Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-12 / 222. szám
Mül • HIDLAP • 2005. november 12., szombat hídlafmiaffazin Afrika tetején Hillary, Tensing Norgai, Reinhold Messner, csupa férfi, így nem is csoda, hogy a hegymászás és a magashegyi tracking, mint igazi kihívás és férfias sport él a köztudatban. Pedig ez már rég nem így van. Egyre több nő is keresi fel a Kaukázus, a Himalája vagy a Kilimandzsáró hófedte csúcsait. Érdemes bevállalni ezt az életre szóló élményt, de csak akkor ha megfelelően felkészültünk a fizikai és a lelki kihívásokra. És ezt bizony itthon kell elkezdeni a Budai-hegyekben és az edzőteremben! A titokzatos, hófödte csúcs már gyermekkorom óta csábított. Főleg, hogy Tanzániában fekszik, a nagyvadak földjén. Végtelen szavannák, feldühödött orrszarvúk, vágtázó gnúcsordák, massai harcosok ... Hát kell ennél több? Hát igen, némi pénz és alapos felkészülés, hogy meghódítsuk az 5896 m magas Uhuru-Peakot a Kibó csúcsán. Mivel ritkán viselünk megpakolt hátizsákot, érdemes ezzel kezdeni a felkészülést. A hátizsák kiválasztása már fél siker, ezért mindenképen egy expedíciós szaküzletben vásároljuk meg, kikérve az ottani szakember véleményét! Magasságunk, izomzatúnk figyelembevételével válasszunk! Ez vonatkozik a bakancsra is. Ezeket az alapdolgokat már érdemes 2 hónappal a túra előtt megvennünk, és hétvégéken mintegy 9 kg-ra megpakolt zsákkal kisebb túrákat tennünk. A hátizsáktól kidörzsölt hát vagy feltört láb, a túra végét is jelentheti. A Kilimandzsáró lejtőin napi 6-9 órás menetelés vár ránk nagy magasságokban, melyek a légszomj és a hegyibetegség tüneteivel fognak járni. A hegyibetegség leküzdése érdekében kezdjünk el egy edzési formát, amely megnöveli sejtjeink oxigén felvételét! Erre tökéletes a spinning, a futás, vagy a step-aerobic (legalább heti 3 alkalommal), ezek a sportok erősítik lábizomzatunkat is. Erre pedig nagy szükség lesz, amikor elhagyjuk a szavannát és megkezdjük az átkelést a trópusi esőerdőn. Emlékszem, hogy a hatalmas kövekkel, lelógó liánokkal és léggyökerekkel tarkított ösvény mekkora kihívás volt combjaimnak, miközben a fekete majmok vidám csapata könnyedén ugrált fejünk felett, nézve „kínlódásunkat”. Ok is tudják: Darwin tévedett. Hatalmas termeszvárak, színes madarak és időnként előttünk felszökkenő antilopok terelték el figyelmünket a fáradtságról. Délutánra kiértünk az őserdőből, és mintha csak a német Alpokban jártam volna, a 3000 m körüli magasság hűvös levegője és növényvilága erre emlékeztet. A szürke hasú felhők karácsonyi időjárást sejtettek, és valóban hirtelen, hatalmas, jéghideg havaseső zúdult nyakunkba. Szinte 100 méterenként vettünk fel valami meleget. Valahol vicces volt kötött sapkában és termo pulcsiban az Egyenlítőnél. Megtapasztaltuk, hogy fontos a réteges öltözködés, a hőmérséklet két óra alatt 20 fokot ingadozott. Másnap reggel szakadó jegesesőben meneteltünk 4000 m-en, ám a hirtelen feltámadt erős szél elfújta a felhőket a Kibó- és a Mavenzi- csúcsot összekötő nyeregről és hamarosan trópusi hőség lett, a nap pillanatok alatt hólyagosra égette kézfejemet, mivel elfelejtettem bekenni a 25-ös faktorú napvédővel. Mentálisan 4500 m-től kezd érdekessé válni a túra, Itt már kerülni kell minden felesleges mozdulatot! Miután reggel frissen kiugrottam hálózsákomból, vagy két percig kóvályogtam, mint vasorrú bába a mágneses viharban. A „híg” levegőben már csak a megfontolt, lassú mozgás ajánlott! Nagyon fontos a folyadékbevitel! 4000 m-től már legalább napi 3 liter vizet kell inni, különben szédülés és a kiszáradás is fenyeget! Szinte mindenkinél fellép a hegyi betegséggel járó hányinger. Ezt egy receptre kapható gyógyszerrel enyhíthetjük. A teherhordóknak a magasság nem gond, ők a csaga törzsből származnak, akik a sherpákhoz hasonlóan a nagy magasságokban élnek. Elképesztő, ahogy ivóvízzel töltött, 20 literes marmonkannákat egyensúlyozva fejükön, könnyedén lépkednek az esőtől, törmeléktől csúszós ösvényeken. Egy fiatal holland nő, aki pedig maratoni futó és remek kondival rendelkezik 5000 m körül feladta. „Van, hogy a Himaláját megjárt hegymászókon is kifog a csagák szent hegye.” - mesélte Idrissa Kilabula, a hegyivezetőm. Nagyon csalóka a hegy, a hófedte csúcs ott van karnyújtásnyira, de te napokon át menetelsz, átkelsz kiszáradt folyómedreken, néhol bokáig merülsz a vulkanikus homokban, a hóban és a Kibo alig jön közelebb. Az utolsó hajrá a Kibo táborból indul éjfélkor. -25 fokban vágtunk neki fejlámpáink és a hold fényénél az utolsó, 5 órás menetnek az Uhuru-csúcs felé. Itt már minden lépés fájt. Testem sejtjei oxigénért rimánkodtak. A forró tea kicsiny termoszomból nagyon jól esett a Kilimandzsáró első meghódítójáról, Hans Meyerről elnevezett barlangban. A még nem teljesen kihűlt tűzhányó meg-megereszt némi füstöt. Mintha a hegy istene vidáman pipázva nézné a sok őrültet a hajnali holdvilágban, a térdig érő hamuban mászni. 5680 m-en elértem a Jamaica-Pointot, itt csúnya orrvérzés jött rám és a kezeim remegtek. Ez már a hegyibetegség! Tovább! - parancsoltam magamra - 5760 m-en nagyon szédültem és görcsöltek a végtagjaim. A mászó botjaimra támaszkodva próbáltam pihenni, de csak azt éreztem, hogy kihűlök. Két San Diego-i lány is vérző orral ért be minket. Megpróbáltunk még némi forró teát inni, de már a termoszt is alig bírtuk tartani, ráadásul komoly szél is kerekedett. Úgy döntöttünk, visszafordulunk. Mint később kiderült, okosan tettük, mivel 2 koreait csak a hegyimentőknek sikerült élve lehozniuk. „A hegy ma gonosz volt” - mondták a hadsereg mentői. Nem mindig szereti, ha feljutnak a Kilima n’Gai-ra, az „Istenek Trónjára”. A hegy és az ország megigézett, ide nemsokára vissza akarok térni. Egy gyors látogatás az Arusha nemzeti parkban, amelyet a híres magyar zoológus, Dr. Nagy Endre alapított. Még egy-két Makonde-faragás Moshi bazárjából, majd „kwaheri Tanzania” — viszontlátásra Tanzánia! - mondom, és repülőnk fényeit lassan elnyeli az afrikai égbolt. • Georg Spöttle Az elmúlt 100 évben több, mint 90%-kal csökkent a bálnaállomány Japán halászok újabb 440 bálnát vadásztak le a déli sarkvidék tengerein, annak ellenére, hogy ezzel megszegték a nemzetközi egyezményt. A japán kormány tudományos kutatásra és a bálnák állítólagos túl- szaporodására hivatkozva pusztítja a ritka tengeri emlősöket. A bálnavédő szervezetek kétségbeesetten próbálják megállítani a kereskedelmi méretű vadászatot. A japán bálnavadászok által idén 440 barázdás bálna (más néven hátúszós bálna - latin nevén Balaenoptera physalus) esett áldozatául a vérengzésnek. A WWF és a spanyol Adena szervezetek adatai szerint a japánok ezúttal még a maguk által megállapított „tudományosan levadászható” mennyiséget is túllépték, kihasználva a Nemzetközi Bálnaszövetség által adott haladékot, amely ugyan ilyen mértékű bálnavadászatot nem engedélyez, de a cetek húsának az ázsiai országok piacain és éttermeiben történő felszolgálását sajnos nem tiltja. Japán adatok szerint „látványosan” megnövekedett a bálnapopulációk száma, egy új- zélandi felmérés viszont bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a múlt század kezdetén még szabadon úszkáló hatalmas emlősöknek mára már csak 5-10%-a él a Földön. A japán Halászati Hivatal hírlevelében olyan adatokat közölt, melyek szerint a bálnák száma az utóbbi időben úgy megnövekedett, hogy azok évente 440 millió tonna „tenger gyümölcseit” foA leghatalmasabb, ma is élő emlős az óriás- vagy kékbálna, a szilás cetek alrendjéből. 30 méter hosszú és 136 000 kg -ez a súly 32 elefántnak vagy 1500 embernek felel meg. A tengeri emlősök eredetileg a szárazföldi emlősöktől származnak. Évmilliókkal ezelőtt valószínűleg a gazdag élelemkínálat a tengerbe csalogatta őket, ennek következtében testfelépítésük fokozatosan megváltozott és alkalmazkodott. A kékbálnák szoros kötelékekben úsznak és gyakran látni őket kettes-négyes csoportokban. Vadászatkor és a szaporodási időszakban léteznek nagyobb csoportok is. A 11 hónapos vemhesség után megszülető borjú mindjárt 7 méter hosszú és 2-3 tonnás. Tengeri emlős lévén a kis bálna szoptatása is a tengerben történik. Több, mint 600 liter tejet iszik naponta (a bálnatej 40%-a zsír!), és a hat vagy hét hónap során naponta 100 kilót hízik. Planktonok és krillek (apró rákok) a táplálékuk. Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. A legtöbb fogascet halakkal táplálkozik. Az ámbrás- cet tintahalakra specializálódott, de még az óriáspolipokat is megeszi. Állományukat nemcsak a nagyarányú orvhalászat, hanem a tengerszennyezés is veszélyezteti. Az ámbráscet fejüregéből származó világos, átlátszó, olajszerű anyagot használták a legjobb gyertyák előállításához, később pedig a drága kozmetikai szerek anyagát szolgáltatta. A legértékesebb az állat gyomrából és beleiből kinyerhető ámbra volt, amelyet szó szerint arannyal mértek, és amely alapanyaga a legdrágább parfümnek. gyasztanak el, és ezért Tokio javasolja a bálnák nagy tételbeni, kereskedelmi vadászatának mielőbbi visszaállítását. Hiroshi Hatanaka, a japán halászati intézet elnöke szerint az expedíció a bálnák túlszapo- rodását próbálja megállítani. A Greenpeace felszólította a japán kormányt, hogy állítsa le programját. A nemzetközi környezetvédő szervezet szerint ugyanis a körút nem tudományos, hanem kizárólag kereskedelmi célokat szolgál. A leölt állatok végül a szupermarketek polcain és éttermekben felszolgált ínyencségekben kötnek ki. A bálnavédők eddig 12 millió négyzetkilométernyi területet jelöltek ki védett területnek, ahol hat különböző bálnafaj szaporodó és táplálékszerző helyeit próbálják megvédeni az orvhalászok elől. A déli-sarki tengereken az érvényes nemzetközi egyezmény szerint tilos a bálnavadászat; a szerződésben azonban engedélyezve van országonként egy kisebb, tudományos flotta fenntartása. A japán flotta múlt novemberben futott ki a tengerre, ahogy ők nevezik a „ 14. tudományos vadászakcióra”. 1986 óta a japán halászok több, mint 5000 déli barázdás bálnát ejtettek el „tudományos vadászat” címén. Ráadásul a flotta nem érte be a Déli-sarkhoz közeli tengerek zsákmányával; 1994-től minden évben a Csendes-óceán északi térségeiben portyáznak, tömegesen irtva ki a délinél jóval ritkább, a kihalás szélén álló északi barázdás bálnát. Tavaly, nem törődve a nemzetközi egyezményben kiszabott hatalmas büntetéssel és megtorló kereskedelmi szankciókkal, a szigetország vadászai újabb két fajt vettek fel „népszerűségi listájukra”: az ámbrás cetet (Catodon macrocephalus) és a Bryde bálnát, melyből már csak kevesebb, mint 100 000 példány él a Földön. A rugalmas előírások támogatják a tudományos kutatómunkát, de semmiképp nem adnak engedélyt arra, hogy ilyen hatalmas mennyiségben irtsák a bálnafajokat. Japán állítja, hogy „tudományos vadászatainak” célja a megfelelő információmennyiség megszerzése, mellyel hozzájárulhat a bálnaügy kérdéskörének megvitatásához. A Nemzetközi Bálnaszövetség már többször válaszolt, hogy nem létfontosságúak ezek az adatgyűjtések a bálnaügyi szervezetek szempontjából, sőt, ez a „tudományos” tevékenységük a bálnák létét veszélyezteti. Ennek ellenére a vadászatok folytatódnak, és ha nem sikerül szigorúbb törvényekkel, vagy egyéb intézkedésekkel meggátolni a vérengzést, az a bálnák végleges kihalásához vezethet rövid időn belül. • Karsay Luca
