Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-23 / 189. szám

HÍDLAP • 2006! szeptember 23., szombat hídlajjímgazin Szent Máté evangélista története Tudni illik, hogy mi illik! - 2. rész Máté apostolról, akit a hívő nép nagyon tisztel, s akinek sírját Salerno városában őrzik, nem sok olyan adat maradt ránk, amely történetileg hitelesnek tekinthető. Amit a hagyomány a Szentírás­ban foglaltakon kívül mond (például, hogy az apostol Etiópiában, a pártusok között vagy Perzsiában működött), tipikusan legendás természetű. Euszébiosz, a történetíró püspök azonban közöl egy fontos tényt: Máté, mielőtt a pogány országokba ment volna, Pa­lesztinában héberül hirdette az evangéliumot. Távozása előtt anyanyelvén írásba foglalta, és hátrahagyta a zsidó-keresztények számára. Az evangélium révén elég mélyen megismerhetjük az evangélista gondolatvilágát, mert alkotása teológiai mestermű. A Máté-evangélium keletkezését úgy gondolhatjuk el, hogy Máté különös fi­gyelemmel gyűjtötte s őrizte magában az Úr szavait és beszédeit. Miután rendez­te, mint mondás- és beszédgyűjteményt adta tovább. A tudósok úgy vélik, hogy e beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma volt a forrása annak a műnek, amelyet az egyház hagyománya Máté evangéliumaként tart számon. Az Úr mondásait Máté úgy foglalta elbeszéléseibe, ahogy az ékszerész foglalja aranyba a drágaköveket. Egymás után fűzte a hasonló tartalmú, de eredetileg függetlenül elhangzott beszé­deket, és így jött létre a hegyi beszéd, a példabeszédek, a farizeusok feletti jajkiál­tások és az eszkatologikus beszéd (a teológia elmúlással foglalkozó ágazata) gyűj­teménye. Neve a laün Matthaeus és a görög Matthaiosz közvetítésével a héber Mattajból ered, ami a Mattanjah rövid alakja, s annyit jelent, mint, Jahve ajándé­ka” vagy „a hűséges”. Máté evangéliuma erősen zsidó jellegű. Legfőbb jellemző­je, hogy a názáreti Jézus alakját Isten választott népének hagyományába ágyazza, illetve megmutatja azt is, hogy ez a Jézus nem tépi szét e hagyományok bilincse­it, hanem beteljesíti azokat. A szöveg elejétől végéig érezzük a hagyomány és az újdonság közti feszültséget. Sem az előbbit, sem az utóbbit nem utasítja el a szer­ző, kölcsönhatásuk életszerűséget és új látásmódot eredményez. Máté célja kimu­tatni, hogy Jézus életének eseményei miként teljesítik be az Ószövetség jövendö­léseit. Jézus szenvedésének és halálának leírása közben mindvégig arról biztosít minket, hogy ezek a szörnyű események megfelelnek Isten akaratának, ahogyan azokat az Ószövetség megjövendölte. Máté Jézushoz való csatlakozása előtt vá­mos volt, s mint ilyen, a zsidók szemében nyilvános bűnös, kitaszított, tisztátalan ember. Jézus azonban megszólítja: „Kövess engem!", és csakhamar vendége lesz Máténak. Úgy tűnik, e meghívástól Máté helyzete nem változott, sőt! A vallási ve­zetők ujjal mutogatnak most már nem csupán rá, a vámosra, hanem Jézusra is, aki odáig alacsonyította magát, hogy közösséget vállal a bűnösökkel, a kitaszítottak­kal. Pedig Jézus nagyon tudatosan vállalta a közösséget a vámosokkal és a bűnö­sökkel. Ezzel a tettével igazolja azt, amit mondott: azért jött, hogy a bűnösöket hív­ja a bűnbánatra és a bűnbocsánatra. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy Máté, aki az írás és a számolás művészetében jártas volt, a mennybemenetel után összegyűj­tötte és írásba foglalta azt az anyagot, melyből később kibontakozott a teljes evan­gélium. Egy apró adat az ő keze nyomát őrzi: Máté evangéliumában meglepően pontosak a pénzzel kapcsolatos közlések. Sokkal többféle pénzt ismer, mint a má­sik három evangélista, és soha nem véti el, hogy milyen helyzetben miféle pénz­nemmel kell fizetni! Ennél azonban sokkal fontosabb számunka, hogy Máténak köszönhetjük Jézus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. • V. P. Ipartörténetünkből Annak, hogy Magyarországon az ipar az 1860-as évektől komoly fejlődésen ment át, hosszú előtörténete van. A korábbi ütemesebb fejlődés egyik hátráltatója a közlekedés elmaradottsága volt. Ebben csak az 1840-es évek második felében történt némi változás. Az első kis vasútvonal, amely Vácot kötötte össze Pesttel 1846. július 15-re készült el és az első balatoni gőzhajó ugyanezen esztendő szep­tember 21-re, míg az első tiszai a következő évre. A Bécsújhely-Sopton közötti vasút 1847-ben kezdett el üzemelni, a Pestet Szolnokkal összekötő szintén. Az 1847-es esztendő nagy slágere még, hogy már lehetett Bécsből Pozsonyba és vi­szont táviratozni. Nem véletlen, hogy a közlekedés ügyéről is ekkor 1848. febru­ár 1-jén jelent meg Széchenyi ismert könyve. A negatívumokkal tarkított pozitív történések sorát nem egy konkrét gyári, kereskedelmi tény közlésével kell folytat­nunk, hanem azzal, hogy felismerték: csak a kiművelt emberfő teheti sikeressé e vállalkozásokat. Ennek igézetében nyílt meg Pesten a József Ipartanoda. Ugyan­azon a napon, amikor a gőz forradalmának korában nagy büszkén fölavattak egy ló vasútvonalat Pozsony környékén, vagyis 1846. november 1-jén. Lehet, hogy e késedelemért később a paripát tették felelőssé? Az 1830-as, '40-es évek gyors üte­mű fejlődéséhez képest bizonyos óvatos lépést tapasztalunk az 1850-es években és a következő évtized első felében. Ennek nyilvánvaló oka volt a függőség, vala­mint, hogy a magyar főúri családok nem a hazai iparba kívántak befektetni. Ennek elsődleges oka a lassan kibontakozó bankrendszerben keresendő, valamint a szál­lítási nehézségekben és az ugyancsak lassan kiépülő úthálózatban. Az iparban megszerették a gőzgépeket, s míg az országban 1852-ben 86 ilyen gép működött és összteljesítményük 1221 lóerő volt, addig 1863-ra a gőzgépek száma 480 lett, 8134 összlóeiővel. Emellett - 1863-ban - a mezőgazdaság 194 ilyen gépet hasz­nált. Ez is jelzi, hogy a Bach-korszak nem volt a teljes stagnálás kora, hanem a tár­sadalom, az ideológiáktól kevésbé függő területeken, így az iparban és a kereske­delemben, a technikában és a mezőgazdaságban merészebb volt. Egy keveset újí­tott és kockáztatott, számos kisüzemet, kisgazdaságot hozva létre, melyek azután mamutcégekké nőtték ki magukat. 1862-ben alakult az Oetl-gépgyár és a Schlick- féle budai vasöntő, a következő évben a Dreher-sörgyár. A bankok sem vártak az 1867-es kiegyezésig. Az Iparban 1864-ben alakult a Fonciere biztosító ugyancsak. 1866-ban alapították az Első Magyar Gépgyár Részvénytársaságot. És e nem is rö­vid korszakot, amely a modem ipar kialakulásának hőskora, Kautz Gyula ismert nemzetgazdaság-tani kézikönyve zárta. • Dénes Ismét eltelt egy hét, újra itt az idő, amikor felfrissíthetjük tudá­sunkat, vagy esetleg új információkat szerezhetünk arról, hogy az élet különböző szituációiban - lehetőleg elkerülvén a kínosabbnál kínosabb helyzeteket - hogyan is illene viselkednünk, mit illik és mit nem illik mondanunk, tennünk. Ma a bemutatkozás, bemutatás és a tegeződés rejtelmeiben mélyedünk el. „A stílus, maga az ember!” - érdemes ezen egy pillanatra elgon­dolkodni. Mert az, hogy az emberek milyennek tartanak bennünket, hogyan kezelnek minket, hogyan viselkednek velünk, az elsősor­ban tőlünk függ. Bemutatkozás A bemutatkozás nem más, mint harmadik fél segítsége nélküli megis­merkedés. A bemutatkozásra is érvé­nyes az a szabály, illetve rangsor, ami a köszönésre is. Azaz, férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, a beosztott a ve­zetőnek, a fiú a lánynak. Be kell mutatkozni személyes talál­kozáskor, természetesen minden meg­ismerkedésnél, azaz első találkozás­kor. Ha esetleg hosszabb idő után is­mét találkozunk „a rég elfelejtett” is­merőssel és érezhető partnerünk bi­zonytalansága, hogy nem ismer föl - ez gyakran furcsa, mimikátlan arcki­fejezésekben nyilvánul meg vagy leg­alább is, ami engem illet - egy rövid bemutatkozás mindenképpen segít a kapcsolatok zavartalan folytatásában, így elkerülhetjük az olykor kínos be­szélgetéseket, magunkban találgatva - és ez a bizonytalanság higgyék el, lerí mindenki arcáról hogy kivel is álltunk szóba valójában? Hogyan illik bemutatkozni? Leg­fontosabb, hogy bemutatkozásnál il­lik egyenesen állni, ha éppen ültünk, álljunk fel - felnőtt nőkre ez nem vo­natkozik -, illik a bemutatottra nézni és hangosan - de persze nem ordítva és azt feltételezve, hogy a velünk szemben álló hölgy klipsze hallóké­szülék - érthetően a saját nevet meg­mondani. Kerüljük az orrunk alatt el­motyogott „Maca vagyok” vagy a „Szevasz! Gézának hívnak” megnyil­vánulásokat! Gyakori hiba, hogy mindkét fél egyszerre mondja ki a nevét. Ekkor egyik fél sem érti a másik nevét, pon­tosan ilyen helyzetben alakulhat ki az a szituáció, hogy a legközelebbi talál­kozáskor „bambán” mosolygunk be­szélgetőpartnerünk felé. Ezt elkerül­vén a bemutatkozást mindig az érke­ző-, a belépő fél kezdeményezi. A bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kéz­fogás szabályai ebben az esetben is érvényesek). A bemutatott emberek ismerőseinkké válnak, éppen ezért a későbbiekben illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket. Ha egy tár­saságban sokan vannak, a meghívot­takat külön - külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba, például vacsora közben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedést hagyjuk vacsora utánra. Bemutatás A bemutatás: harmadik fél segítsé­gével történő megismerkedés. Idegenekből álló társaságban sem mi nem maradhatunk ismeretlenek, sem a velünk lévők. Tehát mindenki­nek be kell mutatkoznia. Társaságban történő bemutatásnál, az általános szabály szerint, mindig a vendéglátó­nak kell bemutatnia az érkező vendé­geket a már ott lévő vendégeknek. Ugyanakkor tartózkodni kell a bemu­tatástól - és ez esetben intuícióinkra kell hagyatkoznunk -, ha azt tapasz­taljuk, hogy a bemutatandó felek kö­zül valaki ezt nem akarja. Ilyen helyzetben is előfordulhat, hogy elfelejtjük valaki nevét - hiszen senki feje nem káptalan -, ilyenkor ne szégyelljünk rákérdezni beszélgető partnerünkre. Sajnos, előfordulhat az az eset is, amikor arra kényszerülünk, hogy ma­gunkat kell bemutatni. (Ilyen esetben feltehetően, a velünk lévő harmadik személy nem ismeri az illemet. De persze ezen illemszabályok alapos is­merete után remélem ez senkivel nem fog előfordulni.) Tehát mit is tegyünk ilyen helyzet­ben? Először is vegyük ki kezünket a zsebünkből, nézzünk szembe azzal, akinek bemutatkozunk! Jobb kezün­ket helyezzük készenlétbe egy esetle­ges kézfogáshoz! Mondjuk meg a tel­jes nevünket, lehetőleg becenév nél­kül! (Elég visszatetsző dolog, amikor valaki úgy mutatkozik be: „Kis Béla Béci vagyok!”.) Abban az esetben, ha mi mutatjuk be barátunkat egy idősebb személy­nek, akkor ezt a következő módon il­lik megtennünk: „Tessék megenged­ni, hogy bemutassam barátomat, Kis Bélát.” Ellenben, ha mi mutatjuk be a barátunkat a többi fiatalnak: „O a ba­rátom, Kis Béla.” Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy vannak bizonyos témák, ame­lyekről közösségben nem szokás, nem illik beszélni, főként akkor ha új ismeretségről van szó. Nézzük me­lyek lennének ezek! Szüléink magán­életével kapcsolatos kérdések; szülé­ink anyagi helyzete, pénzügyei, eset­leges adóssága; politikai hovatarto­zás; egészségügyi problémáink - ez magánügy, nem tartozik senkire -; nem illik rágni a körmünket; ha be­szélgetünk valakivel, soha ne osszuk meg a figyelmünket (nekünk se esne jól, ha velünk tennék ugyanezt); nem illik beszélgetés közben félszemmel a tv-t nézni, sőt, vendég jelenlétében egyáltalán nem illik a tv-t, a rádiót be­kapcsolni; ha érvek híján vagyunk ne pótoljuk hangerővel, ne kiabáljunk; nem illik más szavába vágni; lehető­leg kerüljük a pletykát, sok baj szár­mazhat belőle és ráadásul sokszor alaptalan, mert bármilyen ártalmat­lannak is tűnik, a pletyka nagyon bán­tó tud lenni, sőt visszafelé is elsülhet. Tegeződés A tegeződés az angol nyelvben nem probléma, hiszen a te és az ön szemé­lyes névmás ugyanazzal a szóval van kifejezve. Félig-meddig a francia nyelv is megoldja a tegeződést. A ma­gyar nyelv esetén azonban nagy gond a tegeződés. A gyerekek az iskolában természe­tesen tegeződnek, az is természetes, hogy egy felnőtt tegezi a gyereket, a pedagógus az általános iskolás diák­jait. Ellenben, amíg gyerekek va­gyunk ismeretlen felnőttet nem illik visszategezni. A tegeződés a felnőtt korban már egészen más. Úgy kezdődik, hogy az egyik fél indítványozza a pertu vi­szonyt. Hogy ez pontosan melyik fél azt nem nehéz kitalálni, az idősebb a fiatalnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak. Az összetegeződés for­mái nem lényegesek, de gyakran kísé­ri koccintás egy pohár itallal. Egy ba­ráti kézfogás is elegendő a tegező vi­szony elkezdéséhez. A tegeződés ré­vén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Eme bizalmat na­gyon kell őrizni és meg kell becsülni a tegeződés során. Nyelvünk nagyon gazdag a tegező fordulatokban, így módot ad árnyalati különbségekre is. A kellő .tiszteletet megadhatjuk így is: „Jó reggelt Ági néni”, vagy „Légy szíves igazgató úr”. Abszolút „haszontalan”, ha meg­próbáljuk kiprovokálni az idősebbtől, a vezetőtől, vagy hölgytől a tegező­dést. Alapos ismeretségre van szük­ség, ahhoz, hogy a kapcsolat megér­jen egy közvetlenebb viszonyra, ezál­tal egy közvetlenebb megszólításra és társalgásra. Hivatalban, üzemben, munkahelyen általában a nők tegezik egymást, akárcsak a férfiak is. Ez alól természetesen kivétel, ha a felek közt nagy a korkülönbség, illetve, ha veze­tő és beosztotti a viszony. A családon belül ma már - nem úgy mint régen - elfogadott dolog a tege­ződés, közeli és a távoli rokonainkat is szoktuk tegezni. A tegeződés természetesen nem kö­telező, de nem illik visszautasítani sem! Remélem, elértem célom, és sike­rült felfrissítenem ismereteiket, eset­leg új információk megismerésében is segítettem Önöket! Bízom benne, hogy nem fogok csa­lódást okozni, ha jelen helyzetben nem ajánlom fel Önöknek a tegeződés lehetőségét, de egy „pertura” szívesen várok minden kedves olvasót! • Kanalas Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom