Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)
2006-09-16 / 184. szám
Kalendárium Magyarok voltak-e valójában? Két Nobel-díjas tudósról Robert Bárányról és Richard Zsigmondyról is kiadott bélyeget a Magyar Posta, mivelhogy magyar származású, külföldön élő tudósoknak minősítették őket. E döntésük azonban megkérdőjelezhető... B árány Bécsben született 1876-ban. Szülei Rohoncról költöztek a császárvárosba, Robert iskoláit ott végezte, magyarul nem is beszélt. Orvos lett, a fülészet és az ideggyógyászat tudósa, kiváló kutató. 1915. októberében neki ítélték az 1914. évi orvosi Nobel-díjat, amelyet azonban nem tudott átvenni, akkorra ugyanis már hadifogságban volt. 1914-től Przemysl várában teljesített kórházi szolgálatot, ahol tudása a nyílt agyi sérülések sebészeti ellátásában is kitűnt. A vár védőivel együtt 1915. március 22-én ő is orosz hadifogságba került. Előbb Lembergbe került, majd Perzsia határvidékének egyik hadikórházába. A svéd trónörökös, Károly herceg 1916-ban akciót indított a hadviselő államokban a magasabb képesítésű hadifoglyokkal történő jobb bánásmód elérése érdekében. így került Bárány is a kazanyi táborba. Végül a fogolycsere során nagy nehezen eljutott Svédországba, ahol 1916. szeptember 11-én megtarthatta Nobel-elő- adását. Ekkor visszatért Bécsbe, ahol nem fogadták szívesen, így az uppsalai egyetem meghívásának eleget téve Svédországban telepedett le, s ott lett a sebészet világhírű professzora. Prófétává ő sem válhatott a saját hazájában. Talán mert az osztrákok magyarnak tekintették? Zsigmondy a kolloidika jeles szaktekintélye volt. O is Bécsben született, 12 évvel volt idősebb Báránynál. Ausztriában tanult, de Jénában majd Göttingában „futott be”. 1925-ben kémiai Nobel-díjat kapott vegyészeti munkásságáért. Édesanyja magyar volt, Szakmáry-lány, ahogyan azt a Nemzeti Újság is írta. Az osztrák Zsigmondy rokonságban állt a magyar Zsigmondyval, az artézi kutak fúrásának neves szakemberével. Ennek ellenére Richardot osztrák-német tudósnak kell mondanunk, s nem nevezhetjük őt Wigner Jenő, Szent- Györgyi Albert, Gábor Dénes és más Nobel-díjas tudósok életműve analógiájára magyar származásúnak. Az említettek itthon születtek, tanultak és innen származtak el. Számosán élnek a világban másod- vagy harmadgenerációs magyarok - köztük például John Polányi, a neves vegyész és filozófus, Polányi Mihály fia - akiről nehéz volna azt állítani, hogy magyar származású. Pedig John Polányi is Nobel-díjas. Talán egyszer az ő neve is bélyegen lesz olvasható, csak akkorra jó lenne korrektül tisztázni a hovatartozását. Legalább a bélyegen. • Rajner 2006. szeptember 16., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 37. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Mégsem felejtették el a nevezetes kétszáz éves évfordulót Esztergomban egy százada, az eseményről mindegyik korabeli lap beszámolt. Ezen kívül érdekesség, hogy száz évvel ezelőtt még komolyan büntették a borpancsolást. „Esztergom visszafoglalásának megünneplése” - szól az Esztergom és Vidéke szeptember 16-i számában megjelent cikk címe. Korai volt, vagy éppenséggel hasznos az újságok egy héttel korábbi tiltakozása az elfeledett esemény miatt. „Kétszáz esztendeje annak, hogy II. Rákóczi Ferenc vitéz kttru- caival a császáriak kezén volt esztergomi várat kemény harc után visszafoglalta. A nevezetes évforduló megünneplése okából szerdán, e hó 19-én a város képviselő' testiilete díszközgyűlést tart, melyen Vimmer Imre polgármester fogja a nagy nap jelentőségét méltatni. Közgyűlés után a képviselőtestület és tisztikar testületileg felvonul a főszékesegyházba, hol 10 órakor a Bakács-kápolnában hálaadó istentisztelet lesz, ugyanazon helyen és időben, melyen kétszáz évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc ajkai rebegtek hálaimát a várnak szerencsés visszafoglalásáért. Úgy értesülünk, hogy az összes intézetek tanuló testületileg fognak felvonulni a székes- egyházban tartandó Te Deum-ra.” Ugyanekkor ad hírt a lap a nappali áram ügyének további fejleményéről is. „A nappali áram ügye a jelekből Ítélve közeledik a megvalósulásfelé. Tudjuk, hogy a párkánynánai vasúti állomásra a vasuttársulat villamvilágitást szándékozik bevezetni, aminek elengedhetetlen feltétele, amit a vasuttársulat magának kikötött, hogy nappali áram is legyen, s igy a villamvilágitás bevezetése a párkány-nánai vasúti állomásra annyit jelent, hogy lesz nappali áram. Hogy a kérdéssel most már komolyan foglalkoznak az intéző körök, legfényesebb bizonyítéka annak azon körülmény, hogy a villamos világításnak a párkány-nánai állomásra való behozatalának kérdésével a pénzügyi bizottság tegnap délután tartott ülésén foglalkozott.” Még egy cikk, illetve annak tartalma említésre méltó e lapból, a mai korban már meglepő, hogy a borpancsolást egykor szigorúan büntették. „Szüretelők figyelmébe. A szüret közeledtével a földművelésügyi miniszter megismételte szokásos körrendeletét, melyben felhívja a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy az érdekelteket a bortörvény megfelelő szakaszaira figyelmeztessék. A törvény szerint ugyanis szigorúan tilos a mustba vagy a borba vizet keverni, úgyszintén szigorúan tiltja a törvény a rendes bornak gyümölcsborral való összekeverését is. A törvény megszegőinek büntetése 2-2 hónapi elzárás és 600 korona pénzbüntetést jelent.” A rossz szomszédi viszony súlyos következményéről olvashatunk az Esztergom szeptember 16-i számában egy századdal ezelőtt. „Aki önmagát jelenti fel. Bánóczy József leányvári lakos régi haragosa volt az öreg Frank István ottani kovács-mesternek. Szomszédok voltak, de soha sem tudtak megbékülni egymással. Bánóczy végre megsokalta a veszekedést és egy este megleste szomszédját az utcán és a szó szoros értelmében agyonverte. Az öreg Frankot családja holtan vitte be házába. Az est nagy izgalmat keltett Leányváron, mert bár tudták, hogy Bánóczy nagy haragosa volt Franknak, mégsem hitték, hogy ilyesmire vetemedjék. A nyomozó csendőrség dolgát azonban megkönnyítette maga Bánóczy, mert megjelent előttük úgymond: feljelenteni magát, mert agyonverte szomszédját.” Végül egy garázdálkodó katona története az Esztergomi Lapokból. „Kaglovits István 76-os baka 13-án éjjel kiszökött a katonai kórházból és egyenesen egy külvárosi korcsmába ment, ahol garázdálkodni kezdett. A korcsmáros erre rendőrért küldött, aki a bakát csendre intette. A baka, akiben ezalatt meggyulladt az uborkalé, felelet képen kihúzta oldalfegyverét és a rendőrre támadt. A korcsmában lévők erre a rendőr segítségére siettek, mire a baka megugrott és visszamenekült a kórházba. A rendőr azonban utána ment és átadta az őrségnek." • Gál Kata
