Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-19 / 164. szám
VIII HÍDLAP • 2006. augusztus 19., szombat hídlapmagazin Kocsis L. Mihály A kormányszóvivő biztosítja a világot Kátyúföld békés szándékairól L óhalálában kellett legutóbb a Parlamentbe sietnem, minthogy a kormány- szóvivő soron kívül összetrombitálta a világsajtó Kátyúföldön akkreditált képviselőit. Tudjuk, persze, hogy magam nem tartozom közéjük, hiszen nem vagyok hivatásos újságíró, de az egyszerűség kedvéért feliratkoztam a listára, amikor földrajzi felfedezőként átléptem ennek a kedves kis országnak a határát, s megkezdtem felfedezői munkámat, amelynek eredményeiből már eddig is számos fontos és - merem remélni - érdekes részletet tárhattam a Királyi Földrajzi Társaság heti közlönyének nyájas olvasói elé. Ennek (mármint a feliratkozásnak) praktikus okai voltak, elsősorban nagyobb mobilitást biztosít, s megadja a kereteit a hivatalos érdeklődésnek és tájékozódási szándéknak. (Nem hivatalosan persze maradnak a hagyományos megoldások. Lásd baksis! - Értelmező Kézi Szótár.) A politika számomra másodlagos, inkább csak annyiban érdekel, amennyivel ennek révén (is) közelebb tudok férkőzni a káty történelem és a káty lélek megértéséhez, beleértve Kátyúföld hegy- és vízrajzát. (Földrajzi vonatkozások!) Többnyire ki is hagyom azokat a szóvivői szeánszokat, amelyekről előre tudom, hogy a káty belpolitika mindennapos csatározásairól kívánnak számot adni (ez alól egyetlen kivétel volt, amikor a meghívó bizonyos Zsadánydülő szőlő- és bortermeléséről ígért eladdig rejtve maradt összefüggéseket feltárni, különös tekintettel a hegyaljasi perszonálpóra elterjedésére - akkor mégis elmentem, de megbántam, hiszen csak a szemelt Tizünkről hallottam néhány érdektelen megállapítást, s a kóstolóként behozott bor sem volt több, mint feledhető lőre, így végül is nem jutottunk dűlőre). Ez a mostani helyzet azonban más volt. Mindjárt az időpont felkeltette az érdeklődésemet, miután felkeltettek. Ugyanis hajnali három óra volt, először még csodálkoztam is, mert tudom, hogy I. (Durcás) Fletó uralkodása óta fél három és fél négy között törvénykezési szünet van, s maga az álkirály (al) sem pörög a tőle megszokott fordulatszámmal (mint félhivatalos források sejteni engedik: ilyenkor szokott álmában csengetni egy picit, noha a villamos - beleértve a BKV-t és MÁV Rt.-t- viszont kimondottan aluszik; leginkább a Combino, és Aba Botond prémiumát sem emelik), Kátyúföldre az éjszaka békéje borul, s még az Érv is csak egy nagy, álmos, furcsa árok, pocsolyás víz, sás, káka lakják, noha a káty gazdaság ezekben a holtnak tetsző (csakis annak!) időkben is száguld, dübörög, mondják, a Lord Májer szerette is volna elérni, hogy legalább ekkor lehessen érvényt szerezni a csendrendeletnek, mert a lovak több zabot fogyasztanak, ha nem tudják rendesen kipihenni magukat - de nem, hiszen a kínai és vietnami tapasztalatok egyaránt azt igazolják, hogy a GDP egyetlen perc üresjáratot is megsínylene, ami Kátyúföld jelenlegi helyzetében hátráltatná az európai zónapörkölthöz való csatlakozást. (Éppen elég nekik, hogy a paprikát kitiltották belőle, pedig milyen szép vörös. És nem is mák.) Nos, szóval, ilyen helyzetben a legálmosabb tudósító is pillanatok alatt éber lesz. Magam egyébként már