Hídlap, 2006. február (4. évfolyam, 22–41. szám)

2006-02-25 / 40. szám

www.esztergom.hu 2006. február 25., szombat • HÍDLAP 3 Pozsgay: a kádárizmus visszaállításán ügyködik Folytatás az 1. oldalról És ahol az utódállamok nem bizto­sítják intézményesen az asszimiláció elleni ellenállásuk feltételeit, ott a ma­gyar államnak kellene erre a célra in­tézményeket teremtenie. A politikus szerint a sikertelen népszavazás ma a nemzeti meghasonlás emléknapja. Mint mondta, fél évvel az uniós csat­lakozás után félrevezették a magyarsá­got, amikor pedig azt kellett volna su­gallni a politikai elitnek, hogy ha ön­azonosságunkat megőrizve akarunk élni ebben a nagy, határok nélküli nemzetközi összefogásban, szükségük van egymásra a magyaroknak. Ma azonban szomorú a helyzet: hozzánk jöhet bárki, az is, aki szétverte Párizst az elmúlt hónapok zavargásaiban, és mindenki más is, aki a térségünkben valamit akar, csak éppen a magyarok nem jöhetnek. „Olyan nemzetek sorá­ba tartozunk, amelyek még a győzel­meiket is el tudják veszteni” - húzta alá a politikus. így veszítettük el a rendszerváltásban szerzett győzel­met, amikor a magyaroknak ismét egy zsákutcás liberális intézményrend­szer prése alatt kell élnie. Pedig a liberalizmus nem párt, ha­nem az európai politikai kultúrában norma - fejtegette Pozsgay. Norma szabadságot, demokráciát akarni, és hogy ehhez alkotmányos jogállamra van szükség. Amelyik párt önmagát külön liberálisnak állítja be, az való­jában „a szabad piac és a javak fölöt­ti osztozkodás politikai szervezete. A kisajátítás szándéka egészen nyilván­való, a félrevezetés pedig ordító - csak ezt sokan nem veszik észre”. A tapssal többször megszakított előadás során a politikus a hallgató­ság kérdéseire aktuál-politikai ügye­ket is érintett. Mint rámutatott: az olvasható Gyurcsány Ferenc köny­vében, hogy a szolidaritás gyengíti versenyképességünket, s ugyanezt a gondolatot harsogja az ipari minisz­ter is. „De azt soha nem merik ki­mondani, mert nagyon árulkodó len­ne: aki szolidaritásban gondolkodik, az nemzetben gondolkodik, aki ezt kizárja, az saját nemzetét zárja ki a cselekvési térből” - szögezte le Pozs­gay. Nálunk azt állítják, a szolidaritás kockázat, amit ki kellene kapcsolni a nemzeti viszonyokból, mert a nem­zet kölönc, visszafogó tényező. „Azért is méltatlan a most regnáló politikai elit az ország kormányzásá­ra, mert a politikusi hivatás a nemze­ti vagyon szétosztásának talaján jött létre. A szerzemények határozzák meg észjárását, gondolkodásmódját, s a szerzésvágyból kialakított üzleti­politikai mentalitást akarják rákény­szeríteni a társadalomra. Legalábbis ezt sugallja a politikai elitnek az a ré­sze, amelyik liberális baloldalinak nevezi magát. Márpedig ez a felfogás, hogy megtagadják a szolidaritás el­vét, a baloldal számára a legnagyobb harakirivel ér fel” - mondta. Ebben a szomorú helyzetben a magyarság esélye egyértelműen at­tól függ, hogy a nemzeti oldalon tud-e „magához térni”. És ha a visz- szatérés nem történhet meg a közeli jövőben, akkor újabb veszteségek fogják érni a nemzetet. Az ország most van legkockázatosabb pillana­tában, most van a fordulópont. Ugyanis ha a mai hatalmi politikai elit még egyszer kormányzati meg­bízatást kap, még aktívabban fogja kihasználni helyzetét önmaga javá­ra. „Vajon miért kellett a magyar ál­lamot szétverni és a gazdagok va­gyonőrévé lefokozni?” - kérdezte a hallgatóságtól. Ma ugyanis nem tel­jesíti az állam azt a nemzeti hivatást, amire egyedül ő hivatott. A gyenge állam szükségességéről beszélők az­zal riogatják a közvéleményt, hogy aki erős államot akar, az a szabadsá­got akarja korlátozni. Holott ponto­san ennek ellenkezőjéről van szó. „Nem azért kell erős állam, hogy uralkodjon rajtunk, hanem hogy mi, polgárok uralkodhassunk az álla­mon, és feladatokat adhassunk neki, hiszen a magántulajdonnál erre nincs mód. Ehhez pedig vagyonra, jövedelmező tulajdonra és erőnlétre van szükség.” Nem véletlenül riadtak meg attól a „politikai széltolók”, hogy az államot ismét vissza kell helyezni tulajdonosi körülményei közé. Miképpen a világ számos országában szintén napjaink­ban szerzik vissza a korábban köny- nyelműen eladott állami vagyont, mert rájöttek, a népüket szolgáltatták Éi azzal, hogy megszabadultak a nfcmzeti vagyontól. pozsgay Imre határozottan kijelen­tette: „A szocializmus, mint kísérlet a szülőföldjén is visszavonhatatlanul megbukott, nincs már nagyhatalmi háttere Európában. De a tőke meg- zabolázása csak állami eszközökkel oldható meg, mert ha a tőke a maga öntörvényi módján tarol rajtunk, ak­kor nincs kegyelem. Akkor ő fogja el­dönteni a hódoltatott országban, ki a szükséges, és ki a fölösleges, ki az, akire szüksége van a hazának, és ki­ből lesz kallódó ember. A jól műkö­dő társadalomban egyedül az állam teremtheti meg a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeit.” A politikus a magyarság fennma­radása szempontjából veszedelmes­alSZDSZ nek tartja, hogy az iskolák züllése egyértelművé vált. A mai pusztító iskolarendszer helyrehozhatatlan kárt okozott az országnak, mert „az iskola tönkretételével a család, az ál­lampolgár és a nemzeti közösség kö­zötti lépcsőfokot akarják kiütni, és ha sikerül elzárni a nemzethez veze­tő utat, többé senki nem tud nem­zetben gondolkodni.” Liberális kiin­duló pont, hogy korlátlanná kell ten­ni az ember önmegvalósítási lehető­ségét. „Ezzel valójában olyan teret engednek a devianciának, hogy aki nevelésről mer beszélni, az maga lesz a deviáns a liberálisok szemében” - tette hozzá. Az SZDSZ egyfajta „országigazoló bizottságnak” tekinti magát, pedig ezt a szerepet soha nem kapták meg, erre nincs felhatal­mazásuk. De megtehetik, mert ők vannak hatalmi pozícióban. Szóba kerül az SZDSZ „Jöjjön el az én országom!” választási jelmon­data is. Erről a politikus azt mondta, az nem más, mint provokáció, amely azt sugallja, hogy vagy magad boldo­gulsz, vagy sehogy. „Ez a szolidaritás elvének egyértelmű elvetése, mert a magánstratégiát hangsúlyozza, ne­hogy összefogási lehetőséget találja­nak az egyének a társadalomban. S ez valójában nem más, mint a kádá­rizmus folytatása.” Az a rendszer egykor az atomizálódott társadalom­ban a kollektivizálásra hivatkozott, ma pedig már hivatalosan, akadályok nélkül hirdethetik az atomizálódott társadalom fölényét. A magyar nem­zet sorskérdése ezért most az, hogy nemzeti alapú politizálás kerüljön hatalomra a törvényhozásban és a végrehajtó hatalomban. • V. F. Vár az iskola: nyílt napok a Babitsban A „Vár az iskola” elnevezésű prog­ramsorozat az általános iskolai felté­tel-, és elvárás-rendszerbe kalauzolja el a 6-7 éves gyerekeket és szüleiket. Március 13-án, hétfőn, március 20-án, ugyancsak hétfői napon és március 30- án csütörtökön lesznek nyílt napok, a két hétfői napon délután 4 órától, az utolsó alkalommal pedig reggel 8-tól. Az intézményben több tematikus programmal várják a jelentkezőket. Sportfoglalkozás keretében mutatko­zik be az iskola tornaórája és a tornate­rem. A könnyedebb foglalkozások mellett a klasszikus oktatási tárgyak, a matematika, a természetismeret, a magyar nyelv, írás-olvasás is szerepel egy-egy bemutató tanóra erejéig. A március 30-ai nyílt napon Kotz István iskolaigazgató tájékoztatja az általános tudnivalókról a szülőket. A bemutató órákat Fenyvesiné Mechler Eszter és Janigné Bartos Ildikó tartja. • -l.-n. Lassan vége a télnek és a kedvezményes előfizetési akciónknak. Ebből az alkalomból szeretnénk megköszönni olvasóink bizalmát, és hogy előfizettek a Hídlapra. Akciónk zárásaképpen a Hídlap kiadója a naptári tavasz első napján, március í-jén egy sík képernyős, íoo hertzes Samsung televíziót sorsol ki azok között, akik ezen a napon érvényes negyedéves, féléves vagy éves előfizetéssel rendelkeznek. De gondoltunk azokra is, akik még nem döntöttek, hogy előfizetik- e lapunkat. Az ő figyelmükbe egy újabb ajándéksorsolást ajánlunk. Március 15-én azok nyerhetnek egy komplett Samsung házimozirendszert akik 2006. január 1. és március 14. között adták postára előfizetési csekkjüket. Fűrész általi életre ítélve Több ezer fa könnyebbül meg a napokban. A polgármesteri hivatal zöldterület csoportja a város több pontján egy­szerre, folyamatosan végzi az ilyen­kor szokásos lombkorona igazítást. Az esztétikai, közlekedési és növényegészségügyi szempontból fontos munkálatok balesetvédelmi okokból esőben és havazáskor nem végezhetők. Ezért tűnhet fel ezen a héten, hogy kihasználva a hirtelen jött jó időt, sűrűbben „ritkítanak” a Városszépítés munkatársai. Az ön- kormányzatnál elmondták, hogy ter­mészetesen lombhullástól rügyfaka- dásig tartanak a fametszés munkála­tai, amit április végétől a virágültetés és egyéb parkgondozási tevékenysé­gek követnek. • Kép és szöveg: Kertész Viktor Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Az Esztergomi Polgáregylet 2006. február 25-én délelőtt 11 órakor az Prímási palota falán elhelyezett Mindszenty emléktábla előtt (Esztergom, Mindszenty tér) megemléke­zést tart a Kommunizmus Ál­dozatainak Emléknapja alkal­mából. Az egyesület tisztelet­tel várja Esztergom polgárait a megemlékezésre. Kalapozni kényszerül az egyház A katolikus iskolák gyűjtéssel pótolnák az állami támogatást Folytatás az 1. oldalról Pápai Lajos, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iskola-felelős püspöke a Hídlapnak elmondta, hogy az idei költségvetés is diszkriminatív az egyház által üzemeltetett tanintéz­ményeket illetően. A püspök elmond­ta azt is, hogy a tavalyi hasonló gyűj­tési akcióban 77,5 millió forint gyűlt össze, de ez csak töredéke a hiányzó összegnek. Pápai Lajos viszonyítás­képpen a győri egyházmegyét emlí­tette, ahol a tavalyi év hasonló egyna­pos kezdeményezése keretében közel 4 millió forintot adtak össze a hívek, miközben a tanintézményekben dol­gozók egyhavi bérköltsége 75 millió forint. Kiss-Rigó László esztergomi | püspök is hasonlóan látja a kialakult ! helyzetet. Szerinte az évenkénti egy- j szeri gyűjtési akció szervezői az ado­mányokkal nem akarják és nem is tudják kompenzálni azt a hiányt, amely egyre jobban sújtja az egyházi tanintézményeket. Ez pedig azért is | sajnálatos, mert - ahogy a püspök fo- J galmazott - az oktatás, ha komolyan j vesszük, minden pénzt megér. A je­lenlegi kormányzat pedig ezt nem­csak, hogy máshogy látja, de az érin- j tettekkel is máshogy akarja láttatni. • P. z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom