Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)
2006-05-20 / 99. szám
2006. május 20., szombat A HÍDIAP hétvégi melléklete 20. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Nyolcvanhét évvel ezelőtt, 1919. májusában indult meg a Tanács- köztársaság idején a felvidéki hadjárat. Az újjászervezett Vörös Hadsereg vezetői nem a szocialista internacionalizmus egyesülésének reményében, hanem a Magyarországra betörő területfoglaló csehszlovák csapatok ellenében indítottak támadást. 1918-ban, a vörös puccs után hatalomra került Károlyi Mihály és Linder Béla kormánya a frontokról hazatérő magyarországi katonákat leszerelte, miközben hazánk északnyugati határánál, a Felvidék szomszédságában gyülekezett a cseh-szlovák sereg, hogy az ütőképes haderő nélküli országból minél nagyobb részt elfoglalhasson. Egy nappal a belgrádi katonai konvenció aláírása után Prágában megnyílt a cseh-szlovák nemzetgyűlés, amely Tomás Garrigue Masarykot köztársasági elnökké választotta. December 3-án Vix alezredes jegyzékben szólította fel a magyar kormányt a Felvidék kiürítésére és átadására Csehszlovákiának, mely három napon belül meg is történt. Az ország, és irányítói is elveszítették a talajt a lábuk alól. A tiszavirág életű magyar Tanácsköztársaság idején a Böhm Vilmos hadügyi népbiztos és Stromfeld Aurél vezetése alatt álló Vörös Hadsereg támadást indított a Felső-Magyarországot megszállt cseh-szlovák haderő ellen. 1919. május 9-én indult meg a küzdelem Salgótarján, majd Miskolc felszabadításáért, amely június közepén már a Felvidék középső és nyugati részére is kiterjedt. A magyar csapatok május 30-án indult ellentámadás során visszafoglalták Kassát, Eperjest, Bártfát is. Ezt követően, Budapestre, 1919. június 13-án érkezett meg a francia miniszterelnök, Clemenceau ultimátuma, amely nagyjából a majdani trianoni határokat vázolva szólította fel a harcoló feleket, hogy vonuljanak vissza a megadott határvonalakra. így június 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, június 24-én Csehszlovákiával pedig aláírták a fegyverszünetet. Ezután az ellenkormányok megalakulása - Bécs, Arad, Szeged - az egyre gyakoribb sztrájkok, lázadások, valamint a román támadás akadályozására indított offenzíva összeomlása következtében megbukott a magyar Tanácsköztársaság. Ezt követően hivatalba lépett az első, az antant hatalmak által is elismert - s ezáltal tárgyalóképes - Huszár-kormány, mely alatt az Apponyi Albert vezette magyar békedelegációt, végre meghívták az I. világháborút lezáró béke- konferenciára. • Szabó Anita Éva Kalendárium Elkészült a Széchényi tér aszfaltozása, amelyet Esztergom közönsége nagy örömmel vett birtokba száz évvel ezelőtt. Ezen kívül a felhőszakadás további áldozatai, valamint az elfelejtett budavári diadal foglalkoztatta a száz évvel ezelőtti újságírókat és a környéken élőket. „A villám áldozatai” címmel az Esztergomi Lapok május 20-i számában a felhőszakadás további kárairól ír. „Azok a vészes felhők, melyek e hó 17-én a déli órákban Esztergom vámsa felett áthaladtak, s a váms utcáit piszkos iszappal borították el a megye községeit sem kimélték sőt Fámád községben emberi áldozatot is követeltek F. hó 17-én délután a zivatar elől a szántóföldről hazafelé igyekeztek Vrábel Gyula, ennek anyja és Gálik József napszámos vállukon kapával. Útközben a hatalmas zivatar utol érte őket és egyszerre borzasztó dördiilés kíséretében lecsapott a villám éppen a hámm szerencsétlen földműves közé. A villámcsapástól a három ember mozdulatlanul terült el a földön. Ilyen állapotban találta meg a három szerencsétlent Gálik Józsefnek neje, ki a vihar után a szántóföldre hozzájuk akart menni. Iszonyú látvány tárult eléje. Férje halott volt, a villám rögtön agyonsujtotta. Vrábel égő sebektől borítva jajgatott. A villám rajta a ruhát gyújtotta meg." Őt a Kolos kórházba szállították, anyja szerencsésen úszta meg az esetet. E szörnyűség után egy jó hír, szintén ebből az újságból, amely a felújított teret dicsőíti. „A korzó kész A Széchenyi tér aszfaltimzási munkálatainak befejeztével olyan gyönyörű korzósétány létesült vámsunkban, amely vidéken párját ritkítja. Most pedig, hogy a Szenthámmság szobor körüli tisztás mstált kavicscsal lesz feltöltve és a váms a padokat is felállittatja, igazán büszkék lehetünk ami szükebb hazánk modem iránybani fejlődésére." Hamarosan mi is hasonló örömről számolhatunk be, így egy századdal később is. „Május 21" - olvasható a Szabadság május 23-án megjelent számában. Talán sokunknak ma nem mond semmit e dátum, nem véltetlen a száz évvel ezelőtti emlékeztető sem. „Budavár dicsőséges bevételének évfordulóját csak igen szórványosan és igen szűk keretekben ünnepelték meg az országban. A szabadságharc egyik legnagyszerűbb fegyvertényét úgy a hivatalos, mint a nem hivatalos Magyarország már csaknem elfelejtette. Pedig most, mikor a függetlenség és 48 első diadalát ünnepli a nemzet, ha egyébért nem, legalább már csak a stilszerűség kedvéért megkellene emlékezni a mostani hivatalos Magyarországnak, a Budavár dicsőséges ostromában elvérzett honvédekről.” Úgy tűnik a rendőrkapitány leváltása meghozta az eredményét száz évvel ezelőtt, az Esztergom és Vidéke május 20-án jelentős esetről számolt be. „Rendőrkapitányok értekezlete a fővárosban. A vidéki rendőrség államosítása ügyében a fővárosban értekezletre gyiilt vidéki városok rendőrkapitányainak értekezletén rendőrségünk részéről Unger Hugó főkapitány vett részt. Az értekezlet után a vidéki kiküldöttek tisztelegtek a miniszter- elnöknél, belügyminiszternél és államtitkárnál.” Végül két érdekes hír a korabeli sajtóból. A Szabadság május 26-i számból megtudhatjuk, hogy mióta ünnepük a Madarak és fák napját Magyar- országon. „A vallás és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a külföldön több államban a madarak és a fák védelmére célzó iskolai szünnapot az ország összes iskoláiban meg kell ülni. A Madarak napját és a Fák napját ezentúl minden év május 1-én tartják meg. A jelen iskolai évre ez a rendelkezés illuzoriussá válik s igy az uj szünnapot az iskolai hatóság által a jövő hóban megjelölendő egyik napon tartják meg.” Az Esztergom pedig egy érdekes felfedezésről írt május 20-i számában. „Földalatti utak a várhegyen. Csak tavaly bukkant ki a várhegyen közvetlen a szélkakas alatt egy földalatti alagút bejárata. A múlt héten ismét a szeminárium melletti hegyoldal alján tárult fel az esőzések alatt egy két irányba vezető váralatti út, mely a rég múlt időkben nyilván katonai célokat szolgált.” • Gál Kata ✓ így is lehet... Nyolcvankét éves a Klebergsbergi-reform „Mert lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni.” 71875-1931/ Klebergsberg Kúnó Magyarpécskán született 1875-ben, Arad vármegyében. Édesapja tiroli hivatalnok, édesanyja dunántúli középnemesi családból származott. Édesapja halála után, a család Székes- fehérvárra költözött. Klebergsberg a ciszterci rend iskolájában tanult, mely nagy hatással volt későbbi életére, melynek során katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége mindvégig elkísérte. A családi hagyományoknak megfelelően katonai pályára szánták szülei, bár ő az építészi hivatás után érdeklődött. Végül jogi pályára lépett. Tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben. A Sorbonne-on államtudományokat, történelmet és közgazdaságtant is hallgatott. Bethlen Istvánnal közösen alakította meg a Nemzeti Egyesülés pártját, s a politika közelébe kerülve emelkedett felfelé az állami hivatalok ranglétráján. 1914-től volt közoktatásügyi államtitkár, majd 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnöke, s ezt követően a miniszterelnökség politikai államtitkár. 1921-22 között belügyminiszter. Gróf Klebergsberg Kúnó a Trianonban végérvényesen megcsonkított, földrajzi, gazdasági egységétől megfosztott Magyarország felemelkedését az Apponyi által a békekonferencián is hangoztatott „kultúrfölényelmélet” szerint az oktatás korszerűsítésében, a kulturális fejlődésben látta. Ennek köszönhető, hogy közel 10 éves minisztersége alatt - 1922—1931-ig vallás- és közoktatás- ügyi miniszter - kiépült a tanyai iskolahálózat, megszületett a reálgimnázium, s nagy egyetemi építkezések indultak. Klebergsberg érdeme, hogy az említett iskola- hálózat megteremtésével csökkent hazánkban az analfabéták száma, s egyre több gyermek számára lehetővé vált az alapoktatásban való részvétel. Programja keretében közel 5 000 iskolát létesített. Különös hangsúlyt helyezett a miniszter az elma- radottabbnak tekintett alföldi területek felzárkóztatására, s a népiskolai program mellett vidéki múzeumok, sőt sportpályák létesítését is támogatta. A középfokú oktatás reformja során létrehozta a reálgimnáziumot, a leánygimnázium mellé, felkarolta a természet- és műszaki tudományok oktatását, kutatását. Három részre tagolta a középszintű fiú- ill. leányoktatást. Eszerint 1924-ben létrejött a gimnázium, reálgimnázium, reáliskola, majd 1926-ban a leánygimnázium, leánylíceum és a leánykollégium. A különböző intézmények egymástól eltérően fektettek hangsúlyt például a nyelvtanulásra. így a hagyományos latin és görög, valamint a kötelező német mellett más modem nyelvek is előtérbe kerültek. Az alapképzést feljavító népiskolai hálózat, majd a többirányú képzést nyújtó középszintű oktatás reformja után nagyszabású egyetemi építkezésekkel folytatódott a kulturális élet fellendítése, az intelligens vezető nemzeti elit, kinevelése. A felsőoktatás korszerű műhelyeit az elszakított részek egyetemeinek átköltözésével - Kolozsvárról Szegedre, Pozsonyból Pécsre - teremtette meg, majd felépítette a debreceni egyetemet, a soproni erdészeti és a budapesti testnevelési főiskolát, s számos klinikát. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét, melyben a tudósutánpótlás biztosítását látta. Bánhidy András
