Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-24 / 188. szám
II \ • HÍDLAP • 2005. szeptember 24., szombat hídlapmagazin Egyszuszra Duray Miklós rovata A nemzet legnagyobbika Minden nemzetnek van eszményképrendszere. A magyar eszményképrendszerben évszázadokon keresztül a legmagasabb helyen a Boldogságos Szűz állt, ezért énekeltük himnuszként több évszázadnyi ideig a Boldogasszony Anyánkat. A reformáció, a felvilágosodás, a liberalizmus, az individualizmus azonban törvényszerűen magával hozta az eszményképrendszer módosulását, illetve gazdagodását, ami nem azt jelentette, hogy a korábbit a nemzet elutasította volna, hanem, hogy történelmünk nagyjai közül egyre többen foglalták el méltó helyüket ebben a rendszerben. Nem könnyű bejutni ebbe a társaságba. A szemléleti átalakulásnak köszönhető, hogy Széchenyi István, a modem Magyarország megálmodója lett a legnagyobb magyar. Közfelkiáltással részesült ebben a megbecsülésben, és ezt több mint száz éve senki sem tette kérdésessé. Oly módon történt ez, ahogy nemzeti himnuszunkká vált az „Isten áldd meg a magyart” kezdősorú Kölcsey vers, vagy ahogy a csehek nemzeti himnuszává lett a „Kdi domov muj” kezdetű himnikus ének. Egy-egy nemzeti társadalom értékrendi vizsgálatának is tekinthető az utóbbi időben szinte divattá vált „legjobb tíz vagy száz” keresése a sajtóban megrendezett szavazások útján, ez a pillanatnyi állapotot tükrözi. Ezért megnyugvással tölt el, hogy például az MTV által a száz legjobb könyvről megrendezett többhetes szavazási sorozat az Egri csillagokat hozta ki győztesként. Világunkban egyre kevesebben olvasnak és az egyre felületesebb információáradatban fuldokolnak az emberek, és mégis Gárdonyinak ez a csodálatos regénye győzött. Hát mégsem vagyunk egy elveszett nemzet? Az is jó jel, hogy az első tíz közé nem került be egyetlen divatkönyv sem. Kérdés, milyen eredményt hozna egy szavazás a tíz legnagyobb magyarról? Az eredmény biztosan sokatmondó lenne, de féltem Széchenyi eddigi státusát. Ilyen szavazást azonban tartottak több helyen is, például Szlovákiában, Csehországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, - a mintegy száz-száz felkínált névből azokra lehetett szavazni. Az említett országok mindegyikében politikus, illetve államférfi vezeti a listát, de míg a franciáknál (de Gaulle), a britteknél (Churchill) a XX. század közepének nagy államférfiúira szavaztak a polgárok, a csehek visszanyúltak nemzeti történelmük hőskorába és a prágai egyetemet alapító királyukra, IV Károlyra szavaztak, - tisztelet nekik ezért. Örülnék, ha egy magyar szavazáson Szent István lenne a győztes, ez nem sértené Széchenyit sem. A szlovákok között az első helyet Milan Rastislav Stefánik szerezte meg, aki ugyan tevőlegesen hozzájárult a felvidéki magyarságnak a trianoni döntéssel bekövetkezett elszakításához, de a szlovák államiság megteremtéséhez is. A második hely azonban Alexander Dubéeknek jutott. Ez jó hír, mert valóban ő volt az első szlovák politikus, akit az egész világ megismert, ezzel ő tette nemzetének a legnagyobb jószolgálatot - igaz, hogy politikusként kevésbé volt alkalmas a rábízott feladat teljesítésére. De van eg)’ további jó hír is. Edvard Benes nem jutott be a legnagyobb csehek társaságába, pedig éppen abban az időben fogadta el a cseh parlament az őt felmagasztaló törvényt és állítottak neki szobrot Prágában. A németeknél a harmadik helyet Kari Marx foglalta el. A legtöbb tudós a francia névsorba került, majd a brittbe, végül a németbe. A cseh nagyok között Komensky tekinthető tudósnak, noha a köztudatban nem így, hanem a népek tanítójaként szerepel. Az ő neve megjelenhetne akár a leghíresebb magyarok között is, mert az oktatást és a pedagógiát forradalmasító Orbis Pictus c. művét Sárospatakon alkotta. Egyedül a tíz legnagyobb szlovák közé nem jutott egyetlen tudós ember sem, hiszen az első helyen végzett személy politikusi minőségében került oda és nem csillagászként. A legkönnyedebbre a francia névsor sikerült Edit Piaf, Bourvil és Moliere révén. A németeknek dübörgősebb nevekre esett a választása Bach, Goethe vagy Luther Márton személyében. A cseh névsor viszont a legkiegyensúlyozottabb és a legnemzetibb. Hiszen a tízből öten (IV Károly, Masaryk, Havel, DiOka, Ján Hús) jelentős mértékben befolyásolták a cseh nemzet sorsát. A legfiatalabb névsort a szlovákok állították össze, mert a tíz személyiség közül csak ketten nem éltek a XX. században. De egyedül a tíz legnagyobb szlovák közé keveredett két köztörvényes is. Az egyik a háborús bűnösök nemzetközi listáján szerepelt (Jozef Tiso), akit a népbíróság ítélete alapján 1946-ban a pozsonyi bíróság udvarán kötöttek fel, és egy rablóvezér (Jánosík), akit szintén felakasztottak. Képzeljük el, hogy a tíz legnagyobb magyar közé bekerülne Szálasi Ferenc és Zöld Marci. A hírességek névjegyzékei azonban amiatt is érdekesek, hogy kik hiányoznak belőle. A francia jegyzékből hiányzik Napóleon Bonaparte és XIV Lajos. Nélkülük biztosan szegényebb lenne a francia nemzet. Mint ahogy az angol hírességek közül is hiányzik Viktória királynő. A tíz legnagyobb cseh névsora azonban arról tanúskodik, hogy a cseh nemzetnek nagyon tiszta, nemzet és értékorientált az eszményrendszere. IV Károly után a második helyet a modern cseh állam megalapítója, Masaryk foglata el, a harmadik helyet pedig a kommunista hatalom megbuktatásában leginkább kiérdemesült Václav Havel. Erre a három helyre a magyar névsorban legalább hat személyiség pályázhatna: Szent István, IV Béla, (Korvin) Mátyás király, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Antall József. Pályázhatnának, ha lehetne, de talán nem is baj, hogy még nem kérdezte meg tőlünk senki, kikre adjuk voksunkat. A szlovák névsor azonban a leghiányosabb vág)' talán a legjellemzőbb. Az ankét készítői nem titkolták, hogy sokaknak feltűnt: nem szerepelnek a választható személyiségek között magyar királyok. Viszont szerepeltek élő személyiségek is, akik közül azonban senki sem került az első tíz közé. Talán nem is lényeges, hogy az élők és a holtak közül kiket soroltak fel a kérdezők. De mindenképpen a szlovák nemzeti értékrendről tanúskodik, hogy e felmérés idején vehette át a magyar parlamentben a legjelentősebb közép-európai személyiségeknek adományozandó Szent Adalbert díjat Frantisek Miklosko szlovák kereszténydemokrata politikus és emiatt, valamint az ott elhangzott beszédek, de főleg saját beszéde miatt a bírálatok és az átkok özönét kellett elviselnie. Nem csupán az váltott ki idegességet a szlovák közvéleményben, hogy ezt a díjat Szent István koronájának jelenlétében adták át, meg, hogy korábban megkapta Antall József is, aki lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. A legtöbb oldalvágást maga Miklosko kapta. Nemcsak azért, hogy beszédében a szlovákságot a magyar történelem részeként Szent István révén helyezte el a közép-európai térségben, hanem főleg amiatt, hogy szlovákként bocsánatot kért a magyaroktól a II. világháború utáni meghurcolásukért. Lám, ily módon is fény derülhet egy ember, de egy egész nemzet értékrendjére. Esztergom felfedezése Gyáva népnek nincs hazája Libád egy kis magyar falu a hegyfarkai tv-torony mögött, pár kilométerre Párkánytól nyugatra. Itt minden évben egy-két nagy mulatságot rendeznek, ilyenkor megtelik a négyszáz fős bálterem. Léleknemesítő élmény a libádi magyar bálon résztvenni. Kedves Retkes János barátunk jóvoltából már vagy negyedik alkalommal vendégeskedhetünk az estélyen, melyet mint a „Libádi Megyebál”-t emlegetünk. A belépőket mindig ugyanaz a hazafias díszítésű bálterem fogadja, nemzetiszínű teríték, évszázados fegyverek, magyar zászló és hatalmas felirat: Gyáva népnek nincs hazája. Hajnalig tart a vigasság, Pötös Sanyi bácsi (70) és bandája minden nótát jobban ismer, mint aki megrendeli, arte legis, a vonóba húzott ötvenko- ronással. Gyakran, bátran harsog a „Krasznahorka büszke vára” is. A kiváló esztergomi zenepedagógus és tárogatóművész, Fehér László tanár Úr jóvoltából, pontosabban művészi előadása folytán ugyanezt a dalt zengi fél ötkor a fellegvári hangszóró Esztergomban. Minap a szentgyörgymezői kenyérszentelőn merült fel a kérdés, honnan is származik, miről is szól a kuruc nóta, ki lehet a szerzője? Kraszna Horka egy gyönyörű vár, Esztergomtól 160 kilométerre északkeletre, Rozsnyó szomszédságában. 1300 körül építette a Csetneki család. Több tulajdonoscsere után 1575-ben került az Andrássy grófok tulajdonába. A családnak volt ugyan Habsburg párti ága is, de Krasznahorka a kuruc Andrássyak ültek. Ilyen kuruc volt például Andrássy Pál tábornok, Vak Bottyán generális helyettese, illetve Andrássy István lőcsei várvédő kapitány A krasz- nahorkai várban őriztetette Rákóczi az áruló Forgách Istvánt. A várat végül 1710 novemberében bevette a labanc, azóta magas tornyán az őszi szél régi dicsőségről mesél. Nemsokára a nagyma- jtényi síkon is letörött a zászló és 1711 május elsején a nagyságos fejedelem soha véget nem érő bujdosásra indult. Halott porait 1906-ban országos pompával, tárogatók hangja mellett hozták vissza mai nyughelyére, a kassai dóm kriptájába. A fejedelem szíve - kívánsága szerint - Franciaországban a gros- boisi kamalduli kolostorban rejtőzködve várta Jézusát. A horkai vár villámcsapás következtében 1817-ben kiégett, gyorsan helyreállították, villámhárítókat szereltek rá. Sikerült kideríteni a Krasznahorka büszke vára nóta dalszerzőjét: Fráter Lóránd, teljesebb nevén gróf Fráter Lóránd huszárkapitány, 200 nóta szerzője. A „nótáskapitány” (1872-1930) családja számos jeles őssel, rokonnal büszkélkedhet. Elsőként említjük Martinuzzi Fráter Györgyöt, aki esztergomi bíboros, érsek, erdélyi vajda volt. Madách Imre zűrzavaros életű felesége Fráter Erzsébet is a családhoz tartozott. Vitathatatlan tény, hogy a Fráter família rokoni kapcsolatban állt a brit uralkodóházzal, az angol királynővel. Fráter Lórándot átrepítette a világhír az óceánon, New Yorkban is hallhatták hegedűjét. A dalszerző szülőfalujáról, Ersemly énről meg kell jegyezni, hogy ugyanott született Kazinczy Ferenc. Ma közös emlékmúzeumuk áll a községben. Krasznahorka büszke vára, Rászállott az éj homálya, Magas tornyán az őszi szél Régmúlt dicsőségről mesél. Olyan kihalt, olyan árva Rákóczinak büszke vára. Harcosai rég pihennek, A bujdosó fejedelemnek. A toronyból késő este Tárogató nem sír messze. Rákóczinak dicső kora Nem jön vissza többé soha. A tárogatós előadóművész Fehér László zenetanár, esztergomi lakos, a közélet lelkes szereplője. Az ő előadásában halljuk a többi várhegyi dalt, nótát is, mint például a „Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország” , vagy Boldogasszony Anyánk” dallamait. A mellékelt képek az internetről valók, a vár mai jó állapotát igazolják. Köszönöm a szentgyörgymezei dalos kedvű polgároknak az érdeklődést, remélem sikerült kíváncsiságukat csillapítani. A szöveg szerzőjéről még nem tudok semmilyen adatot, de kutatom. Ha megszólal a Krasznahorka büszke vára a Lipót bástyáról, tessék bátran dudorászni, énekelni. Krasznahorka büszke vára... Alig pár éve Páskándi Géza erdélyi írót még bebörtönözték, mert egy baráti társaságban ezt elénekelte. Demokrácia van, miért, kitől félnénk szép kurucos dalainkat esténként elmondani. Fogadjuk meg Juhász Gyulának a nótás huszárkapitány menyegzőjére írt verssorait: „ó hegedűn, új hegedűn szóljon mindhalálig szóljon csak a nóta.” Bátran szóljon! Hiszen gyáva népnek nincs hazája! • Kolumbán György Kalendárium A napfogyatkozáshoz hasonlatos esemény hozta lázba Esztergom lakosait száz évvel ezelőtt. Ezen kívül egy „menykőcsapás”, a