatával. Nők esetében a ruhákat illik úgy összehangolni, hogy a cipő, a táska színe megegyezzen, hűvösebb időben pedig a többi kiegészítő - kalap, kendő, sál - is harmonizáljon egymással. A komplett ruházatot a kesztyű és a kalap (kendő) egészíti ki. Ezek mindig feleljenek meg a ruha színének. A kalapviselés szabályai: általában felöltővel viselendő, sem homlokba borítva sem nyakszirtre tolva nem helyes a viselete. A cipő színe és anyaga igazodjék a ruha színéhez és anyagához, és mindig tiszta és jó állapotban legyen. Vendégségbe, társaságba, különleges alkalomra, nem illik pulóverben, ingben...stb megjelenni. Ilyenkor illendő a tisztes öltözet, amely lehet nyáron: világos nadrág, világos cipő, sötét zakó, vagy ezek fordítottja. Esős időben elegáns az esernyő, vagy ballon. Télen: sötét ruha, fekete cipő, felöltő, kalap, vagy sapka, kesztyű. Az ékszer A nők annyi ékszert viseljenek, amennyi ruhájukat díszíti, kiemeli annak színét és formáját. Vigyázni kell, ne essünk túlzásba az ékszerekkel és lehetőleg kerüljük a giccseket. Bármilyen ékszert is viselünk, színben harmonizáljon a ruhával. A férfiak kezén általában csak egyetlen ékszer az elfogadott, pl. jegyűrű, pecsétgyűrű. De hordhat még óraláncot, értékes gombot, vagy nyakkendőtűt, esetleg karláncot. Alkalmi öltözet Általában este 6 óra utáni rendezvényekre illik alkalmi vagy a meghívón feltüntetett ruhában megjelenni. Azonban nem minden esetben találhatunk utalást a meghívón az öltözetre vonatkozóan. Ebben az esetben a rendezvény jellege és időpontja a mérvadó. Azonban szem előtt kell tartanunk, hogy egy esti eseményre a férfiak sötét öltönyben kell, hogy megjelenjenek. A hölgyek pedig, például egy délutáni rendezvény alkalmával viselhetnek nadrágkosztümöt, de este viszont „szoknyás” kosztüm viselése ajánlott. Amennyiben találkozunk iránymutatással a meghívón, az általában a következő lehet: Formai vagy White-tie: Itt kell a legelegánsabbnak lenni. A hölgyek válasszanak ujjatlan vagy vállpánt nélküli földig érő nagyestélyit, elegáns cipőt és kis, gyöngyökkel kirakott táskát! A hosszú szárú kesztyű kiválóan illik ehhez az ösz- szeállításhoz. Az urak pedig az olyan rendezvényeken ahol a frakk az elvárt viselet, azt minden esetben fehér mellénnyel, fehér keményített inggel (melynek gallérja egyenes, tört sarkokkal) fehér csokomyakkendővel, lakkcipővel viseljék. (Tudják az ilyen rendezvényeken a pincér visel fekete csokomyakkendőt.) Semi-formal vagy black tie: Ez a típusú öltözködés, urak esetében a szmokingot takarja, mely viselésének szabálya, hogy fekete mellénnyel, keményített, puha lehajtott vagy egyenes gallérú fehér inggel, fekete csokornyakkendővel, fekete lakkcipővel kell viselni. Hölgyek esetében a nagyestélyinél egyszerűbb hosszú ruha illik. Informal: Egyszerűbb alkalmi viseletét takar. Férfiaknál megfelelő viselet a sötét öltöny nyakkendővel, vagy csokomyakkendővel, fekete fűzős cipővel vékony hosszabb szárú fekete zoknival. Ezen alkalmakkor a hölgyek alkalmi ruha viselete az elvárt. Business (azaz hivatali viselet): Business viseletként férfiaknak javasolt a „földszín” (szürke, barna, kék stb) árnyalataiban készült szövet öltönyök, amelyhez világos színű vagy fehér ing illik, nyakkendővel (de lehetőleg ne kirívó mintájúval). Ehhez bőr, sötét színű, szolid csatú. nadrágszíj való. A zakó alá illő a most nagyon divatos mellény, vagy vékony pulóver, V vagy kerek kivágással.! ha férfiak leülnek zakójukat ki kell gombolni, felálláskor újból be kell gombolni). Hölgyek esetében sokkal változatosabb az eszköztár. Egy térd közeli hosz- szúságú egyszerű vonalú szolid szövet szoknya, néhány blúzzal, blézerrel nagyon változatossá teheti az eseményhez illő ruhatárát. Slacks: Az elnevezés sportos öltözetet takar, amelyet általában külső, szabadtéri - outdoor jellegű - események esetén várnak el. Természetesen előfordulhatnak az említett megnevezésektől eltérő előírások is, azonban a fent említettekkel nem árt tisztában lenni. Végezetül pedig egy zárógondolat: „A ruha teszi az embert - meztelenül szinte semmi befolyásra nem tehetünk szert a társadalomban.” - Mark Twain, amerikai író • Kanalas Andrea Lapunk hét eleji számában megírtuk, hogy november 4-én a Duna Charta szervezésében megtartották a II. Táti Duna Konferenciát, melyen főként a folyóval kapcsolatos aktualitás környezetvédelmi feladatokról szóltak az előadások. A rendezvényen ugyanakkor szintén fontos elemként jelent meg a mára már legendássá vált Duna Kör szervezetének húsz éve. Mindezt erősítette Sólyom László, köztársasági elnök ezen találkozó alkalmából Duna Körnek írt levele, melyet felolvastak a táti rendezvény résztvevőinek. A Duna Kör a magyar rendszerváltást megelőző években, a '88-as pártszakadás és az alternatív politikai szervezetek közéleti feltűnése előtt alakult meg. Az évszám szinte hihetetlen (bár kedvenc brit írónktól ismerős lehet), 1984. Ekkor már ugyan egészen halvány jelei mutatkoznak a szocialista blokk vezetésének hanyatlásában, de még „mindenki” a helyén van, Kádár János, az MSZMP főtitkára, és mások, Losonczi Pál, Lázár György, stb. Magyarország még a Varsói Szerződés szovjetközpontú katonai tömb, és a KGST gazdaság-politikai internacionalista szerveződés tagja, a vasfüggönyön innen. A Szovjet Hadsereg csapatai pedig „természetesen” számos laktanyában vigyázzák a „semmit” Magyarországon, ahogy az akkori kelet-európai „baráti” országokban is. Aztán a társadalmi szerkezet rozsdásodása meghozza az első olyan hibagócot, mely gyakorlatilag generálta, hogy józan észszel gondolkodó emberek ellenkezzenek vele. A Nyugaton addigra már virágzó „zöldek” politikai kultúrájának nemhogy szele, de még hírmorzsája sem érkezett el hozzánk igazán, így Magyarországon ekkor valóban politikai szándékoktól mentesen, szinte valóban csak a környezet épségéért aggódók tették, amit kellett, amit az idők megköveteltek tőlük.. A „bős-nagymarosi vízi erőmű” megépítése okainak hiánya miatt és a majdan esetleg megvalósuló létesítmény által veszélybe kerülő dunai környezet védelmére ösztönösen léptek fel 1984- ben a kör első tagjai. Az idei táti konferencián erről az időszakról többek között a következőket hallhatta a közönség: „A DunaKör lényegében 1984 szeptemberében alakult meg. Az első Duna-védők egy része a Mozgó Világ társadalmi folyóirat körül csoportosult olyan írók, szerkesztők voltak, mint Alexa Károly és Csapó Gábor. Még ebben az évben a Hazafias Népfront politikai, társadalmi szervezet bevállalta, hogy a témában vitát szervez, amire a gátat építeni szándékozókat is meghívták, de egy sem jött el. így egyoldalúvá vált a „vita”, és igen felforrósodott, és még aznap éjszaka egy magánlakáson megírták ezek a gátat ellenzők, (akik akkor a Társadalmi Bizottság A Dunáért nevet adták maguknak, ez volt az első formáció) azt a bizonyos petíciót. A beadványt aztán végül hosszas aláírásgyűjtési munkával tízezer azonosítható ember és még sokkal több azonosíthatatlan írt alá. Ezt a ma már korszakformáló dokumentumot, a maga tapasztalatlanságából és őszinte igazságérzetéből fakadóan illetve arra alapozva a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Kormányának címezték, azok akik a petíciót aláíratták azokkal, akik egyetértettek az abban foglaltakkal.” Emlékezhetünk, akik akkor már nagyobbacskák voltunk, hogy még Esztergomban is, állt többek között a Duna Kör kis alkalmi standja, ahol az aktivisták magyarázataira reagálva bárki aláírhatta, vagy elutasíthatta a petíciót. Ahogy a kör tagjainak visszaemlékezéseiből kiderül, az aláírás mindenki számára világosan sokkal több volt egy egyszerű szignózásnál, mellyel valami mellett voksoltak, ezzel a dokumentum jegyzéssel egy társadalmi ellenállás elteijedésére adhatta le szavazatát, aki nem tartott attól, hogy a politikai rendőrség emiatt zaklatni fogja és megfigyelni majd. Bizonyára sokan emlékeznek ezekre az évekre, már hallani lehet mindenféle fővárosi szamizdatokról, melyek közül azért jó pár eljut vidékre, így Esztergomba is. A társadalom helyzetéről, az akkor fennálló rendszerről alternatív gondolatokkal bíró emberek figyelme a hivatalos újságok közül pedig mindenképpen a Tiszatáj és a már említett Mozgó Világ társadalmi és kulturális havi magazinok felé fordult. (Az előbbit, felsőbb utasításra fel is számolták.) Érdemes a „bős-nagymarosi vízi erőmű” kapcsán készített film, a Dunaszauruszhoz csatolt kivonatos epizódfüzért is megismerni, ebből kiderül, hogy a Duna magyarországi védelmének mozgalma az 1984-ben írt petícióval egy sokkal régebbről keltezett történetre reagált. A mozgalom kalendáriumát saját maguk, a Duna Charta és a Duna Kör jegyezte le. „1958-ban a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányai megállapodtak a viseg- rád-nagymarosi vízerőmű felépítéséről és egy Pozsony alatti oldalcsatomás vízerőmű tervezéséről. 1977-ben a két ország államközi szerződést kötött a bős (gabcikovo)-nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítésére. A rendszer a tározóval kiegészített, csúcsüzemre áttervezett oldalcsatomás bősi vízerőműből és a csúcsüzemhez szükséges alsó tározót létrehozó visegrád-nagymarosi vízerőműből állt volna. 1981-ben a beruházást a magyar kormány leállította és vizsgálatokat indított a terv gazdasági és környezeti felülvizsgálatára. 1983 októberében, amikor a vizsgálatok még be sem fejeződtek, a két ország kormányai megállapodtak az építkezés folytatásáról. A Magyar Tudományos Akadémia ezzel szemben a kivitelezés tízéves elhalasztását, de még inkább végleges elhagyását javasolta. 1984 végére már mintegy tízezren támogatták aláírásukkal a mozgalom céljait. 1985- ben a Duna Kört Alternatív Nobel-díjjal tüntették ki. 1986-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek utasítására a rendőrség fenyegetéssel és erőszakkal akadályozta meg a mozgalom nyilvános rendezvényét, gumibotokkal támadva a résztvevőkre. Néhány hónappal később osztrák bankok és cégek az osztrák kormány garanciájával szerződést kötöttek a nagymarosi vízerőmű felépítésére. Ellenértékként a magyar kormány vállalta, hogy húsz éven keresztül áramot szállít Ausztriának (többet, mint amennyit az erőmű termelt volna). 1988. szeptember 12-én tízezrek tüntettek a Parlament előtt. Ennek ellenére október elején az MSZMP utasítására az Országgyűlés megszavazta az építkezés folytatását, amit Pozsgay Imre és Hóm Gyula is támogatott. Mindössze 19 képviselő szavazott a határozat ellen, köztük Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1994-ben az MSZP-SZDSZ kormány nem sokkal megalakulása után bejelentette, hogy abbahagyja a hazánk és északi szomszédjai közötti vitából fakadó hágai pert, és rövidesen megállapodik Szlovákiával az erőműrendszer működtetéséről. A környezetvédő mozgalom nyomására elállt a megállapodástól, de tárgyalásokat kezdett egy ilyen paktum megkötése érdekében. Hóm Gyula és Vladimir Meciar többszöri személyes találkozását követően 1997 elejére megbízottaik kidolgoztak egy titkos megállapodást az eredeti tervek csekély módosításokkal történő befejezéséről, de a mozgalom nyomására végül mégis sor került a hágai per szóbeli szakaszának megtartására és a bíróság ítéletének meghozatalára.” Ezt megelőzően 1992-ben Csehszlovákia, a műszaki biztonsági normákat és a nemzetközi jogot erősen megszegve elzárta a Dunát. Igaz, ezután Londonban vállalta, hogy a folyó vizének legalább 95 százalékát visszaengedi, de ennek teljesítésére sohasem került sor. 1993-ban Szlovákia beleegyezett hogy a konfliktust a hágai Nemzetközi Bíróság elé vigyék. A természeti környezet számára kedvezőbb vízmegosztás megakadályozására kikötötte, hogy a felek ne kérhessenek a bíróságtól ideiglenes intézkedést. A cserébe megígért kétoldalú ideiglenes vízmegosztási megállapodás megkötéséről viszont már tárgyalni sem volt hajlandó. Nem jelentett megoldást a '97-es hágai döntés sem, hiszen abban arra kötelezték a két vitás felet, hogy visszatéijen az eredeti, 1977-es szerződéséhez. Részleges eredménynek mondható, hogy a bősi vízi erőmű csúcsra járatásától mindkét fél, így Szlovákia is lemondott. A Nemzetközi Bíróság döntése ugyanakkor továbbra is életben tartotta a Duna Kör eredeti céljait. Ezek pedig: „a Duna természeti értékeinek védelme, az ivóvízkészletek minőségének megőrzése, javítása, a Hóm- Meciar-paktum visszavonása, a természet számára elegendő víz visszavezetését a Dunába és mellékágaiba, a bősi erőmű működésének környezeti hatásvizsgálatát pártatlan harmadik fél bevonásával, a szigetközi Duna-szakasz és ártér ökológiai helyreállítását, az építkezés által hátrányosan érintett folyó menti lakosság kártalanítását, a folyószabályozás környezetkímélő korrekcióját. A Duna Kör létrejöttét követő huszadik évben is igen nagy mértékű problémák megoldásával kell a folyó kapcsán törődni Magyarországon. A november 4-ei táti konferencia zárónyilatkozatának tervezetébe bekerült a Szentendrei-sziget és az ottani Duna-mellékág védetté nyilvánításának javaslata, a Duna területén és partjainál az érzékeny ivóvízbázis a jövőbeni beruházásokat figyelembe vevő védelme, illetve a Dunát érintő beruházások ellenőrzése. A II. Táti Duna Konferencia résztvevői arra is fel szeretnék hívni a figyelmet, hogy a Szigetközhöz továbbra sem érkezik megfelelő mennyiségű víz. Ez ügyben nagyon fontos lenne, ha a magyar és szlovák kormány mielőbb leülne tárgyalni. A tervezett pontok között van az is, hogy a konferencia résztvevői arra kérik a magyar kormányt, hogy alkossanak a honatyák egy úgynevezett „Duna-törvény”-t. Ez szabályozná az ipari-, területfejlesztési-, idegenforgalmi-, környezetvédelmi-, tájrechabilitációs-, vízszabályozási- és hajózási tevékenységeket. • Á.L. - P.Z.
