Hídlap, 2006. november (4. évfolyam, 216–236. szám)

2006-11-18 / 228. szám

HÍDLAP • 2006. november 18., szombat _____magazin Ér dekességek a múltból Koronázásaink Mohács előtt Több történészünk is foglalkozott már a gondolattal, hogy vajon hol koronázták meg a magyar Szent Koronával a királyokat Mo­hács előtt. A vélemények megoszlanak: Esz­tergom, Buda, Székesfehérvár, mint koroná­zó város neve egyaránt előfordul a hipotézi- között. Szent Istvánt valóban Esztergom­ban koronázták meg, a többi uralkodónak a Szent Koronával történő megkoronázására azonban valószínűleg már Székesfehérvárott került sor, a Szent István által alapított Bol­dogasszony-bazilikában. Egy kivételről azon­ban tudunk: IV. Bélát az ottani Szent Péter-templomban koronázták. Az adatok összesítéséből az újabb kutatások alapján a következő időrendi sort állíthatjuk össze az Árpád-házi királyok fehérvári megkoronázásáról: Orseoló Péter (1038), Aba Sámuel (1041), I. András (1046), I. Bajnok Béla (1060), Salamon (1063), I. Géza (1074), I. Szent László (1077), Könyves Kálmán (1095), II. István (1116), II. Béla (1131), II. Géza (1141), III. István (1162), IV. István (1163), III. Béla (1173), Imre (1196), ül. László (1204), II. András (1205), IV. Béla (1235), V. István (1270), IV. Kun László (1272), III. András (1290). A vegyesházbeli kilyályok nyomából az alábbi jegyzék állít­ható össze: Vencel (1301), Ottó (1305), Károly Róbert (1310) - igaz, őt már korábban is megkoronázták, de akkor még nem a Szent-Koronával -, I. Nagy Lajos (1342), Mária (1382), II. Károly (1385), Luxenburgi Zsigmond (1387), Habsburg Albert (1438), V. László (1440), I. Jagelló László (1440), Hunyadi Mátyás (1464), II. Ulászló (1490), II. Lajos (1508), I. Szapolyai János (1526). Miután ilyen szépen áttekintettük a magyar királyok koronázási jegyzékét Szent Istvántól Mohácsig, valamit feltétlenül meg kell jegyeznünk: csak azt tekinthetjük törvényes magyar uralkodónak, akit Székesfehérváron illettek a Szent Koronával. Hosszadalmas lenne a Szent Korona történetébe belemé­lyedni, mai tudásunk szerint azonban bizonyos hogy a napjainkban megte­kinthető királyi ékesség nem István király korából való, egészében legalább­is nem. Az alsó, úgynevezett abroncs-rész Bizáncból származik és vélhetően I. Géza kapta Dukász Mihály császártól, ami azonban a keresztpántot illeti, eltérnek a vélemények. Sokan Szent István halotti koronájának tartják. Annyi bizonyos, hogy a két koronát az esztergomi palotát is felépítő III. Béla kirá­lyunk ötvöztette eggyé. Hasonlóan érdekes kérdés, hogy kinek is volt joga ki­rályokat koronázni. 1211-ben János esztergomi érsek és Bertold kalocsai ér­sek egyességet írtak alá, mely szerint mindketten koronázhattak. III. Ince pá­pa azonban ezt a megállapodást még abban az esztendőben semmisnek nyil­vánította, mondván, hogy az csorbítaná az esztergomi érsek jogait. így tehát, amint korábban is azt tekintették törvényes magyar királynak, akit az eszter­gomi érsek ékesített fel a Szent Koronával nem másutt, mint első szent kirá­lyunk temetkezési helyén, Székesfehérváron. • P. Rein Történeti földrajzunk Az ország történetének megismerésében sokat segítenek a his­torikusoknak a földrajzi munkák is. Sajnos hazánkban a földrajz­tudomány képviselői csak későn kezdtek nívós monongráfiák írá­sába, de néhány régi, külhonban megjelent kiadvány már akkor is segítette a történészeket. Az egyik ilyen, már használható kötet Oláh Miklós 1542-ben írt „Hungáriája”, mely nyomtatásban elő­ször Bécsben jelent meg 1763-ban. Ő nem csak a honi történeti és a földrajzi irodalom egyik korai, komoly művelője volt, de 1552 és 1559 között részt vállalt a veronai csillagász, Pitati Ephenerideseinek elkészítésében is. A honi földrajzot segítette Hursius 1595-ös Chronologiája és Schafer 1606- os Ungarische Chronicaja, az előbbi Münchenben az utóbbi Kasselben jelent meg. A sort egy Leideni kiadvánnyal folytathatjuk: itt jelent meg 1634-ben a „Respublica et status Hungáriáé” című kötet, nem kisebb kiadónál, mint az Elsevíreknél. Komáromi Csipkés György „Hungária illustrata” megnevezésű műve 1655-ös. Zeiler német nyelvű történeti földrajza egy öt évvel későbbi ulmi termék. A már itthon készült, és Bécsben nyomott Bél Mátyás-féle cso­dálatos „Notitia” sajnos - ami a kinyomtatását illeti - torzó maradt. A Dunán inneni megyék közül azonban olvashatóvá lett már az 1740-es évekre Po­zsony, Túrócz, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megye leírása, de nem fejeződött be Moson megye történeti földrajzának ki­nyomtatása. Az első nagy, magyar nyelvű, 435 oldalas földrajz Vetsei, más­képpen Pataki István munkája, ami Nagykárolyban jelent meg még 1757-ben. Lényegében büszkék lehetnénk rá, csak szerzőjére nem. Vetsei ugyanis - aki református lelkész volt - állítólag megfojtotta feleségét, de a vizsgálat elől megszökött Lipcsébe. Később mégis visszatért, és Pataki néven kívánt élni, de felismerték, és Siklóson bebörtönözték. Hamarosan kiengedték ugyan, de református papi állást alig kapott, ekkor gondolt egy nagyot, és Nagyszom­batban katolikussá lett, és így már a püspöki tizedek szedőjeként tevékeny­kedhetett. Megható élettörténet... Vecsei képzett geográfussá sem lett, bár Pa­takon tanult ifjabb Csécsi János professzornál. Könyve pedig alig több mint az az előadási jegyzet, amit Csécsi óráin készített. A kéziratot Zanathi József javította ki később, Csécsi pedig plágiummal vádolta Vetcseit. Jogosan. Az el­ső modem, tizennyolcadik századi történelmi földrajzunk végül is Windisch Károly 1780-as kötete lett. • Varga Péter Tudni illik, hogy A minap volt szerencsém részt venni egy kellemes hangulatú estén, az egyik helyi étteremben, osztály- találkozó címén. A kezdeti „zavarbajövetelt” leküzd­ve, végül nagyon jó hangulatban telt az este. Élőze­ne, tánc és gyönyörű báli ruhák ugyan nem voltak, de a báli hangulat abszolút jelen volt, és ez adta az alap­ötletet a mai témához. Ne feledjük azt se, hogy köze­legnek az Erzsébet- és a Katalin-napi bálok, a mulat­ságok ideje is, így hát nézzük most a báli etikettet! A múlt A „Bális rend” egykori életét leginkább Mehner Vilmos so­rai érzékeltetik, akinek könyvei e tárgykörben generációkat neveltek a báli rend alapjaira. „Igazi bálákban természetesen szigorúbb etikette uralkodik. A fiatal hölgyek szalagokkal és virágokkal díszített fehér vagy világos, könnyű ruhában je­lennek meg, a legyező és bokréta soha sem hiányozván, az el­ső övről zsinóron függ alá, és csak szellőztetésre használan­dó, nem pedig arra, hogy mögötte tánczosokkal kaczagjunk; az utóbbi a táncz alatt a tánczosnő székére helyeztetik; fehér glacé-kesztyű és fehér selyem cipő önkényt érthetők.” Buda­pesten Ferenc József trónra léptéig nem tartottak udvari bálo­kat. A pesti polgárság, például a kereskedők, már az 1830-as évektől rendszeresen tartottak bálokat. Budán a patríciusok ikeltek versenyre velük, az ő mulatságaikon Lanner keringői szóltak. A magyar közéletből az 1940-es és '50-es évek for­dulóján törölték ezt a polgári csökevényt, az újságírók, színé­szek, operaénekesek és más „léhák” is ötvenhat után kezdtek visszaszokni a bálozásra. Ezután sorra az iskolák, egyetemek is felelevenítették a szalagavatók, gólyabálok, a friss diplo­másoknak rendezett bálok szokását. A tánc A báli tánc fogalmába jobbára körtáncok és párcserés tán­cok tartoznak, de akadnak kivételek. Körtáncok a sirtaki félék, syrtos, a kolo félék, egyes izraeli táncok, és a csárdás félék. De akadnak még ír-, angol-, román- és még sokféle körtáncok. Azonban a bálok többségén mégis a sokpáros táncok a ked­vencek, ahol a partnerek cserélődhetnek, vagy csak az együtt­működő párok cserélődnek, netán egyáltalán nem cserélődnek a partnerek. Utóbbi esetében válhat fontossá a táncrend a höl­gyek kezében. Az egypáros táncok zárt egységébe más partner nem léphet be, amit egyes bálozók kifejezetten kedvelnek (fő­leg a féltékenyebbek). Ilyenek találhatók a keringőkben, pol­kákban, jigben, mazurkában. Hagyományos báli táncnak mi­nősülnek még az angol keringő, tangó, bécsi keringő, slow fox, foxtrot, swing, quick step és a halálra kínzott palotás, ami minden magyar bál kihagyhatatlan eleme, erősítve bennünk a honfiúi önérzetet. Sajnos, a mai bálokon a rengeteg szponzor bemutatása mellett kevés idő marad a táncra, gyakran ez a leg­utolsó elem, pedig a bálok esetében a tánc a legfontosabb. Ma már kevés esetben van egy nőnek táncrendje, felkérésre megy el. Az asztalnál vagy a fővendég feleségét illik először felkér­ni a házigazdának, vagy ha ilyen nincs, akkor a saját feleségét. Az egy asztalnál ülők meg kell hogy táncoltassanak minden ott ülő hölgyet. Viszont egy másik asztaltól úgy kérhet fel va­laki egy hölgyet, ha kis meghajlással a férjétől, illetve kísérő­jétől előbb elkéri. Ha egy nő visszautasít egy felkérést, azután még egy jó ideig (kb. fél óráig) nem mehet el táncolni mással sem. Tánc közben nincs mód a lekérésre, maximum két zene­számot illik táncolni. Ami pedig a zenét illeti, a bálok hagyo­mányos táncokkal kezdődnek (keringő, tangó, swing), de a hangulat fokozódásával a „sláger” számok jönnek elő. A báli ruha - hasznos tanácsok A báli ruha: deréktól lefelé hangsúlyosan bővül, földig érő tüll alsószoknyával. Kiegészítők a hosszú kesztyű és az ékszer. A cipő, táska szerint alkalmazkodik a ruha színéhez. A báli ruha anyaga: főleg bársony és selyem. A bársony a Összefoglalva - A báli illemtan • Minden alkalomra pontosan kell érkezni, a késés udvariat­lanság! • A tánchelyeket elölről hátrafelé kell feltölteni, tolakodni tilos! • Minden oszlopban az első férfi köteles megszámolni a szet­tekben a párokat, és a végén azt a Ceremónia Mesternek (Master of Ceremony - MC) jelezni, hogy hány párosra van még igény. • Nem illik ugyanazt a hölgyet többször felkérni! • Hölgyeknek tilos a felkérést visszautasítani, illetve ha ezt mégis megtették, akkor azt a táncot utána már mással sem táncolhatják! • Mindenki csak olyan táncot táncoljon, amit jól ismer, ne rontsa el a másik 7 ember szórakozását azzal, hogy miatta nem tudnak táncolni! • A táncosoknak a táncparkettet a tánc végén illik elhagyni és az MC invitálása előtt nem illik újból elfoglalni a tánchelyeket. • Minden helyzetben kerülni kell a feltűnő viselkedést! mi illik! -10. rész divat reneszánszát éli (nemcsak az alkalmi, a hétköznapi ru­háknál is). Kiváló párosítás és elegáns viselet a bársony se­lyemmel, muszlinnal, csipkével kombinálva. A SZÍn: a fekete is divat még, de ma már a bálokon (is) egy­re kevesebben veszik fel. Sokan azt hiszik, a fekete slankít. Ez valóban így van, de a jól megválasztott ruha formájával legalább annyira lehet az alakot karcsúsítani. A világos szí­nű ruhák között is léteznek olyan szabásúak, amelyek kifeje­zetten előnyösek lehetnek. A piros tüzes szín, csak kevesen hordhatják. Ha a piros ruhába egy temperamentumos, tüzes hölgy bújik bele, biztosan jól mutat. Kedvelt a zöld szín, el­sősorban azért, mert elegáns, sötétebb árnyalat, ezért szinte mindenkinek jól áll. Divatos még a királykék. Sokan szere­tik, de kizárólag a szőkéknek áll jól. Ha nincs elég pénz a báli ruhára: a nők felvehetnek hosszú szoknyát is blúzzal. Ugyan a szoknya eléggé egyszerű hatást kelt, de ha a blúz alkalmi jellegű és kellemes, jó anyagból ké­szült vagy csipke, fodor díszíti, nyugodtan viselhetik az estén. A frizura és a smink: természetesen a hajat is díszíthet­jük egy-egy alkalmi csattal, esetleg egy nagyestélyihez di- adémot is felvehetünk. Alapos tisztítás után az arcpakolással, bőrtápláló kré­mekkel megfelelően előkészített arcbőrre a lágyabb, ámde fényesebb hatású alapozókat használjuk, amelyek csak egy árnyalattal sötétebbek a bőr színénél. A szolárium bar­naság ma már nem divat, (véleményem szerint, szerencsé­re) ezt az egészséges, természetes bőr színének divatja vál­totta fel, aki viszont túlságosan fehér, azoknak a hölgyek­nek megengedett egy kis mesterséges barnítás. A szempil­lák lehetőleg sötétek legyenek. Ugyanakkor a szemhéjat a bézs vagy a lila színek mellett bátran kiemelhetjük arany- és ezüstszemcsés festékkel. Az ajkakat erősen bordás - li­la árnyalatúra kenjük, vagy az eredetitől alig eltérő színű rúzst, netán szájfényt használjunk. Nem divat már az erős szájkontúr, ha kontúrvonalat húzunk, azt alaposan eldol­gozva tegyük észrevehetetlenné. Frizurák tekintetében visszatért a konty, amelyet úgy ké­szítenek, hogy a fejtetőn megcsomózzák a hajat, abból minden irányban lazán lógnak, meredeznek a tincsek. Eh­hez legalább vállig érő haj szükséges, de lehet póthajat is használni. Hódít a lépcsőzetesen vágott haj is, egyenes körfrufruval, amely egészen a szemöldökig ér. Egyre gya­koribb a többszínű melírozás, a báli frizurákat díszíthetjük oly módon is, hogy a hajra sablonokat teszünk, és hajspi­rállal vagy flitteres hajlakkal csillogó mintákat varázso­lunk rá. Habár hozzáteszem, a smink és frizurák divatja is változhat, a különböző báli szezonokban különböző smink- és frizura lehet a divat. Ha esetleg bárki úgy gondolná, lassan már csömöre lesz az illemszabályoktól, jusson eszébe a következő kínai közmon­dás, amely mindenképpen igaznak és elgondolkodtatónak mondható: „Minél többet tudsz, annál szerencsésebb vagy!” • Kanalas Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom