Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-23 / 144. szám
SQL H1DLAP • 2005. július 23., szombat iß ö mos /.()( ül magazin muriBiar. Kína, a régi-új birodalom cek alatt elmúlt, amikor a langyos nyári eső áztatta főváros utcáit kezdtem felfedezni. Néhány bringás diákot és idősebb embert ügyes ugrásokkal kikerülve inkább a Volkswagedarabot, addig Kínában néhány nap alatt 20 millióan is megveszik a legújabb termékeinket.” - így szól a telefon rríultik üzletpolitikája. Hasonló a turisztikai szakemberek fejtegetése: „Kína remekül megél a belföldi turizmusból. Az ország igen széles skálában kínál célokat minden utazónak. Akik például Hainanból, a szubtrópusi régióból elutaznak Tibetbe egy egészen más kulturális képet kapnak hazájukról. Aki pedig a Karakoram környékét keresi fel északnyugaton, az a mohamedán építészeti remekművekben gyönyörködhet, amelyekhez hasonlót Pakisztánban vagy Afganisztánban találhat.” Természetesen Kína szívesen látja a külföldieket. Ezt tanúsítja, hogy egyre több helyen megértik az angolt, sőt már a németet is. A „Zhong”, azaz középső, a kínai nyelv talán legfontosabb jele. Egy szögletes keret, amelyen hosszában egy vonal halad át. Egyszerű, ám rendkívül jellegzetes, ő jelenti a megvilágosodást, a rendet, az önbecsülést és a kínai politikát is. Zhong guo, a Középső Ország, avagy kissé nyugati pátosszal lefordítva a Középső Birodalom. Pekinget is mintha csak a „Zhong” jegyében modernizálták volna. Vonalzóval meghúzott utak, hófehér karcsú toronyházak, rendezett parkok. Minden geometrikusán tiszta. Sajnos, mondom én a látogató, már szinte hiába keressük az óváros jellegzetes egyemeletes faházikóit, apró üzletekkel és műhelyekkel a földszinten. Már csak a buddhista kolostorok szomszédságában lelhetjük fel Peking lelkét. A nyitott ajtókon kihallatszó varrógépzaj, vagy a bádogosok kopá- csolása már-már múzeumnak hat. A modern építészet szerelmesei Shanghait Mekkájuknak tekinthetik. Éjszaka lenéztem szállodám 24-ik emeletéről Pudong kerület fényárban úszó felhőkarcolóira és Manhattan élménye hirtelen eltörpült ben- nem.A belvárosi forgatagban rengetegen szorongatják kezükben Mao „Vörös Könyvét”, persze csak azért, hogy 10 Euróért (2500 Ft.) árulják a turistáknak. És hát valljuk be, ki ne venné meg ennyiért a „nagy kormányos” gondolatait? Arra már csak az idősebbek emlékeznek, amikor minden más könyvet a tűzre vetettek a vörös gárdisták, mondván „a Vörös nek millióitól kellett tartanom. A kissé „fapados” Santana modelljük egyre inkább átvette a „drót csacsi” helyét. Kínában 2003 áprilisa óta 140%- kal emelkedett az eladott autók száma. Autó van bőven, minden sarkon találunk egy-két ékesen felcicomá- zott szalont, amelyek kedvező hitelekkel és ajándék klímával csalogatják be a még gyalogos kínaiakat. Ami viszont hiánycikk, az a rendszám! A metropoliszok polgármesterei igyekeznek gátat vetni az egyre jobban elharapódzó autóáradatnak és az ezzel járó környezetszennyezésnek és limitálták a kiadható rendszámok meny- nyiségét. Ahol nem ott viszont csillagászati árakba kerülnek a kívánatos fémtáblácskák. Shanghaiban akár 12000 (!) dollárt is elkérhetnek érte: Ez gond, ha nincs rendszámod, nem vehetsz autót. A lokálpolitikusok, viszont eggyel nem számoltak, a kínai ember leleményességével. Vidéki kisvárosok (alig 5-6 milliós lélek- számmal) még nem érintettek a korlátozásban és ezért jó „bussines”, a rendszámokkal való kereskedés. Két eszköz nélkülözhetetlen a „sárkány birodalmában”, a zöld teát rejtő termosz és a mobiltelefon. A tizenéves gyerekek, és a parkokban hűsülő maoista veterán ugyanolyan lelkesen telefonál. A modell paletta túlszárnyalja az európai kínálatot. A nagy cégek, így Nokia egyre jobban a kínai piacra építi fel az új technológiáját. „Amíg mondjuk Magyarországon, eladunk egy típusból 200000 Könyvben megvan minden, amiről olvasni érdemes.” Azonban egy dolog nem változott, a Kínai Kommunista Párt azóta is szent, és sérthetetlen. Szóval mi is van most Kínában, tesszük fel kissé irritáltan a kérdést, látván a párt transzparenseit és alattuk a Motorola, a Nike, az Adidas és a Canon, árúval zsúfolt üzleteit? „Kína egy kommunista ország, ahol kapitalizmus uralkodik” világosít fel egy fiatal nő. Az átlagkereset, a nagyvárosokban, a magyarországiénak jó 2, 5 szerese. Ez nyilvánvalóvá is lesz, ha benézünk a bevásárló központokba. Ezek mérete átlag háromszorosa az itthon ismertekének. Hát igen Kínában más dimenziók uralkodnak. Az emberek viszont imádnak vásárolni, legyen az Versage butik, vagy vasedény bolt, beférni és nézelődni is alig lehet. Az árubőség szintén elképesztő és az alacsony árak mellett a minőség is egyre fontosabb szerepet kap. Az országot járva egyre több batyum lett, dicsérvén a kínai ipart. Kína nemcsak gazdaságilag, de katonailag is világhatalom. A föld legnagyobb légiereje itt található. Nukleáris arzenálja, fejlett hordozórakétái gondol- kodtatóba ejtenek mindenkit, mielőtt erejét Kínával akarná összemérni. Beijing erőfölénye ellenére a politikai megoldások híve, főleg ami az ázsiai térséget illeti. Jelenleg az amerikai észak-koreai ellentétet igyekszik elsimítani. Mindemellett nem tolerálja az USA hegemóniáját Ázsiában. Ez Washingtonnak is világos. Éppen július 16-án kapott az USA egy világos „intőt”, amenyiben katonailag beavatkozna a Kína és Taiwan közötti vitába, a kínai vezetés kész nukleáris fegyvereket is bevetni az agresszor ellen. A terrorizmus elleni háború kezdetén létesített US katonai bázisok Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban, Pakisztánban és Afganisztánban nemcsak az ott fellelhető olaj és földgáz érdekeltségeket hivatottak védeni, hanem mintha csak egy távoli jövőbéli új világrend előretolt állásai is lennének. Ma ez még csak fantáziának hangzik, de néhány évtized múlva, mint egy, gazdasági és katonai nagyhatalom, Kína újabb paranoiát válthat ki a mindenkori amerikai vezetésből. • Georg Spöttle Kína, a csodák és ellentmondások birodalma felett járt velem a Finn Air Helsinki-Beijing járata. Rengeteg kép kavargott bennem, mint mindenkiben, aki először jár Ázsia ipari, gazdasági és katonai nagyhatalmánál: kék egyenruhás, biciklis emberek, riksakulik, utcai kifőzdék és marcona őrség a Tian'anmen téren Mao mauzóleuma előtt. És persze az utcákon hömpölygő emberek milliói... A képzelgésekből csak a legutóbbi volt igaz. Már meglátva Beijing, a főváros, szupermodern repülőterét, a csinos határőrlányok kedves, de igen kompetens útlevél kezelését sejtettem, hogy a nagyszüleim által ismert és sokat emlegetett Kína igen csak más lesz. A kilencórás repülés kómája perÖkoportya A püspökhatvani példa Az Unió régi tagországaiban minden