Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-11-19 / 227. szám

hídlapmaíiazin 2005. november 19, szombat • HIDLAP VII Gasztronómiai kalandozások Rejtvény Disznóvágás idején Hamarosan - így télvíz idején - egyre több félnivalójuk lesz az óljaik mélyén kuporgó kis - ideális esetben nagy - malacoknak, hiszen sokhelyütt vágnak manapság is hízót. Nemsokára előkerül a batyuk mélyéről az ugyan ki nem mondott, de titokban főzött szíverősítők tömkelegé, ame­lyek némi bátorságot adhatnak a hajnal sötétjében lapuló bölléreknek. No de komolyra fordítva a szót, néhány fon­tos dologra figyelnünk kell, ha ilyesmire készülünk. Az ANTSZ szakemberei szerint a házi disznóvágás sok ve­szélyt rejt magában. Na nem ugyanazzal magyarázzák, amivel a vegetáriánus táplálkozás szószólói: „amit eszel, azzá leszel!” Inkább a rossz minőségű víz és a nem megfe­lelő higiénia az, amire felhívják a figyelmet. Margit néni tanácsát is meg kell szívlelni: se kutyusnak, se cicának nem szabad nyers sertéshúst adni, mert az a halálukat okozhatja! Házi disznóvágásból származó nyers, vagy nem kellően hőkezelt termékek fogyasztását követően egy nagyon súlyos, - bár viszonylag ritkán előforduló - étel- mérgezésben, botulizmusban betegedhetünk meg. Az ételmérgezést okozó baktérium (Clostridium botu­linum ) a környezetben szinte mindenütt előfordul, a ta­laj természetes lakója, megtalálható a porban, szennyvíz­ben, valamint az állatok bélcsatomájában is. Az általa termelt botulotoxin okozza a megbetegedést. Úgy vé­lem, már ez is épp elég rémisztő, így hát a betegség tü­neteiről ne is ejtsünk szót, bár talán illetlenség is volna egy ilyesfajta rovat hasábjain rémítgetni a Kedves Olva­sót. Nézzük inkább a dolog pozitív oldalát! Csángó rostélyos Hozzávalók: 4 szelet rostélyos, 1 répa, 1 petrezselyem­gyökér, 1 kis fej zeller, 1 hagyma, 1 gerezd fokhagyma, levescsont, 2 dkg liszt, ldl vörösbor, 1 evőkanál paradi­csompüré, 10 dkg füstölt szalonna, 2 dl víz, 1 kockacu­kor, 10 dkg zsír. A hússzeleteket kiverjük, megsózzuk és forró zsírban hirtelen megsütjük. A zsírba beletesszük a zöldségeket, a hagymát, a fokhagymát, a csontot és a cukrot majd mindezt világossárgára sütjük. Megszórjuk liszttel, pár percig barnítjuk, vizet és bort öntünk rá, majd végül hozzáadjuk a paradicsompürét. Visszahelyezzük a húst és puhára pároljuk. Tálalás előtt a besűrűsödött mártást szitán áttörjük és a húsra öntjük. A tetejére sült szalon­naszeleteket teszünk. Tejfölös malacaprólék Hozzávalók: 60-80 deka malachús (főleg lapockája, lá­ba és aprólékja), 20 deka vegyes zöldség, étolaj, zöldpet­rezselyem, törött bors, 2 deci tejföl és 1 citrom, vagy né­hány kanál borecet. A felaprózott malachúst egy tésztaszűrő kanálba tesz- szük és forró, lobogó vízzel leforrázzuk. Aztán lecsurgat­juk róla a vizet, az olajat felhevítjük s ezen a malac húsát megpirítjuk, aztán feleresztjük annyi vízzel, hogy a húst ellepje. Megsózzuk és fedő alatt a zöldséggel puhára pá­roljuk. Ha a hús puha, a zöldséget eltávolítjuk. Akkor ét­olajon vagy vajon megpirítunk 8 deka lisztet, melyben egy evőkanálnyi zöldpetrezselymet kevertünk el, aztán egy kis hideg vízzel feleresztjük a rántást és a malacra öntjük. Jól elkeverjük és felforraljuk. A leve nem lehet több, mint amennyi a húst elfedi. Citrommal vagy bor­ecettel és tejföllel elkeverve tálaljuk. Jó étvágyat! • MARKUS Tűz van, babám! Mondom a magáét Gulya István Figyelő szemeinket - már óva intett Batsányi János is - vessük Párizsra! Kontinensméretű fontosmányságok történnek ott. Most például (zömében) tinédzser csür- hék randalíroznak ott és országszerte, és lobbantják láng­ra ezerszámra a parkírozó gépjárműket. Meg agyonverik a közösképviselőt, ha történetesen úgy adódik, és hát egyébként meg erősen elgondolkodtató, hogy a (megle­het: szervezett) bandák célja nem a sorstársak halálra ré- mítése-e, mert a külvárosokban, ahol főleg tombolnak, kiknek is a kocsijait találják? Aliét és Ibóét. A csürhék intemacionálisak, nem faj- avagy népspecifikusak. Mondhatnék: buckalakók mindenhol vannak. Ott is, itt is. Nálunk is. Számukra a lényeges a balhé, annak lehe­tősége, a többi részletkérdés, és oldja meg más (mondjuk a kormányzat) a problémákat. Nem kérdéses, aki a tör­vényeket olyan súlyosan megszegi, mint ahogy az tör­tént (gyújtogatott, rabolt, verekedett, netán még ölt is), azzal nincs mit tenni, el kell kapni, bíróság elé kell állíta­ni, és jól le kell sittelni. Nincs velük kecmec, nem szük­séges óvatoskodni, mint házunk táján (Magyarországon) a futball hulligánokkal szokás, a plasztik pajzzsal hókon kell vágni a hőzöngő majmot, és/vagy könnygáz-gránátot kell dugni a másra használatos kijárati nyílásába. Hát ennyit a bennem fortyogó állampolgári indulatról. Ha­nem. Ez a helyzet nem olyan szimpla, mint amilyen egy focirangadó, vagy hát amilyennek tűnik. Franciaország lakosságának uszkve tíz százaléka - vagyis több millió ember - az egykori gall gyarmatokról betántorgott boly­gó lélek. Aki a legkevésbé sem a hözöngés kedvéért tele­pült Franciaországba, de még csak nem is azért - amely­re (joggal, jog nélkül) gyanakaszik a munkáját féltő fehér európai -, hogy a segélyekből tartsa el az állam. Az éhes Afrikából érkeztek és jönnek folyamatosan ők, arról a kontinensről, amely északtól délig, kelettől nyugatig nyomorog és éhezik konokul, egészen olyan fokon, hogy bele is pusztul. (Szeretném idézni nagybecsű Móriczunk Egyszer jóllakni című novelláját, amely a koplalást, mint kényszerű életstratégiát tűzi tárgyául.) Vagy, aki olvasni lusta, fáradjon majd el januárban a moziba, és tekintse meg a Darwin rémálma című jeles dokumentummun­kát. Itt szembesülhet - például - a tanzániai nyomorral, amikor az Európába importált sügérfilék után otthon maradó, oszló-bűzlő vágóhídi hulladékot eszi a köznép, ha egyáltalán eszi, a marék rizsért tétre verekednek a ha­lál elől az utcára menekült gyerekek. S már akit még nem vitt el az AIDS. Amit nem azért kapnak meg, mert annyit huncutkodnak, vagy majmokkal ízetlenkednek, ahogy tartja a rasszista fáma, hanem mert születésük óta fertőzöttek, és a legelemibb védekezésre (óvszerre) sen­kinek sem futja. Pláne orvosságra. A franciaországi ese­ményekben nem a lázongó csőcselék az érdekes, hanem a bevándorlók hallgatag többsége. Akikről nem tudni igazán, hogy akkor most helyeslik a történteket, vagy mélységesen megvetik. Egyetlen dolog a biztos: szeret­nének normális - élhető - életet élni. És hát hová más­hová mennének, mint a szülőföldüket egykor alaposan legyaluló gyarmatosítóhoz, globálisan nézve Európába. Mert, aki esetleg azt hinné, hogy uniónk vétlen Afrika nyomorúságában, téved, a földbe gyalulás lassan, de biz­tosan ma is folyik. Afrika az afrikaiaké - adják ki az ille­tékesek a jelszót, de a brüsszelisták csak fontoskodni jár­nak oda, egyébként a legtöbb, amit innen oda küldünk, az a fegyver, mert, ugye, a nyomor örökös háttérmuzsi­káit a XX. század óta a kalasnyikovok adják. És maguk az érintettek is úgy látják: jobb, ha kitör a háború, mert akkor - ez ám a hátborzongatóan furcsa ellentét - biztos a megélhetés - a seregben. S aki úgy véli, kicsi és bizo­nyos szempontból igen szerencsétlen hazánk ebből a szempontból szerencsés, mert nem érintett, az súlyosan téved. Aki tíz esztendővel korábban, amikor még önfe­ledten büdöscigányoztam és niggereztem, azt mondja nekem, hogy hóha-hó, leszel te még érintett, jól kiröhö­göm. És tessék. Nővérem férje cigány (van egy közös gyermekük, konkrétan az egyik unokaöcsém), felnőtt unokahúgom párja pedig néger (nigériai). És a nyomuló kínaikról most még egy szót sem ejtettem. Pedig jelzés- értékű, hogy már Putnokon is boltot nyitottak. G 0 E S E S N E Z 0 C C S 1 D Z T H C S O B 0 E N C 1 R G 0 É S M N R 0 M C V E E L K 1 S E 1 S 1 A A M L N S T 1 c Y L Y P D E Ű A A M c R 0 A V R P É G B U 0 G 0 G H S A Z E L A B E N N A Z É c D E D E K C R U 0 T A L É H S A N H Z T 1 W E Szókereső nyolc irányban Esztergom és vidéke művészeti kultúrájának gyarapítása, kiállítások rendezé­se, a város művészeti értékeinek nyilvánossá tétele és népszerűsítése a fel­adata annak a civil szervezetnek, melynek nevét rejtettük el az ábrában. Ke­resse meg a felsorolt 21 művész nevét, amelyek 8 irányban rejtőznek az áb­rában, majd húzza át betűiket! Ha az át nem húzott betűket felülről lefelé, vízszintesen haladva összeolvassa, a fenti szervezet nevét kapja megfejtésül. APELLÉSZ, BOCCIONI, BOSCH, CARPACCIO, CÉZANNE, CONSTABLE, COZENS, DAUMIER, DAVID, DEGAS, EGRY, GOES, GOGH, GOYA, HALS, KLEE, LA TOUR, NASH, MS, RENI, WITZ Honlapot szülinapra 14 éves az egykor legendás esztergomi Molothow Liget 1991 őszén indult az esztergomi Molothow Liget. A fiatalság körében már megnyitásakor zajos rajongással fogadott intézmény akkor, a köny- nyűzenei koncertek bemutatása mellett, még egy sor hasonló dologra vállalkozott. Az első évben rockzene, színházi előadás, társadalmi fó­rum, művészi performance volt itt látható, hallható. A klub azóta na­gyon megváltozott. A 14. születésnapján pedig az egyik klubrajongó egy komplett honlappal lepte meg az öreg „betonteknőt”. A honlap egyébként egy régi fontos kellék, a klubsajtó hiányát pótolta be megjelenésével. Az internetes oldal tulajdonképpen egyszerű, átlátható, a rock klub formában mostanság működő Molothow Liget intenzitásához igazodik. A modem médiummal rendelkező rockintézmény nem mindig volt ilyen jó tech­nikai lehetőségekkel megáldva. Az esetleges hiányosságokat a lelkesedés pótolta ki akkor. A kilencvenes évek elejének magyarországi rendszerváltós hangulatá­ban, főként Budapesten és az ország nagyobb városaiban megnyíló, ma már le­gendássá vált szórakozóhelyekhez volt hasonló a Molothow. Az egykori „Fekete Lyuk” vagy az azóta csak rádióadó formájában létező „Tilos az á” voltak a nagy példaképek. Az akkori esztergomi földalatti zenekarok közül a Szépülő Város- központ volt, mely együttes koncertjével nyitott a hely. A későbbiekben heten­te háromszor-négyszer voltak koncertek, egy héten egy alkalommal filmklub és az akkori tanítóképző főiskolások a modem művészetekre, az új muzsikákra ér­zékeny, alternatív gondolkodású diáksága tartott ún. tékás-napot egyszer egy hé­ten. Ebből a társaságból került ki a későbbi Heaven Street 7 zenekar tagsága. Rendkívül fontos eleme volt a klubnak, hogy ott jó hangminőségben, nagy hangerővel lehetett meghallgatni a rock és társirányzatai képviselőinek teljes al­bumait. A Molothow Liget első évei a fiatalok erőteljes szimpátiájával és a kör­nyékbeli lakók és a városban élő, más értékeket képviselők közötti enyhe csatá­rozással teltek el. Az első évet követően, anyagi okok miatt a klub négy alapító­jából hárman úgy döntöttek, hogy kiszállnak. A következő években nagy lehe­tősége volt a klubnak, hogy 1993-ban, mint egyik fő vendéglátóipari és szórakoz­tató bázis bejutott a budapesti Sziget Fesztiválra. Az esztergomi és környékbeli fiatalok országosan híres szórakozás-kultúrája az európai szintű fesztiválon igen népszerűvé vált. A kilencvenes évek első felének legnagyobb sztárjai, (csak a leg­ismertebbeket és legfontosabbakat említve) a Tankcsapda, a Takács Tamás Blu­es Band, a Deák Bill Band, Waszlavik Gazember László, a Kispál és a Borz, az Auróra, valamint Lattmann Béla, dorogi származású jazz-professzor konzerva- tóriumi zenész diákjai léptek fel itt rendszeresen. Egyedi zenei csemegének szá­mítottak a helyi, környékbeli zenekarok koncertjei. Az 1995-ös váltástól Kissík Szabi, aki jelenlegi vezetője, működtetője a helynek, új értelmezésben vezeti a Molothow Ligetet. Társaival megszervezték a klub társrendezvényének is ne­vezhető Fesztergomot, mely a klub nyári, meglehetősen lapos forgalma jó ellen- súlyozásának tűnt. A jövőre nyolcadik Fesztergom a Molothow Ligetbe évek óta koncertezni járó, országos hírű és helyi érdekeltségű együttesek, előadók a kö­zönség körében népszerű börzéje. A Molothow Liget honlapján sok hasznos információ, programajánló mellett a már lejátszott koncertek hangulatát idéző, letölthető fotók és a fellépők plakátjainak digitális verziói, valamint fórum is található. A cím: www.molothow.uw.hu • Oxi

Next

/
Oldalképek
Tartalom