Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-11 / 50. szám
• HÍDLAP • 2006. március 11., szombat ___________ ma V arga Péter jegyzete Az Oscar Március 5-e a kultúra jegyében zajlott, egész pontosan a filmművészet napja volt. Ekkor került sor az idei Oscar-díj átadására. Az Oscar-díj a legmagasabb amerikai filmművészeti díj, amelyet minden év márciusában az Acamedy of Motion Picture Arts and Sciences (Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia) ad ki az év legjobb filmjének, olían kategóriákban, mint a legjobb férfi főszereplő, legjobb női főszereplő, legjobb rendező, forgatókönyvíró és így tovább. Az első Oscar-díj átadás 1929. május 19-én mindössze öt percet vett igénybe a hollywoodi Roosevelt Hotelben bankettező amerikai filmvilág körében. A ceremónián kettőszázötvenen vettek részt, a belépőjegy 10 dollárba került. A díjat az amerikai filmipar vezető emberei - mindenekelőtt néhány teljhatalmú stúdiófőnök és producer - hozták létre a húszas évek második felében. Egyfelől ezzel próbálták a fény és csillogás városáról rossz képet festő kábítószer- és szexbotrányokat ellensúlyozni, másfelől igyekeztek az eddig pusztán iparnak tekintett filmkészítést művészi rangra emelni, kiemelkedő teljesítményeit jutalmazni. A nagyközönséget azonban eleinte nem hozta lázba a majdnem 4 kg súlyú, 24 karátos szobrocska, amelynek elnevezése körül számos anekdota kering. A legérdekesebb szerint az áramvonalas férfiú keresztapja (vagy -anyja) az egyik hollywoodi hivatalsegéd (vagy takarítónő), aki, amikor megpillantotta az arany embert, így kiáltott fel: „Pont úgy néz ki, mint Oscar bácsikám!” Az aranyozott bronzszobor életének második évében a róla szóló szertartást már a Fos Angeles Rádió közvetítette, a jelölt színészek azonban még vagy huszonkét évig már néhány nappal a gála előtt tudták, hogy ki lesz majd az Oscar boldog tulajdonosa. 1942- ben, az első titkos szavazás utáni évben a II. világháború szele elsöpörte a filmvilág szenzációját: a világégés miatt elmaradt az átadási ceremónia. Az elmúlt több mint hetven évben csupán három alkalommal kellett elhalasztani a díjátadást: 1938-ban a Los Angeles környéki esőzések miatt, 1968-ban Martin Luther King meggyilkolása és temetése miatt, 1981-ben pedig a Ronald Reagan elnök ellen elkövetett merénylet miatt halasztották el néhány nappal a neves eseményt. 1953-ban az akkor még viszonylag új csodamasina, a televízió is bekapcsolódott Hollywood legnagyobb eseményébe, 1966-tól pedig már színesben is megcsodálhattuk a parádés felvonulást. Az Oscar-díj átadás elit közönségének társaságába egyébként nem könnyű bekerülni. Minimum két pártfogó szükséges a moziakadémia tagjai közül, ám az ő elismerő nyilatkozatukat még a harminchárom tagú vezető testületnek is felül kell bírálnia. Az idei gála különösebben nagy meglepetések nélkül zajlott le. A két nagy esélyes a cowboy-fiúk szerelméről szóló Brokeback Mountain és a Los Angeles-i faji viszonyok bonyolultságát boncolgató Ütközések volt. Utóbbi vitte el a legjobb filmnek járó díjat, de előbbit ismerték el a legjobb rendezés kategóriájában, tehát úgyszólván igazságos leosztás érvényesült, egy film sem tarolta csupaszra a mezőnyt. Egy szeszélyes fejedelem A Bocskai István vezette szabadságharcot lezáró bécsi béke ugyan rendezte Erdély, a Királyi Magyarország és az udvar viszonyát, azt azonban senki nem gondolta, hogy a megállapodás hosszú életű lesz. Az udvar kevesellte, amit kapott, a szabadságharc hadtörténetében oroszlánrészt vállalt nincstelen hajdúk pedig egyre inkább valamely rabló-fosztogató bandához kezdtek hasonlatossá válni, ami egészen a Nagy András vezette hajdú- fölkelésig vezetett. Maguk a magyar urak is elégedetlenek voltak a rendezéssel, ám az általuk erdélyi fejedelem nek jelölt Báthory Gábor kezdetben elhárította a jelölést. Báthory a nagynevű és - mondjuk meg őszintén - „rosszhírű” Báthory família tagja volt. Egy személyben egyesítette a család Somlyói és ecsedi uradalmait, így egy egész országrészt birtokolt. Miután azonban a magyarországi rendek is felsorakoztak mögötte, 1608-ban hajlandónak mutatkozott a fejedelmi cím betöltésére, l isztébe március 7-én iktatták be. Ám a dolog nem zajlott zökkenőmentesen. A protestánsok támogatását élvező Báthory ellen előbb merényletet kíséreltek meg a magyarországi katolikus párt hívei, majd a nyílt lázadástól sem riadtak vissza. Végül már csupán az erdélyi szászok támogatták, főként, hogy az ifjú fejedelem korábbi ellenfelei lázadását kegyetlenül megtorolta. Báthory Gábor azonban politikájának kezdeti, nyugalmat árasztó lépései - hajdútelepítések, a Mátyás főherceggel való viszony elrendezése - után hatalma fitogtatásába kezdett. A moldvai vajdát hűbéresévé süllyesztette, összeveszett a szászokkal, akaratuk ellenére a szeretőjévé tette több tanácsosának feleségét, feszültséget teremtett a hívei közé emelt új emberek és a régi elit között, ráadásul, ha a szükség úgy diktálta hol katolikusnak, hol protestánsnak vallotta magát. Az egyre inkább eluralkodó zűrzavar egyaránt foglalkoztatta a Portát és a Habsburgok prágai udvarát, amely közvetlen kapcsolatban állt az erdélyi elégedetlenekkel, a katolikus urakkal, a szászokkal, de még a havasalföldi vajdával is. A török diplomácia a Prágában élő Báthory Zsigmondot - mint árnyékfejedelmet - Báthory Gábor megfegyelmezésére akarta felhasználni. Végül az erdélyi nemesség lépett a tettek mezejére. A Kendi István kancellár és a Komis Boldizsár székely főkapitány vezette összeesküvésre azonban fény derült. Kendi István Lengyelországba menekült, Kornis Boldizsárt pedig 1610. július 4-én Kolozsvárott lefejezték. Megürült tisztüket a fejedelem két legfőbb tanácsosa, Imrefi János és Bethlen Gábor töltötte be. Volt-e Báthory Gábor látszólag y. vagdalkozó, szeszélyes és átgondolatlan politikájának hosszú távú, eltökélt célja? „Mind a magyar és lengyel királyságra felette igyekezik vala” - írta Boros Tamás emlékiratában, s a kortárs krónikás valószínűleg hitelesen látta meg a fejedelem politikai vágyait. így az 1611. évi havasalföldi hadjáratát is úgy értelmezhetjük, mint a lengyel expedíció előkészítését. A vajda ugyan megfutamodott, de a Porta visszafogta Báthory Gábort a további hadműveletektől. 1613. április 11-én Pozsonyban megír született a megállapodás Báthory Gábor és a bécsi udvar között. A fejedelem elismertetéséért cserébe szavát adta a királyi csapatok beengedésére. A kritikus magatartása miatt életveszélybe került s török földre menekült Bethlen Gábor egyszeriben az események középpontjába -került. Megnyerve a szultán támogatását, török-tatár segédhadakkal 1613 őszén Tordáig (Keresztesmezőig) hatolt előre, majd a kolozsvári országgyűléssel fejedelemmé választatta magát. Báthory Gábor Váradra hátrált, ahol október 27-én a Ghiczy András által felbújtatott hajdúk meggyilkolták. Testét Nyírbátorban egyházi szertartás nélkül temették el. • Históriás Hűségben és hűtlenségben Bocskai a hajdúk között. Korabeli (német metszet, Magyar Nemzeti Múzeum) Bocskai, az egykori váradi főkapitány és partiu- mi nagyúr 1604-ben előbb Erdély, majd 1605-ben Magyarország választott fejedelme lett. Hajdúi, a török elől futott népből, üldözött protestánsokból és elszegényedett nemesekből verbuválódott sereg gyors, de csupán átmeneti katonai sikereket aratott. Az 1605 novemberétől kezdődő béketárgyalások mind Bocskai, mind Rudolf császár és király, de még az oszmánoknak is megnyugtatásul jöttek. A magyar rendek és a bécsi udvar első fegyveres összeütközését így 1606 júniusában a későbbi nádor, Illésházy István által tető alá hozott bécsi béke zárta. Illésházy gróf három esztendővel korábban, amikor fő- és jószágvesztésre ítélték, még nem is sejtette, hogy egykor még ilyen megbízatást teljesíthet. Illésházy gróf az Esterházyakkal rokon, régi főúri családból származott. Több fontos országos hivatalt is betöltött: volt királyi tanácsos, udvarmester, majd Liptó megye örökös ispánja. 1593-ban grófi címet kapott. 1600- ban megszerezte a trencséni uradalmat és a megye örökös ispánságát is. A tizenöt éves háború idején addig példátlan keresztény összefogás alakult ki Bécs, a Királyi Magyarország és Erdély között, ám ez az egység a századfordulóra felbomlott. Illésházy, aki mindvégig hűséges híve volt az udvarnak és az erdélyi fejedelemnek egyaránt, a gyengeelméjű Rudolf császár és a kapkodó Báthory Zsigmond fejedelem tehet- ségtelenségének áldozata lett. A háborúban kimerült, rosszul irányított udvar folyamatos pénzzavarokkal küszködött. Rudolf, hogy anyagi gondjait rendezze az ősi, jól bevált módszerhez folyamadott. Koncepciós, vagy amint akkoriban mondogatták „fiskális” pereket indított nagyhatalmú és egyben nagyvagyonú magyar urak ellen. Felszólította őket korábban kapott javaik visszaszolgáltatására, majd amikor többségükben ellenálltak perbe fogták őket, jóesetben vagyonelkobzásra, rosszabb esetben „fő- és jószágvesztésre” ítélve őket. Sajátos módon Bécs leghatározottabban korábbi híveivel szemben lépett föl. Ilyenek voltak Rákóczi Zsigmond felső-magyarországi főkapitány, Homonnai Drugeth Bálint, Székely György és sokan mások. A legnagyobb port mégis Illésházy István gróf pere kavarta. Miután megtagadta a nála zálogban lévő Bazin és Modor királyi városok visszaadását felségsértőnek minősített kijelentései miatt hosszadalmas perbe fogták és elítélték. Az akkor már agg főúr pártfogója, Mátyás főherceg segítségével még időben Lengyelországba menekült. Hatalmas vagyona a kamarai biztosok kezén ebek harmincadjára került. Maradékát majd hazatértekor, Bocskai Istvántól fogja visszakapni. Illésházy nem maradt hálátlan. A bocskai felkelés lezárásán túl óriási érdemei voltak Mátyás főherceg trónrajuttatásában. Családja a további évszázadokban is hűen szolgálta Magyarország politikai érdekeit, mecénásai lettek a magyar kultúrának. • Rainer A 16-17. század fordulóján a tizenöt éves háborúban vívta Magyarország történetének első modern háborúját A hosszú hadakozással járó pusztítások miatt azonban a magyar társadalomból egyre többen váltak földönfutóvá. 1604-tól ők alkották a Bocskai István nevéhez fűződő hajdúfelkelés (1604-1606) tömegbázisát amely a felső-magyarországi nemesség vezetésével elsősorban a rendi kiváltságok és a vallásszabadság védelmében, a bécsi udvar által lefolytatott fiskális perekre, törvénysértésekre és erőszakos ellenreformáci- ós törekvésekre válaszul robbant ki. / B*. \ Bocskai koronája, melyet I. Ahmed szultántól kapott 1605-ben
