Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)

2006-08-05 / 154. szám

VI HÍDLAP • 2006. augusztus 5., szombat omagazin Gulya István írása Forrófej és hideg­betegség Azt hihetnők, hogy vége van. De nem. Szerintem. Néhány évtizedes tapasztalattal a hátam mögött (és előtt) állíthatom, vissza fog vágni. A kánikula. Mert történt, ugye, hogy ránk tört a melegség. Nem olyan értelemben, miszerint édes jó olvasóimmal karöltve csillogó flitteres plasztikokban riszálunk büszkén nagy kamionokon, hanem hogy egyszerűen rohadt nagy meleg van (átmenetileg: volt). Megle­het persze, hogy mire ezt írom, tovább mérséklődik a kín, csökken a hőfok, és a nyelv végre végleg elválik a szájpadlástól, és szembeme­gyünk a szocialistapolitikus-divattal, miszerint tudni fogunk érthető­en beszélni. Vagy - amiként az elején bevezettem - a forróság visz- szavág (ahogy a híres filmcím mondja, The Warm Strikes Back, he­he). Mert hiszen valami ilyesmit ígértek a meteorológusok. De ígér­tek már sok mindent. Szeretnék ehelyütt (is) érvényt szerezni annak a régebb óta dédelgetett és magamban megfogalmazott óhajomnak, hogy az időt ne lehessen büntetlenül jósolni. Mert a meteorológusok mondanak „á”-t, aztán ha mégis „bé” lesz, megvonják a vállukat, miszerint „peketek van, fiúk” (lányok). Nem arra vágyom, mint régi-új példaképünknél, a hős szov­jetnél, bocsánat, akarom mondani, Oroszországban dukált, amikor is moszkvai meteoristák néhány éve jól mellényúltak, mondván, hogy a gatyátokban-szoknyátokban fogtok úszni, polgártársak - ami helyett le­szakadt párcenti hó, oszt jól bíróság elé citálták a tévesztőket. Tán még főbe is lőtték őket. Arrafelé, ugye, megesik az ilyesmi. Isten ments, nem erre vágyom, dehogy, dehogy, vagy bazírozom, vagy gondolok. De azért felhorgad bennem a kérdés, hogy amikor tőlem (tőlünk) az élet mindennemű frontján - munkahelyen, köz- és magánéletben - fe­lelős magatartást várnak el, azazhogy viseljem okosságom és/vagy bu­taságom következményeit, hasonlót várnék el az időjósoktól magam is. Vagy pediglen hagyjuk az egészet a fenébe, bízzuk a békára, esetleg szóljanak az idő-műsorblokk elején, hogy következő programunk és a valóság esetleges azonossága pusztán a fantázia műve. Máskülönben én is szerencsét próbálok, mondok mindenféle mondatot, azt' majd csak lesz valahogy. Utána meg futok-szaladok a kasszához, hogy plusz áfa. Nem tudom, tetszenek-e még emlékezni a megboldogult TV3 csator­na megboldogult Időjós című műsorára, amelyben (az azóta a mai médiaszemét-világból jó érzékkel kifarolt) Horváth Szilárd jobb- rosszabb ökörködésre használta fel a perceket, esetlegesen (mellé) beszélt a várható ciklonmozgásokról is, de soha semmit sem komo­lyan véve. Akkoriban olykor vinnyogtam a műsor látványán (alkal­masint az erőltetett poénokon), nem tudva, én dőre, hogy a korát megelőző vátesszel, úgyis, mint látnokkal van dolgunk, aki az időjá­rást ugyan nem jósolta meg előre, ám a meteorológiai tévéműfaj de­valválódását annál inkább. Személy szerint különösen neheztelek - a haragszom túlzás, igaz, „el­ső körben” a ventillátort gondoltam volna felbukkanásakor a képer­nyőhöz vágni, csak drágállottam az új készülékek árát, másrészt a pör­gő rotor-lapátok hűsítése létkérdés volt - Németh Lajosra, a TV2 - egyik - időjárás-jelentőjére (Gaál Noémire és Onyutha Jutkára azért nem, mert sosem arra figyelek, amit mondanak, hanem). Az úr ugyan­is azt találta május végén, június elején közölni a magyar néppel, hogy ne legyünk meglepve, ha Tihanyban vihogó pingvinekbe botlunk a nyáron (vagyis hideg egy nyarunk lesz). Erre a precíz, az adott téma minden szempontját tudományos alapossággal kutató és nem szenzá- cióhajhász televíziós csatorna rögvest riportot kerekített a téma köré, jól megmondva a tutit a Balaton-parti vállalkozóknak és a pihenni in­dulóknak, miszerint, szar lesz nektek, kiskomáim (és oppardon). Aztán valahogy másképp alakult, és a múlt hétvégén a nevezett tévé (a Té­nyek, vagy a Napló című valóságműsora) „bátor önkritikát gyakorolt” (elvtársak, amit meg kell mondani, meg kell mondani, történnek még hibák), és nem átallotta saját fizetett alkalmazottját, nevezett Németh Lajost pellengérre állítani, miszerint, nem látod, öcsike, hogy nincsen hideg, hanem hogy meleg van? így megy, ha elburjánzanak bulvárté­vék, ne várjunk csodát. És, teszem hozzá, amellett, hogy Lajos bele­ment anno a játékba (jól letelezte a nyarat), azt se feledjük el, valószí­nűleg a nem szenzációhajhász szerkesztők zsarolták ki belőle a több­hónapos előremutatást, holott nemcsak a szakma, hanem a mezei lai­kus egerek (mink) is tudják, hogy három napnál előrébb megjósolni az időt egyfajta Monte Carlo-i reckír (bizonytalan hazárdjáték). Mert így akkor elő lehetett venni, a , jaj, változik az éghajlat, jaj, cunami, jaj, nekünk annyi” többször használatos (és használt) tekercset, és köny- nyed mozdulattal tartalmasnak látszó semmit lehetett tálalni a nézők elé. Jegyzem meg, mindezzel nem azt tagadom, hogy változik a világ, és ne volna baj, dehogyis nem, csak éppen a találás hamissága zavar. Szóval, bármi lehetséges. Most (amikor írom ezt a szöveget) éppen hűl a levegő, de amikor olvassák, talán éppen melegedni fog, és tá- tott szájú, lihegő fővárosiak (és turisták) fognak sínylődni megint a (megint) üzembe helyezett, levegőtlen, szellőzetlen, forró és esetleg működő Combino-villamosokban (erről majd máskor). És lehet, hogy elönt bennünket az esővíz, ahogyan vidéken és Pesten tette volt, sajnos, tavaly is meg a napokban, és iszonyatos gondoltaink tá­madnak, és a kényszerűen kiirtott alföldi baromfi-állomány helyére új szárnyasokat telepítenek kopoltyúk néven (hehe és bocsánat). De lehet, hogy szárazzá apadnak vizeink, mint az afrikai Okawango- deltában szokás, homok tör föl a kutakból, és száraz lábbal tipegünk Párkányba (vagy Esztergomba). A lényeg: simulékony politikusban és meteorológusban ne bízzunk. rWITI!■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Gyerünk a moziba be! IBTI1IIIT■■■■!■■■Ili A nyári hónapok alatt keve­sebb filmes kasszasiker születik, mintha a nagy amerikai stúdiók, sőt az európaiak is tudnák, hogy a tomboló melegben inkább irány a strand, vagy a folyópart. Nem kapkodjuk a fejünket, hogy melyik nagy rendező ült le éppen kedvenc székébe, nem halljuk mindenhol, hogy Tom Cruise, vagy esetleg Nicole Kidman egy új alkotásban brillíroz. A nyár ilyen, ezt el kell fogadni. De ösz- szeállításunkból kiderül, hogy azért augusztusban - ha rossz az idő - is érdemes lesz esténként jegyet váltani egy-egy alkotásra. Kezdjük talán egy könnyed augusz­tus eleji amerikai vígjátékkal, a LÚZER SC-vel, melyben a Tök Alsó szériák sztáija Rob Schneider „borzolja” a ke­délyeket. A vígjáték a címből adódóan a lúzerekről szól, akik mindannyian két- ballábasok, ennek ellenére szeretnének a csúcsra tömi. A három barát megmu­tatja a világnak, hogy képesek a náluk esélyesebbek fölé kerekedni. Szintén augusztusban kerül a mozik­ba, a híres-hírhedt képregényfigura, Garfield második része. A szupermacs­ka ezúttal kénytelen Angliába utazni, ahol a britek egy egészen másik cicus- sal tévesztik össze, így Garfield hama­rosan egy kastély urává válik. De a sors nem engedi, hogy hősünk lustálkodás­sal töltse az idejét. Garfield várúri mi­nőségében kénytelen megküzdeni a szigetország más állataival. Augusztus közepén látható majd a hazai mozikban az a francia-mexikói-amerikai western koprodukció - BANDITAS -, melyben Penelope Cruz, Salma Hayek, Steve Zahn és Dwight Yoakam vállalt fősze­repet. 1880-at írunk, a Vadnyugat far­kastörvényei utolérték Mexikót is. Sa­ra, a gazdag bankár lánya és Maria, a szegény farmercsalád sarja között nem is lehetne nagyobb a társadalmi szaka­dék, ám erőik egyesítésére kényszerül­nek, amikor előbukkan Tyler Jackson, a New York-i Hitelbank képviselője. A könyörtelen banktisztviselő egy csa­pásra tönkreteszi mindkét lány család­ját, amikor jogtalanul elveszi tőlük a földjeiket, hogy azokra amerikai vasút­vonal épülhessen majd. Sara és Maria elhatározzák, hogy megbosszulják a családjaikat ért sérelmet... Érdekes film vár ránk, ha a Ház a tó­nál című amerikai filmre váltunk je­gyet, ugyanis ebben az alkotásban újra együtt látható Keanu Reeves és Sandra Bullock, akik a Féktelenül akciófilm nagy sikere óta nem szerepeltek közös produkcióban. A sztori: egy magányos építész beköltözik új lakásba, és a pos­taládájában egy üzenetet talál az előző lakótól. Ami több mint különös, hiszen a ház csak most épült fel, és ő az első lakója. A rejtély felkelti az érdeklődé­sét, válaszol a levélre - és ahogy leve­lezni kezdenek, megkedveli az ismeret­len nőt, aki egyre többet árul el magá­ról, de sosem mutatkozik. Talán azért, mert nem is találkozhatnak: a nő és a férfi ugyanis ugyanannak a háznak a lakója, csak egy másik időben... Roppant izgalmas akció-thrillerből sem lesz hiány a nyár utolsó hónapjában, ugyanis Michael Douglast sikerült fel­kérni a Testőr című film főszerepére, melyben egy ügynököt alakít. A CIA 140 éves története során még nem akadt a cégen belül áruló ügynök. Most azon­ban úgy tűnik, valaki mást akar, mint amire létrehozták a szervezetet. Amikor az egyik ügynököt meggyilkolják, Breckinridge-re bízzák az ügyet, ő pedig sosem áll meg, míg nyomra nem akad. Most viszont bonyolultabb a helyzet, ugyanis úgy tűnik, hogy saját mentora, a CIA legjobb embere, a First Lady sze­mélyes testőre a tettes. Garrison ügynök először tagad, azután kitör a gyűrűből. Menekül, bujkál, harcol. Ám amikor egy rakéta eltalálja az elnök helikopterét, már az sem lehet kétséges, hogy mi a szökevény célja: meg akarja ölni az Egyesült Államok elnökét. Végre új filmmel jelentkezik a Hatodik érzék, A jelek, a Sebezhetetlen és a Falu rendező­je M. Night Shyamalan is, aki a LÁNY A VÍZBEN című filmmel újra varázsol­ni készül. Egy hétköznapi férfi (Paul Giamatti) életében egyszer igazi hőstet­tet hajt végre: kiment a vízből egy nőt (Bryce Dallas Howard), aki egy úszóme­dence alatti titkos járatokban élt. Ám ha­marosan kiderül, hogy a szép áldozat nem e világból való: ő egy gyerekmese varázslatos szereplője, aki mindenáron szeretne visszajutni eredeti otthonába. A férfi és háza többi lakója segíteni próbál, ám eközben kénytelen szembenézni a kellemetlen igazsággal: ők mindannyian ugyanabból a meséből származnak... S, hogy végezetül a magyar filmek­ről se feledkezzünk meg, két alkotás is vár ránk nyár végén, illetve ősz ele­jén. A magyar szépség Gothár Péter alkotása, mely egy lakókörnyezetben élő családok történeteit meséli el. Az Egyetleneim című magyar vígjátékot Nemes Gyula rendezte, aki egy társat kereső fiú zaklatott napjairól, valós történetek alapján vall A filmben két történetszál váltogatja egymást: egy burleszkszerű társkeresési hajsza és egy tragikomikus szerelmi történet. • Nagy Balázs Jó bornak is kell a fesztivál A hónap közepén a királyvá­rosban a Vízivárosi nyár prog­ramfüzér egyik legnépszerűbb fesztiválját rendezik meg. A Kis- Duna parton lévő helyszínen a régió bortermelői a nemes nek­tár kedvelői elé tárhatják külön­böző borfajtáikat. A versengés­ben tehát, ahogy az előző két évben is, nemcsak szakavatott zsűri, de maga a közönség is dönt. Amíg kiderül, hogy kié lesz a 2006. év legjobb bora, bőven lesz módunk a bő programkíná­latban választani, prózai, zenei, táncos, színházi események hosszú sora vár mindnyájunkat a III. Regulus Borfesztiválon. A vörös és fehér italok parádéja au­gusztus 11-én, pénteken délután 3 órakor indul. Ekkor Szent László király, adriai tengerpartokat is meghódító magyar kirá­lyunk életét bemutató szabadtéri tárlat megnyitója lesz. A nagy magyar uralko­dóról szóló kiállítás bemutatóját követő­en máris szükségünk lesz azokra a bizo­nyos boros kupákra, hiszen 16 órakor az egyre népszerűbb Vivát Bacchus