Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-09 / 179. szám

Kalendárium

Egy magyar kávéültetvényes

Nicaragua híres magyar kávéültetvényeseként ismerik őt, de talán ennél is ismertebb, mint az 1858-as New Orleans-i tudományos akadémia alapítója és titkára. Itthon egy viszonylag képzetlen matematikusként emlékeznek rá, aki elsők között tervezett Magyarországon műegyetemet, s aki, bár tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is, egyetemi tanári posztot csak néhány hónapon át töltött be.

De talán kezdjük az elején! A szóban forgó urat Vállas Antalnak hívták. Kazinczy bíztatására költőnek indult. Meg is jelent két kötete, de feladta a verseléssel való küzdelmét. Úgy gondolta, inkább szerzetes lesz, de az utolsó pillanatban kilépett rendjéből. Előbb a görög nyelvvel próbálkozott, majd házitanítói megbízatásokat vállalt báró Palocsay, majd báró Eötvös Ignác házánál. Ezzel egy időben Bécsben építészetet hallgatott, de végül úgy döntött, hogy matematikus lesz. A Magyar Tudós Társaság 1837. szeptember 9-én választotta tagjává. 1838-tól Rohoncon a felsőbb gazdaképző intézetben tanított matézist, ám az intézet 1840-ben feloszlott. A következő évben megalakult Iparegyesület egyik létrehozója volt. Járt Párizsban az 1841-es ipari kiállításon és annak mintájára 1842-ben, ’43-ban és ’45-ben itthon hasonlót szervezett. 1841-ben javaslatot tett egy magyar műegyetem felállítására, ám e terve akkor nem realizálódhatott. Vállast szerkesztőként is ismerték, korábban Fényes Elek

mellett az „Ismertető a honi s külföldi gazdaságban és kereskedésben” című lap munkatársa volt, majd az Iparegyesület „Hetilap”-ját szerkesztette 1845-től. Az 1848-as minisztérium a pesti egyetem matematikai katedrájára nevezte ki, de 1850-ben posztjától megfosztották. 1853- tól Észak-Amerikában élt New Orleansban, majd Nicaraguában lett kávéültetvényes, egyben az ottani napilap állandó levelezője, majd visszatért Louisiana államba, ahol ennek fővárosában alapított akadémiát. Attól kezdve ő szerkesztette a Nautical Almanachot, vagyis a tengerészeti naptárt. Érdekes életút, amely azonban ismét felveti a kérdést: miért épp őt tették meg elődeink az Akadémia egyik főmatematikusává? Más tudományterületen bizony nagyobb hasznára - és kevesebb kárára - lehetett volna a tudósköröknek. Ezt nyilván ő is látta, hiszen második hazájában már felhagyott a matematika művelésével.

• Rajner

2006. szeptember 9., szombat

A HÍDLAP hétvégi meiiékiete 36. szám

Szerkesztette: Ámon Adrienn

Elfelejtett évfordulóról, egy megzavart szerelmi idillről és a nappali áram ügyéről adtak hírt a száz évvel ezelőtt Esztergomban és környékén megjelenő lapok. Ezen kívül egy kelengye érdekes történetével is megismerkedhetünk.

Elfeledkezett egy kétszáz éves évfordulóról Esztergom száz évvel ezelőtt, amelyről az Esztergomi Lapok szeptember 13-án számolt be. „ Tegnap volt kétszázadik évfordulója annak a nevezetes történelmi eseménynek hogy Rákócy az ő vitéz kurucaival bevette Esztergom várát. Városunk amely sokkal csekélyebb fontosságú dátumokat már úgy a maga módja szerint a világért sem felejtene el megünnepelni, erről a jelentőségteljes évfordulóról természetszerűleg elfeledkezett." Ugyanekkor olvashatjuk a szerelmesek félre sikerült találkájának történetét is. „Szenczy István önkéntes tűzoltó teljes díszben t. i. csákóval fején s csákánnyal derekán látogatta meg ideálját vasárnap este. A kapu előtt beszélgetek, midőn megjelent Fiola István két ismeretlen barátjával. Fiola, ki szintén szerelmes volt a leányzóba, fölszólította Szenczyt, hogy távozzék. Még mielőtt az erélyes felszólításnak engedhetett volna, reá támadt a két ismeretlen és agyba-főbe verték a fess egyenruhás udvarlót, aki most a bíróságnál keresi igazságát.” Sikerült egy őrültet is kézre keríteni egy százada a környéken, amelynek történetét az Esztergom szeptember 9-i számából ismerhetjük meg. „A múlt napokban a lipótmezei elmegyógyintézetből, egy őrizetlen pillanatban megszökött egy közveszélyes őrült. Novák János a neve, kit az összes környékbeli csendőrség keresett. F. hó 5-én végre megfogták őt Pilismaróth eszíergommegyei község határában épen mikor a földeken vaddisznónak képzelve magát, a földben turkált. Két csendőrnek erős munkát adott, míg a szerencsétlent megfékezték."

Megszakítva az érdekes történetek közreadásának menetét, egy régóta várt vívmányról számolunk be az Esztergom és Vidéke nyomán. Szeptember 13-án írják: „Az elmúlt héten villamos telepünket vezető Ganz-cég már nappali áramot adott délutánonkint s ezentúl minden délután használhatók s lesznek a villamos lámpák. Legközelebb egész napon át lesz már áram s megegyezés szerint motoros erőre is szolgáltatja a cég. Úgy értesültünk, hogy a püspöki palotában a nappali áram megindításának hírére a külön villamos telepet már meg is szüntették s a palotát is a városi telepből látják el villamos árammal.”

És folytatva a történetekkel, íme a kelengye nem mindennapi históriája az Esztergom szeptember 9-i számából. „Egy volt esztergomi közhivatalnok, ki most a fővárosban van ugyancsak egy közhivatalban, hónapok előtt eljegyzett egy kisasszonyt. A házasság azonban nem sikerült. A fiatal ember úgy gondolta, hogy rosszul választott s ezt udvarias levélben tudatta menyasszonyává/, ki pedig már nagyban készülődött az esküvőre és kelengyéjét teljesen el is készítette. A fiatalember azonban ragaszkodott elhatározásához és még egy levelet írt, melyben azt mondja, hogy a házassághoz a kelengye nem igen szükséges, de a kölcsönös szeretet igen, s ezt ő tudja a legjobban, egyikükben hiányzik. A leány szülei tehát visszaírtak, hogy miután a kelengye sok pénzbe került, a lemondó vőlegény fizesse azt meg. A. úr szó nélkül megfizette s ezért negyednapra egy nagy csomagot kapott, melyben a csipkés holmik hófehéren kacérkodtak. Levél is volt mellette: megfizette hát vegye birtokába. A. úr egy darabig nézte, aztán irt egy levelet Esztergom szab. kir. város tanácsának, hogy a kelengyét a városi szegényház nőlakói között ossza el. A tanács most, miután az elegáns kelengyét megkapta, visszaír, miszerint a szegényház lakói ilyen finom portékát nem igényelnek, hanem hatalmazza fel A. úr a tanácsot, hogy a kelengyét elárvereztesse s igy fordíthassa a szegényház céljaira, vagy pedig egy férjhez menő szegény, becsületes leányzónak ajándékozhassa. Erre még válasz nem érkezett s a városházán most nagyban várják, hogy mi is történjék a most már pironkodó csipkés női holmikkal.”

• Gál Kata