Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)
2006-11-04 / 218. szám
hídlapmagazin 2006. november 4., szombat • HÍDLAP VII (Isten) nőnek lenni A hagyományos felfogás szerint „normális” nő az, aki megfelel az „átlagnak”, vagyis egy modellnek, egy olyan szerepegyüttesnek, amit a társadalom aktuálisan a nőtől elvár. Valamennyien tudjuk azonban, hogy nő és nő között óriási különbségek vannak. Ami az egyik nő számára lét- fontosságú, annak a másik számára esetleg nincs vagy alig van jelentősége. A modern pszichológia hajnalán Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja egységes, ám a mai kor kívánalmaihoz képest kissé sematikus nőképet vázol fel. Freud szemléletéből kiindulva minden nő, aki nem oldódik fel teljesen a hagyományos női szerepekben, valamiképpen kóros, természetellenes, valamifajta „férfi komplexusban” szenved. Tanítványa és később ellenfele Carl Gustav Jung már árnyalja a képet. Szerinte minden férfinak van női és minden nőnek van férfi oldala. A női személyiséget Jung szerint is a befogadás, a táplálás vágya, a passzivitás jellemzi, míg a racionalitás, az objektív döntések meghozatalának képessége férfi tulajdonságok. Jung azonban nem tekinti feltétlenül kórosnak az eszes, kompetens nőt, mindössze annyit állít, hogy erős aninusszal rendelkezik. Ugyancsak Jung vezette be a pszichológiába a kollektív tudattalan és az őstípus (archetípus) fogalmát. Jean Shinoda Bolen amerikai pszichológusnő Jung őstípusából kiindulva-a görög-római mitológiához visszanyúlva - alakította ki azt a hét női archetípust, amelyet ebben a cikksorozatban tárgyalunk. Az őstípusokat - az istennőket - Bolen három csoportra osztja. Első csoportba a „szűz istennők” (Artemisz, Athéné, Hesztia) tartoznak. Közös jellemzőjük: megállnak saját lábukon, önbecsülésük nem függ párkapcsolattól, külső elismeréstől. A második csoport (Héra, Démétér, Perszephoné) Bolen „sebezhető” istennőknek nevezi. Közös bennük a függőség igénye, hogy önbecsülésük, identitásuk külső kapcsolatoktól függ. Éppen ezért sebezhetők: a legfontosabb kapcsolat megromlása vagy elvesztése teljes összeomláshoz vezet. A harmadik csoportba egyetlen istennő (Aphrodité) tartozik. Nem szűz, de nem is sebezhető, s mindkét csoporttal mutat rokon vonásokat. Mielőtt részletekre térnénk, hangsúlyozzuk, hogy tiszta típusok nincsenek, vagy legalábbis rendkívül ritkák. Ugyanabban a nőben, egy időben több istennő is lakozik, ráadásul életünk folyamán külső hatások és belső fejlődés eredményeként változunk, ami azt is jelentheti, hogy más istennő veszi át a vezető szerepet. Artemisz: az önálló, független menedzsemő Artemisz (a rómaiaknál Diana) a vadászat és a Hold istennője, Apollón ikertestvére. Anyja Létó, titánok leánya. Mikor Héra, Zeusz felesége tudomást szerzett a terhességről, féltékeny dühében üldözte, el akarta pusztítani a terhes asszonyt. Létó egy kopár szigeten lelt menedéket, itt szülte meg gyermekeit, először Arte- miszt, akinek azonnal segédkeznie kellett ikertestvére Apollón születése körül. Artemisz leánytársaival, a nimfákkal járta az erdőt, független volt és szabad. Segítette a bajba jutott vadászt, megvédte anyját és több égi és földi nőt, akin erőszakot akartak tenni. Segített mindenkinek, aki hozzá fordult védelemért. Artemisz tehát a független női lélek megtestesítője. A legtöbb olyan tulajdonsággal rendelkezik, amire egy menedzsernőnek szüksége van. Öntudatos, hű önmagához. Képes a fontos dolgokra koncentrálni, elkötelezetten halad előre saját útján. Önbizalma nem szorul külső megerősítésre, férfi nélkül is egész embernek érzi magát. Éppen ezért képes helytállni a férfi-hierarchiában, elfogadja, sőt élvezi a versengést. Céltudatos és kitartó, képes mindent alárendelni céljai elérésének. Harcos természet, igazságérzete rendkívül fejlett. Képes érvényesíteni érdekeit és bátran kiáll igaza mellett, egyúttal elszántan védelmezi mások érdekeit is. Szolidaritást vállal az elnyomottakkal, gyengébbekkel, szívesen tanítja, vezeti a fiatalokat. Az Artemisz-tulajdonságok már kisgyermek- korban korán megjelennek. Az Artemisz-kislány vidám, pajkos, felfedező természetű. Olyan, mint egy „zsák bolha”, egy percig sem marad nyugton, mindenre kíváncsi, mindent maga egyedül akar megismerni. Később kisiskolás korában inkább fiúkkal barátkozik, versenyt fut, fára mászik, benne van minden csínytevésben. A serdülő Artemisz akaratos, lázadó természetű. Minden tiltásra, korlátozásra ellenállással, daccal válaszol és halálosan idegesíti, ha féltik. Az iskolában azzal foglalkozik, ami érdekli, viszont elhanyagol mindent, ami nem áll érdeklődése középpontjában. Az iskolán kívül szívesen kipróbál mindent, szeret sportolni, különösen az extrém sportok vonzzák, imádja a természetet, élvezi a mozgást. Ha versenysportot választ, kitartó, bátor, és mindenáron győzni akar. Felfedezőkedve néha rossz társaságba sodorja, azonban nem kell túlzottan félteni, mivel nemcsak szülei, de barátai sem tudják befolyásolni öntörvényű személyiségét. Artemisz a menedzsernő nem fizetésért, nem pénzért, hanem élvezetből dolgozik. Jól megállja a helyét a férfi-hierarchiában, férfi módon élvezi a versengést. Képes munkájának, céljainak mindent alárendelni. Mégis, megalkuvást nem tűrő személyisége, harcos igazságérzete miatt egy nagyvállalati rangsorban előbb-utóbb szinte biztosan konfliktusok kereszttüzébe kerül. Ugyanis alapvetően nonkonformista, a tradíciók halálosan idegesítik, a szabályokat is csak addig tiszteli, amíg hasznosnak tartja őket. A jó cél érdekében minden komolyabb megfontolás nélkül hágja át őket. Artemisz tehát inkább egy magánvállalkozás, kis- vagy középvállalat keretei között érzi jól magát, ahol nagyobb befolyása van maguknak a szabályoknak kialakítására, illetve módosítására. Első számú vezetőként is megállja a helyét. Nem nyomasztja a felelősség, a kihívásoktól megtáltosodik, hatalmas a munkabírása, a feladatok megoldásában kreatív és fáradhatatlan. Azonban csakis olyan feladatot vállal el, amiben hisz. Ha kereskedő, csak olyan terméket árusít, amit ő maga is megvásárolna, s amit jó szívvel lehet ajánlania a vevőnek. Ami mellett elkötelezi magát, az általában sikeres is, a kudarcok nem törik le, sőt, újult erőt kölcsönöznek neki. Kitűnően megállja helyét jogi pályán is. Azonban csak olyan ügyet vállal, aminek igazáról meg van győződve. A politikusnők közt is számos Artemiszt találunk. Harcos igazságérzete inkább civil szervezetek vezetésére teszi alkalmassá: a nőszervezetekben, környezetvédőknél vagy emberjogi szervezetekben, a szegények, elesettek vagy hajléktalanok érdekeit védő egyesületekben számos Artemisz-nőt találunk, gyakran választott vezetőként. Ha stabil, állandó kapcsolatra vágyik, akkor sem gondol feltétlenül férjhez menésre, inkább az élettársi kapcsolatokat kedveli, melyek nagyobb függetlenséget biztosítanak számára Párjának csak olyan embert fogad el, akivel két ember egyenrangú és egyenjogú bajtársi szövetsége megvalósítható. Kerüli a domináns, uralkodni vágyó férfiakat, de maga sem akar uralkodni, az meg egyenesen idegesíti, ha a férfi gondoskodó, anyáskodó magatartást vár tőle. A szélsőségesen Artemisz-típusú nő árnyoldalai - miként erősségei is - a személyiségében rejlő férfias vonásokból származnak. Ha egy Artemisz-nő nem találja meg a céljait, sikertelen, elveszíti önbizalmát. Ha a társadalom hagyományos női szerepekbe kényszeríti, akkor az unalom, a „stresszhiányos stressz” alig elviselhető szenvedést okozhat a számára. A bezártság, a családi, háztartási szerepek monotóniája frusztrációt, sőt depressziót eredményezhet. • Sápszki Márta Gasztronómiai kalandozások Mindenre jó!- Mit készít ebből a szép darab marhahúsból, főszakács úr?- Hát fiam, lesz belőle szarvaspörkölt, vaddisznóhús, őzfiié és vagdalt libamell. Azért reméljük, hogy ez nem mindenütt működik így! Mindenesetre, ha már a vadételeknél tartunk, készítsünk most vadast! A vadasan elkészített ételek lelke maga a vadaspác. A következő képpen készítjük: Hozzávalók: 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 liter víz, 8 szem bors, 5 szem koriander, 5 szem borókabogyó, 2 babérlevél, 1 szerecsendióvirág. A felsorolt hozzávalókat 20 percen keresztül főzzük. A vadashoz nem kell feltétlenül vadhús, marhahúsból is kitűnően elkészíthető, íme az ököruszály vadasan. Hozzávalók: 1 marhafarka, 15 dkg zsír, 8 dkg vöröshagyma, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg gyökér, 4 dkg liszt, 2 g őrölt bors, 1 teáskánal szemesbors, mustár, 2 babérlevél, 2 dl tejföl, 1 citrom, cukor, só, páclé. Elkészítés módja: A farkat hártyáitól megtisztítjuk, az ízeknél feldaraboljuk, 3-4 napig a fenti páclében pácoljuk. A zsírban megpirítjuk a karikákra vágott zöldséget, sóval, szemes borssal, hagymával, babérlevéllel, citromlével, hagymával felforraljuk és ebben sütjük/párol- juk meg a gerincet. Mikor a hús puha, kivesz- szük és a zöldségeket a lével együtt áttörjük. 2 dkg zsírból és a lisztből cukorral barna rántást készítünk, besűrítjük vele a zöldséglevet, citromlével, mustárral, tejföllel ízesítjük. Néhány percig együtt forraljuk még a farkahússal. Krumpligombóccal tálaljuk. Jó étvágyat! • VEGA
