Hídlap, 2006. február (4. évfolyam, 22–41. szám)
2006-02-18 / 35. szám
azm V 2006. február 18., szombat • HÍDLAP • Legalább egy „kistakarítás” kmett volna... Kiss Gy. Csaba művelődéstörté- nész, Közép-Európa kutató, egyetemi docens, kandidátus. Jelenleg az ELTE-én tanít, 1999-2004 között a zágrábi egyetem vendégtanára, ebben a tanévben óraadó a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Az MDF alapító tagja, elnökségi tag, szóvivő', majd alelnök. A párt országos gyűlésén szembekerül az Antall József irányította pártvezetéssel és hátat fordít az MDF-nek. Öt idegen nyelven beszél, számos önálló kötete jelent meg, legutóbbi könyve „A haza, mint kert” (művelődéstörténeti esszék) tavaly jelent meg.- Hogyan kezdődött a politikai szereplés, az MDF-alapítás?- Tagja voltam annak a kis csoportnak, - nem is alapítóknak, talán kezdeményezőknek nevezném magunkat —, akik heten az első Lakitelki találkozót kezdték szervezni 1987 tavaszán. Attól kezdve benne voltam az események sodrában. Az eltávolodásomnak két szakasza volt. Bármilyen furcsa, az első a győztes választások után történt, miután Antall József az elnökség és a választmány, a legális testületek felhatalmazása nélkül kötött paktumot az SZDSZ-szel. Én ezt nem tudtam elfogadni, sem a módja, sem a következményei miatt. Sajnálom, hogy a történések engem igazoltak, hiszen a paktum következményei máig érződnek. A második szakasz 1990 végén történt, amikor azt láttam, hogy a fórum nincs felkészülve a rá váró kihívásokra, hogy gyönge a szervezeti háttér, az infrastruktúra, a pártot meg kellett volna erősíteni. Az elnökség számos felhívásomra nem reagált, a parlamenti frakció sem foglakozott a kérdéssel. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még dönthetek, kiléphetek az első sorból, és az értelmiségi sorsot választottam.- Több mint tíz év távlatából, az első szabadon választott parlamenti időszaki részvétel és a közép-európai kutatások fényében, miért nem sikerült igazán a rendszerváltoztatás?- Ez a kérdés hosszú tanulmányt igényelne. Kezdeném azzal, hogy valójában a nyugati országok teljesen felkészületlenek voltak a közép-európai változásokra. Nem tudták, mi lesz a Szovjetunióval. Nálunk is igazából csak a kommunista elit tudta, már a 80-as évek közepén, hogy mi a helyzet és mi várható Moszkvában. Érdemes lenne a Kádár-korszakot és annak különböző szakaszait alaposan vizsgálni. Sajnos, ez nem történt meg, illetve csak egyoldalúan, vagy ideológiai alapon. Ez a korszak különös történet a nemzetközi kommunizmus történetében. Életszínvonallal sikerült Magyarországon a rendszert stabilizálni, a „jólét” persze Ausztriához képes elég szerény volt, de a többi közép-európai országhoz képest mégis jelentős emelkedés. A térségben talán csak a Tito vezette Jugoszlávia útja volt hasonló az ötvenes évek közepétől a „vezér” haláláig. Ezzel a stabilitással azonosulni tudtak az emberek. A másik sajátossága a Kádár-korszaknak, hogy hihetetlenül jól kezelte a modern médiák technikáját. Eelismerték már a 60-as évek elején, - nem véletlen, hogy az egykori ÁVH legfelkészültebb emberei kerültek a médiumok élére, mint Komlós János, Ipper Pál, KarMAGYARORSZAG ITT MARAD dós György, és sorolhatnánk bőven a neveket. Sikerült elérni a média segítségével, hogy a magyar társadalom többsége belülről azonosuljon a rendszerrel. Legitimáló életszínvonal és belső elfogadtatás. Ilyen Lengyel- országban nem volt. Még az 1968 utáni Csehszlovákiában sem. Az emberek élték nálunk a maguk világát, és „fizették a császárnak, ami császáré”. Ezért sok nyugati politikus azt gondolta, hogy a reform-kommunisták kezébe kell adni az átmenetet. A Kádár-rendszer fiatal elitjének megvoltak már régen a nyugati kapcsolataik, nekünk, ellenzékieknek csak 1988-ban kezdődtek. Ennek a generációnak sikerült kialakítani azt a képet magáról, hogy baloldali, szociáldemokrata vonalat tudnak képviselni.- A környező országok alacsonyabb életszínvonalról indultak és magasabban tartanak. Az alacsony életszínvonalból politikai előnyt is kovácsolhattak. A cseheknél az előző nomenklatúra 10 évig nem viselhetett vezető állatni tisztséget, itthon, a maihoz képest jelentős kormánypárti többség semmilyen intézkedést nem hozott.- A magyar döntéshozók, választó állampolgáraik ebben a tekintetben csak szégyenkezhetnek. Csehországban és Szlovákiában létezik az 1993- ban hozott törvény, amely ä kommunista rendszert bűnösnek nevezi. Ha valaki nyilvánosan dicséri a volt rendszert, kihágásnak, törvénysértésnek minősül. Nálunk még csak egy parlamenti nyilatkozat sem született erről. Ezért lehetnek jelen azok a bármikor robbantható bombák, mint például az ügynökkérdés. Legutóbb például Szabó István esete. Személyes élményem volt, hogy 1990 tavaszán a paktum előtt a magyar televízióban egy műsoromra érkezve, szinte hajlongtak előttem az akkori tévé-vezetők, később már alig ismertek meg. Egy másik médium vezetője mesélte, hogy tudod az MDF-győzelem után szinte mindnyájan becsomagoltunk, aztán pár hónapig vártunk, nem történt semmi, és újra kicsomagoltunk és azóta is itt vagyunk. Magyarországnak ez nagy mulasztása, ami az 1990-es választások után történt. Személy szerint magam is felelősnek érzem, ezért mint MDF elnökségi tag, mert legalább egy „kistakarítást” kellett volna végrehajtani, noha „nagytakarítást hirdettünk.” Rövid távon még a választási vereséget is kockáztatni kellett volna. Sok kárát tapasztalhattuk és fogjuk is, hogy nem történt meg világos lezárása a kommunista rendszernek.- Hasonló hibákat, mulasztásokat tapasztalhatunk a gazdasági átmenetben? Bár köztudott - jóllehet sokak szerint hozzá nem értés miatt -, hogy az állami vagyonnak csupán az 1/3-a került privatizálásra és közel 3-ét privatizálta a Horn-kormány.- Már a kerékasztal-tárgyalásokon felmerült a gazdasági átmenet fontossága. Az MDF-ben Széles Gábor szorgalmazta, szinte hetente a világos állásfoglalást ebben a kérdésben. Ez a kérdés mellékvágányra került, az volt a benyomásom, Antall József számára is fontosabbak voltak a politikai átmenet szabályairól szóló megállapodások. Közben folytatódott a vadprivatizálás, mint például a vidéki napilapoké. Az összes vidéki lap átkerült nyugati tulajdonba, miközben vezetőik többsége megmaradt. Nagy hiba volt, a gazdasági átmenet szabályozásának elmaradása. Nem néztünk szembe azzal, hogy döntő kérdés, kié lesz a tulajdon. így történt meg, hogy az egykori állampárt fiatal, a nyugatiak által is elfogadott rétege a nemzeti vagyon nagy részére rátette a kezét. Nem véletlen, hogy a KISZ Központi Bizottságának utolsó első titkára ma a Gyáriparososok Országos Szövetségének alelnöke. Kialakult egy olyan harácsoló, önző gazdasági elit, amilyenre az újkorban soha nem volt példa Magyarországon. Ehhez hasonló folyamatok mentek végbe a 'szomszédos országokban is, de ezeknek a tőkés rétegeknek nem olyan egyértelmű a kötődése a pártállami elithez.- Mi történt azután, hogy kikerült a politikából?- Csak 1993-ban léptem ki az MDF-ből. Más politikai pártot nem választottam. A politikai értékeket tekintve persze 1998-ban a kormánypártokhoz éreztem magam közelebb, 2002 után az ellenzékhez. Ma is ellenzéki értelmiséginek tartom magam. Korábban sok politikai publicisztikát írtam, 2002 után jóval kevesebbet, természetesen értékrendszeremnek megfelelően. Folytattam, amit korábban is műveltem, a közép-európai régió kutatását. A lengyel, a szlovák kultúra és a közép-európai kapcsolatok témaköreiben. Néhány éve a tanítványaim kiadtak egy egyetemi történelmi folyóiratot, a velem készült interjúban foglaltam össze, hogy az egyik fontos, talán a legfontosabb feladatomnak tartom a közép-európai népek, kultúrák közötti közvetítést. Hobbim, szenvedélyem, életem része, hogy jövök-megyek, utazom a Balti-tengertől az Adriáig, Lengyelországtól Horvátországig. Tudományos és népszerűsítő szinten is ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam. 1992- 95 között a Teleki Alapítvány Közép- Európai Intézetét vezettem, a hároméves megbízásom lejártakor örültem, mert nem tartottam jól megalapozottnak az intézetet. Több egyetemről megkerestek, néhány évig a miskolci egyetem bölcsészkarán oktattam. Végül volt iskolám, az ELTE Bölcsészkara mellett döntöttem, ahol 1995-től a Művelődéstörténeti Tanszék docense vagyok. A közép-európai népek kapcsolatairól, ellentéteiről, előítéleteiről, történetéről, szimbólumairól, mítoszairól tarthatok előadásokat irodalmi, történeti szövegek alapján. És amiről már egy kötetre valóm összegyűlt, a nemzeti himnuszok története, a különbségek, hasonlóságok.- Mi a véleménye a jelenlegi közéleti, politikai állapotokról?- Mint korábban mondtam, én ellenzéki vagyok, és mint sokan mások, várom a változásokat. Rossznak tartom, hogy a kétpártrendszer felé tartunk, és nem tartom jónak a vagy-vagy logikáját. Ha az USA-t nézzük, amely más politikai tradíciókra épült, ahol kétpártrendszer van, és két klientúra, vagy az egyik, vagy a másik kerül hatalomra. A magyar társadalom - de az európai is más-, többségének nincs egy következetes pártorientációja. Ezen azt értem, hogy nem bizonyos értékek, ideológia mentén vállal egy pártot. Nincs képviselete fontos területeknek, például az agráriumnak, amely nagyon fontos hazánkban, amely részben összekapcsolódik a vidékkel, az egyenlőtlen régiófejlődéssel. Biztos, hogy létjogosultsága lenne egy 8-10 százalékos agrárpártnak. És még nem beszéltünk a környezetvédőkről. A két nagy pártnak minden érdeket kell képviselnie, ami nem jó. Ezért a szavazók sokszor nem értékek mentén, hanem valami ellen szavaznak. Én nem hiszek, az un. „kettészakadt” ország elméletben. 1994-ben teljesen hamis módon alakult ki a jobb és baloldal terminus alkalmazása. A demagógia és pártpropaganda próbálja ugyan elnyomni, de micsoda feszültség, hogy az MSZP egyszerre a nagytőke és a kisemberek pártja. Nyilvánvaló, hogy kellene egy olyan párt, amely a nagytőkések, vagy munkaadók pártja. És ugyanígy a kisembereknek. Jó lenne, ha a magyar társadalom minden rétegének lenne képviselete. A FIDESZ sajnos 1998-ban a kétpártrendszer felé indult, és ezt nehéz visszafordítani. A Dávid Ibolya „féle” MDF' orientációt veszítve nem találja a helyét. Megdöbbenve olvastam az MDF álelnökének nyilatkozatát, aki Orbán Viktor beszédéről így nyilatkozott, „Orbán Viktor klasszikus baloldali megoldásokat javasolt és az állam mindenhatóságát vázolta fel.” Ez nem, hogy szavazatokat hozna az MDF-nek, hanem az amúgy is csalódott táborát tovább csökkenti. Meggyőződésem, hogy a választási eredmény nagyon szoros lesz, valószínű, hogy két párt kerül a parlamentbe. A többség a FIDESZ-re fog szavazni, mert a kisebbik rossznak tartják!- Mik a közeljövő tervei, vállalna újból politikai szerepet?- Kifejezetten pártpolitikai szerepet nem, szakmapolitikait vállalnék. Jelenleg az ELTE-én tanítok, valamint a nyitrai egyetemen, ahol alakult egy közép-európai tanulmányok kara. Elkezdődött a hungarológiai szak felépítése, ami szélesebb magyarságismeretet jelent és számolunk azzal, hogy szlovák hallgatók számára is képzést nyújtunk. Szlovákiát jól ismerem, tudom hasznosítani zágrábi tapasztalataimat is, új kihívás, új nehézségek. Kitűnő kollegám Peter Andruska író, aki kitűnően beszél magyarul is. A kisebbségi kultúra nagyon fontos kérdés, mind a szlovákiai magyarok, mind a hazai szlovákok számára. Készítünk Nyitrán egy kislexikont a hungarológia kulcsfogalmairól. Magyaroknak és szlovákoknak. Tavaly év végén jelent meg új könyvem, A haza, mint kert címmel. A címválasztás a cseh himnuszra utal. Az 1834-es Csehországot mutatja be a vers, harmonikus, idilli tájként. Tizenhat tanulmányt tartalmaz a kötet. Bemutatja Közép-Európa himnuszainak motívumkincsét. Tokaj, a Kunság, a Kárpát szent bérce, Mátyás és Bendegúz, a román, a hor- vát, a cseh himnuszban egyaránt megtaláljuk az ő hazájuk szép tájait és nemzeti hőseiket! • Bölcsházy Sándor
