Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-19 / 164. szám
/ 1 HÍD LAP • 2006. augusztus 19., szombat maiapmagazin Moziünnep - amikor a néző a főszereplő 2004-ben indult el Magyarországon az a hagyomány, melynek keretében számos premierfllm nézhető meg az eredeti jegyárak töredékéért. A közönség körében természetesen rendkívül népszerű alkalom látványos növekedést hozott a filmszínházak forgalmában, a Moziünnep eredeti, francia kiötlői tehát jól gondolkodtak, ezen a négy jeles napon főszereplővé vált: a néző! Augusztus 31-étől szeptember 3-áig az esemény ideje alatt háromszázezer főnél is több embert vonzó Moziünnep országos rendezvényen minden filmszínház, a nagy multiplexektől a kis belvárosi mozikig együtt ünnepli a mozit és a filmet. A Moziünnep négy napja alatt egyedülállóan kedvezményes áron van módja a celluloid rajongóinak filmeket nézniük. A fiatal, kétéves kezdeményezés először 2004 mutatta meg, hogy a mozi hívei, kihasználva az ünnep adta alacsonyabb jegyárak kínálta alkalmat 300-350 százalékkal növelte a filmszínházak jegypénztárainak forgalmát. Sosem szabad elfeledkezni, a film a többi egyetemes művészeti ággal mára már egyenlővé vált státuszáról, de arról sem, hogy a mozi szinte a születésétől kezdve a szórakoztató ipar része is. Nem túlzás a megállapítás, hogy a hazai Moziünnep a legnagyobb filmszínházi esemény, sokan, akik talán amúgy nem tudnak a filmekre időt szakítani, ekkor mégis elzarándokolnak a nézőtérre, hogy némi pattogatott kukorica és üdítő mellett egy remek estét töltsenek el valamelyik európai, ázsiai és tengerentúli alkotás megtekintésével. A Moziünnep legfontosabb eleme a csökkentett árú jegy, a filmszínházak üzemeltetői ezzel az ajándékkal tisztelik meg a mú'élvezőket. Az idei rendezvény szervezői úgy döntöttek, hogy az ünnep négy napja alatt az ország egyetlen mozijában sem legyenek a tikettek 350 forintnál drágábbak, ami, főként a fővárosi multiplexek jegyárakat tekintve hatalmas engedmény a nézőknek. A Bajor Ágost Művelődési Házban üzemelő Kultúrmozgó szeptemberben amúgy sem fog fukarkodni a 2006-os év legjobban várt produkcióval. Ha csak a két fantáziával bőven megtámogatott hollywood-i álmot, a Karib-tenger kalózai 2-t és a Superman visszatér-t említjük, máris érzékeltettük, hogy nem akármilyen hónap előtt állunk. De lássuk, hogy melyek azok az alkotások, amelyeket augusztus 31. és szeptember 3. között láthatunk itt. Nyitónapon 17 órától egy dán-francia- német-angol dráma, a Kedves Wendy kerül műsorra. Thomas Vinterberg rendező filmjének hőse Dick, egy nap véletlenül egy kis pisztolyt talál, pacifista nézetei ellenére különös vonzódást kezd érezni a fegyver iránt. Újonnan szerzett társával együtt rövidesen meggyőzi a város más fiatal számkivetettjeit is, hogy csatlakozzanak hozzá abban a titkos klubban, amelynek Dick a The Dandies nevet adja. Minden tagnak saját, kényeztetett, becézgetett fegyvere, és saját speciális tüzelési technikája van. A tagok a klubban szabadon hordhatják és imádhatják a fegyvereiket, miközben hűek maradnak pacifista elveikhez. Ám hamarosan olyan nehéz helyzetben találják magukat, ahol rá kell jönniük arra, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket. A nemzetközi kooprodukcióban Jamie Bell, Novella Nelson, Bill Pullman játssza a főbb szerepeket. A másik film, mely mind a négy napon este 7-kor kerül vetítésre a filmművészet mára nagy öregjévé vált, Woody Allen rendező új alkotása, a Match Point. A bő kétórás angol-amerikai-luxemburgi romantikus drámában Allen ismét az elmélyült érzékiség felé veszi az irányt. Chris, a tenisztréner számára sorsfordító döntés, amikor elvállalja egy tehetős angol fiatalember, Tom oktatását Londonban. Ezzel ugyanis bekerül egy jómódú, arisztokrata körbe, ahova beházasodni is lehetősége nyílik Tom húga, Chloe által. A gondok akkor kezdődnek, amikor Chris megismerkedik Tom menyasszonyával, a meglehetősen sikertelen, ám annál gyönyörűbb, amerikai színésznővel, Nolával. Már az első pillanattól fogva nem tudja, nem is akarja magát kivonni a nő csábereje alól. Veszélyes, szenvedélyes viszonyt kezdenek, amelynek beláthatatlan következményei lesznek. Úgy tűnik tehát a Moziünnep ez évben is kellően alacsony árakon nyújt majd tartalmas szórakozást. A két kedvezményes filmbemutató mellett természetesen a többi napon is érdemes lesz a Kultúrmozgóba ellátogatni, a Halálos szívdobbanás és az Utolsó napjaim című francia drámák, az idei év egyik legnagyobb durranásának tartott Karib-tenger kalózai 2 elnevezésű kalandfilm és a Zöld Mozi tematikus sorozat részeként vetítésre kerülő Darwin rémálmát láthatjuk a kilencedik hónap első felében Esztergomban. • p.o.z. Idén is tarolt a Sziget Véget ért az egy hétig tartó őrület, véget ért a 2006-os Sziget fesztivál. A szervezők évről évre magasabbra teszik a lécet, olyan programot kreálnak, amire még a legfanatikusabbak is csak csettintenek. Idén sem volt másképp, a látogatók száma nem csökkent, a színvonal pedig megközelítette a csillagos eget. Felmerül a kérdés: lehet-e ennél jobbat csinálni? Ismerve a szervezőket, a válasz csak igen lehet. Augusztus 9-én megnyitotta kapuit az idei Sziget fesztivál. Az ottalvós- sátrazós jeggyel rendelkezők már egy nappal korábban elfoglalták a Hajógyári-szigetet, ahol pillanatokon belül gomba módra megszaporodtak a sátrak. Volt olyan ismerős, aki egy aránylag nagy területre érkezett, összetákolta alvóhelyiségét és örült annak, hogy alig vannak körülötte. Tíz perccel később a jól ismert gombostű mondással kellett szembesülnie: leejteni még le lehetett, de felvenni nem nagyon. Nem akármilyen volt az idei felhozatal: 66 programhely- szín, összesen 250 külföldi előadó, 500- nál is több hazai - értsd magyarországi - produkció, naponta 200 program. Az utolsó napon kikerült a megtelt tábla is, ami azt jelentette, hogy heti összlétszám elérte a 2005-ös, 385 ezres rekordot. A Szigetre fordított pénz is visszajött, sőt nyereséggel - 50 millió forint - zárt. Azt, hogy sokan voltak, mi sem bizonyít jobban, mint az első napon - szerda - látott tumultus a pénztárak előtt. Nem lehetett leányálom a pénztárakban ülni, este hat órakor végel- láthatatlanul kígyóztak a sorok, volt, aki órát, vagy másfelet is várt, hogy bejuthasson. A média képviselői szerencsésebb helyzetben voltak, ők csak jöttek, jegyet kaptak, majd mehettek. Érdekes volt viszont, hogy nem egy önjelölt a VIP sátorban próbálta meg felvenni a sima jegyet. Az első két nap kimaradt, pénteken viszont ott voltam a tömegben, olyan emberekkel, akik először látogattak el a Szigetre. Nemcsak nekik, de nekem is szolgált még újdonsággal az idei buli. Mintha többen lettek volna, ennek ellenére sem beszélek tumultusról, mintha több WC lett volna - igen, volt olyan is, ahová ha fizetnek, sem megyek be -, az emberek csak mosolyogtak és féktelenül buliztak. Megfordult a fejemben, hogy irány haza, kézbe a sátor, hálózsák és én is kint leszek egy hétig. Ott kelek, ott fekszem. A tömeg viszont magával húzott és elkezdődött a „munka”. A terrorveszély viszont egy kicsit megmérgezte a Szigetet, a korábban sokak által dicsért Coldcut és Gomez nem tudott repcsire ülni és elutazni Budapestre, így megcsonkított nagyszínpados műsornak lehettem szemtanúja. A Sziámi előtt volt alkalmam pár szót váltani a Sziámi dobosával, Dési Tamással, aki egy hónappal korábban Esztergomban járt - a várszínházban adtak koncertet - még hosszú hajjal. A Sziget viszont más, így más lett a méltán nagy tehetségnek tartott dobos sérója is, beindult a „nullás gép”, s már nem is volt többé hosszú haj. A Sziámi - úgy, mint 25 éve - most sem okozott csalódást, megmozgatta az embereket. Az utána következő Scissor Sisters is odatette magát - jó pár emberrel többen voltak, mint az azt megelőző Sziámin - , szinte elvarázsolta a homoktengerben őrjöngő embereket. A Nagyszínpad programja után jöhetett a felfedező túra, a Party Sátor umca- umca zenéje után következhetett a kuriózumnak számító Silent Disco, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Adott egy sátor, két DJ, rengeteg ember, és egy sávváltós fülhallgató. Na, meg a csönd. A bejutó emberek olyan zenére táncoltak, amilyenre csak akartak: először fura volt, majd rájöttem, csak tekerek egyet a fülhallgatón és jöhet a mozgás. Elnézve az ott vonagló- kat, ők is csak magukkal voltak elfoglalva, na meg a zenével. A szombati napon sem hagyott alább a buli, a Heaven Street Seven - naná, hogy esztergomi gyökerekkel rendelkeznek - és a Radiohead is megadta a módját a szórakozásnak. Tarthatott volna tovább is. Legközelebb a keddi napon volt szerencsém átmenni a hídon, a Sziget történelem egyik legerősebb napjára nehéz megfelelő szavakat találni: a fenomenális talán nem is fejezi ki hűen, hogy milyen volt az utolsó nap. Az utolsó. Annak idején is lett volna Prodigy, de elmaradt. Most volt, és tátottám a számat, és arra gondoltam, sok ilyen élmény kellene. Na, meg persze az Anima Sound System. Hogy most se maradjunk le az esztergomi kötődésről, csak annyit, hogy nagyon rég nem láttam élőben az új felállású zenekart. Júniusban kilátogattam a Fesztergomra, hogy megtapasztaljam: mit kaphatok az új énekesnőtől, az új énekestől, ettől a merőben új zenekartól. Ha tetszik, ha nem csalódtam. És ezért más a Sziget! Ott egy olyan koncertet nyomtak, amit lehetett élvezni, egy kicsit olyan volt mint régen. Természetesen Horváth Jucit pótolni lehetetlen, de örömteli, hogy megmaradt egy ilyen színvonalas banda, amely még többre viheti. Azt azonban akkor sem tudom megérteni, hogy egy közszolgálati műsor miért vonzóbb, mint egy sikerzenekar, amelynek olyan számai vannak, hogy csak na... Egy ilyen nap, egy ilyen hét után nem is lehet csüggedni, a záróakkord nem is volt kimondottan fájó. Ha csak az utolsó 24 órát veszem - élmény, jókedv, miegymás - , annak legalább egy évig ki kell tartania. Ha pedig az egy hetet veszem, akkor nem izgulok. Simán kibírom a következő Szigetig. Vagy lehet, hogy mégsem? Nem lehetne egy hasonló buli fél év múlva is? A már említett léc fennmaradt, leverni nem sikerül, és nekem úgy tűnik évről évre feljebb kerül. Nehéz lesz olyan zenekart találni, aki az eddigieket felülmúlhatja. Persze egy U2, vagy Red Hot Chili Peppers azért eljöhetne... A nagy kívánságok ellenére én látatlanban is bízom a rendezőkben, szervezőkben, akik tuti, hogy egy év múlva is elkápráztatnak minket. Tizennégy év után furcsa lenne nem bízni bennük, eddig is megmutatták, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak. Jó munkát, jó pihenést nekik! Jövőre mindenképp találkozunk. Mi ott leszünk. Pár napra, vagy egy hétre. Utóbbi esetében sátorral és hálózsákkal. Mert a Sziget akkor Sziget, ha ott vagy. Az életkor meg nem számít. • Nagy Balázs
