Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-26 / 232. szám
hídlaj magazin 2005. november 26., szombat • HIDLAP III hatalmas „Istenének", s a császárné kérlelte urát, hogy hagyjon fel a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztat- ta, majd a testőrtiszttel és kétszáz katonával együtt lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le. A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla, bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen és készületlen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermekeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta. Ami ezután történt, az a legenda szerint nyilvánvalóvá tette, hogy Katalin kiragadtatott e földi világból: amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el. A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Ünnepe november 25-én van. • P. Rein Katalin, /. // a segítő szent A 21. század embere számára a csodás eseményekkel tarkított s legendák csupán mesék. Értékes olvasmányok, amelyek a korábbi korok embereinek lelki nyitottságáról és hiszékenységéről árulkodnak. Hamarabb hisszük el, hogy ufót láttunk, vagy keressük a még fel nem lelt kristálykoponyákat, semmint hogy elhinnénk: valóban történtek a korábbi századokban, évezredekben olyan megmagyarázhatatlan események, amelyek ámulattal töltötték el a kortársakat. Jóesetben mégis olvasunk legendákat, hiszen a szó jelentése nem más, mint „olvasandó dolog”. így maradt fönn a kereszténység történetéből Alexandriai Szent Katalin legendája is, amely a következőket meséli el. Kosztusz ciprusi királynak nem született gyermeke. Pogány lévén a bálványistenekhez folyamodott gyermekáldásért, ám amikor a bálványoknak aranyszobrot akart öntetni, a szobor helyett egy kereszt alakú alakzat bontakozott ki. „A kereszt Istenét kell kérned, hogy gyermeked legyen!” - mondotta neki az egyik udvari bölcs. A király így is tett, könyörögni kezHa újra a reneszánsz korban élnénk, a kor embereszményének biztosan megfelelne: Matematikus diplomája van, pszichológiából habilitált doktor, a nevéhez fűződik az Észjárások, a Mindenki másképp egyforma, illetve az Élő pénz című külföldön is elismert könyvek megalkotása, illetve egy játékszoftvergyártó cég alapítása és vezetése...- Rendkívül sok mindennel foglalkozol: matematikus vagy, pszichológiát tanítasz, játékot tervezel... Te elsősorban minek látod magad?- Az a helyzet, hogy egy csomó ember úgy van, hogy valami elhivatottságot érez, például, hogy nekem most mozdonyvezetőnek vagy molekuláris biológusnak kell lennem, mert erre születtem...Viszont nagyon sok ember van, és azoknak bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb, akinek nincs különösebb elhivatottsága, és én abszolút ilyennek tartom magam. Tehát nem érzem azt, hogy én most erre, vagy arra születtem volna, vagy ezt, vagy azt kéne csinálnom. Matematikusnak például azért mentem, mert ment a matematika, és akkor az volt éppen kihívás, tehát nyertem versenyeket. Hamar rájöttem aztán, hogy én nem csak matematikával akarok foglalkozni egész életemben, tehát nem elhivatott vagyok erre, az egy véletlen mellékkörülmény, hogy az ment. Ugyanúgy, mint ahogy vannak emberek, akiknek éppenséggel megy a cigánykerék vagy a kézenál- lás, de ettől még nem lesznek tornászok. A legendák azokról az emberekdett az „ismeretlen Istenhez”, mígnem hamarosan kislánya született. Katharinának nevezte el a gyermeket, ami „tisztát” jelent. A felnövekvő leányt királyi apja a korban szokatlan módon tudós tanárokkal neveltette. Katalint, amint növekedett korban és bölcsességben egyre inkább érdekelni kezdte, ki lehet az az ismeretlen Isten, akinek ő a fogantatását köszönheti. Egyik utazása alkalmával egy remete barlangjához vezetett az útja. Beszélgetésük során bölcs embernek ismerte meg Krisztus e korai követőjét és megkérdezte tőle, kinek legyen a jegyese? A remete ekkor elmondta, ről szólnak, akik nagyon elhivatottak, és meg is csinálják azt, amire rendeltettek, a tragédiák pedig azokról szólnak, akik nagyon elhivatottak, és nem sikerül valami okból azt megcsinálniuk. Nagyon sok ember van azonban, aki különösebben nem elhivatott semmire, - csinálja azt, ami éppen a feladat, vagy ami éppen adódik.- Visszatekintve a munkádból mit emelnél ki?- Az Elő pénz című könyvnek nagyon örülök, hogy elkészült. Beletelik talán öt-tíz évbe, amíg kiderül, hogy tényleg mit ér, mint ahogy a Mindenki másképp egyforma is valahogy úgy öt-tíz év után került be a köztudatba...- Nemrég hallhattunk tőled egy előadást a játéktervezés pszichológiájáról, melynek központi gondolata a metasta- bilitás volt.- Általában a természet és az emberek is az egyensúlyt keresik, tehát azt ami esetleg néha kibillen, de aztán visszaáll. Mondjuk egy emberi kapcsolat: egy házasság, egy barátság, egy kollégái kapcsolat akkor van egyensúlyban, ha időnként kibillen, utána visszaáll, tehát, mondjuk egyik nap összeveszünk, másnap pedig azért megy a dolog tovább. A közgazdaságtan például, mint tudomány nagyjából erről szól: az egyensúlyok lehetőségéről, vagy a pszichológia szeretne erről szólni, viszonylag kevesebb apparátusa van hozzá, de az evolúciós biológia is nagyjából erről szól most már, hogy mondjuk egy populáció hogyan tud egyensúlyban lenni, vagy tud-e egyáltalán. A fizikusok nagyon sok olyan rendszert is hogy a Föld legnagyobb királya Jézus Krisztus, aki nem más, mint a Katalin által már régóta keresett „ismeretlen Isten”. A királylány ekkor Alexandriába utazott és felvette a keresztséget. Amikor Maxentius császár (305-312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során felismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal bíztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet. Ekkor a császár halállal kezdte fenyegetni Katalint. Készíttetett egy késekkel felszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott a keresztények találtak, amelyek hosszú ideig fenn tudnak maradni, de nem egyensúlyiak, tehát ha kibillennek, akkor nem állnak vissza. Nos a pszichológiában nagyon sok ilyen is van, és ennek legtipikusabb formája a játék. Tehát a játék hosszú ideig fenn tud maradni, tudunk játszani sokáig, de amikor abbahagyjuk, nem áll vissza, tehát ugyanazt a partit nem játszhatjuk többet. A játék tervezőjének erre a metastabilitásra kell törekedni.- Miért fontos az ember számára a játék?- Élettani kutatások is mutatják már, hogy fontos. Úgy tűnik, hogy van néhány olyan tulajdonképpen lét- fontosságú kémiai anyag a szervezetben - nemcsak az emberi szervezetben, hanem például majmok, macskák szervezetében is megtalálták ezeket - amelyek olyankor nem termelődnek, ha létfontosságú tevékenységet végez az ember. Ebből jön az a furcsa paradoxon, hogy úgy tűnik, létfontosságú, hogy időnként nem lét- fontosságú dolgokat csináljunk...- Egyre jobban előtérbe kerül az a feltevés, hogy a számítógépes játékok, különösen az agresszívebbek, negatív hatással vannak a gyerekekre. Mi a véleményed erről?- Szerintem egy bizonyos agresz- sziószint nélkül nem lehet létezni. Tehát ha valaki annyira teszetosza, hogy semmi agresszió nincs benne, az nem lesz sikeres, nem fog érvényesülni. Vagyis nem feltétlenül baj az egy bizonyos fokig, ha valamilyen bizonyos értelemben véve agresszivitást tanul valaki. Tehát vannak ezek a számítógépes játékok, és nagyon mély következtetéseket vonnak le belőle, hogy például mennyire átalakította a világot, ezek átmeneti jelenségek, mert még nem alakult ki a helyük a világban. Ugyanúgy, mint ahogy a tévé amikor elterjedt - még annak sincs 50 éve - akkor is persze, hogy megváltoztatta a világot, de megtalálta a helyét-ettől még beszélgetünk is, a kocsmák is tele vannak. .. Szóval nem radikálisan változtatott a világon. Persze egy darabig túlleng az inga, mert újdonság, aztán megtalálja a helyét. Az agresszióval kapcsolatban, pedig mondok egy rendkívül agresszív játékot: a sakk. Annál agresszívebb játék kevés van: ki akarom nyírni az ellenfelemet, le akarom mészárolni a királyát, át akarom verni, ki akarom találni, hogy mit gondol és juszt is keresztezni... Hát ennél agresszívebb játékot keveset találsz. Érdekes módon azok akik azt hangoztatják, hogy mennyire agresszívak a videojátékok, a sakkozást hozzák fel példának, hogy lám, milyen szelíd, és milyen jó is lehet...vagy a futball. Tegyük fel, hogy betartok bizonyos szabályokat, és nem direkt az ellenfél lábát rúgom, akkor is belerúgok néha. Vagy nézhetjük az agresszió tipikusan ősi formáit is — tehát például amikor juszt se mondod ki azt a szót, ami feloldaná a feszültséget - az is agresszió, és azt is tanuljuk... De persze hogy létezik egy optimális szintnél erősebb agresszió, tehát ami olyan izgalmi állapotba hozza az embert, ami a teljesítményt már rontja, ám ezzel kapcsolatban is eléggé ellentmondásosak az eredmények. Van olyan kutatás - elég sok, és elég jól megcsinált kutatás - amiből az derült ki, hogy a agresszió passzív szemlélése, tehát például, ha egy agresszív jelenetet nézel a tévében, vagy mondjuk egy agresszív játékot nézel, bír inkább negatív hatással. Tehát attól, hogy én öldösöm a szörnyecskéket, és folyik a vér, pontosan tudom, hogy senki nem hal meg... Az, hogy egykét ámokfutó esetleg mostanában úgy fut ámokot, mint ahogy valamelyik vadabb videojátékban tanulta, ennek nem mond ellent. Eddig is voltak ámokfutók, most sincs több. Szóval nem látom annak különösebben jelét, hogy az agresszív videojátékok ilyen értelemben megváltoztatják a világot, sőt, azért ma sokkal szelídebb a világ, mint volt mondjuk pár száz éve. Gondoljunk csak bele, mi történt pár száz éve egy elfoglalt városban... Szóval nem biztos, hogy ez az agresszió ilyen egyértelműen jelenik meg a mindennapokban, sőt, én nagyon erősen azt hiszem, hogy nem. Tehát kétségtelenül megváltoztak a játékszokások, de nem biztos, hogy alapvetően változott meg ettől a világ. Valószínűleg azoknak a játékoknak a szerepét veszi át a videojáték, ahol ez az eszköz jobb, mint a korábbiak. Az én gyerekkoromban még nem volt videojáték, mi ólomkatonákkal játszottunk...Annál jobb ez, mert intenzívebb, hatékonyabb, még a reflexeket is jobban fejleszti, tehát nem mindenért olyan nagy kár, aminek a helyét átvette...Ezenkívül nagyon kevés olyan kutatást láttam, ami azt vizsgálta volna, hogy mi helyett csinálják. Itt van például az internetfüggőség - elég divatos téma - ezzel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy függővé lehet-e lenni az internettől, mert lehet. Az a kérdés, hogy aki most internetfüggő, az függő lenne-e, és mitől lenne függő akkor, ha nem lenne internet, és ha mondjuk heroinfüggő lenne helyette, akkor én azt mondom, hogy inkább internetezzenek a gyerekeim. • Bádi Viktória A lemgresszívabb játéka SAKK
