Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-07 / 5. szám
hídlai magazin 2006. január 7., szombat • HÍDLAP • Az Isten ostora A hun-magyar rokonság örökös témája a magyar történetírásnak. Sokan elfogadják, mások elvetik, de a különböző nézeteket vallók csatározásai vélhetően sosem fognak megszűnni. Attila félelme tes és titokzatos alakja másfél ezer éve él azoknak a népeknek szájhagyományaiban, melyeknek földjén végigszáguldott hódító serege. De Attilának s hunjainak inkább csak mondái képe rögződött a köztudatban, míg a hunok eredetére, nyelvére, történetére, műveltségére és művészetére vonatkozó kutatások eredményeit leginkább csak a szakmai körök ismerték, vagy hitték, hogy ismerik. Pedig éppen a magyarság tekintetében nem lehet közömbös a kérdés, hiszen a magyar régmúlt vonatkozásaiban is többször érintkezik a hunok történetével. Kínai leírásokból arra következtethetünk, hogy a hun nép valahonnan Ázsiából származott. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a Kínai Nagy Fal létezése, amit pontosan a portyázó hunok ellen emeltetett valamelyik császár. Ekkoriban az ázsiai hunok uralták a mostani Szibéria nyugati részét, a mai Mongólia területét és az egész nyugati sztyeppékét. Nyájaikat legeltetve vonultak egyik helyről a másikra, de a vadászatot sem vetették meg teljesen. Nem foglalkoztak sem földműveléssel, sem pedig kereskedelemmel. Az elejtett vadak és a háziállatok húsával táplálkoztak, ekkor még nem ismerték a kenyeret. A táplálék java a fiataloké volt, az öregekkel és gyengékkel kíméletlenül bántak. Igazi éltető elemük nem a békeidők csendes pásztorkodása, hanem a harcok, a portyázás. Valójában ezek a portyázások és folyamatos költözés az állataik legelőhöz juttatása érdekében indította el a népvándorlást. Ez a folyamat Alánia meghódításával kezdődött. Ez a későbbiekben szerves része lesz a hun birodalomnak. Miután ez megtörtént nem vonultak tovább nyugat felé, hanem a Római Birodalom keleti provinciáit kezdték fosztogatni. Mivel a Római Birodalom a hunok feltűnését úgymond eléggé félvállról vette, lassan Attila egész Pannónia keleti felét az uralma alá hajtotta egészen a Duna vonaláig, ami egy természetes védelemként szolgált a hunok számára, amelyen ők könnyedén átúsztathatnak lóháton, míg a római seregeknek meglehetősen nagy gondot okozott volna az átkelés. Mivel a hatalmas füves terület előnyös volt a nomád életmódhoz, így lassanként áttelepültek a Tisza mellé az állataikkal együtt és ez lesz a hunok főszállása. Ezidőtájt már rendszeres adót fizetnek a környező népek Attilának, és rendszeres vendégei a római követségek. Egy korabeli leírás alapján a hunokat így festik le: „ ....míg az alánok magas növésűek és sz ép alkatúak, hajuk jobbára szőke, a hunok minden szépség nélkül valók, megöregszenek anélkül, hogy szakálluk kinőne, tagbaszakadt vastagnyakú emberek, görbék és formátlanok s úgy festenek, mint valami kétlábú állatok vagy inkább durván kivájt emberi tüskök volnának, melyek a hidak párkányait szokták díszíteni. Attila alacsony termetű, széles mellű, feje nagy, szemei aprók, szakálla ritka, orra tompa, arcszíne rút. Ha gyalog járnak termetre közepesek, de lovon felsőtestük megnyúlik.” Ezekre a nem túl hízelgő leírásokra hagyatkozva egy mongolos beütésű török fajta áll előttünk. Attila az idők folyamán ugyanazt a kevély fölényes hangot ütötte meg a latinokkal is, mint annak idején a bizánci birodalommal szemben és csak az alkalomra várt, hogy tengelyt akaszthasson a Római Birodalommal. Az alkalom nem késett sokáig. A ravenai udvarban III. Valentinianus császár mellett nemcsak anyja és felesége élt, hanem nővére Honoria is. Hogy Honoriának esetleges leszármazottai mint trónkövetelők ne léphessenek fel a császár gyermekeivel szemben, örök lányságot kellett fogadnia. De az akkor 31 éves királyleány beleszeretett a saját jószágigazgatójába. A megtévedt tisztviselőnek fejét vették császárellenes összeesküvés vádjával, Honoriát pedig erkölcsi leckére Konstantinápolyba küldték. Mikor ennek Attila neszét vette, azonnal leánykérőként jelentkezett a bizánci udvarnál. Ennek előzménye, hogy a vandál Gezerik legidősebb fiát eljegyezték III. Valentinianus császár akkor hatéves lányával. Ezt hallva Attila sem akarta alább adni, ő is császárleányt akart a háremébe. Azt híresztelte, hogy Honoria védelmet kért tőle „brutális” öccsével szemben. Ezért, mint jegyes és mint pártfogó teljes császári hatalmat akart számára, de mikor ezt a kérést elutasították, atyai örökségként az imperium felét követelte védence számára. Az összecsapás ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt. Magára az ütközetre a catalaunumi síkon került sor, a rómaiakat Aetius vezette és az eredmény valójában döntetlen lett. Maga a hun birodalom Attila halálával gyakorlatilag felbomlott. Holttestét állítólag a Tisza valamely eltorlaszolt mellékágába temették. Sírja máig nem került elő. • Rainer A szépség felé törekedve Sinket Teréz esztergomi belsőépítész Fiatalnak számító, az új generáció alkotóinak tagjaként ó' is részt vett a Duna Múzeumban tavaly decemberi Esztergomi Művészek Céhe kiállításon. A meglehetősen ritka ág, a belsőépítészet alkotói tevékenységnek értelmezhető fajtáját űzi. Sinka Teréz által megálmodott belső terek, portálok és homlokzatok az építmények egyszerre szép és funkcionális oldalát mutatják a szemlélőnek.- Mikor először beszélgettünk, bár nagy botorság, mégis lakberendezőnek tituláltalak, belsőépítész helyett. Elnézést kérek, és rögtön megkérdezem, hogy gyakori-e, hogy összekeverik a laikusok a két hivatást?- Igen, sokszor összekeverik a két szakmát. A lakberendező főként bútorokkal és háztartási berendezésekkel, kiegészítőkkel foglalkozik. Azt a szakmát egy tanfolyamon is el lehet sajátítani. A belsőépítészet, alkotási tevékenység, egyetemen, főiskolán tanítják. De a hivatás megértése szempontjából fontos, hogy tudjuk, a belső és klasszikus értelembe vett építészet régen „műépítészet” néven volt ismert, mert művészeti ágnak tartották. A belsőépítész mérnöki munkát végez, többek között statikával, gépészettel foglalkozik.- Mikor végeztél?- 1990-ben, a Budapesti Iparművészeti Főiskolán. A kétlépcsős képzésben 4 év volt a főiskolai szint, és plusz két év a mesterfokú képzés. Jelenleg a belsőépítészeti kar beolvadt az építészetbe, és építész szaknak nevezik.- Hogy kell elképzelni a munkádat? Mikor csatlakozik a belsőépítész tevékenysége az egész feladathoz?- Tegyük fel, hogy egy referencia alapján engem választanak ki egy adott építményhez. A megrendelő bizalmát kell élveznem a feladat elvégzéséhez. Az én munkám az építmény tervezésétől indul, a megrendelővel való egyeztetés után elkészítem a kiviteli terveket, amely alapján elkezdődik és elvégződik a munka. A kivitelezésnél ideális esetben művezetőként is jelen vagyok.- Mennyire különleges dolog, hogy nő létedre belsőépítészként keresed kenyered?- Ez ma már egy túlnyomó részt női szakma. 90-ben a főiskolán még más volt a helyzet, akkor én egyedül voltam lány a csoportban. Talán ezért szokták összekeverni a lakberendezéssel, ahol például bútortextilekkel, tapétamintákkal foglalkozik a lakberendező.- Milyen középülethez köthető a te neved?- Az első munkám a pilisvörösvári Terranova Kft. irodaháza volt. Érdemes például megemlíteni még az esztergomi Fekete Sas éttermet. Ez egy felújítási munka volt, ahol még egy eredeti ónból készített hatalmas cégér is a helyére került. Ennek a fekete sas alaknak is külön története van. A második világháborút követő államosítás során a patika cégérét kidobták annak az esztergomi bérháznak a hátsó udvarára. Mivel hosszú évtizedek múltán is nagyon jó állapotban volt, bekerült az Balassa Múzeumba. Amikor elkezdődött az átalakítás és némi forrásmunkát végeztem az épület történetével kapcsolatban a levéltárban, kiderült, hogy az eredeti cégér itt van Esztergomban. Megkértem Horváth István múzeumigazgatót, hogy adják ki a cégért, így lehet, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcában minden arra járó megcsodálhatja az eredeti Fekete Sas patika cégért. Sajnos nem maradt fenn fénykép a régi patikáról, így azok emlékezetének segítségével készítettem el a homlokzat tervét, akik még jártak itt régen. A sas egyébként több ezer darabból ösz- szeállított ónszobor, látható, hogy a madár tolláit külön- külön illesztették az egészhez. Sajnos a szobor készítőjének nevét nem tudjuk. A helyiséget belül intenzív, merész színekkel tettem otthonossá. Természetesen nem ezért lett népszerű a bolt, de nekem látnom kell előre, hogy egy már meglévő adott négy fal közé milyen színek és formák illenek. Az esztergomi Széchenyi téren lévő egyik teázó fából készült terasza is az én munkám, valamint az egyik leghíresebb esztergomi vendéglő különtermét is az én terveim alapján, az én művezetésemmel alakították át újjá.- Melyik az az építészeti stílus, ami a legközelebb áll hozzád?- Az egyszerű, letisztult, szépségre törekedő stílusokat szeretem. Mondhatnám, hogy konstruktivizmus, vagy a két világháború közötti a „kevesebb több” irányzata, de a munkáimban már a saját stílusom is belevegyül, így az már egy kicsit más. Szép, de nem túl díszes ugyanakkor funkcionális, ezek a legfontosabbak, amelyeknek eleget kell tennie az alkotásnak.- Az általad képviselt belsőépítészeti stílusban gondolkodva melyik jellegzetesen esztergomi épületnél vállalnál el szívesen munkát?- Mondjuk a Belvárosi Kávéháznak örömmel terveznék egy új, harmonikus belsőt. De Esztergomban nagyon szívesen dolgozom, tulajdonképpen bármilyen középület, vagy magánháznál szívesen alkotok. Nagyon szeretem ezt a várost, itt születtem, dédnagyapám is itt volt , építész, építőmester.- Mennyire fontos, hogy a művészeket összegyűjtő céhnél tagként vagy bejegyezve?- Fontos, mert ismerem és tisztelem a céh tagjait és jó velük együtt kiállítani, bár az én építészeti munkáimat nem lehet egy kiállító terembe bevinni, csak az azokról készült fotókkal tudok szerepelni.- A munka, az alkotás mellett mivel foglalkozol még?- Rendkívül fontos számomra a többi művészeti ág, például a zene, az irodalom. Az olvasás, az elmúlt időkben látványosan visszaszorult. Én továbbra is a klasszikusoknál maradok. Mostanában Fekete István regényeit olvasom, de szívesen veszem kezembe Oscar Wilde, Karinthy Frigyes, Németh László, Pilinszky János, Mikszáth Kálmán könyveit. A másik nagy kedvencem Észtország, az észt kultúra. Alkalmam volt egy időben ott tartózkodni és komoly barátokra tettem szert az észteknél, egy igen kedves észt értelmiségi baráti körrel. A szovjet elnyomás náluk sokkal erősebben jelentkezett, mint például Magyarországon, a legvidámabb barakkban, így aztán Észtország ma rendkívül erősen vigyáz a függetlenségére, az értékeire, a kultúrájára. A számomra oly kedves építészeti konstruktivizmust is itt megtalálhattam, a maga kellő tisztaságában. Aztán ez az észtek iránti „szerelem” olyan erős volt, hogy az ELTE-n 8 év alatt elég jól megtanultam a nyelvüket. A mai napig tartom a kapcsolatot velük, nemrég kaptam egyiküktől több, szép, művészeti albumot. Valahol irigylésre méltónak találom azt a szándékot, amit náluk megtaláltam, hogy a végsőkig védik külső és belső értékeiket, a kultúrájukat. Talán ez hiányzik itthon is, amit az említett regényekben, és más írásművekben szintén megtalálok, a társadalom egészét átfogó hagyományos értékrendet, tisztaságot és harmóniát. • Pöltl „Oxi” Zoltán
