Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-17 / 247. szám

hídlaj magazin _____2005. december 17., szombat • HÍDLAP • ^^jNj De cember 13-a Luca napja. Ehhez a naphoz «'.A számos régi hagyomány és babona kötődik, tájegységenként más és más. Összeállításunkban ezekből szemezgettünk. A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája, s mint ilyent természetesen gonoszjáró napként tartották számon. Luca-napi népszokások A Luca-napi mondavilághoz egy valós és egy kitalált személy kap­csolható, egyébként a név jelentése a latin „fény, fényesség, világosság” szóból ered. A legendák szerint Szent Lucia egy fiatal szűzlány volt az ókeresztény időkben. Mikor édes­anyja nagyon megbetegedett, együtt elmentek Szent Ágota sírjához segít­séget remélve. Szent Lucia ott el­aludt, és álmot látott. Ennek hatásá­ra elhatározta, hogy Jézus menyasz- szonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, mégsem fogadta el lánya elhatározását és pogány vőlegény­hez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni Luciát. Mi­vel Lucia nem tágított elhatározásá­tól, ezért elítélték, igás állatokkal akartak keresztülhajtatni rajta, az ál­latok azonban megtorpantak a lány lekötözött teste előtt. Végül meg­égették, így lett vértanúvá. A legen­da szerint csak akkor halt meg, ami­kor befejezte imáját. Egy másik ha­gyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjé­nek, talán ezért is lett a későbbiek­ben a szemfájósok és a vakok védel­mezője. A magyar néphitben azon­ban Luca alakja egyáltalán nem ha­sonlít Szent Lucia történetére. Ná­lunk Luca kísértetszerű kitalált lény, aki egyszer csúnya öregasszony, máskor fehérleples lány képében je­lenik meg. A lányok ennek megfele­lően „Lucázáskor” fehér lepedőbe burkolózva jelenítették meg. Néhol Lucaboszorkánynak is nevezik, ám nem azonos a néphit boszorkányai­val, hiszen a boszorkány alapvetően élő személy, aki természetfölötti ké­pességekkel rendelkezik. Képes az átváltozásra, de ennek ellenére van emberi formája is. Ehhez képest Lu­ca nem egy faluban élő ember, ha­nem a néphit szülötte. Luca büntető, rontó lény, napjához tilalmak kap­csolódnak. Megbünteti például azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos de­cember 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az el­vitt dolog boszorkányok kezére ke­rülhetett. Luca napján - hiszen go­noszjáró nap - az ártó lények, bo­szorkányok, bűbájosok, akik a hiedel­mek szerint szabadon tevékenyked­hettek. Megrontottak embert, s álla­tot, bút s bánatot hoztak a vidékre, ám a gonosz elleni védekezés haté­kony eszközének bizonyult a fok­hagyma. Az ember vagy megette, vagy a háza ajtófélfáját és ablakkeret­ét kente be vele. Arra is jó volt a fok­hagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ilyenkor az istállót kenték meg. Ekkortájt az sem árt, ha odafi­gyelünk seprűnk hollétére, nehogy a boszorkányok azzal repüljenek talál­kozójukra, a boszorkányszombatra. Az egyik „legnépszerűbb” és leg­többet emlegetett Luca-napi népszo­kás a Luca széke készítés. Aki a templomban karácsony estjén ráállt, megpillanthatta a boszorkányokat. Kilenc-féle fa kellett a székhez. Kö­kény, boróka, jávor, körte, som, jege­nyefenyő, akác, cser, rózsafa, s eze­ket meghatározott módon kellett összeállítani, hogy karácsony estjére sikerrel készülhessen el a boszorká­nyok által rettegett eszköz. Ám még így sem érezhette biztonságban ma­gát a nagy leleplezésre készülő bátor. Ajánlott volt zsebében egy marék mákkal érkeznie Isten házába, hogy amikor a felfedezett boszorkány ül­dözőbe veszi, a földre szórván meg­hátrálásra késztesse. Ugyanis ilyen­kor az ártó lények azon nyomban a mákszemek szedegetésébe kezdtek, ezzel elég időt hagyva üldözöttjük­nek, hogy hazafutván a Luca széket rögvest tűzre vesse, és az ajtót egy keresztbe rakott seprűvel torlaszolja el a szörnyű boszorkányok útja elől. Luca napján hozták be meleg helyre a termőágat - meggy­fa, vagy cseresznye- fa ágát - hogy az ka­rácsonyig kizöldell- jen. Régen ugyanis ez helyettesítette mai karácsonyfát. Ilyenkor ültették el az úgynevezett Lu- ca-búzát is, ami ké­sőbb mágikus erejű lett. Naponta kellett öntözni a tányérba, pohárba, cserépbe tett búzát, s az kará­csonyra kizöldellt. Ezzel a jó termés biztosítása volt a cél. Karácsony után a kizöldellt bú­zát az állatoknak adták, hogy termé­kenyek legyenek, de jó ellenszernek tartották a tojás- és a tejrontás ellen is. Lányoknak pedig a mosdóvizébe rakták, hogy attól szebbek legyenek. Másutt arra használták, hogy ne fáj­jon majd a szemük. Ez a szokás utal a szent történetének ismeretére. Fontos volt még, hogy nő ültesse a búzát, és ez a termékenység-varázs­lásra utal, amelyre kiválóan alkalmas volt ez a nap. De számtalan más nép­hit kapcsolódik még ehhez a naphoz. Például az asszonyok ilyenkor pogá­csát sütöttek, s néhányba pénzt rej­tettek, amelyet ha valaki kifogott, úgy gondolták, bőséges és gazdag évben lesz része. Dívott ekkortájt a különböző jóslási eljárások gyakorlá­sa is, leginkább a párválasztás terén. A majdani férj foglalkozását mutatta meg a vízbe öntött ólom formája, ne­vét pedig a gombócokba főzött cetlik közül az, amelyik először feljött fő­zéskor a fazékban. Sajnos mára ezek a szép szokások igencsak kiveszőben vannak, de ha jobban belegondolunk fennmaradásuk kizárólag rajtunk múlik. Alkalmazzuk őket bátran, mert hangulatuk, értékük van! Azon azért érdekes elgondolkodni, hogy a boszorkányok vajon tényleg a temp­lomban ünnepelnék a karácsonyt...? • MARKUS Máltai karácsony Esztergomban A szeretetszolgálat az ünnepek alatt is segít a rászorultakon A Máltai Szeretetszolgálat esztergomi csoportja háromféleképpen próbál segíteni azokon, akik a karácsonyi ünnepek alatt szükséget szenvednek. A fedél nélkül élők részére készül egy karácsonyi este a Hajléktalanok mele­gedőjében. A magányosokat szintén műsorral és vendégséggel várják. A nagycsaládosokat pedig a számukra legfontosabb alapvető élelmiszereket tartalmazó csomagokkal segítik ki az ünnepen. A Máltai Szeretetszolgálat esztergomi hajléktalanoknak fenntartott szálló­ján december 23-án tartanak karácsonyi ünnepet. A melegedő a napi nyitva tartás szerint működik az ünnepség napján is. A karácsonyi műsort az Álom­színpad tagjai adják elő. A kisszínpadi előadás mellett az ünnephez illő me­leg étellel vendégelik meg a házigazdák a hozzájuk érkező hajléktalanokat. A magányosok szeretet-vacsoráját december 24-én rendezik meg a málta­iak Esztergom, Kossuth Lajos utcai központjában. Ez a típusú szeretet-ven- dégség, mely az egyedülállókat célozza meg, az első ilyen lesz itt. A szere­tetszolgálat nemrég átadott Kossuth Lajos utca 42. szám alatti központja adott teret erre az ünnepségre. A Málta-ház ebédlőjében 25 főt tudnak fo­gadni azon az estén, hogy, aki egyedül van karácsonykor, mégse legyen ma­gányos. A magányos emberekre a családsegítő központok és szociális ottho­nok munkatársai, a plébániák lelkészei és a máltaiak munkatársai hívták fel a figyelmet. Az alkalom 16 órakor kezdődik, amikor a Belvárosi plébánián betlehemi műsorral várják az érdeklődőket, majd ezt követően a Málta-ház- ban folytatódik a körülbelül másfél órásra tervezett szeretet-vendégség. Itt meghitt hangulatban, egy tál finom, meleg étel elfogyasztása mellett tölthe­tik együtt a gyertyagyújtás idejét a meghívottak. A rászoruló családoknak élelmiszert tartalmazó ajándékcsomagokat ad­nak át. Ezzel kapcsolatos az a gyűjtési akció, melyet a régió különböző nagyáruházaiban tettek meg. Arra kérték, kérik az adakozni szándékozókat, hogy egy-egy élelmiszerrel támogassák azokat, akiknek még az ünnepek al­kalmával sem jut kellő étel az asztalra. Ez az akció december 23-ig tart, hogy a rászoruló családok még időben el tudják készíteni a karácsonyi vacsorát. Ezekbe a szeretet-csomagokba tartós alapvető élelmiszereket, lisztet, rizst, cukrot, olajat, száraztésztát, különböző ételkonzerveket és a gyerekeknek édességet tesznek. Mivel Esztergomban nincs olyan nagyáruház, amellyel a Máltai Szeretetszolgálat a karácsonyi akcióját szervezte, ezért itt, a Belváro­si plébániára, vagy7 a Kossuth Lajos út 42. szám alatt lévő Málta-házba vár­ják a rászoruló családoknak szánt adományokat. • Pöltl Zoltán Príma Primissima-díjat kapott Kozma Imre atya A Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriában kapott személyesen dí­jat Kozma Imre atya, aki a Máltai Szeretetszolgálat elnöke. A magánala­pítvány a díjat 3 éve a társadalmat jó irányba formálni képes, kiemelke­dően teljesítő személyeknek adja. A díjátadás kapcsán Kozma Imre kol­légájától, Tihanyi Gábortól tudhattuk meg a részleteket. A Príma Primissima díjat Demján Sándor vállalkozó alapította 2003-ban. Az üzletember célja volt: „a magyar ér­telmiség eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet, és kultúra fejlesztésének pártoktól független erő­sítése”. A jelöltek közül egy kuratóri­um és egy úgynevezett társadalmi ta­nácsadó testület választja ki a díjazot­takat. Jelölhető minden olyan magyar állampolgár vagy szervezet, aki a Ma­gyar Köztársaság területén végezte el­ismerésre méltó tevékenységét. Az idei díjátadó december 8-án volt a Nemzeti Színházban. Az előző évek­ben többek között olyan nevek kaptak Prima Primissima díjat, mint Darvas Iván, Makovecz Imre, Nemeskürty Ist­ván, Vitray Tamás, Garas Dezső, Melocco Miklós, Váncsa István, a Ka­láka együttes és Presser Gábor. Az idei díjazottak között volt Lázár Ervin, Friderikusz Sándor. Kozma Imre atya a nevelésben és a karitatív tevékeny­ségben nyújtott több évtizedes mun­kássága okán kapta a megtisztelő díjat, és az azzal járó ötvenezer eurós pénz­összeget. Az irgalmas rendi szerzetes atya több területen tevékenykedett je­lenleg is. Az egyik a lelkipásztori szol­gálat, a papi hivatás, elsősorban az ifjú­ság és a családok vallási nevelésében, pasztorizációjában való munkálkodás. Az atya azokat az értékeket közvetítet­te és közvetíti, amelyeket egy család­nak meg kell jeleníteni. Kozma Imre a Zugligeti Szent Család Plébánián dol­gozott húsz évet. Itt alakított ki széles kört családokkal és egyedülállókkal egyaránt. 1997 óta irgalmas rendi szer­zetes, amely szolgálatát a budapesti Frankel Leó úti Betegápoló Irgalmas Rend kezelésébe visszakapott kórház­ban végzi. Ezen keresztül a hazai egészségügy egy részének lepusztult voltán próbál segíteni. 1989 óta elnöke a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. Ebből a státuszából fakadóan az idősek gondozását, a hajléktalanok ellátását és más szeretetszolgálati tevékenységet irányított és koordinált igen hatásosan. A Máltai Szeretetszolgálatnak, mint keresztény szellemiségen alapuló szer­vezet nagy részben köszönhette Koz­ma Imre munkásságának, hogy a társa­dalom, az egyes orgánumok és magán- személyek kellő súllyal fogadták el a szeretetszolgálat tevékenységét. Az el­nök tehát nem egyházi vezető, ugyan­akkor az eredeti, papi hivatásának megfelelően munkájában és nyilatko­zataiban az evangélium adja meg a ve­zérfonalat. Az isteni örömhír hordozó­jaként, a felebaráti szeretet értelmezé­sének és gyakorlatának beteljesítője ő, aki a világi szervezettekkel, magánem­berekkel is kellőképpen tudja tartani a kapcsolatot. Tihanyi Gábor elmondta, hogy meglátása szerint Kozma Imre hihetetlen empátiával bír az elesettek­kel. Ezt az atya gyerekkorából hozta magával, amikor az édesanyja rendsze­resen hívott meg éhező szegényeket a családi ebéd asztalához. Ez az empátia és a kifogyhatatlan munkabírása adott a Kozma atya által végzett tevékenysé­geknek egyedi, csak rá jellemző jelle­get. A hat-nyolc embernek is elegendő feladatot ellátó atya szüntelenül úton van. Egyik tipikus tulajdonsága, hogy ha találkozik egy rászorulóval, akkor nem tud tőle úgy elválni, hogy ne bi­zonyosodna meg arról, hogy sikerült rajta segíteni. Kozma Imre atya a díjjal járó ötvenezer eurós (körülbelül 12 és fél millió forintnyi) pénzösszeget a monori cigánytelep felszámolására, a jelenleg ott élők életkörülményeinek lehető leghatásosabb javítására szánja. • Berger Norbert Boszorkány a templomban!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom