Hídlap, 2006. augusztus (4. évfolyam, 150–172. szám)
2006-08-19 / 164. szám
HÍDLAP • 2006. augusztus 19., szombat magazin Szent királyunk ünnepén Augusztus 20-a Magyarország első uralkodójának, István királynak az ünnepe. Fiához, Imre herceghez írott Intelmein túl három legendája is fönnmaradt, keletkezésük sorrendjében a Nagyobb legenda, a Kisebb legenda és a Hartvik legenda. Idézzünk most Hartvik püspöktől! „A boldog szent István király - akit megke- resztelkedése előtt a pogány ok Vajknak neveztek - Esztergom városában született, s már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya. A kisdedévek elmúltával, miután a serdülőkor első lépcsőfokára lépett, apja összehívta Magyarország főembereit és az utánuk következő rendet és a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána, és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette. Ezután betelvén napjai e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte fel...” Koppány legyőzése után István meggyőződése szerint járt el. Szinte drákói szigorral látott neki a pogányság felszámolásának. A nép egyházi életének, a keresztény tanok hirdetésének központjai a templomok voltak, melyek építésére és papjainak eltartására törvényben kötelezte a falvak lakóit. Az egyház működését tíz püspökség megszervezésével szabályozta, amelyek közül kiemelkedő helyet biztosított az esztergomi főszékesegyháznak, amelyet a pápa rövidesen érseki rangra emelt. A sokáig barbárnak, kezdetlegesnek hitt királyi udvarban igen pezsgő szellemi élet folyt. Bár első királyunk oklevelei nem, vagy csak másolatban maradtak fenn, Gellért püspök munkái, István király törvény- könyvei és nem utolsósorban az Imre herceghez írott Intelmek, csodálatos bizonyságai a kiemelkedő szellemi életnek ebben az írástalan korban. Közülük talán az Intelmek tükrözik leginkább a szent király életfelfogását. Idézzünk most ebből! „Ha becsületes akarsz lenni királyságodban, szeresd az igaz ítéletet. Ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Légy alázatos, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy szelíd, hogy elkerüld a bujaság minden bűnét...” Ám az öregedő István királyt súlyos csapás érte. „Fiát, Imrét, akit nagy szenvedéllyel szeretett, és mindennapos imáiban örökösen Krisztusnak és Szűz Szülőanyjának szentelt, nagy bánatára elveszítette.” - írja Hartvik püspök. Szent Istvánt mélységesen megrendítette Imre herceg halála. Egyetlen örökösét veszítette el benne, mi több, az egyetlen olyan embert, akit alkalmasnak tartott műve folytatására. Ő, aki kezdetben leginkább politikája eszközeként kezelte az egyházat e mérhetetlen csapás súlya alatt mélyen vallásossá vált. Hét év állt még a rendelkezésére, hogy a keresztény erények gyakorlását a tökéletességre emelje. Hátralévő esztendeit egészen átjárta a hitbéli buzgalom. ítéleteiben megbocsátóvá, a szeretet gyakorlásában példamutatóvá vált. Amint a krónikás meséli: „Nem sok idő múltán betegségbe esett, melyből utóbb testében megfogyatkozott, s mivel a nyavalya hosszantartó gyöngeséggel nehezedett rá, már a lábára sem tudott állni... Az Úr megtestesülésének 1038. évében lelkét az Örök Szűz és a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék... Fehérvárra vitték a testet, ahol az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték.” I. Szent László lesz majd az a szintén legendás uralkodónk, aki 1083-ban kezdeményezni fogja István király szentté avatását, amire hamarosan sor is kerül. Éppen a szentté avatási procedúra kapcsolódik össze a Szent Jobb megtalálásával is, melyet László király haladéktalanul ereklyetartóba foglaltatott. István király jobbja azóta is nagy tiszteletnek örvend a hazai keresztények körében. István király szentté avatásával indult el a „szent királyok nemzetségének” sora, ahogy korábban az Árpád-házat nevezték. • P. Rein A magyar Churchill Egy nagy császár édesanyja Ilona az ötvenedik éve körül járhatott, amikor feltűnt a történelemben Nagy Konstantin császár édesanyjaként. Korábbi életéről a következőket tudjuk: 250 körül születhetett, valószínűleg a bithiniai Drepanum városban. Erre biztos adatunk nincs, de történészek ezzel magyarázzák, hogy Nagy Konstantin a várost Helenopolisznak, „llonavárosnak” nevezte el, feltehetően azért, hogy megtisztelje anyja születési helyét. I lona egyszerű családból származott, Szent Ambrus úgy tudja, hogy apjának vendéglője volt, s Ilona is ott dolgozott. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, aki 293-ban császár lett; a császárhoz már nem illett a vendéglős lánya, ezért elbocsátotta és új házasságot kötött Teodórával. 306-ban Ilona fia lépett a trónra, Nagy Konstantin néven. Fia maga mellé vette a császári udvarba, s megajándékozta a császárné címmel, úgyhogy Ilonát ettől kezdve Flavia Julia Helena Augustának hívták. A császár szabad kezet adott anyjának a birodalmi kincstár felett, nevét és képét ráverette a pénzekre. Ilona pedig ezt az új helyzetet jóra használta. Utazásai során mindenütt törődött a szegényekkel, sokakat kiszabadított a börtönből és a bányából, másokat visszahívatott a számkivetésből. Nem tudjuk, mikor tért meg. Caesareai Euszébiosz szerint a fia térítette meg, ezzel szemben Szent Ambrus Konstantin megtérítését tulajdonítja anyjának. Egy bizonyos: Ilona példaszerű keresztény életet élt az erények és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával. Sokszor egyszerű ruhában vegyült el a hívők között, így vett részt a liturgiában, máskor szegényeket hívott meg asztalához, és saját kezűleg szolgált föl nekik. Rendkívül okos asszony volt. Ez főleg akkor mutatkozott meg, amikor a családban egymást érték a súlyos civódások. 326-ban szentföldi zarándokúira indult. Végiglátogatta Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben az Úr születésének helye fölé és az Olajfák hegyén a Mennybemenetel helyén. A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is. Erről Aquileiai Rufinus (345-410) a következőket írja egyháztörténetében: „A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe ment, és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Történt, hogy a város egyik előkelő alszonya megbetegedett, és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a talált kereszteket és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré! Ezután a királynéval és kíséretével együtt bement a beteghez és térdre borulva így imádkozott: ,Uram, ki arra méltattál minket, hogy az emberi nem üdvösségét egyszülött Fiad a kereszt elszenvedésével hozza meg, és most szolgálód szívébe sugalltad, hogy megkeresse azt a boldog fát, amelyen üdvösségünk függött, mutasd meg a három kereszt közül azt, amely az Úr dicsőségét szolgálta, vagy azt mutasd meg, mely kereszteken haltak meg a latrok. Mutasd meg azzal, hogy ez a félholt asszony, ha az üdvözítő keresztje érinti, térjen vissza a halálból az életre! Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát. A császárné e jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A császárné az üdvöt hozó fa egy részét elvitte fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik. Jámborságának egy másik jelét is a városban hagyta: meghívta ebédre az Istennek szentelt szüzeket, s azt mondják, olyan tisztelettel fogadta őket, hogy szolgálóruhát öltött, és maga szolgálta föl a mosdóvizet, az ételt és az italt. A földkerekség parancsoló urának édesanyja Krisztus szolgálóinak szolgálója lett.'” Meg kell mondani, hogy az itt elmondottakról sem Caesareai Euszébiosz, aki jól ismerte a palesztinai történelmet, sem Jeruzsálemi Szent Cirill nem szól. Hona 80 éves lehetett, amikor ismeretlen helyen meghalt. Testét Rómába vitték és a ViaLabicana mentén egy kör alaprajzú mauzóleumban temették el. Szent Ambrus szent emlékezetű nagyasszonynak mondja. A római zarándokok az ő sírját is fölkeresték. • Dénes G róf Bethlen István a 20. századi magyar politika egyik legjelentősebb s a konzervatív-nacionalista magyar politikai gondolkodás utolsó nagy alakja volt. A régi erdélyi nemesi családból származó politikus neve 1917-18-ban merült fel először miniszterelnök-jelöltként, s ténylegesen 1920 nyarán kapott megbízatást a kormányalakításra. Kísérlete azonban ekkor még a nagy pártok ellenállásába ütközött. 1921 tavaszára viszont, amikor a kormányzó ismét felkérte kabinetalakításra, megváltozott a helyzet. A néhány hónapig működő kormányok helyett mind többen kívántak egy stabil és kiegyensúlyozott adminisztrációt, amelynek megalkotását az ekkor már bel- és külföldön egyaránt jól ismert szikár, erdélyi gróftól remélték. Gróf Bethlen István 1921. április 14-én kapta meg a kinevezését, s több mint tíz évig, 1931. augusztus 24-éig maradt a miniszterelnököknek otthont adó budai Sándor-palotában. Egy politikai konszolidáció minden esetben csak akkor lehet tartós, ha gazdasági konszolidációval párosul. Ezért 1922 végétől, 1923 elejétől Bethlen egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a háború, a Monarchia felbomlása, a forradalmak és végül a trianoni diktátum következtében mély válságba került gazdaságot talpra állítsa, fellendülését elősegítse. A feladat nagyságát jól mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés 1920-ban a háború előtti szint 50-60%-a, a gyáripari termelés pedig 35-40%-a körül mozgott. A gazdaság újjászervezése, fellendülése és az életkörülmények ezt követő javulása nagymértékben visszahatottak a politikai életre: a politikai stabilizáció befejezésének és a húszas évek második felére jellemző kiegyensúlyozott kormányzásnak az alapjait és feltételeit teremtették meg. Ugyanakkor átfogó szociál- és kultúrpolitika, valamint aktívabb külpolitika kialakításához is jobb feltételeket biztosítottak. Jellemző, hogy a felvett népszövetségi kölcsön kétharmadából iskolákat és kórházakat épített, mert tudta, hogy csak egészséges és képzett emberekkel lehet országot építeni. A szociálpolitikai reformok sorát a társadalombiztosítás újjászervezése nyitotta meg. A kötelező betegségi és baleseti biztosításban részesülők körét 1927-ben kiterjesztették, és egyben növelték a biztosítottak szociális kedvezményeit. Egy évvel később, 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást. Mindkét nagy biztosítási forma elsősorban a városi munkásrétegekre terjedt ki, a mezőgazdasági munkásságra nem. Jelentős előrelépés történt a lakás- és a közegészségügy terén is. A kultúrpolitika eredményei közül legnagyobb jelentőségű a népiskolai hálózat fejlesztése volt. Fontos volt továbbá a kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi egyetem Pécsre költöztetése, valamint az ösztöndíjrendszer kiterjesztése, a külföldi Collegium Hungar- icumok hálózatának kialakítása is. „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá” - hangoztatta Bethlen kultuszminisztere, gróf K-lebels- berg Kunó. Bethlen 1931-ben történt lemondása után is Horthy legfőbb tanácsadója maradt. A háború végén orosz fogsága esett, Moszkvában halt meg 1946-ban. R Rein