ének- együttes lép a színpadra. A 2001-ben ala­kult énekegyüttes fiatal férfiakból áll, akik vidám bordalokat énekelve hirdetik a kultúrált borfogyasztás és a mulatozás reneszánszát. A köztudatban élő borda­lok mellett számos átirat és híres költők megzenésített boros versei színesíti a Vi­vát Bacchus kötelezően vidám és üde re- pertoáiját. A szellemes, humoros hang­vétel professzionális előadással párosul, így persze jó pár pohár bor elfogyasztásá­nak ösztökélésében lehet a közönségnek része. És bár talán ekkor már fogyott a különleges szőlőlevekből néhány pohár­kányi, azért Berecz András meséire még a gyerekek mellett a népi gyökerű törté­netek kedvelőinek is lesz ideje. A leghíre­sebb magyar mesemondót sokaknak nem kell bemutatni, ugyanakkor tán kevesen tudják, hogy Berecz András álomszövő­nek hívja magát. Ez a kifejezés a különös történetek keletkezésére utal, amit a me» semondó éjjel álmodik, azt mint egyfajta nyersanyagot nappal mesévé szövi. Az egy személyben nótafa, népmesegyűjtő, folklórkutató, előadóművész és tréfames­ter fellépésére 17 órai kezdettel kerül sor. Jól illeszkedik a prózai előadáshoz az es­te 7 órakor kezdődő Kerekes együttes koncertje. A gyimesi csángó és moldvai muzsikán alapuló modem zenét játszó banda 1995-ös alakulását követően ha­mar a közönség kedvence lett, az első időkben főként tisztán népzenét, majd később fúziós megoldásokat alkalmazó csapat saját bevallása szerint „etno-funk” muzsikát játszik. Ez a stílus megőrizte a hagyományos népzenei elemeket, de tar­talmazza a legújabb kori popzenei meg­oldásokat, hangulatvilágot is. Hasonló értelmezését a népzenei átiratoknak a Ghymes zenekarnál hallhattunk talán. És ha már népzene, akkor nem járunk majd messze az igazságtól, ha az este 9 órakor kezdődő Ladánybene 27 zenekar kon­certjét is etno-muzsikaként értelmezzük. A jamaicai népzene, a reggae, honi leghí­vebb zászlóvivői nemcsak a Bob Marley által világsikerre vitt műfaj eredeti zama- tát, de a populáris, táncolhatóbb, „buli- sabb” szerzemények világát is kínálja a közönségnek. Másnap, szombaton már délelőtt 10 órakor meglelhetjük víg kedvünket, ha ellátogatunk a Kis-Duna parti fesztivál- helyszínre. Ekkor indul ugyanis a mo­gyorósbányai fúvósok és a táti mazsoret­tek méltán híres, látványos műsora. A re­zesek és miniszoknyát elegáns tánccal viselő kishölgyek fellépését követően komolyra fordul a dolog, hiszen 11 órai kezdettel indulnak a borbemutatók. Az ínyeket csiklandozó finom borok lenye­lését követő, elégedett csettintést két mű­vész előadása teszi teljessé, Sáfián Jó­zsef sommelier és Kátai Zoltán ének­mondó lantművész műsora minden bi­zonnyal a borisszák kedvelt duójává vá­lik Esztergomban is. A muzsika után Tabaren mester csínytevései címmel mu­tat be vígjátékot az Esztergomi Klub- színpad. A vidám darab fél 3-kor kezdő­dik a fesztiválszínpadon. A prózai mű után egy gyerekeknek szóló zenés össze­állítással lép fel a legkisebbek körében legnépszerűbb Bóbita zenekar. Délután 5 órakor, zene után ismét muzsika szól, hiszen a már-már hagyományos Öt órai muzsika című sorozat keretében most is a Zsolt Nándor Zeneiskola növendékei játszanak. Ez alkalommal a vonós hang­szereké lesz a főszerep. De, hogy ne csak igyunk de együnk, vagy legalább is kós­toljunk is fél 7-től érdemes lesz elláto­gatni Bencze Laci történetekkel spékelt konyhaművészeti bemutatójára. Az au­gusztus 12-ei napon igazi különlegessé­get tálal a séf, az esztergomi török bég kedvenc padlizsán ételeiből válogatva. A gasztro-revü sátra egyébként pont tő- szomszédságában van a fesztiválszín­padnak, ahol ezen az estén nem más ad­ja a talpalávalót, mint Vasilis Angelidis görög muzsikus zenekara, vagyis a Ze­usz együttes. A banda természetesen ha­misítatlan görög népzenével várja Euró­pa népeit, azon belül is a magyarokat, es­te fél 9-től a III. Regulus Borfesztiválon Esztergomban. • p.z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom