Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)

2006-07-22 / 144. szám

VI HÍDLAP • 2006. július 22., szombat ___________magazin Guly a István írása Nekem a Balaton Aktuális leszek. Különösen, hogy ebben a melegben - ó, nem lesz idén nyár, hajhászta a szenzációt Németh Lajos meteorológus, ha­nem be fog fagyni a fenekünk; ideje már felelősségre vonni az időjó­sokat (is) - mi másra gondolna az ember, mint hideg italokra (lehet sör), kerthelyiségekre és vízpartokra. Akkor meg már a Balaton. Mert az - majdnem - mindenkinek megvan, megvolt. A hazai lakos­ság nagyobbik része biztosan rendelkezik a magyar tenger - elneve­zésnek ez hülyeség, éppúgy, mint taláros testületnek titulálni az Al­kotmánybíróságot, csak a suttyó firkászok (én) így gondolnak har­colni a szóismétlések ellen, pedig -, szóval a magyar tenger mellőli- belőli élményekkel. Az (évszaki) aktualitásra ráerősít, hogy aktuáli­san meg éppenséggel Bujtor István-filmeket nézek. Tetszik tudni és emlékezni. „Tűz, Csúcsú!” meg ilyenek. Merthogy ténykérdés, hogy Bujtor (a magyar Búd Spencer) itthon műfajt - „ungarise” akcióvíg­játék - teremtett a Balaton-parti keményöklű nyomozó (Ötvös Csöpi) történeteivel. És ezeknek a filmeknek komoly nosztalgiái értéke van, például miközben újranézzük a vicces bűnügyi sztorikat, előkotorjuk Surda-sapkánkat a szekrény mélyéről. A szállóigévé lett beszólások mellett felidéződnek a korabeli nyaralási relikviák, a „hártyás” pala­csinta, a „dojcsemárk”, a KGST-autópark (a rendőrségi Zsigulik, ugye), az első - suta - diszkók. És hát a szereplők. Az állandó főhős duó - Csöpinkön túl a „mintamagyar”, a fölfelé erőteljesen nyaló, a lefelé lendületesen taposó, egyszerre karrierista és idétlen Kardos doktor (Kern András) - mellett jellegzetesek a mellékfigurák, a kis­stílű szélhámos, Matuska bácsi, majd az őt alakító Bánhidi László halála miatt a színre lépő Purci úr (Kozák László). No, né, elérzéke- nyültem, nosztalgiázok. Sör vagy ventillátor segít ilyenkor. A közelmúltban volt szerencsém némi szezonális évkihagyást követően Siófokon egy hétvégét eltölteni, mert Magyarországon a nyár nem nyár Balaton nélkül, mint tudjuk - és írtam. Amellett, hogy valóban bizonyos fokig halódik a lenti ipar (sok eladásra váró, egykor a kereskedelmet és vendéglátást szolgáló épületet láttam), nyüzsgés vett körbe. A helyi erők (újra) felfedezték a magyarságot, mint potenciális vevőkört, és talán en­nek (is) köszönhetően például alacsonyították a szállásárakat, mi törté­netesen egy, Közép-Európa legnagyobb tavára néző szobában laktunk, ami, igaz, kollégiumi volt, de tiszta és rendes, és könyörgöm, zárjanak csak oda be, hadd szenvedjek ott. Minőségi javulást véltünk felfedezni a közeli, találomra kiválasztott büfében, jól és finoman főztek, a palacsin­tán nem lehetett átlátni, és íze is volt, nem akartak kényszeresen túlszá­molni, és (viszonylag) olcsón kínálták a portékáikat. A szabad strandok nem idézik a kiégett pampákat, ahol Clint Eastwood szokott oldalra kiköpni, miközben süvölt a szél (filmes újságíró va­gyok, ugye). Karban volt tartva, értem gondozták a siófoki szabadpar­tot is, másnapra a tömegmaradék nemcsak a szemetesekből, hanem a gyepről szintúgy eltűnt, mert a magyar egyébként, ugye, kissé sajátosan értelmezi a szelektív hulladékgyűjtést, akarom írni: dobálást. A kompok a régiek, velem nagyjából egykorúak, de tisztességgel mű­ködnek, csak az egykor jobb napokat látott szántódi indítóépület ár­válkodik üresen - akarja valaki megvenni? felverte a gyom. A for­galom azonban sűrű és folyamatos, állapítottam meg, amikor északi­parti kirándulásra ruccantunk, mondván, muszáj hajózni egy kicsit. Tihanyban és Füreden nagy az élet a kikötőben, felújított, változatos korú bárkák jönnek-mennek, a menetrendszerinti járatok mellett szer­vezett sétakörutakat bonyolítanak le. Itt érzékeltem először, hogy a Balatont azért belengi az állandósága valami magyarosan aranyos se­kélyességnek (gagyiságnak): fizetett kerítőemberek szólították meg a stégeken ténfergő turistákat, hogy némi forintért elvisznek hajókázni. Tihany és Füred továbbra is szívet dobogtatóan gyönyörű és kies, egyedül utóbbi ízlésficamos görög faluja borzolja kissé a kedélyt, de a szittya a maga módján bosszút áll, nem megy oda, a külföldi meg, ha hellén-országi pihenésre vágyik, hát oda utazik. A lényeg azon­ban, hogy rendezett mindkét település, a füredi sétálóutcát éppen díszkövezték (mint az esztergomi központot, ugye), csak ott sürgetett a szezon, tehát már elkészültek. A tihanyi apátság - és itt cáfolnám, hogy milyen hűvös az altemplom, harmincsok fokban nem az - csá­bította a magyar történelemre és kultúrára éheseket (meg kötelezően a kiránduló diákbrigádokat). Momentán még ingyenesen be lehetett tipegni - gondolom, majd változik, ha (ismét) előkerül a matuskai vállalkozó-szellem, vagy kénytelen lesznek érvényesíteni (ott is) a megszorításokat -, okultunk a másolatok láttán, de persze a kifüg­gesztett híres alapító oklevelet (annak kopírungját) nem tudtuk elol­vasni, nem pusztán a hátunkba lihegő agresszív nyugdíjas csoport sürgetése miatt, egyszerűen túl apró betűs, mi meg bénák vagyunk. Azért verdeste keblünket a nemzeti öntudat. De akkor éreztem magamat igazán otthon, amikor - már ismételten odaát, az Aranyparton - a parti fövenyen felszerszámozott és (reszke- teg) kézírással díszített kerékpáros alkalmi árusok jelentek meg, akik nemesen egyszerű közvetlenséggel azt harsogták, hogy „májszbitte”, avagy „főttkukiccáttessék”. Itt vagyok hon, ez az én világom. Jubilál a Kotta Fesztivál A belvíz majdnem keresztülhúzta a szervezők terveit Idén is megrendezik Magyaror­szág legrégebbi fesztiválját, a hajdúböszörményi Klubok Or­szágos Turisztikai Találkozóját, azaz a KOTTÁT. A július 27. és 30. között sorra kerülő dzsembo­ri megrendezése az árvíz okozta belvíz miatt sokáig kérdéses volt. Egy hónappal a kapunyitás előtt még nem lehetett biztosra venni, hog'y meg­rendezik-e Magyarország legrégebbi fesztiválját, hogy jubilálhat-e idén a Kotta. Jött viszont a kedvező testületi döntés, miután a szervezők rohammun­kába fogtak és visszaigazolták az érke­ző zenekaroknak, hogy jöhetnek. „Nem volt egy könnyű menet, soká­ig úgy tűnt Kotta nélkül marad idén Hajdúböszörmény” - mondta Molnár MZ Zoltán, a Kotta főszervezője. „A belvízhelyzet tönkretette a fesztivál helyszínét, a Fürdőkeretet, átmosta a talajt, így balesetveszélyessé nyilvání­tották a területet. Örömteli, hogy a földmunkák hetven százalékával vé­geztünk, rendbe hoztunk mindent. Tel­jes egészében nem lesz kész, az már meghaladná az erőnket. Annyi változás lesz a tavalyi összejövetelhez képest, hogy áthelyezzük a sátrazóhelyeket az épületek mögötti paint-ball pályára.” Molnár Zoltán elmondta, hogy az egyes koncerthelyszínek nem változ­nak, és bíznak benne, hogy a program színvonalában sem találnak majd ki­vetnivalót július utolsó hétvégéjén a Hajdúböszörménybe látogatók. „A