akkor, amikor lent a kaputelefonban egy dörmögő hang azt mondta: „Taxis Gyuszi vagyok. Attilától hoztam valamit. Nylonszatyorban.” Erről már hallottam (a szatyorról), nem akartam a szekértolója lenni, pontosabban a Kerék-kötője (bonyolult a káty idióta..., idióma, vagyis nyelv), gyorsan beengedtem. Fent, a lakásban aztán kiderült, hogy igazából nem is Taxis Gyuszi volt az, hanem csak egy kormányőr, aki gyorspostával (mozgópostának is nevezik, nem is értem, miért tiltakoznak ellene a falusi polgármesterek; igen fess volt az öltözéke) hozta a meghívót: a kormányszóvivő haladéktalanul találkozni szeretne a külföldi sajtó képviselőivel. Az ilyen kérésnek nehéz ellentmondani, azt most nem is említeném, hogy udvariasan bilincsbe vertek, előtte (természetesen) ismertetve jogaimat, amit csupán arra a rövid időre függesztenek fel, amíg a helyszínen biztosítják a jelenlétemet. (Az ilyen invitálásra nehéz nemet mondani.) A kormányszóvivő idegesen fogadott minket, viselkedéséből először arra következtettem, hogy most is fókuszál, vagy talán egy soron kívüli valóságshow-hoz szeretne ily módon bentlakókat toborozni. Szemmel láthatóan meg volt zavarodva kicsit (nem úgy, mint máskor, amikor nagyon), zavarára utalt az is, hogy véletlenül nyakkendőt kötött a pizsamájára, viszont szép, batizolt hálósipkát viselt, boglárkákkal kiverve. Mindegy. Ekkorra már végleg kiverte az álmot a szemünkből. (Hálás voltam, hogy nem azt. Csak Magyar Rambóvli? onnan. Kátyúföldön gyakran tapasztaltam már, hogy milyen nagy úr a megszokás.) Sietve megjegyezte, hogy nem mese (Emese), Daks vielmahl...- Uraim - kezdte (s külön becsültem, hogy ezúttal sem felejtette el betenni a szóvivő fogsorát, hiszen ezzel a legszebb az átejtése, illetve ki) -, uraim, valamint hölgyeim, amivel persze hangsúlyozottan nem szeretném megbántani senki nemi identitását, osszák be, ahogy önöknek a legjobban megfelel. - Megjegyzem, a Deutsche Fuelledt és a La Figura munkatársa erre valóban diszkréten lesütötte a szemét. - Kormányom arra szeretné kérni önöket, hogy haladéktalanul tájékoztassák kormányukat és országuk közvéleményét, hogy Kátyúföld változatlanul a kölcsönös megnemtámadási szerződések, a világbéke és a szigorított mák-kvóta alapján áll. Vesszen Irak! Illetve: Éljen a demokratikus, pacififikált Irak! A szabad világ fennhatósága alatt. Mindegy. Ezt értik. Nyilván. A szóvivőn látszott, hogy ezúttal nehezére esik vinni a szót, időnként le-letette (vagy csak tettette?), de becsületére legyen mondva, hogy ekkor is elhárított minden külső (meg nem engedett) segítséget. (Megfigyeltem, hogy ez amúgy mennyire jellemző a káty szóvivőkre, ezért is van, hogy szegények korán hallanak, mint a mosónők, talán emiatt kapták a kedves „Füllencs” becenevet.)- Vagyis - folytatta, illetve vitte tovább (hősiesen). Először azt hittem, hogy ezzel vége is a soron kívüli (hajnali) tájékoztatónak, hiszen a káty nyelv páratlan tömörsége már máskor is meglepett. Nem kell mindent túlbeszélni. „Vagyis” - egy ilyen szó, illetve tőmondat olykor több mint elég. Ha amúgy az ember rá van hangolva a kormányzati kommunikációra. De most - legnagyobb meglepetésemre - a szóvivő folytatta. '- Bizonyára. Illetve noha. - Kisebb szünetet tartott. - Talán önök is felfigyeltek rá, hogy szeretve tisztelt, valamint