Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-25 / 59. szám
HÍDLAP • 2006. március 25., szombat magazin Pakisztán, egy ország a Korán és az atombomba árnyékában Autóbombák Karacsiban, talibán harcosok és Oszama bin Laden valahol Vazirisztén ban a határvidéken. Körülbelül ennyi jut el hozzánk Pakisztánról a hírügynökségeken keresztül. Ezért is gondoltam, hogy ideje lenne saját szemmel meggyőződnöm az ott uralkodó politikai helyzetről. Tudtam, hogy Iszlámábád, a főváros nem fog elég valós képet mutatni ezért egy rövid pihenő után inkább Peshawar felé vettem az irányt. A város egy ugrásra fekszik az afgán határtól és a hírhedt törzsi területektől, ahol még a helyi hadsereg sincs könnyű helyzetben a harcias etnikumok miatt. Szobor az atombombának Két amerikai diplomatán kívül én voltam az egyetlen külföldi a Dubai-Iszlámábád járaton. A reptér az ázsiai országok megszokott hangos, színes forgatagát mutatta. Atküzdve magam a tömegen sikerült egy taxit fognom és szállásom fele vettem az irányt. Sofőröm, Mr. Basarat, persze rögtön idegenvezetéssel kezdte és tett velem egy kört, a terepszínű rakétát ábrázoló emlékmű körül. „Ez a mi atomrakétánk, hála Abdul Kadír Kánnak, a nagy tudósnak.” Rögtön bevillant indiai látogatásom, ott még a gyufásdobozt is az ő atomfegyverük díszítette. A két ország évtizedek óta egymásra irányított atomrakétákkal néz farkasszemet egymással a kasmíri viszály miatt. India, Banglades és Pakisztán 1948-ig egy állam voltak a brit uralom alatt. Utána szakadtak vargások vannak. Egy távolsági busz utasai mogorván kérdezgették, hogy ki vagyok, és mit keresek Pakisztánban. Egyfolytában azzal gya- núsítgattak, hogy dán vagyok. Mint kiderült, a tüntetés pont a dán lapokban leközölt Moha- med-karikatúrák miatt tört ki. A felbőszült emberek minden idegenben dán grafikusokat véltek felfedezni. Mivel a tömeg csak egyre nőtt körülöttem, jobbnak láttam elhúzni a környékről és a várakozást egy távolabbi vendéglőben folytatni a Kabul folyó partján. Vérdíj a dánokra Késő délutánra valamelyest lehiggadtak a kedélyek, és a rendőrség feloldotta a blokádot. A városközpont döbbenetes képet mutatott. Kiégett autóbuszok, szétvert pénzautomaták, és egy lángoló amerikai gyorsétterem képei fogadtak. Helyi ismerőseim már aggódva vártak a szálloda halijában és elmesélték a nap eseményeinek előzményét. Fanatikus vallási vezetők feltüzelték a hívőket, azzal, hogy a dán újságokban leközölt rajzok meggyalázták az iszlámvallást. Azt tudni kel, hogy a mohamedánoknál tilos a prófétát képileg ábrázolni. Sajnos Koppenhágában ezt megtették, és ezzel ki is vívták a világ muzulmánjainak haragját. Sok mullah viszont még hozzá is tett a dologhoz, olyan valótlan állításokat, hogy azt állították a rajzok többségének pornográf töltete is volt. Ez persze korántsem igaz de az egyszerű, írástudatlan tömegek ezt elhitték, és ez volt a táptalaja sok véres eseménynek. A vallási érzületében megsértett tömeg mindent el akart pusztítani, ami a muzulmán Pakisztánra és Bangladesre valamint a hindu vallású Indiára. Banglades eredetileg Kelet-Pakisztán névre hallgatott, de később indiai segítséggel független állam lett. Kasmír helyzete viszont a mai napig nem eldöntött. Egy részét Kína foglalta el a fenn maradó részekre Pakisztán és India szeretne jogot formálni. A Himalája lábánál fekvő Kasmírban napirenden vannak a támadások hindu és muzulmán fanatikusok részéről. 2003-ban a helyzet annyira elfajult, hogy nem sokon múlott egy nukleáris háború kirobbanása. Iszlámábád egy modern főváros, amelyből sajnos hiányzik a keleti országok varázsa. Inkább az irodaházak, minisztériumok és üzemek dominálnak. Ezért mindössze egy napot töltöttem ott és utána elindultam Peshawarba, amely úgy 130 km-re nyugatra fekszik a fővárostól. Az út beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Kis szerelőműhelyek, teázók, bazárok sorakoztak az országút mentén. Színes, tigrisekkel, lovakkal és egyéb festésekkel díszített kamionok haladtak a tavaszi zöldbe bújt lankák között. Peshawar határába érve viszont rendőrkocsik álltak keresztbe előttünk és a láthatólag ideges egyenruhások közölték, hogy véres tüntetések miatt nem léphet senki a városba. A Peshawar felett gomolygó sűrű füst és a szakadatlan szírénázás is alátámasztotta, hogy komoly zanyugati volt. Fanatizmusuknak esett áldozatul sok svájci, német és dél-koreai cég képviselete is. A Daewoo cég helyi igazgatója döbbenten állt a porig égett autókereskedés előtt, hiszen Koreát Dániától egy fél világ választja el. A zavargások hevessége még a helyi üzlettulajdonosokat is meglepte. Sokan eltüntettek minden nyugati árut polcaikról és korán szövegeket aggattak bejáratuk fölé, mivel joggal remélték, ez visszatartja az elvadult csőcseléket. A helyi nagymecset imámja fatvát, azaz iszlám halálos ítéletet mondott ki a dán karikaturistára, ezenfelül egymillió dollár vérdíjat tűzött ki a fejére. Ezt hallván számos gazdag arab üzletember küldött pénzt a mullahnak. Kérdés persze, hogy miért akar mást gyilkossá tenni, és mit csinál a bankszámlájára bejövő pénzzel? A pénzéhség és a hatalomvágy messze túllépi a vallási áhítatot. A másnap délelőtt viszonylagos nyugalmát kihasználva látogatást tettem a híres peshawari bazárban. Mesésen jó. Turbános vagy a tipikus lapos sapkát, a pákolt viselő hagyományos viseletbe öltözött árusok s vásárlók kavarognak kora reggeltől éjszakáig a szűk utcácskákban, ahol a helyi élelmiszerektől kezdve az ékszerekig és a kínai strandpapucsig minden megtalálható. Akár csak az arab bazárokban itt is mindennek megvan a saját utcája, a kelmeárusoknak, a zöldségeseknek, az edényárusoknak. Nehéz közben ellenállni a sült csirke vagy a fűszeres krumpligombóc illatának. Pakisztánra is érvényes, hogy csak azt együk utcán, ami forró olajban lett kisütve, attól nem lehet bajunk. A vízzel, a jégkockával és a salátával azonban vigyázzunk! Rengeteg afgán menekülttel találkozni a bazárban. Ok még az amerikai-afgán háború idején költöztek át Peshawarba. Apró üzleteikben szuvenírokat árulnak, amelyek közt ott van Oszama bin Laden képmásával díszített póló, kések, ezüst ékszerek, ám sajnos illegális ásatásokból származó szobrocskák és egyéb műtárgyak is. Sok közülük természetesen hamisítvány. A helyi bazár kis műhelyeiben készülnek és kellő hőkezelés, elásás és egyéb „antikolás” után megpróbálják sok száz dollárért rásózni, az arra vetődő idegenre. Még ha tudjuk is, hogy valódi régiséggel állunk szemben akkor sem szabad vásárolni, hiszen a repülőtereken tüzetesen átvizsgálnak minden csomagot éppen a műkincscsempészet megakadályozása miatt. Verd meg a nőt, és hozz újat a házhoz Kivel is lehetne a legjobban megvitatni a társadalmi problémákat, mint egy szőnyegkereskedővel. Mr. Walid belátta, hogy valószínűleg sosem fogok kiadni 5000 eurót egy majdnem repülő, belucsisztáni szőnyegért, de azért egy tea mellett el lehet elmélkedni velem a világ dolgain. „Mi az oka, hogy nálatok szinte minden második házasság válással végződik?” - kérdezte a ravasz mosolyú, enyhén pocakos kereskedő. Okostojáshoz méltóan kifejtettem, hogy van, amikor két ember az évek alatt gondolkodásában, értékrendjében megváltozik, és már nem jön ki házastársával. Mr. Walid értetlenül csóválta fejét, és rágyújtott egy újabb, méregerős cigarettára. „Hogy kezelik ezt Pakisztánban?” - kérdeztem, mivel reméltem a szőnyegek atyja talán birtokában van valami titkos tudásnak. „Hát nekem is voltak két éve hasonló gondjaim” szólt Mr. Walid és széles mosoly jelent meg a turbán alatt. „Szóval jól elvertem az asz- szonyt egy husánggal, majd hoztam egy fiatal lányt második feleségnek, így most békesség van.Arcára kiült a békesség majd hörpintett teájából, „szóval barátom, melyik szőnyeg tetszik neked?” Nem kétséges, Mr. Walid ért a nők nyelvén, bár talán erről a „Cosmopolitan” másként gondolkodna. „Milyenek a nők Pakisztánban?” Hazatérvén sok barátomtól hangzott el ez a kérdés. Őszintén nem tudom... Egyetlen nőt nem láttam burka vagy kendő nélkül, na ja, kivéve a szállodák recepcióján. Ők viszont valóban szépek. Vidéken azonban a nők jogai egyenlők a nullával. Már 8-9 éves kislányoknak a hátára erősítenek egy kannát, és hosszú kilométereket tesznek meg a kútig és vissza. A nők értéke igen csekély, csupán arra tartják őket érdemesnek, hogy gyermekeket, lehetőleg fiúkat szüljenek, és dolgozzanak. Hasonló volt a helyzet Afganisztánban a talibán uralma alatt. Ott a nőket még orvosi segítségre sem tartották érdemesnek. Ezért azonban nem az iszlám felelős, hanem a jóval azelőttre visszanyúló törzsi tradíciók. A házasságról sem a fiatalok döntenek hanem a szülők választják ki a megfelelő társat, lehetőleg vagy a saját vagy egy ellenséges klánból. Az előbbi erősíti a saját törzset, az utóbbi békét teremt. Sok lány csupán egy-két órával az esküvő előtt látja meg, na nem szíve, hanem szülei választottját. Szmog, drog és fegyverek Igaz Afganisztánban már vége a háborúnak ám békéről csak Kabulban beszélhetünk, de ott is csak napközben. Ezért több százezer afgáni ott maradt Peshawarban a menekülttáborokban, amelyek a város szélén találhatóak. Sokuk riksásként keresi meg betevőjét. A kis motoros riksák a Trabantokat megszégyenítő bűzt árasztanak, viszont fillérekért elvisznek a város legmesszibb pontjára is. A csúcsforgalomban is őrültként cikáznak velünk az afgán sofőrök. A város levegője viszont délutánra be»- sűrűsödik a kétütemű riksák gázfelhőitől. Sok fiatal viszont nem lát fantáziát a csúcs- forgalom kijátszásában és inkább a bűn útjára lép. Legkifizetődőbb az ópiumcsempészet Afganisztán és Pakisztán között. A befolyó pénz jó részéből fegyvereket vásárolnak a határ mindkét oldalán megtalálható hadurak. A még mindig komoly erőt képviselő tálibok is drogkereskedelemből fedezik hadi kiadásaik egy részét. Peshawartól délre találhatóak a legendás fegyverműhelyek. Itt a világ összes kézifegyverének pontos mását gyártják aprólékos kézi munkává}. Mindössze 150-200 dollár közti árért már vehetünk egy majdnem eredeti Kalasnyikovot, de megtalálhatjuk a Glock 9mm pisztoly hű mását is. Igaz, a törzsi területeken kívül tilos a fegyverek viselése, illetve tartása, de az élelmes kereskedő némi felárért elszállítja a megvásárolt fegyvert Pakisztán bármely pontjára. Az afgán maffia sok fiatal lányt kényszerít prostitúcióra, annak ellenére, hogy ez az iszlám köztársaságban szigorúan tiltott. Mivel az ENSZ hivatalosan felszámolta a menekülttáborokat ott sem rendőrség, sem biztonsági szolgálat nincs, így számos bűnszervezet nőtte ki magát az elmúlt két évben. Pervez Musharraf elnök fegyveres erőinek nincs könnyű dolga itt, a határövezetben. Naponta érik a hadsereget, a határ-és a rendőrséget komoly támadások a határt illegálisan átlépő tálibok, terroristák és bűnözők részéről. A sok ezer méter magas hegyek, szurdokok, barlangrendszerek lehetetlenné teszik a határ teljes ellenőrzését. Ottjártamkor éppen egy nagyszabású katonai akció folyt a határövezetben, hogy a terrorizmus elleni harc keretein belül felszámoljanak tálib állásokat, al-Kaida sejteket. A kormány tudja, hogy hosszú távú változást csak az iskolázottság hoz az ország szegényebb régióiban. Eddig az eldugott falvakban csak medresszéket, azaz korán iskolákat találhatunk, ahol vallási vezetők könnyen fanatizálhatják a gyermekeket. A nagyvárosok világi iskolarendszere viszont idegen nyelveket oktat, és közelebb hozza a nyugati szemléletet a diákokhoz. Mindenesetre Pakisztán hihetetlenül érdekes ország sokrétű kultúrájánál fogva. Ai szereti a kissé kalandosabb utakat, messze a turista központoktól, az itt megtalálja számításait. • Georg Spöttle