környékbeli és a pesti zenekarok idén is elfogadták a meghívást” - folytatta MZ. „A legtöbb fesztiválzenekar itt lesz Böszörményben. Elővételben a bérlet ára 6 ezer forint, a napijegy sem sok, mindössze 2500 forintot kell fizetni a belépésért. Továbbra is ma­radt az 1500 forintos jegy, mellyel éj­fél után lehet belépni a Fürdőkért te­rületére. Érdekesség, hogy a határon túli magyarok, minden jegy árából 50 százalékos kedvezményt kapnak.” A főszervező beszélt arról is, hogy az idei fesztiválra tíz százalékkal több pénzt kaptak, mint a tavalyira. „Sze­retnénk megünnepelni tisztességesen a jubileumi Kottát, s bár nem vagyunk eleresztve anyagilag, a pénztárcánk­hoz mérten állítottuk össze a progra­mot is. Erősebbet akartunk, de a bel­víz egy kicsit keresztülhúzta a számí­tásainkat” - beszélt a nem várt kiadá­sokról Molnár Zoltán. Most pedig nézzük, milyen felhoza­tal várható a 15. Klubok Országos Tu­risztikai Találkozóján. A három szín­padon - Nagyszínpad, KottaCafe- EST-Színpad, Kisszínpad - több mint 50 fellépő kapott meghívást. A Kis- színpadon lép fel többek között a Szimatyien Jazz Band, a Cabaret, a Hopika, a Dirty Slippers, illetve a Ma­lacka és a TAhO. A KottaCafe-EST- Színpadon ad koncertet a Bearfood, a Fürgerókalábak, a Black-Out, a Brains, DJ Palotai és DJ Ludmilla is. Természetesen a legnagyobb pörgés a Nagyszínpad előtt várható, ugyanis ott kapnak helyet a legnagyobb ne­vek. Csütörtökön (július 27.) a Rocksuli Ska Project kezdi a napot, majd a Monchichi Potenciál és Tigris lép színpadra. Este tíztől a Pannónia Allstars Ska Orchestra, fél tizenkettő­től pedig az a Kispál és a Borz zenél, amely mindössze kétszer nem tudott ott lenni a hajdúböszörményi Kottán. Egy nappal később a Hurkatöltő kez­di a sort, a Frogshow, és az Eleven Hold után Kowalsky meg a Vega lép színpadra. A Nagyszínpad programját a Heaven Street Seven és Ganxsta Zolee és a Kartel zárja. Szombaton (július 29.) a Testi Egyenleg Ska Kol­lektíva, a PG Csoport és a Skafunderz után a KFT és a Bikini szórakoztatja majd az egybegyűlteket. Itt az idő eldönteni, hogy megéri-e Hajdúböszörményig utazni egy Kotta kedvéért. Segítek egy kicsit: minden­képp megéri, mert ennek az esemény­nek igazi fesztiválhangulata van. Kicsi helyen sok ember, barátságos környe­zet, nem a pénzéhesség dominál. A többi meg a résztvevőktől függ. Érde­mes hát felülni a vonatra és leutazni a hajdúk fővárosába. Mert az igazi bulik, a legeldugottabb helyeken vannak... • Nagy Balázs Grafológiai alapismeretek A grafológiai vizsgálatok valójában nem csupán az írásokra terjed­nek ki. Minden nyomhagyásra képes eszközzel - legyen az toll vagy ecset, ceruza vagy akár fogkrém, esetleg egy kisgyerek főzelékes uj­ja-, a nyom rögzítésére alkalmas felületen - papír, fal, a fürdőszoba csempéje, stb. - létrehozott grafikai megjelenés vizsgálható, pusz­tán az elemzés mélysége, a következtetések levonásának minősége változik. Már a másfél éves gyermek első firkái is vizsgálhatóak, kö­vetkeztethetünk pl. az adott gyermek mozgásigényére, dacosságára, de természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy a személyiségé­nek és képességeinek megfelelő pályairányokat felvázoljuk. A kézírásvizsgálat módszerével nem­csak az egyénre általában jellemző lel­kiállapot, hanem az írásminta készítésé­nek idején fennálló hangulati tényezők (jó- vagy rosszkedv, szorongás stb.) is feltárhatók. Ugyanígy képet kaphatunk az általános energiaszint mellett az ép­pen jelentkező fáradságról. Hosszú évek gyakorlatával rendelkező grafoló­gusok némelyike az írás vizsgálata so­rán az aktuális egészségi állapotra is tud következtetni. Max Pulver (1890-1953) svájci grafológus szerint: az író ember öntudatlanul felrajzolja saját lényegét. A tudatos írás egy nem tudatos rajzolat, vagyis egy „önarckép”. Az írófelületen több irányban hala­dunk írás közben: felfelé és lefelé, il­letve jobbra és balra. Ez a mozgás szimbolikus értelmezés nélkül nem érthető, hiszen - ahogy Pulver írja - „öntudatlanul” választjuk meg iránya­inkat, illetve azt, hogy melyik térben időzünk szívesen. A Pulver által kidolgozott térszim­bolika alapja egy kereszt alakú (azaz merőleges) koordinátarendszer. Fent-lent Ennek vízszintes tengelye fölött, fent helyezkedik el (szimbolikusan) a szellemiség, a tudatos és tudattalan szellemi törekvések, késztetések tere. Lent, azaz a vízszintes tengely alat­ti rész az anyagiasság, az ösztönvilág, a tudattalan helye. Biológiai készteté­seink itt jelennek meg. Bal-jobb Születésünk a múlt, életünk a jövő fe­lé halad. Ha ezt az írás pillanatára vetít­jük: ahol a toll hegye van, az a jelen, s minden új betű születésével - a múltat magunk mögött hagyva - a jövő felé ha­ladunk. A bal oldal legfontosabb jellem­zője az én (pszichológiai szakkifejezés­sel az ego). Minden mozgás, kapcsolat, tevékenység indul innen, mindennek eredője az „én”. S az „én” mögött ott áll, amelyből gyökereink erednek, a család. Hogy hová haladunk? A jobb oldal, a kö­zösség felé. A bal oldal az anyai oldal, a jobb az apai, ily módon a bal az anyai, nőies,a jobb az apai, férfias princípiumo­kat, vezérelveket, értékeket tartalmazza. Max Pulver szimbolikus ábráját Grünwald fejlesztette tovább oly mó­don, hogy nemcsak vízszintes és füg­gőleges tengellyel osztotta fel a teret, hanem átlós irányban is (két további egyenessel), immár nyolc részre ta­golva azt. Úgy gondolta, hogy így sokkal árnyaltabb, pontosabb szemé­lyiségrajzot készíthetünk. A grünwaldi átlós irányú térséma szimbolikus tartalmai: Bal felső sarok irányába: szabadulásvágy az anyai dominan­cia alól; tudatos passzivitás; takart, szégyellt tudatos emlékek; akadályok, gátlások; a fantázia világába való me­nekülés; zenei és képzőművészeti adottságok; tehát ez az irány a pasz- szivitás által gátolt. Bal alsó sarok irányába: a túlvédő anyai hatás alól nem tud szabadulni; gyermekkori traumák, lelki sérülések; félelem a jövőtől; ass- zociális (azaz nem éppen közösségba­rát) ösztönök; múltba menekülés; ön­feladás. Vagyis ez az irány a regresz- szió, a visszafejlődés útja Jobb alsó sarok irányába: az apai minta követése; elégedetlen­ség önmagával szemben; építő társas kapcsolatok igénye; kudarcoktól való félelem; alkalmazkodás; szerelem; testkultusz; természetszeretet. Azaz ez az irány azt a törekvést mutatja, amely a közösség felé fordul ugyan, de az il­lető félelmeit is mutatja. Jobb felső sarok irányába: aktivitás, energia-befektetés; apai do­minancia; alkotóerő; lendület; üzleti, politikai élet felé törekvés; tudományos, racionális, intellektuális tevékenység vágya; erős önérvényesítő törekvések. Tehát ez az irány erőteljes aktivitás - az alkotás, önérvényesítés érdekében. felső zóna középső zóna alsó zóna Világos tehát, hogy a például felső zóna jelezheti azt, ha szellemi kíván­csiságunk, tudásvágyunk nagy, Ez természetesen lehet tudatos vágy, de lehet tudattalan is. • S. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom