Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-23 / 189. szám
VIII HÍDLAP • 2006. szeptember 23., szombat magazin Vízügy és 1956 Kocsis L. Mihály Fletó császár bajban van Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában című időszaki kiállítással indult a királyvárosban az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójának ünnepségsorozata. A tárlattal Esztergom városa és a városban működő közgyűjtemények a Balassa Bálint Múzeum, a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár és a Duna Múzeum közösen emlékezik. A kiállítás kapcsán Némedi Csabát, történészt, az összeállítás kurátorát kérdeztük.- Milyen anyagok láthatók a Sorsfordító napok című kiállításon?- A Balassa Bálint Múzeum és a megyei levéltár különböző korabeli dokumentumok, nyomtatványok, röplapok, folyóiratok. Ezek többsége digitális formában, digitális nyomatként került bemutatásra. Á vízügyes dokumentumok és tárgyak természetesen a Duna Múzeumból vannak. A fotóanyagot az 56-os Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Mindehhez jöttek még a magán- gyűjtemények, Bencze Csaba, Horváth István, Bánhidy László és Bányai Mátyás kollekciója. A kiállítás három fő egysége: az 50-es évek személyi kultusza, a forradalom kitöréséhez vezető diktatúra bemutatása, a forradalom (Budapesten, Esztergomban és a vízügyek területén), a megtorlás, a forradalom „utóélete” napjainkig. Az esztergomi események áldozatairól is megemlékeznek a rendezők.- Hogy kerül egy kiállításra a vízügy és a forradalom ?- A Duna Múzeum felvállalta, hogy bemutatja a vízügy 1956-os történetét is. Ez eléggé elkülönül a kiállításon, külön installációval szerepel. És úgy illeszkedik be a forradalom teljes eseménytörténetébe a vízügy, hogy nemcsak a helyi, de az országos vízügyi dolgozók forradalommal való kapcsolatát is feltárja. Három tabló foglalkozik ezzel, melyek közül az egyiken az akkori vezető pozícióban lévők visszaemlékezései olvashatók. Ezeket a kordokumentumokat egy audiorendszeren is meg lehet hallgatni. A látogató számára tehát ezekből is kiderülhet, hogy ’56, illetve az ötvenes évek milyen hatással voltak a vízügyi ágazatra. A másik nagyon fontos rész, Mosonyi Emilhez, az ’56-os forradalmi egyetemi bizottság tagjához köthető. Akkor a vízügyi mérnökök igencsak aktív szerepet vállaltak a forradalomban. Ebben a részben kerül bemutatásra az egyetemi mozgalmak legjelentősebbike. A harmadik tablón a vízügyi szervezet 1953-tól induló történetét mutatja be, az 1956- os jeges árvízzel együtt, mely katasztrófával kapcsolatos munkálatok a forradalom napjaiban is tartanak.- Látható lesz ez a tárlat máshol? Később?- Egyelőre nincs ezzel kapcsolatos konkrét terv, de már a kiállítás megnyitóján elhangzott, hogy a tablókból érdemes lenne az ország több pontján is tárlatot nyitni. Erre már csak a digitális nyomatok is lehetőséget adnak. • L.N. A z a baj, hogy mindig eltévesztem. Gyakran nevezem (magamban és leveleimben) őfelségét, I. (Durcás) Fletót császárnak, pedig tudom, hogy hivatalosan csak vezérkan, pontosabban vezér és kancellár, illetve király (al). Ez azonban - rájöttem - azért van, mert közvetlen környezete is szívesen téveszti el a titulust, mi több, maga Fletó is úgy tesz néha, mintha figyelmetlenségből tenné fejére a császári koronát (amit különben a vitrinben őriznek, minden eshetőségre készen - ha és amennyiben Bruxelles nagyherceg [az ország legújabb kori régensej mégis érdemesnek tartaná a császári címre Kátyúföld utolsó elsőemberét). Őfelsége egyébként vonzódik a tökfödők iránt, lehetőleg mindig tesz valamit a fejére: hol rohamsisakot, hol bohócsipkát, hol koronát - egyszer ugyan