ugyanakkor nagyra becsült (kábé százkilencven) uralkodónk, I. Fletó, akit a nép szeretete a Durcás epitektonikus ornamentikával is megtisztelt (ezt különben éppen tegnap éjjel nyilvánította védetté a Nemzeti Örökség- és Hagyatékvédelmi Privatiszenzációs Hivatal, de ez a hír ráért volna akár reggel ötig is), tehát Fletó király (Bruxelles nagyherceg [főjkegyelméből egyben vezér és kan, cellár) az utóbbi időben sokszor szerepel egyenruhában, különösen kedveli a terepszínű blézert, a hozzávaló excájg nadrággal, és kézzel is használható gépkarabéllyal. Kormányunk tart attól, hogy ezt a viseletét esetleg (vagyis netán, de akár sáron kívül) félreérthetik a nagyvilágban, s tévesen arra következtetnek, hogy Kátyúföld szakít vagy szakítani szándékozik eddigi békés külpolitikájával, más népeket fenyeget, vagy akár felhagyna eddigi, méltán széles körű elismerést kiváltó haderőreformj ával.- Nyomatékosan szeretném tájékoztatni önöket, s önökön keresztül országaik köszvénye... közvéleményét, hogy Fletó csász... Fletó király (al) változatlanul a világbéke táptalaján áll, onnan táplálkozik, az európai normáknak megfelelően, csakis az engedélyezett mértékbe élve a hungárunikumokkal, amelynek káros mivoltáról maga is számos alkalommal meggyőződött. Csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy a következő kihelyezett kormányülés színhelye egy in- drive McDonald’s étterem lesz, dupla sajtburger- rel és szabad kihajtással, mivel lassanként vége a vadászati tilalomnak, szerencsére, hiszen a nyári szezonban veszélyes mértékben elszaporodtak a fideszekben és csalitokban a káty gazdaság fejlődésére kimondottan ártalmas orbánok, mind a kőbányai, mind a vesszőcseppentős változatában. Mondhatni: golyóérett az állomány. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy az uralkodó ezért öltözött harci díszbe. Ehhez, ennek megértéséhez jobban kellene önöknek ismerniük a káty történelmet, beleértve Fletó csá..., királyunk nehéz gyerekkorát, fenőnő anyával és konokul job- boldali-elhajló-nacionalista-szovjetellenes apával. - A szóvivő ekkor egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából, mintegy észrevétlenül. És ezt is csak háromszor ismételte meg a fotóriporterek kérésére. - Súlyosan nehezedett rá az úttörőélet minden megkötése (gondoljanak bele, az a sok pont és vessző! - vesződség), majd a mókusokkal táncolás fenn a fán, pedig - talán tudják - már akkor is mennyire szeretett volna tűzoltó lenni vagy katona. Ezt azonban nem adta meg neki a sors. Nem nyitott neki tért. És a kisz, illetve még kiszebb táborokba is tértivényes jegyet kellett váltania, ingyenre először csak akkor lett volna jogosult, amikor a feljelentés szakra jelentkezett, de sajnos, a legszebb jelentéseit is visszadobták, nevetséges grammatikai hibákra hivatkozva, igen, az üres formalizmus nem egyszer megbosz- szulta magát a mi hazánkban is (tejjel-gézzel; utóbbi folyóméterben). Ezeknek a tényeknek ismeretében nem nehéz megérteni, hogy egy gyerek, akinek nem jutott ólomkotona (vagy ha igen, csak használt), és még fakardról és csákóról is legfeljebb álmodozhatott, hogy egy ilyen gyerek..., nos, nézzék el nekem meghatódottsá- gomat (habár férfias!)... egy ilyen gyerekkor nyomokat hagy az emberben. Kéretik tehát ezzel magyarázni Fletó király (és kancellár) utóbbi időkbeli, esetleg harciasabbnak talált fellépéseit.