Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-24 / 252. szám
ISTER-GRANUM EURORÉGIÓ www.istergranum.hu 2005. december 24., szombat ÁDÁM,ÉVA Szt. Adél napja 00 LH ro in O III. évfolyam, 252. szám Napi hírújság a régió életéró'l ára: 59 Ft / 8 Sk, előfizetőknek: 49 Ft / 7 Sk Színpadon a Felvidék muzsikusai A Ghymes mára a magyar zenei élet egyik egmeghatározóbb együttesévé nőtte ki magát. ........................................................... 4. OLDAL Karácsony fedél nélkül A Szentestének teljesen más az üzenete az esztergomi hajléktalan-szállóban, mint a legtöbb családban. ........................................................... 5. OLDAL % A tiszteletes árvái m Oi % £ SK Sü sk m Sk a m m #■ & sk Síi «1 sü Sk M m * ss % SS Sü Sk A tiszteletes egy kis csallóközi faluban szolgál. Világi pályáról vett kanyart az élete, és állt a Jóisten, meg az emberek szolgálatába. A nagytermetű, tiszta tekintetű, fiatal református pap itt él már ötödik éve ifjú feleségével, négy gyermekével és a kutyájával. Nem panaszkodik, teszi a dolgát. Mint elődei. Mikor a szegénységről kérdezem, megdöbbentő esetet mesél. Minap tudta meg, hogy a Dunaszerdahelyi járás délnyugati csücskében, a tanyavilágban milyen szegény magyar emberek élnek. Például az a fiatalasz- szony a két gyermekével, aki egy négykerekű bódéban (mifelénk úgy mondják: maringotkában) lakik. Amikor kérdezte tőle, mivel segíthetné, az asszony nem pénzt kért, hanem egyszerűen így szólt: „Egy kiló cukrot, ha tudna adni a tiszteletes úr.” Mekkora mélységű lehet ez a bugyor, döbbent meg. És ez az asszony nem egyedi eset, vannak itt többen hasonló helyzetben. Például az a család, amely tucatnyi gyerekével él egy szoba-konyhás házikóban. A kályha a szoba közepén áll, akörül futkosnak a gyerekek. A hosszú kályhacső a szoba közepéről vezet ki a szobából. Ok cigányok, mondja a tiszteletes, de teljesen mindegy, milyen népcsoport tagjai. Egyszerűen elesett, szegény, tehetetlen, elképesztő nyomorban élő emberek, akik esetében nem az az érdekes, hogy miként jutottak ilyen mélyre, hanem, hogy így élnek a mai világban. A huszonegyedik század elején. Ezeknek az embereknek a gyerekei csak úgy juthatnak el naponta az iskolába, hogy előzőleg a tiszteletesék által szerezett mikrobusz begyűjti őket reggelente. Ki finanszírozza, kérdem. Elöl egyik, hol másik vállalkozó barátom tankolja meg a járgányt, mondja. Hol jómagam. Mindig akad egy-egy jó ember, aki segít. A karácsonyi bevásárlási láz közepén, amikor az ember számolja a napokat, mennyi van még Szentestéig, kinek milyen ajándék hiányzik, van-e már karácsonyfa, hol úszik a karácsonyi ponty, amely az asztalra kerül, többször eszembe jut a tiszteletes meg az árvái. S arra gondolok, hogy a sok rohanó ember kevesebb stresszel élné meg advent szép napjait, ha útra kelne, és elzarándokolna ezekhez a szerencsétlen emberekhez. Vinne nekik ajándékot, tüzelőt, ételt. Mert ezeknek biztos, hogy nem lesz karácsonyfájuk, és a fa alatt biztos, hogy nem lesz ajándék. Se Legó, se meséskönyv. Ahol egy kiló cukor hiányzik, ott nem lesz sütemény S jut eszembe a sok egyházat támadó, lejárató újságcikk, az egyházat elszámoltatni akaró politikusi röfö- gés, akiknek havi keresete közelíti a százezer koronát. Akik, ha azt hallják, hogy egyház, kupacokban álló kegytárgygyűjteményekre, hatalmas kincsekre meg vagyonokra gondolnak. A tiszteletes nem szeret a pénzről beszélni, de annyit azért elárul, hogy havi fizetése az országos átlagnak körülbelül a fele. Ebből él anyaságin levő nejével és négy gyermekével. Meg Tóra nevű kutyájával, aki magyar vizsla. • Kövesdi Károly m m % m SK Sü SK Sü Ss M % M m M SK Sü SK Sü % m m m m m £ SK Sü SK Sü Móra László: Karácsony édes ünnepén Legyen ma tempóm minden ember szíve, Melyben a lélek szárnyat bontogat! Karácsony édes ünnepén Legyen imádság minden gondolat. Legyen ma templom minden ember szíve, S legyen a templom tiszta, szent fehér. Karácsony édes ünnepén Istennek tetsző legyen a kenyér. Szálljon szívünkbe áldott akarat, Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony édes ünnepén Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet! Akinek könnyet osztogat az Elet És kín a napja, kín az éjjele, Karácsony édes ünnepén Ne fuss előle! Oh beszélj vele! Testét takard be s enyhítsd sok sebét! Oh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled. Karácsony édes ünnepén A szíved szépül, őt ha öleled. Az emberszívek örökélő őre Tegye ma össze mind a kezeket! Karácsony édes ünnepén Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet! „Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ...Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ...mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. ” (Márai)