véletlenül a fogára valót próbálta, de az a fél fogára, illetve fejére sem volt elég. Fletó (mint már korábbi leveleimben többször említettem) szeretetre méltó ember (vagyis hát..., no mindegy), amit az is bizonyít, hogy ő mennyire szereti önmagát. A népe meg egyenesen rajong érte. Ezekben a napokban is tízezres tömegeket látok az utcán (a tévékben persze nem, hiszen nem mindegyik nagy képernyős), amint „Vesszen Durcás!” felkiáltásokkal vonulgatnak fel és alá. Ez - amint azt a káty helyzetelemzőktől, valamint az értelmező kéziszótárokból tudom - a legnagyobb elismerések közé tartozik ebben az országban. Lényegében a „veled vagyunk” és az „eszem a zúzádat” népi szólásmondás kontaminációja (vigyázat, nem konvergencia!; ez összekeveredést, amaz „Kitartás, éljen Fletót!” jelent), s csak a legnagyobb szeretet és elismerés kifejezésére használják. Érdekes az is Kátyúföldön, hogy mennyire tisztelik a halottakat. Például ha valaki üres koporsót tesz ki a közterekre, akkor biztosak lehetünk benne, hogy különleges tiszteletét kívánja általa kifejezni. „Dögölj meg a neved napján!” ez a káty idiómában körülbelül azt jelenti, hogy „Ó, Uram, emeld magadhoz eme derék férfiú (hölgy) halhatatlan lelkét, romlandó testének megmaradó alkotóelemeivel együtt!” A nép tisztelete különösen az erkölcsi halottakra vonatkozik, és érdekes, hogy ez nem kötődik közvetlenül az életkorhoz. Számos esetet jegyeznek fel a káty annalesek, amikor valaki (poétiku- san) ifjú korban iratkozott fel az erkölcsi halottak - örvendetesen egyre szélesedő - táborának megbecsült névsorába. Mindennek különböző fokozatai vannak, illetve más és más oldalról lehet közelíteni hozzá (vagy távolodni tőle). És ezek az utak gyakran az úgynevezett „igazság” fogalmi mezőben keresztezik egymást. Ebből eredeztethető a káty nép egyik kedvelt szórakozása, a keresztrejtvény, amelyet főként a Füles nevű újság által gyakorol. Innen származik a „Fülest kapni” szófordulat, ami lényegében annyit jelent, hogy valaki látszólag megfejthető titkok révén egyre távolabb kerül az igazságtól, ami itt, Kátyúföldön nemzeti örömforrásnak számít. (Eleinte nehezen értettem meg, hogy miből táplálkozik az itteni populáció már-már kórosnak nevezhető, ősi rettegése az igazságtól, később azonban sok apró jelenség, történelmi példa - kortörténet! - segített abban, hogy e téren is közelebb kerüljek az úgynevezett káty lélekhez.) Fletó csá... őfelsége, király (al), vezér és kancellár már uralkodása előtt azzal híresült el, hogy milyen könnyed természetességgel képes játszani a nép lelkének húrjain. Ma is szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre, noha sokan megingatha- tatlanok abban a tévhitükben, hogy Fletó csá..., igen, hogy ő mindig is uralkodott, a (káty) idők kezdete óta, és valóban, a nép számára ez az idő egyszerre jelent örökkévalóságot (a mozdulatlanság biztonságát) és tüné- kenységet. Közismert, egyszer egy sikeres Ki Miben Túrós? vetélkedőben azzal lehetett értékes plusz pontokhoz jutni, ha valaki Fletó csá... uralkodó személyét az isteni halhatatlanságból vezette le, ezt később be is vezették az általános iskolás tankönyvekbe (az egyetemi tankönyvekben már korábban is ott volt). A lelkek húrja amúgy az uralkodó (felséges úr - a hozzá intézett szokásos reggeli imádságban így kell mondani: „mert Tiéd a húr, az igazságtalanság és a béred”), tehát a húr 1. Fletónak amúgy is kedvenc területe, gyakran használja például a „hát, ezt elhúrtuk, kispajtások” (félig) tréfás fordulatot, amikor legközvetlenebb bizalmasaihoz szól, bizalmasan (vagy ha bizalmatlanul, akkor is). Aki nem éli (át) a káty hétköznapokat - minden szépségével és kétségével együtt -, annak olykor szokatlan, amikor az uralkodó a szélesebb nyilvánosság előtt is „húrva országról”, „húrva sok borról”, illetve más húrokat megpendítő (spendírozó) húrságokról beszél. Magam is tévedésben voltam darab ideig, hiszen sokáig azt hittem, hogy a „gazdmeg”, az valami káromkodásféle, míg fel nem világosítottak róla, hogy lényegében reformot jelent (gazdasági, amely azonban felöleli az egészségügyet is - ennek középfoka a káty nyelvben: nép- egészségügy, felsőfoka: privatizáció). Fletó (al)király - Bruxelles nagyherceg legmagasabb jóváhagyásával - mindig a reform embere volt (mint mondják). Nagy reformátumú ember, noha egyszer elszólta magát, hogy (esetleg mégis) katolikus volna, hiszen kiszkorában szinte naponta kényszerítették rá, hogy bérmálkozzon, pedig akkoriban még fogat mosni se nagyon szeretett. De ezek most (talán) mellékes dolgoknak tűnnek szigetországbeli (távoli) olvasóim számára, akik az utóbbi napokban értesülhettek a káty belpolitika egynémely fejleményéről, amelyekből - a helyzet és a hagyományok (mélyebb) ismerete nélkül - akár téves következtetésekre is juthatnak. Ennek elkerülésében szeretnék segíteni rövid tudósításommal. És (talán) mindjárt azzal kell kezdenem, hogy korrigálom a címben megfogalmazott tényeket. Vagyis megpróbálom a káty gondolkodás mentén értelmezni, hogy ezen a tájon mit is jelent a „bajban van” szó- kapcsolat. Bajban: ez önmagában valóban a „zűr” (vö. kellemetlenség; nehézség; bökkenő - néha bukkanó, erősebben kátyús útszakaszon! -; megpróbáltatás; vesződség; bosszúság; mizéria; hiba; gáz - utóbbi főként árcsökkentésekkel összefüggésben, amit ellenzéki politikusaknak semmiképpen sem szabad meghallaniuk) szinonimabokrába tartozik, de a mindennapi nyelvhasználatban az idők (ami Kátyúföldön évszázadok óta állni látszék; szemben a szekérrel, amely viszont szalad; vö. ország szekere, és főként akkor, ha a lovak megBokrosodnak, röfrénszerűen), szóval, az idők folyamán egyetlen hangzómódosulással értelemváltozáson esett át. (Itt kereshető egyébként az „átvág” szó gyökere is. Csak később egyszerűsödött ,,gyökér”-re.) „Vajban van” - valamit levajazni, megkenni a kenyeret vajjal, magyarán (kátyúi): „húrva sikeresen alakulnak a dolgok, bazzki”. Ezért kérem sietve (itt, a harmadik kéziratoldal tájékán) tisztelt olvasóimat, hogy a cím olvasatát helyes formában értelmezzék: Fletó csá..., szóval, őfelsége uralkodó (Durcás) „vajban van”, mondhatni tejben-vaj- ban, amiben legalább annyira szeret fürödni, mint az őt körülvevő (folyamatos; tk. „folyékony halmazállapotú”) népszerűségben, szeretett népe által. A népszerűség egyébként is lételeme (alomja - megágyaz rajta), mint legutóbb - hosszas előzetes egyeztetések után - kiszivárogtatott szigorúan titkos (kátyúi „társadalmi megbízott” - mb.) tiszti (úri) beszéde alapján is kiderülhetett. Lehetséges, hogy a (James) Bond streeten teázgató honfitársaim félreértik a káty fővárosból (Bubópestis) sugárzott tévéfelvételek képeit, s arra a (hamis) következtetésre jutnak, hogy megingott I. (Durcás) Fletó (al)királyi hatalma. Ezt a véleményt szeretném korrigálni akkor, amikor megpróbálkozom az események PC- helyes (Political Correctness) értelmezésével. A - nemzetközi téren is - figyelmet keltő (titkos) beszéd elemzése sok tekintetben kiegészítheti az uralkodó (Bruxelles nagyherceg jóváhagyásával, mint már említettem) arcvonásait (ponem et circenses). Mindenekelőtt arra az alázatra mutat rá, amely magas tisztének betöltése során jellemzi (eltölti) a káty nép vezérét és kancellárját. Miért érdemes ezt csinálni? - tette fel a (költői) kérdést magának (mert mindig szeret a leghitelesebb forráshoz fordulni!). Mert nagy dolog - válaszolt is rá (hiszen - mint tudjuk - a királyok udvariassága még önmagukkal szemben is megnyilvánul, szinte). „Imádtam. Életem legjobb része volt.” Ez a kijelentés persze sokakat meghökkentett, hiszen erre (korábban) senki sem gondolt. Fletó csá... király úr (al) gondterhelt arckifejezéséből erre a legkevésbé sem lehetett következtetni. Különösen, amikor közben - a terhes medvék könnyed táncmozdulatait imitálva - kedvenc indulójának hangjait into- nálta: „Sződd a selymet, elvtárs, illetve Katus...” (Olykor a „selyem” szót az „ármány”-nyal szokta helyettesíteni, ami a lényeget tekintve ugyanazt jelenti.) A nép akár azt is hihette volna, hogy uralkodni (elsősorban is) terhes felelősség, s nem fáklyásmenet, illetve tévés személygépkocsik felgyújtása (egyszer ráfázott, másszor lánggal égett). Erre - mint derült égből az augusztus húszadika - kiderült (a nép számára is), hogy azért nem is olyan rossz ez az uralkodói biznisz; közvetlenül egy kisz titkárság és a Fittelina (feszített víztükrű) megúszómesteri beosztása után következik. Ami viszont most már egyértelmű (ezt földrajzi felfedezői és nagyutazói felelősségem teljes tudatában kijelenthetem), hogy Fletó kancellár (vezér) még az uralkodásnál is jobban szeret történelmet csinálni. Akkor valósággal elemében van (ötödik elem?). Ha pedig (ráadásul) még nem is a történelemkönyveknek (énelem?) csinálhatja a történelmet („arra szarok” mondta - hiszen tudjuk róla, hogy mennyire szeret szarkosan fogalmazni!), akkor valósággal szárnyal. Noha (persze) repülni nem szeretne, ha mégis, legfeljebb csak Szocsiig, de föltétlenül retúrjeggyel. (Akinek Putyinge, az vegye magára. A feledés úri palástját...) A puszta lehetőség felvillanyozza a káty népet, ha történelmet akarnak csinálni neki (pláne, ha vele!), hiszen mindezt annyiszor átélte történelme során, hogy az újszülöttek már a bölcsőben is erre az altatódalra szoktak ébredni (kőbölcsőben ring a tó, illetve reszket a Hold annak vízén; vö. élet viza; „isa pur és chomu vogimuc” - legalábbis ahogy a népszerű sláger mondja): „Történelem le van szarva, / Bújj bele a nadrágomba...” (A Pampers pelenka is megteszi, főként ha intimbetét.) Hát, ezért vonul most utcára (Parlament, illetve erre-arra ment; tévészékház, pártközpont, agykörút) az örömében megbolydult káty néptömeg, egy emberként éltetve szeretett uralkodóját, őfelsége I. (Durcás) Fletó csá... királyt (al), s nemcsak a fővárosban (Bubópestis - lehet, hogy hamarosan Szabadmadár- influenza Elleni Oltás névre keresztelik át; ezt csak előzetesen jelzem a földrajzi kérdésekben autentikus olvasóimnak), hanem ország-szerin tova. „Vesszen szeretett királyunk!” „Le vala!” „Elhúrtátok s most mi húrhatjuk!” (pengve) „Ne faszkodj, Fletó! Veled a párt, ahol szakad!” Az uralkodó ezekben az órákban (amikor tudósításomat írom) csak attól fél, hogy a tömeg előbb-utóbb megunja az ünneplést és hazamegy. Üres lesz az élete, legalábbis most így érzi, hogy úgy fogja érezni. A nép azonban nem is emiatt marad (egyelőre) az utcán, hanem mert ezzel is szeretné elkerülni, hogy nagy vezére (kancellár) nehogy időmilliomos legyen (forintban és euróbán már megszokta tőle, illetve szopta), mert akkor képes és beváltja fenyegetését és írni kezd - „kibaszott jó könyveket a modern baloldalról”. Mintha titokban (de valóban!) inkább azt szeretné: sírjon és ne írjon. (Ezt utóbbi megjegyzésemet azonban, kérem, tekintsék meg nem erősített feltételezésnek, távoli olvasóim. Nem tehetek róla, a hangulat rám is át-átragad: „Éljen Fletó!” Csá’ mindenkinek! Market Place hivatásosfelfedező)