- Őszintén meg kell mondani azt is - de persze csakis belső tájékoztatásra, nem szeretném, ha ebből valami kiszivárogna, hiszen intim (betét)-, meg kell mondani, hogy uralkodónk eme legújabb, feltűnő érdeklődése az egyenruha és a harci játékok iránt alaposan megterheli az amúgy is hadilábakon álló honvédelmi költség- vetést. Nem szeretném önöket a részletekkel untatni, de manapság egy katonai gyakorló öltözék beszerzése akkor is komoly nehézségekbe ütközik, hogy ha a kínai piacokon próbálkozunk. Szerencsére előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Kínai Népköztársasággal a textilkvóták módosításáról, és vietnami elvtársainkra is számíthatunk. Utóbbiak soron kívül küldtek például két tucat tapsolóaknát és használt töltényhüvelyt, tankot azonban igen nehéz volt keríteni, végül az érdi szoborpark kikölcsönözte, sajnos, királyunk legutóbb azt vette fejébe, hogy szeretné megbombázni Mádot, ami nem volna szerencsés az ismert szólásmondás miatt. (Hogyan? Hagyjuk!) A hadsereg lehetőségei, sajnos, végesek, a logisztikai főcsoportfőnökség erőfeszítései is meddőnek bizonyultak, noha egy nyugdíjas zupás őrmester fejvesztés terhe mellett állította, hogy annak az utolsó gulyáságyúnak meg kell lennie valahol, amit még ő értékesített egy nemzetközi tenderen a Kolompár Rt.-nek. (Nem kritikaként mondom, de szerencsére Fletó király honvédelmi ismeretei nem mindenben tartottak lépést a legmodernebb technikával - csak példaként említem, hogy a lopakodókra vonatkozó beszerzési előterjesztéseket rendre átjavítja lop- kodóra, az ÁPV Rt.-nél már szólni sem mernek miatta. De ez is csak eredendően békés természetét bizonyítja.)- Tehát! Összefoglalóan. Kátyúföld nem szándékozik annulálni (animálni, laminálni?) nemzetközi és kölcsönös megnemtámadási, valamint örökbarátsági két (sőt több) oldalú kalapszerződéseit. Fletó cs..., uralkodónk egyenruhaviselését kérjük magánemberi, írói (hamarosan könyve jelenik meg a kettős könyvelésről, bizony) munkássága részének tekinteni. Megnyugtatjuk egyben Bruxelles nagyherceget, hogy mindez nem fogja megterhelni az állam- kincstárat sem, hiszen a baráti Kubából (ahol Medgyessy rendkívüli és meghalmozott nagykövet és miniszterelnök személyes jó kapcsolatokat ápol a helyi koktélbárokkal) nagyobb szállítmány kinőtt - még eléggé jó állapotba lévő - gyakorlóruha érkezett „El Commandante” felirattal, ezt aztán viszonylag csekély emberi munka-ráfordítással átcímkézhetjük erre: „El a kezekkel Vietnamtól!” Egyébként nemzetközi pszichológuscsapat már dolgozik azon, hogy királyunk és (nagy) vezérünk érdeklődését átirányítsa a modern haditechnikáról a számszeríjakra. Legutóbb például sikerrel vett részt - útban egy győri gyáravatásra - a visegrádi palotajátékokon. Három lovagi tortát is megvívott, sőt közben sikerrel privatizálta Mátyás király (Hunadeuru Rexi) szépen felújított palotáját. Talán kiadja majd a képviselőháznak, a klubbelépőket már nyomják. Köszönöm, hogy eljöttek, legközelebb - remélem - az egri bikavér kiivá- sánál találkozunk. Kiontásához a kardot már megrendeltük a baráti Fringiából, Fletó király leckéket és három matadort is vett hozzá. Isten áldja Kátyúföldet! Illetve hát, Bruxelles agyherceg... Ugye.
