Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)
2006-07-22 / 144. szám
VI HÍDLAP • 2006. július 22., szombat ___________magazin Guly a István írása Nekem a Balaton Aktuális leszek. Különösen, hogy ebben a melegben - ó, nem lesz idén nyár, hajhászta a szenzációt Németh Lajos meteorológus, hanem be fog fagyni a fenekünk; ideje már felelősségre vonni az időjósokat (is) - mi másra gondolna az ember, mint hideg italokra (lehet sör), kerthelyiségekre és vízpartokra. Akkor meg már a Balaton. Mert az - majdnem - mindenkinek megvan, megvolt. A hazai lakosság nagyobbik része biztosan rendelkezik a magyar tenger - elnevezésnek ez hülyeség, éppúgy, mint taláros testületnek titulálni az Alkotmánybíróságot, csak a suttyó firkászok (én) így gondolnak harcolni a szóismétlések ellen, pedig -, szóval a magyar tenger mellőli- belőli élményekkel. Az (évszaki) aktualitásra ráerősít, hogy aktuálisan meg éppenséggel Bujtor István-filmeket nézek. Tetszik tudni és emlékezni. „Tűz, Csúcsú!” meg ilyenek. Merthogy ténykérdés, hogy Bujtor (a magyar Búd Spencer) itthon műfajt - „ungarise” akcióvígjáték - teremtett a Balaton-parti keményöklű nyomozó (Ötvös Csöpi) történeteivel. És ezeknek a filmeknek komoly nosztalgiái értéke van, például miközben újranézzük a vicces bűnügyi sztorikat, előkotorjuk Surda-sapkánkat a szekrény mélyéről. A szállóigévé lett beszólások mellett felidéződnek a korabeli nyaralási relikviák, a „hártyás” palacsinta, a „dojcsemárk”, a KGST-autópark (a rendőrségi Zsigulik, ugye), az első - suta - diszkók. És hát a szereplők. Az állandó főhős duó - Csöpinkön túl a „mintamagyar”, a fölfelé erőteljesen nyaló, a lefelé lendületesen taposó, egyszerre karrierista és idétlen Kardos doktor (Kern András) - mellett jellegzetesek a mellékfigurák, a kisstílű szélhámos, Matuska bácsi, majd az őt alakító Bánhidi László halála miatt a színre lépő Purci úr (Kozák László). No, né, elérzéke- nyültem, nosztalgiázok. Sör vagy ventillátor segít ilyenkor. A közelmúltban volt szerencsém némi szezonális évkihagyást követően Siófokon egy hétvégét eltölteni, mert Magyarországon a nyár nem nyár Balaton nélkül, mint tudjuk - és írtam. Amellett, hogy valóban bizonyos fokig halódik a lenti ipar (sok eladásra váró, egykor a kereskedelmet és vendéglátást szolgáló épületet láttam), nyüzsgés vett körbe. A helyi erők (újra) felfedezték a magyarságot, mint potenciális vevőkört, és talán ennek (is) köszönhetően például alacsonyították a szállásárakat, mi történetesen egy, Közép-Európa legnagyobb tavára néző szobában laktunk, ami, igaz, kollégiumi volt, de tiszta és rendes, és könyörgöm, zárjanak csak oda be, hadd szenvedjek ott. Minőségi javulást véltünk felfedezni a közeli, találomra kiválasztott büfében, jól és finoman főztek, a palacsintán nem lehetett átlátni, és íze is volt, nem akartak kényszeresen túlszámolni, és (viszonylag) olcsón kínálták a portékáikat. A szabad strandok nem idézik a kiégett pampákat, ahol Clint Eastwood szokott oldalra kiköpni, miközben süvölt a szél (filmes újságíró vagyok, ugye). Karban volt tartva, értem gondozták a siófoki szabadpartot is, másnapra a tömegmaradék nemcsak a szemetesekből, hanem a gyepről szintúgy eltűnt, mert a magyar egyébként, ugye, kissé sajátosan értelmezi a szelektív hulladékgyűjtést, akarom írni: dobálást. A kompok a régiek, velem nagyjából egykorúak, de tisztességgel működnek, csak az egykor jobb napokat látott szántódi indítóépület árválkodik üresen - akarja valaki megvenni? felverte a gyom. A forgalom azonban sűrű és folyamatos, állapítottam meg, amikor északiparti kirándulásra ruccantunk, mondván, muszáj hajózni egy kicsit. Tihanyban és Füreden nagy az élet a kikötőben, felújított, változatos korú bárkák jönnek-mennek, a menetrendszerinti járatok mellett szervezett sétakörutakat bonyolítanak le. Itt érzékeltem először, hogy a Balatont azért belengi az állandósága valami magyarosan aranyos sekélyességnek (gagyiságnak): fizetett kerítőemberek szólították meg a stégeken ténfergő turistákat, hogy némi forintért elvisznek hajókázni. Tihany és Füred továbbra is szívet dobogtatóan gyönyörű és kies, egyedül utóbbi ízlésficamos görög faluja borzolja kissé a kedélyt, de a szittya a maga módján bosszút áll, nem megy oda, a külföldi meg, ha hellén-országi pihenésre vágyik, hát oda utazik. A lényeg azonban, hogy rendezett mindkét település, a füredi sétálóutcát éppen díszkövezték (mint az esztergomi központot, ugye), csak ott sürgetett a szezon, tehát már elkészültek. A tihanyi apátság - és itt cáfolnám, hogy milyen hűvös az altemplom, harmincsok fokban nem az - csábította a magyar történelemre és kultúrára éheseket (meg kötelezően a kiránduló diákbrigádokat). Momentán még ingyenesen be lehetett tipegni - gondolom, majd változik, ha (ismét) előkerül a matuskai vállalkozó-szellem, vagy kénytelen lesznek érvényesíteni (ott is) a megszorításokat -, okultunk a másolatok láttán, de persze a kifüggesztett híres alapító oklevelet (annak kopírungját) nem tudtuk elolvasni, nem pusztán a hátunkba lihegő agresszív nyugdíjas csoport sürgetése miatt, egyszerűen túl apró betűs, mi meg bénák vagyunk. Azért verdeste keblünket a nemzeti öntudat. De akkor éreztem magamat igazán otthon, amikor - már ismételten odaát, az Aranyparton - a parti fövenyen felszerszámozott és (reszke- teg) kézírással díszített kerékpáros alkalmi árusok jelentek meg, akik nemesen egyszerű közvetlenséggel azt harsogták, hogy „májszbitte”, avagy „főttkukiccáttessék”. Itt vagyok hon, ez az én világom. Jubilál a Kotta Fesztivál A belvíz majdnem keresztülhúzta a szervezők terveit Idén is megrendezik Magyarország legrégebbi fesztiválját, a hajdúböszörményi Klubok Országos Turisztikai Találkozóját, azaz a KOTTÁT. A július 27. és 30. között sorra kerülő dzsembori megrendezése az árvíz okozta belvíz miatt sokáig kérdéses volt. Egy hónappal a kapunyitás előtt még nem lehetett biztosra venni, hog'y megrendezik-e Magyarország legrégebbi fesztiválját, hogy jubilálhat-e idén a Kotta. Jött viszont a kedvező testületi döntés, miután a szervezők rohammunkába fogtak és visszaigazolták az érkező zenekaroknak, hogy jöhetnek. „Nem volt egy könnyű menet, sokáig úgy tűnt Kotta nélkül marad idén Hajdúböszörmény” - mondta Molnár MZ Zoltán, a Kotta főszervezője. „A belvízhelyzet tönkretette a fesztivál helyszínét, a Fürdőkeretet, átmosta a talajt, így balesetveszélyessé nyilvánították a területet. Örömteli, hogy a földmunkák hetven százalékával végeztünk, rendbe hoztunk mindent. Teljes egészében nem lesz kész, az már meghaladná az erőnket. Annyi változás lesz a tavalyi összejövetelhez képest, hogy áthelyezzük a sátrazóhelyeket az épületek mögötti paint-ball pályára.” Molnár Zoltán elmondta, hogy az egyes koncerthelyszínek nem változnak, és bíznak benne, hogy a program színvonalában sem találnak majd kivetnivalót július utolsó hétvégéjén a Hajdúböszörménybe látogatók. „A környékbeli és a pesti zenekarok idén is elfogadták a meghívást” - folytatta MZ. „A legtöbb fesztiválzenekar itt lesz Böszörményben. Elővételben a bérlet ára 6 ezer forint, a napijegy sem sok, mindössze 2500 forintot kell fizetni a belépésért. Továbbra is maradt az 1500 forintos jegy, mellyel éjfél után lehet belépni a Fürdőkért területére. Érdekesség, hogy a határon túli magyarok, minden jegy árából 50 százalékos kedvezményt kapnak.” A főszervező beszélt arról is, hogy az idei fesztiválra tíz százalékkal több pénzt kaptak, mint a tavalyira. „Szeretnénk megünnepelni tisztességesen a jubileumi Kottát, s bár nem vagyunk eleresztve anyagilag, a pénztárcánkhoz mérten állítottuk össze a programot is. Erősebbet akartunk, de a belvíz egy kicsit keresztülhúzta a számításainkat” - beszélt a nem várt kiadásokról Molnár Zoltán. Most pedig nézzük, milyen felhozatal várható a 15. Klubok Országos Turisztikai Találkozóján. A három színpadon - Nagyszínpad, KottaCafe- EST-Színpad, Kisszínpad - több mint 50 fellépő kapott meghívást. A Kis- színpadon lép fel többek között a Szimatyien Jazz Band, a Cabaret, a Hopika, a Dirty Slippers, illetve a Malacka és a TAhO. A KottaCafe-EST- Színpadon ad koncertet a Bearfood, a Fürgerókalábak, a Black-Out, a Brains, DJ Palotai és DJ Ludmilla is. Természetesen a legnagyobb pörgés a Nagyszínpad előtt várható, ugyanis ott kapnak helyet a legnagyobb nevek. Csütörtökön (július 27.) a Rocksuli Ska Project kezdi a napot, majd a Monchichi Potenciál és Tigris lép színpadra. Este tíztől a Pannónia Allstars Ska Orchestra, fél tizenkettőtől pedig az a Kispál és a Borz zenél, amely mindössze kétszer nem tudott ott lenni a hajdúböszörményi Kottán. Egy nappal később a Hurkatöltő kezdi a sort, a Frogshow, és az Eleven Hold után Kowalsky meg a Vega lép színpadra. A Nagyszínpad programját a Heaven Street Seven és Ganxsta Zolee és a Kartel zárja. Szombaton (július 29.) a Testi Egyenleg Ska Kollektíva, a PG Csoport és a Skafunderz után a KFT és a Bikini szórakoztatja majd az egybegyűlteket. Itt az idő eldönteni, hogy megéri-e Hajdúböszörményig utazni egy Kotta kedvéért. Segítek egy kicsit: mindenképp megéri, mert ennek az eseménynek igazi fesztiválhangulata van. Kicsi helyen sok ember, barátságos környezet, nem a pénzéhesség dominál. A többi meg a résztvevőktől függ. Érdemes hát felülni a vonatra és leutazni a hajdúk fővárosába. Mert az igazi bulik, a legeldugottabb helyeken vannak... • Nagy Balázs Grafológiai alapismeretek A grafológiai vizsgálatok valójában nem csupán az írásokra terjednek ki. Minden nyomhagyásra képes eszközzel - legyen az toll vagy ecset, ceruza vagy akár fogkrém, esetleg egy kisgyerek főzelékes ujja-, a nyom rögzítésére alkalmas felületen - papír, fal, a fürdőszoba csempéje, stb. - létrehozott grafikai megjelenés vizsgálható, pusztán az elemzés mélysége, a következtetések levonásának minősége változik. Már a másfél éves gyermek első firkái is vizsgálhatóak, következtethetünk pl. az adott gyermek mozgásigényére, dacosságára, de természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy a személyiségének és képességeinek megfelelő pályairányokat felvázoljuk. A kézírásvizsgálat módszerével nemcsak az egyénre általában jellemző lelkiállapot, hanem az írásminta készítésének idején fennálló hangulati tényezők (jó- vagy rosszkedv, szorongás stb.) is feltárhatók. Ugyanígy képet kaphatunk az általános energiaszint mellett az éppen jelentkező fáradságról. Hosszú évek gyakorlatával rendelkező grafológusok némelyike az írás vizsgálata során az aktuális egészségi állapotra is tud következtetni. Max Pulver (1890-1953) svájci grafológus szerint: az író ember öntudatlanul felrajzolja saját lényegét. A tudatos írás egy nem tudatos rajzolat, vagyis egy „önarckép”. Az írófelületen több irányban haladunk írás közben: felfelé és lefelé, illetve jobbra és balra. Ez a mozgás szimbolikus értelmezés nélkül nem érthető, hiszen - ahogy Pulver írja - „öntudatlanul” választjuk meg irányainkat, illetve azt, hogy melyik térben időzünk szívesen. A Pulver által kidolgozott térszimbolika alapja egy kereszt alakú (azaz merőleges) koordinátarendszer. Fent-lent Ennek vízszintes tengelye fölött, fent helyezkedik el (szimbolikusan) a szellemiség, a tudatos és tudattalan szellemi törekvések, késztetések tere. Lent, azaz a vízszintes tengely alatti rész az anyagiasság, az ösztönvilág, a tudattalan helye. Biológiai késztetéseink itt jelennek meg. Bal-jobb Születésünk a múlt, életünk a jövő felé halad. Ha ezt az írás pillanatára vetítjük: ahol a toll hegye van, az a jelen, s minden új betű születésével - a múltat magunk mögött hagyva - a jövő felé haladunk. A bal oldal legfontosabb jellemzője az én (pszichológiai szakkifejezéssel az ego). Minden mozgás, kapcsolat, tevékenység indul innen, mindennek eredője az „én”. S az „én” mögött ott áll, amelyből gyökereink erednek, a család. Hogy hová haladunk? A jobb oldal, a közösség felé. A bal oldal az anyai oldal, a jobb az apai, ily módon a bal az anyai, nőies,a jobb az apai, férfias princípiumokat, vezérelveket, értékeket tartalmazza. Max Pulver szimbolikus ábráját Grünwald fejlesztette tovább oly módon, hogy nemcsak vízszintes és függőleges tengellyel osztotta fel a teret, hanem átlós irányban is (két további egyenessel), immár nyolc részre tagolva azt. Úgy gondolta, hogy így sokkal árnyaltabb, pontosabb személyiségrajzot készíthetünk. A grünwaldi átlós irányú térséma szimbolikus tartalmai: Bal felső sarok irányába: szabadulásvágy az anyai dominancia alól; tudatos passzivitás; takart, szégyellt tudatos emlékek; akadályok, gátlások; a fantázia világába való menekülés; zenei és képzőművészeti adottságok; tehát ez az irány a pasz- szivitás által gátolt. Bal alsó sarok irányába: a túlvédő anyai hatás alól nem tud szabadulni; gyermekkori traumák, lelki sérülések; félelem a jövőtől; ass- zociális (azaz nem éppen közösségbarát) ösztönök; múltba menekülés; önfeladás. Vagyis ez az irány a regresz- szió, a visszafejlődés útja Jobb alsó sarok irányába: az apai minta követése; elégedetlenség önmagával szemben; építő társas kapcsolatok igénye; kudarcoktól való félelem; alkalmazkodás; szerelem; testkultusz; természetszeretet. Azaz ez az irány azt a törekvést mutatja, amely a közösség felé fordul ugyan, de az illető félelmeit is mutatja. Jobb felső sarok irányába: aktivitás, energia-befektetés; apai dominancia; alkotóerő; lendület; üzleti, politikai élet felé törekvés; tudományos, racionális, intellektuális tevékenység vágya; erős önérvényesítő törekvések. Tehát ez az irány erőteljes aktivitás - az alkotás, önérvényesítés érdekében. felső zóna középső zóna alsó zóna Világos tehát, hogy a például felső zóna jelezheti azt, ha szellemi kíváncsiságunk, tudásvágyunk nagy, Ez természetesen lehet tudatos vágy, de lehet tudattalan is. • S. M.
