Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-31 / 257. szám

VII A különleges konyhatörténetek séfje A budapesti Grand Hotel Hungáriában ta­nulta a szakács szakmát. Fiatal éveiben Esz­tergomban több híres helyen dolgozott. Később a Kolping szakiskolában volt igazgató-helyet­tes és ételkészítő oktató, mivel konyhaművé­szetének felfejlesztése közben pedagógusként is lediplomázott. A tanítás után több országosan jelentős szállodában és étteremben vezette a konyhát, mint séf. Jelenleg is ebben a státusz­ban van. Exkluzív ételeket készít különleges vendégeknek. De azt is tudnunk kell, hogy minden különleges ételnek megvan a maga furcsa története. Ezeket az igaz kalandokat pedig legjobban a séf tudja elmesélni... B encze Lacit családja, felesége és két gyermeke kö­rében kerestem fel esztergomi otthonukban. A szakács séf közel húsz éve komoly főszereplője egy-egy extra étel elkészítésével kapcsolatos történetnek. A jeles napokra nemcsak eredeti okuk, hanem az azok al­kalmából elkészített ételremekek miatt is szívesen emlé­kezhetünk. A továbbiakban ezekről kérdezem Bencze „uramat”, milyen érdekes történetről tud beszámolni egy-egy ünnepi étel elkészítése kapcsán. „Az egyik utunkon, ami egy vasúti étkezőkocsiban volt, százhatvan főre kellett karácsonyi menüt készíteni. Ez a MAV-nak volt egy év végi ünnepi bulija, ahová azokat hív­ták meg, akik egész évben a vasúttársaság üzleti partnerei voltak. Ezen a nosztalgia vonatos rendezvényen készítet­tünk desszertként mákos gubát, mely mind a százhatvan szakmabeli részére igazi különlegesség lett. Ennek a jelleg­zetesen karácsonyi édes ételnek az elkészítése otthoni kö­rülmények között nagyjából négy-öt személyre készítve nem jelent extra feladatot. Egy zötykölődő vasúti kocsiban százhatvan főre elkészítve már egész érdekes megoldásokra sarkallta a mozgókonyha dolgozóit. Az otthoni konyhában ugye nincs több tennivalók, mint hogy forró cukros tejjel leöntjük a mákkal bekevert kiflikarikákat. Ezután porcióz- zuk, majd még melegében tálaljuk. Na, ez utóbbit nem le­hetett a vonaton megoldani. Amikor a tejjel összekevertük a mákos kiflikarikákat, akkor az egész masszát kivajazott tepsikbe tettük, egy picit megpirítottuk és felkockáztuk, ahogy a máglyarakást vagy a vargabélest szokás. Ezeket a mákos guba egybesült kockákat tálaltuk mézes mandarin raguval. Ennek a meglehetősen ínyenc körítésnek és kocká­zott kiporciózásnak köszönhetően nagy sikere lett a szak­mabeliek körében. Egy közönséges mákos gubát maximum még fel szoktak tupírozni citromhéj reszelékkel, esetleg mazsolával, de erre a tepsibe megsütött, mézes mandarin raguval körített variációra senki nem számított. Azt talán mondanom se kell, hogy a magyar szálloda-, és vendéglátó- ipar országos szintű vezetőinek már nem sok újat lehet ilyen téren mutatni. Ezzel a kis karácsonyi kreációmmal azért még őket is sikerült ámulatba ejtenünk. De van egy másik történetem is, melynek szintén a má­kos guba a főszereplője. Jelenlegi munkám során magyar fil­mes produkciók ételszervízét vezetem, mint séf. A stábbal együtt megyünk a filmforgatás legkülönfélébb helyszíneire egy hatalmas Ikarus buszból átalakított mozgókonyhával. Ebben a kocsiban többfogásos melegétel elkészítésére alkal­mas konyhát, egy salátabárt és kávézót működtetünk. Egy alkalommal a napi menübe szerepelt a mákos guba, de vala­hogy nem akart elfogyni. Bizonyára ismert, hogy a filmesek nagyvilági emberek, nem finnyásak, de kínosan ügyelnek az ízlésükre, hogy mindig a lehető legfinomabbat egyék. Ná­lam egyébként a mákos guba az előbb említettnél egy picit ötletesebb. A tejbe mézet és vaníliás cukrot is teszek. A fel- karikázott kiflire ezt öntöm rá, majd reszelt narancs-, és cit­romhéjat keverek hozzá. A régebbi száraz kifli annyiban jobb, hogy jobban egyben marad. Ezt követően egész tojást keverek a masszához, ettől még jobban összeáll. A tálalásnál természetesen porcukorral hintem meg az egészet. Ezzel a verzióval nem birkózott meg a stáb, és megmaradt több adag. Gondoltam egyet és kivajaztam egy kerek tortaformát és beletettem a mákos gubát. Beraktam a sütőbe egy picit megpirítani, majd amikor ismét jöttek étkezni, ezt tálaltuk fel nekik. Furcsán nézték a finomságot, láthatóan nem tud­tak vele mit kezdeni és megkérdezték, hogy mi ez. Láttam, hogy némi sznobizmus is vegyül a kíváncsiságukba és azon­nal rávágtam - amit egyébként ott és akkor találtam ki -, „hogy mi lenne: gubatorta”. No, erre már rákaptak és jóízű­en befalták az egészet. Ez csak néhány stábtag volt, akik azonnal szóltak a többi filmesnek is, a producernek, a film­színészeknek, a sminkeseknek, de akkor persze már nem volt egy morzsa se, annyira ízlett az elsőknek, hogy semmit se hagytak. így született meg a gubatorta. Egyszer Alsópáhokon, az ottani Kolping hotelben vol­tam főszakács Karácsonykor. Alsópáhok Hévíz mellett egy meglehetősen felkapott üdülőhely, de abban az évben valahogy nem jól szervezték a dolgokat, mert a kétszázöt­ven fős szállodában a karácsonyi ünnep alatt összesen 25 vendég volt. Láttam is a kollégáimmal, hogy itt hiába sü- tünk-főzünk a legjobb tudásunk szerint, a megszokott tá­lalás és szerviz ide kevés lesz, valamilyen érdekes dolgot kell kitalálni a vendégeknek, hogy a bensőséges, karácso­nyi hangulat meglegyen. Egy hirtelen jött ötlettől ve­zérelve azt találtam ki, hogy az egyszerre korszerű és ha­gyománytisztelő, jellegzetesen magyar konyhát bemuta­tó karácsonyi menüt a megjelent vendégek teljes részvé­telével fogjuk elkészíteni. Amikor a társaság összegyűlt az ebédlőben bejelentettük, hogy miről lenne szó, a ven­dégek belementek a dologba. Mindannyian a konyhába vonultunk, ahol először is az ünnepi hangulatra való te­kintettel kibontottunk néhány pezsgőt, majd megkezdő­dött az ételek elkészítése. Vendégeink rendkívül jól érez­ték magukat, gyakorlatilag a mi irányításunkkal kis kony­hakuktákká váltak és egy rendkívül családias hangulatú vidám légkörben együtt főztük meg a karácsonyi vacso­rát, ami húslevesből, halászléből, töltött káposztából, mandulás pisztrángból, az elmaradhatatlan mákos gubá­ból és a szintén szükségszerű bejgliből állt. Talán a szál­ló vendégei nem vették észre, de, ahogy nekik, úgy ne­künk is igencsak felejthetetlenné vált ez az alkalom. Ez a történet pedig, bár nem karácsonyi, de ünnepi, mert augusztus 20-án esett meg jó pár évvel ezelőtt. Akkor egy esztergomi étteremben dolgoztam, és az idő tájt nagyon menő volt a külföldi csoportoknál, hogy a Dunakanyarban tett látogatásukat egy Budapestre tartó hajóúttal zárják le. Az augusztus 20-ai ünnepségen ez az utazás még különle­gesebbnek számított, emlékszem két hatvan fő körüli olasz csoportot étkeztettünk úgy, hogy a menüt - mivel hideg- konyhai ételről volt szó - előzőleg elkészítve, később a ha­jón porcióztuk ki és szolgáltuk fel. A bonyodalom forrása az volt, hogy szakácskollégámmal, külön, egy-egy ilyen kis­hajón álltunk szolgálatba, hogy ugyanazt az ételkülönleges­séget szervírozzuk, de az én hajómra, az út közben derült ki, hogy kevesebb adagot tettek fel a kollégák. Egy ilyen ki­szállásnál az ember egy-két adaggal többet számol bele, hogyha például az utasokon kívül a hajó személyzetét is jól szeretné lakatni, akkor ne legyen gond. De mint utóbb ki­derül, azon a hajón, amelyikkel én mentem, ott ezekkel a pótadagokkal együtt sem jutott étel minden vendégnek. Ekkor sebtében azt találtam ki, hogy a vacsorát, mely kavi­árral töltött tojás volt, minden tányéron ügyesen felszelete­lem, így, gondoltam, nem látszik majd, hogy mennyi is volt valójában egy adag, és minden eredeti adagból egy-egy kis cikkelyt elcsenve sikerül kipótolnom gyorsan a hiányzó porciót. A mutatvánnyal elsőre úgy tűnt időre végeztem és már elkezdték a pincérek a felszolgálást, amikor kiderült, hogy még ezzel a trükkel is hiányzik egy adag. Ott álltunk a hajón, ahol a szép magyar ünnepi tűzijátékot csodáló nap­nyugati turisták ragyogtak az örömtől, és tudtam, hogy az nem lehet, hogy egy vendég is lemaradjon a vacsoráról. Vil­lámgyorsan a kapitányhoz siettem és megkértem, hogy (mivel ekkor még ugye nem volt mobiltelefon) rádió-adó­vevőn értesítse a folyó egy korábbi szakaszán lévő másik ilyen hajót, hogy onnan segítsenek ki egy tányér kaviáros tojással. A kapitány azonnal átszólt a Verőcének, hogy a Gönyüről hiányzik egy adag étel, és azonnal siessenek utá­nunk, mert szükség van rá. Az utasok mindebből csak any- nyit láttak, hogy a mi hajónk körülbelül a Csepel-szigetnél tartott, a korábban lemaradt másik hajó pedig nagyjából a Szentendrei-szigetnél, majd a két vízijármű valahol a Vígadó térnél tudott találkozni, és szép lassan egymás mel­lé siklott, és a Verőce fedélzetéről egy pincér tálcán nyújtott át egy kaviáros tojással teli tálat a Gönyü fedélzetéről ugyancsak kicsimpaszkodó pincérnek. Utasaink mégis megsejthettek valamit a végletes, de sikeres produkcióból, mert a különleges konyhai- és hajómanővert látva tapsvi­harba törtek ki.” S ahogy egykor Vörösmarty, Jókai, Krúdy vagy Móra írt a híres, nagy magyar étkekről, úgy írja kalandos kony­hatörténeteit tovább Bencze Laci, a séf a főzőkanalával. • Pöltl ”0xi” Zoltán 2005. december 31., szombat • HÍDLAP • Rejtvény 87 TACITUS - idézet Rejtvényünk a legnagyobb római történetírótól származó idézetet rej­ti a kiemelt sorokban. Vízszintes: í. Nagy testű hüllő. 8. Ízesít. 10. Textilt egyfajta módon dí­szít. 14. Önként jelentkezőket gyűjt. 16. -be párja. 17. Irat is van ilyen! 19. Limit. 20. Vízi élőlény. 21. Az örök város. 23. Egyfajta edény. 24. Fér­fi név. 25. Nemes fém. 27. Simító alapozás. 29.Félig Lali! 30. Hónap rö­vidítés. 31. Páratlan érdeke! 32. Idősebb, de röviden. 33. Hozzáad fordí­tottja. 36. Értékesítésre váró portéka. 39. Közkedvelt pénzintézetünk. 40. Páratlan gazda! 42. Véredények. 43. Latin Isten. 44. Szolmizáló C hang. 45. Nagy Károly 47. Abbé egyneműi. 48. ÓA. 49. Adventi hajnali mise. si.Hiányos bronz! 53. Tapintatos. 55. Félig tamburin! 56. Aggat határai! 58. Nem szokványos.62. Sok Ó! 64. Lendülete. 65. Katonai rendőrség betűjele. 66. Szelén vegyjele. 67. Munka ellenértéke. 69. ÚS. 70. Fél Sara! 71. Kohász város. 72. Férfinév. 73. Köszön, de csak félig! 75. Az eső igéje. 76. Egy darab föld. 78. Férfinév. 79. Kötelezettséget felvállal. 82. Kötést szüntet. 84. KÉV. 85. RER. 87. Dunamenti kisváros lakója. 88. Keverék. Függőleges: 1. Az idézet kezdete. 2. Intéző Bizottság. 3. -get párja. 4 Rosszakarat. 5. Egykor önálló állam a Himalájában. 6. Község DNY- Dunántúlon. 7. Félig ront! 9. A nagy varázsló. 11. LÖT. 12. A függőle­ges 17. folytatása (zárt betű H,N). 13. Egy bizonyos időben fogyasz­tott ital. 15. Erősítő - átjátszó állomás, de hibásan. 16. Egyik oldal. 17. A függőleges 1. folytatása, (zárt betű K). 18. Alma régiesen. 20. Kerek szám. 22. Dél-amerikai hegység. 24. Büntető Törvénykönyv, de röviden. 26. japán pénz. 28. Férfinév. 32. Nem késik. 34. VPO. 35. A függőleges 12. folytatása (zárt betű A). 37. Az egyik irány. 38. Az ilyen telivér remek nyerges! 40. Kukoricatároló. 41. Elől, de tatinul. 44. Nem sík. 46. Egy pár gyümölcs! 49. Izmir keverve. 50. A függőle­ges 35 folytatása ( zárt betű L). 52. OZ. 53. Nagyobbfajta kosár. 54. Szakasz. 57. Áram is, eb is van ilyen! 59. A függ.53 kisebb változa­ta, vég nélkül. 60. Az egyik magyar vezér. 61. Takaró kőlap. 63. Húsz százalék, másként. 66. A kígyó igéje. 68. Röntgen, de röviden. 71. Végtelen ószeres! 74. Az idézet befejező része (zártbetű R). 75. EEL. 77. Ilyen. 78. A túlhevült vas felületét takarja. 79. -HUNGARY (vill.s- zolg.). 80. Keddi páratlanjai. 81. Mássalhangzó kiejtve. 82. Lombos növény. 83. LO. 86. RY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom