Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-23 / 189. szám

V'-V' 2006. szeptember 23., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 38. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn A jezsuiták árnyékában B áthori István az 1581. május 12-én Vilnában kelt alapítólevelével egyetemi rangra emelte a jezsuiták kolozsvári kol­légiumát. Az egyetemalapítást XIII. Gergely pá­pa 1582. februárjában eró'sítette meg. Ő volt az a pápa, aki a híres naptárreformot épp abban az esztendőben, február 9-én erősítette meg. Báthori István fejedelem a jezsuitákat mentesí­tette minden fölösleges teher és szolgálat alól, és egyenesen az erdélyi vajda alá helyezte őket. Báthori az olasz, francia, spanyol vagy német egyetemeken megszerezhető fokozatok odaítélé­sét is engedélyezte. Az iskola első rektora, a len­gyel Vangrovitius volt, tanárai pedig Szántó Ist­ván, Thomány Mátyás, Ladó Bálint, valamint a német W. Schreck és J. Pusch, az olasz Sfondrato és a lengyel J. Rabbus. Az egyetem két fakultással nyílt meg, a teológiaival és a filo­zófiaival. Báthori az intézmény fenntartására komoly birtokokat is adományozott a jezsuiták­nak. 1585-ben a hallgatók száma elérte a 130-at. Az 1588. évi nagyenyedi, majd a medgyesi or­szággyűlés döntései nyomán a jezsuitáknak el kellett hagyniuk Erdélyt, s ezzel az egyetem el­ső korszaka le is zárult. Abban az esztendőben Báthori Zsigmond lett az erdélyi fejedelem, s V. Sixtus pápa óhajára és az új fejedelem engedé­lyével 1591-ben a jezsuiták visszatérhettek Er­délybe. Legismertebbjük ekkor Carillo Alfonz volt, aki Bécsből érkezett Kolozsvárra és élesz­tette újjá az iskolát 1595-ben. Az intézmény e korszaka 1603-ig tartott, mert a jezsuitákat is­mét kiűzték Erdélyből. I. Lipót Erdély vissza­csatolása után 1690-ben az egyetemnem önkor­mányzatot és állandó kormányszéket adott. Visszahívta a jezsuitákat is, akik intézményüket 1698. november 17-én nyithatták meg újra. E korszakban kiváló tanárokkal találkozhattak a hallgatók, közöttük az 1750-től itt tanító törté­nész Kaprinai Istvánnal, a csillagászként etikát tanító Taucher Ferenccel, vagy a matematikát előadó Hell Miksával, a később nemzetközi hí­rűvé lett asztronómussal. A jezsuiták iskolái ez­után lényegében az 1773. július 21-i, a rendet Magyarországon is eltörlő pápai bulláig - amit a királynő, Mária Terézia országaiban szeptember 18-án hirdetett ki - működtek egyházi iskolák­ként. 1773. október 26-án Kolozsvárott is véget ért a jezsuita korszak. Néhány éven át még exjezsuita tanárok és világiak tanítottak itt is, majd 1776. október 15-én a piaristák vették át az intézmény vezetését. így az iskola megint egy­házi fennhatóság alá került, de tanterve és az ok­tatás szelleme más lett. • Rajner Kalendárium Szerelem dráma tartotta lázban Esztergom és környékén élőket száz évvel ezelőtt. Meglepően sok tragé­dia híre látott napvilágot ekkor. Az amúgy sem vidám hangulathoz a szomorúan kezdett szüret is hozzá járult. Bizonyára nem voltak büszkék a borá­szok a száz évvel ezelőtti évjárata, leg­alábbis az Esztergom és Vidéke szeptember 27-én megjelent számában található cikk alapján ezt feltételezhetjük. „Szüret. Az idén nem olyan hangos a hegyoldal, mint más években. Szomorúbban durrogat kócos puskáján a szőlőpásztor is. Tolidudáján is szomorúbban sir fel a nóta, mint máskor. Nem olyan vig a szüret, mint máskor. Elver­te a jég s megrohasztotta az eső a szőlőt. Azért szomorú az idei szőlőtarolás. Itt-ott már megkezdték a szüretet. S az élelmesebb korcsmárosoknál már must is kapható.” Száz évvel később, vagyis a mostani szüre- telőknek van oka a vigasságra. Egy szerelmi dráma borzolta ekkoriban az amúgy sem felhőtlen kedélyeket, amely­ről a legrészletesebben az Esztergom adott hírt szeptember 24-i számában. „Zsiga Zsigmond helybeli gyógyszerész fia, Zsiga László 19 éves orvostanhallgató a szünidő­ben Esztergomban megismerkedett Szo- lomics-Koncz Margit szép arc. de csúnya múltú leánynyal, aki hosszabb ideig a fővá­rosban is tartózkodott. A tapasztalatokban bővelkedő leány hamarosan elcsavarta a fiatal gyerek fejét, aki halálosan beleszere­tett. Zsiga most elsején felment a fővárosba tanulmányait folytatni s magával vitte a le­ányt is. Utób aztán belátta, hogy a leány múltja miatt szülei soha sem járulnának hozzája, hogy elvegye feleségül. Több ízben szakítani is akart a leánynyal, de az nem tágított. Szülei mitsem tudtak a fiuk kínos helyzetéről, aki aztán gyerek észszel halál­ra szánta a leányt s magát is. csütörtökön levelet irt szüleinek, melyben megírta, hogy elszakadni nem tud a leánytól s ezért ön­gyilkos lesz. A fiatalember a levél elküldé­se után a leány nyal együtt kiment a Hűvös- völgybe, ahol egy bokorban előbb a leányt, aztán pedig magát lőtte agyon. Hulláikat pénteken délelőtt találták meg s beszállították a törvényszéki orvostani in­tézetbe. A szerencsétlen fiú édesapja a levél vétele után a fővárosba utazott, hogy a fia szándékát meghiúsíthassa, de későn érke­zett. Fiát már csak a morgue márványasz­talán holtan látta viszont.” Később olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a leány volt a terv kiötlője, és ő lőtte le a fiatalembert, majd végzett magával is. Sajnos több tragédia is történt még, ame­lyeket összegyűjtve az Esztergomi Lapok szeptember 27-i számában találjuk. Kőhíd- gyarmaton a vonat elé ugrott egy fiú, egy kislány pedig, Tokodaltárón fulladt a kút­ba, de más is önkezével vetett véget életé­nek. „Répás István komárommegyei Marcellhazi születésű 55 éves református vallású dunamocsi lakos napszámos nem volt megelégedve sorsával s leányának Ré­pás Katalinnak többször is emlegette, hogy eldobja magától az életet. Ezt hajtogatta 23-án is. Leánya nem agott szavainak hitelt épen azért mert az e fajta fenyegetéseit már megszokta az öregnek. Nem is nézett utána pedig ez egyszer apja csakugyan a Duna felé tartott ahol Kozma István révész sze- meláttára a Dunába ugrott s ott nyomtala­nul eltűnt. Kozma azonnal segélyére sietett az öngyilkosnak de őt megmentenie már nem sikerült mert a habok elsodorták.” Ennyi tragédia után egy száz évvel ez­előtt örömmel fogadott döntés az Esztergo­mi Lapok hasábjairól. A 8 órai záróra. Az esztergomi önálló kereskedők, a fűszeresek kivételével, más városok példájára közös megállapodással elhatározták, hogy üzletü­ket október 1-től kezdve este 8 órakor be­zárják. Egyúttal azonban csodálkozásunk­nak adunk kifejezést, hogy a fűszeresek ez üdvös mozgalomból kivonták magukat. Ta­lán nekik, akár segédeiknek nincs szüksé­gük a kellő pihenésre? Gál Kata

Next

/
Oldalképek
Tartalom