szüreti szokások eltűnése, valamint a magyar nyelv elleni izgatás szerepelt a száz évvel ezelőtt környékünkön megjelenő lapok hasábjain. Szüret lévén, jó termésről és jó hangulatról várna írást a magyar ember, e helyen ez olvasható az Esztergomi Lapok szeptember 28-i számában: „Szüretelünk. Amit meghagyott a tavaszi fagy, a nyári zivatar és a mindent kiaszaló szárazság, az most már lassacskán kádba kerül. Az idei termés, mely mennyiség tekintetében a tavalyin is alul van, minőségre nézve kitűnőnek Ígérkezik. A borvásárlás is megindult. A jó kedv természetesen az idén is hiányzik és a hegyoldalakon nem lehet hallani szüretelő vig nótázást. Cigányzenét? No, ez végleg kiment a divatból. ” Csapás-csapás hátán, mondhatnánk, hiszen még a „menykő is beütön a villamosba.” Persze ne higgyük, hogy száz évvel ezelőtt villamos járt Esztergomban. Az Esztergom és Vidéke írja: „A szó szoros értelmében tessék ezt venni, mert tényleg megtörtént a tegnapi hajnali zivatarnál, hogy bele ütött a menykő a villamosba. Ugyanis a kora hajnali órákban iszonyú orkán és zivatar vonult át városunk felett, mi jó ideig tartott. Közben ömlött az eső, majd csapkodott a villám jobbra balra, néhol le is csapott a város területén. Szenttamáson a Rózsa utcában a távbeszélő hálózatba csapott be s azt szétrongálta, melynek széttépett sodronyai a villamos primőr huzalára esve, a villám egész város területén egy pillanatra kialudt. ” A villamos világítással kapcsolatos a titokzatos fogyatkozás esete is, amelyről bőven és szellemesen tudósít az Esztergomi Lapok szeptember 24- én. „Villamfény fogyatkozás. Ha van nap és holdfogyatkozás, miért ne lehetne villamfény fogyatkozás is. Hogy ilyen is van, azt teljes mértékben tapasztaltuk f. hó 20-án este 7 órakor, midőn a város területén lévő összes villamos lámpák hirtelen kialudtak és teljessötétségbe burkolták az amúgy se nagy villamosságnak örvendő városkánkat. A villamfényfogyatkozásról az országos meteorológiai intézet a következőket jelenti. A fogyatkozás esti 6 ó. 45 perckor kezdődött és 7 órakor érte el tetőpontját, mely időponttól kezdve 10 percig teljes elsötétülés állott be. Esztergom lakossága gyufafény mellett szemlélte a fogyatkozást, míg az élelmesebbek kormos üvegeket szegeztek az eltünedező fényforrások felé. A 'Szabad a csók' és a 'Csak szorosan című egyletek a fogyatkozás tartalma alatt díszközgyűlést tartottak. A fogyatkozás esti 7 6. 15 perckor ért véget." Félreértés ne essék, a fogyatkozás nem azon a napon történt, mikor a villám belecsapott a vezetékbe. Történt még egyéb megbotránkoztató eset is, amelyről az Esztergom szeptember 24-i számában olvashatunk. „Izgatás a magyar nyelv ellen. F. hó 17-én Szentlélek községben, hol tudvalévőén a lakosok tót nyelvűek, de a fiatalság erősen magya- rosodik, - magyar istentisztelet volt. Mikor a kántor egy magyar éneket kezdett el s a nép utána énekelte, Urbanits István ottani lakos hangosan kezdett kiabálni a templomban: 'Ne hallgassátok, a kutya magyarul is ugat, énekeljetek inkább olaszul, ha tótul nem tudtok már, de nem ugassatok. ’ Urbanitsot a hatóság vette gondozás alá gyalázatos eljárása miatt. ” Végül az eredményes horgászat módszeréről, ugyaninnen. „Sokpanaszt hallottunk már arról, hogy a megyei bányákban használni szokott dinamit a nép között olyan közönséges árucikk, mint a kakas-gyufa. A napokban Pilis-Maróth határában Cseh János, ZsigmondJózsef Vörös Mihály dinamittal halásztak. Ez annyit jelent, hogy dinami- tot robbantottak fel a Dunában, mitől a halak messze területen elkábulnak és partra vetődnek. A dinamitos halászokat rajta csípte a csendőrség s val/atóra fogta mindhármukat. Vallomásuk szerint tiz dinamit töltés csak négy koronába került. Olcsó. Egy ilyen töltéssel 100 métermázsás sziklát lehet apró kavicsokra szétrobbantani. ” Nem éppen finom módja a halfogásnak... • GÁt Kata
