Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)
2006-11-11 / 223. szám
Kalendárium 2006. november 11., szombat A U fíM AO T örténelemszemlélet A tisztességes történeti látásmód megtalálása majd minden historikus számára komoly gondot jelent. E műfaj egyik honi klasszikusa, az elsősorban nem e gondolatai nyomán ismert báró Wesselényi Miklós érdekesen vélekedett erről az 1834-ben megjelent művében. „Ha elfogódottság nélkül tekintünk vissza, mert irigyelhetünk eleinktől utóbbi századainkban, mivel szégyenítenek meg minket, mostaniakat a voltak: árulás, pártdüh, hízelkedő mászás mindennapiak valának; tudás kevés - s mily kevesek körébe zárt a még durva anyanyelvet mennyire nyomta el a sokban homályt terjesztő deák (latin) nyelv! Vagy talán a múlt idő utóbbi szakaszát találjuk oly dicséretre méltónak? Ne felejtsük, hogy a korcsosodást,, mely ellen most kínnal kell küzdenünk , éppen ez hozta mireánk. Gondoljuk el, hogy akkori nagyjaink magyarul szólani előbb féltek, utóbb szégyellettek, míg később maradékaikkal együtt is elfelejtették. Ama korból omlott reánk az idegen s honküli nevelés szülte nemzeti elfajultság, az elasszonyosodás, puhaság onnan vette mirigyes eredetét. Akkor kezdettek a vagyonosabbak hazájukon kívül lakni, s ott költék annak ingyen szítt zsírját. Akkoriak nyírták le bajuszukat, vették le honi öltözetüket s vetkezték le nemzeti szokásaikat: s mindezt csak azért, mivel a gyanús, megvetett magyarságnak voltak jelei. A magyar nemzet erős szülők kemény magzatja. Herculesként már bölcsőjében szörnyekkel küzdött; mint gyermek reményt ígérő s bámulásra méltó erőjeleket mutatott. De csakhamar balsors durca s fortélyos mostohákat adott neki; ezek, s külső rongálás, belső betegség elfojtották kifejlődését. Ezeknek súly alatt sínylett, s gyakran aggot alakban jelent meg amíg ifjúi erős korát is el nem érte. Nem élte még át fiatal éveit, nem érte el férfi-esztendeit. Még ez mind előtte van. Józan eszétől s ettől vezérlendő erős akaratjától függ, ezt nemsokára a teljes erőben érni el. Hagyjunk fel ezért a réginek nevetséges magasztalásával, s az ahhoz való káros ragaszkodással. Ne vessünk meg és el semmit azért, hogy régi: de hányjuk messze magunktól, ha rossz s már hasztalan, akármilyen régi is. Ne ragadjunk hévvel semmit is csak azért, mível újság: de ha jónak ismerünk el valamit, fogadjuk buzgó részvéttel, bár ezelőtt híre-helye sem volt, vagy ha régibbjeink azt nem kedvelték is. Ne szeressünk semmit csak azért, mivel hajdani, hanem csak azért, mert jó és hasznos; s ami ilyest találunk, tartsuk azt meg híven, s oltalmazzuk. Ám attól se zárjuk el a haladó kor gátolhatatlan s mindenre beható munkálását, hogy azzal együtt haladván, ha most jó, később is az maradhasson.” Egymásután érkeztek a hírek száz évvel ezelőtt a villamos vasút ügyében és más, a világítással összefüggő írások is napvilágot láttak a korabeli lapokban. Ezen kívül Esztergom város vezetője nagyszabású kongresszus megszervezésére is javaslatot tett. Két írásban is foglalkozott az Esztergom és Vidéke november 15-i számában a régóta húzódó villamos vasút ügyében. „Küldöttség a villamos vasút érdekében” - írja az elsőben. „Miként értesültünk a villamos összekötő vasút létesítése érdekében egy monstre küldöttség fog a szakminiszternél tisztelegni avégből, hogy a tervbe vett villamos összekötő vasút létesithétésének alapját képező dijak szedését engedélyezze. A küldöttségben a kő- szénbánya társulatok, kő, tégla, mész, cement szóval a vármegyében lévő bányák képviselői fognak részt venni, kik egy memorandumban fogják azon nyomos érveket előadni, melyek figyelembevételével remélik, hogy a miniszter kérésüknek eleget fog tenni. A küldöttség szervezése most van folyamatban,” A következő cikk, amelyet közvetlenül ez után közölt a lap száz évvel ezelőtti számában, már kérdőjeles. „Lesz-e villamos vasút? Bár a képviselőtesület megszavazta a villamos ösz- szekötő vasutat, annak megvalósítása kettőn múlik. Elsősorban is, vájjon a miniszter fogja-e engedélyezni a díjak szedését, másodsorban pedig vájjon Török megadja-e a 600 000 korona értékű törzsrészvényeket, melyek megadása elsőbben ígérte, később azonban azok helyébe csupán élvezeti jegyeket Ígért adni. Török, midőn a képviselőtestület határozatát meghozta, Olaszországban volt, hol mostanában vasutat épít. Vasárnap jött meg a fővárosba és hétfőn értesült a város határozatáról, melyre nézve azt a kijelentést tette, hogy a törzsrészvényeket megadja, ami pedig a miniszteri engedélyt illeti az átmeneti dijak szedésére, abban nincs Töröknek kétsége, hogy azt a miniszter meg fogja adni. Amin fennakadt az volt, hogy a villám egység ára öt évenkint állapitassék meg. erre nézve is elfog azonban aggodalma oszlani, ha megtudja, hogy az ötévenkénti megállapítás folytán az egységár csakis csökkenhetik, de nem emel- kedhetik.” Hát elég kacifántos, úgyhogy biztosan hallunk, illetve olvasunk majd az ügyről. A villanynál maradva, azért történt más téren előrelépés, amelyről az Esztergomi Lapok számolt be egy századdal ezelőtt. „Iskolák világítása. A városi elemi leányiskola igazgatósága már régebben előtérbe helyezte azt a kívánalmat, hogy az. iskola helyiségei villámmal világíttassanak. A város azonban fedezet hiányában ezt nem teljesíthette mígnem a kérdést egész helyesen Tiefenthal Gyula v. mérnök oldotta meg, aki is látva, hogy a városház és egyéb városi épületek világítására nézve kialkudott pausál mennyiség a maximumon jóval alul vétetik igénybe, ennélfogva kiszámította, hogy az amúgy is megfizetendő különbözeiből a leányiskola világítása ellátható lesz. a tanács a mérnök javaslatát elfogadta.” Esztergom városának vezetősége más ügyben is mozgolódott, amelyről szintén e lap adott hírt ekkor. „Esztergom a városok kongresszusán. A Magyar Városok Országos Szövetségének megalakítása céljából hétfőn és kedden Budapesten a központi városházán tartott mintegy száznyolc rendezett tanácsú város nagygyűlést. Ezen nagygyűlésen városunk képviseletében a polgármester, a főügyész és a tanácsjegyző vettek részt. Polgár- mesterünk több Ízben szólalt fel a napirend tárgyai mellett. Felemlítjük egyben, miszerént a kongresszus kézséggel fogadta el polgár- mesterünk azon meghívását, illetve indítványát, hogy a kongresszus a jövő évben városunk falai között tartsa ülését.” És hogy a másik partról is legyen szó, az Esztergomi Lapokból egy másik írása álljon itt végezetül: „Templomszentelés. A párkányi újonnan restaurált kath. templomot nagyszabású ünnepségek közepeit szentelte fel vasárnap Rajner Lajos püspök, általános érseki helynök. Párkány közönsége lobogodiszben mozsárdurrogás közepeit ülte meg a maradandó emlékű eseményt.” • Gál Kala Rajner