tizedik polgár kizárólag bioélelmiszert fogyaszt. Magyarországon ez az arány tulajdonképpen statisztikailag mérhetetlen. Ugyanakkor a biotermelés egyre terjed és ennek az ágazatnak az eredményei egyre inkább figyelemre méltóak. A hazai biotermelőknek nincsenek piaci gondjai. Amit a hazai piacon nem tudnak értékesíteni, arra vevő a külföld. Már nemcsak Németországba jutnak el ezek a termékek, hanem jelen vannak egész Európában, a Távol-Keleten, de Amerikában is. A hazai fogyasztást, a termőhelyek és a termelők hazai megismertetését segítendő, rendezték meg nemrégiben az I. Magyar Ökoportyát. Közéleti személyiségek, politikusok, újságírók és televíziósok járták sorra három napig a Dunától keletre lévő ökogazdaságokat. A félszáz azonos márkájú, felcímkézett személygépkocsival közlekedő mintegy százhúsz főnyi társaság feltűnést keltett az országutakon. Az Ökoportya ötletgazdája és főszervezője, Karácsony Imre szerint a magyar biogazdaság nagyon sokat ér. „Mindent, ami a Kárpát medencében természetes módon megteremhet. Ezt a csodálatos klímát, ezt a csodálatos termőföldet kell nekünk kihasználni úgy, hogy olyan minőségű termékeket produkáljunk, amikre büszkék lehetünk egész Európában.” Az Ökoportyával elmesélése szerint egy négyéves propagandamunkába ugrottak bele. „Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki halljon idehaza is a magyar biotermékekről. A választás lehetőségét a vásárlásban és a fogyasztásban természetesen meg kell hagyni az embereknek. Tudjuk, hogy a választásban most döntő szerepet játszik a pénztárca. A négyéves ciklus végére azt szeretnénk elérni, hogy a biotermékek fogyasztásában elérjük az uniós átlag felét, vagyis azt, hogy az emberek 4-5 százaléka bioélelmiszereken éljen.” Püspökhatvan nem egészen kétezer lakosú település Pest megye északi csücskében. Tizenöt évvel ezelőtt még egy nagy termelő szövetkezeti központ működött itt. Ez a gazdaság a gyenge itteni talajokon szántóföldi növénytermesztéssel és hagyományos állattenyésztéssel foglalkozott. Az állami dotációk elmaradása után, a magán vállalkozások előtti térnyitással gyorsan felbomlott és tönkrement. Püspökhatvanban viszont ma is magas az agrárértelmiségiek aránya. A legtöbb agrármérnök a saját vállalkozásában gazdálkodik, ha kell saját maga, vezeti a traktort is. Az új agrárvállalkozások közül most a legsikeresebb és a legtöbb családnak munkát adó alakulat a Varga és társai biogazdaság. Az öt éve gazdálkodó társaság központi épületei, de még az istállói és óljai is náddal fedettek. Hallatlanul impozáns képet nyújtanak. Az irodák alatt pinceéttermet alakítottak ki, ahol ott jártunkkor éppen a helybeli zeneiskolásokból alakult kamarazenekar próbált. Hallatlan tisztaság jellemzi ezt a telepet. Az istálló szag a szinte óránkénti folyóvizes mosásnak köszönhetően itt szinte ismeretlen. A gazdaság több lábon áll. Őshonos és régi honos állatokat tart: mangalicát, magyar tarka szarvasmarhákat, rackaju- hokat és parlagi tyúkokat. 76 hektáron termelik meg az állatok részére a takarmányt. Ezen kívül kaszálnak a Duna-Ipoly völgye Nemzeti Park rétjein is. Onnan is bioszénát takarítanak be, minta hogy a saját területükön is csakis a biokövetelményeknek megfelelő módon termelnek és az állattartásban, sem etetnek tápokat. Mór Ferenctől, az egyik tulajdonostól a biogazdálkodás mellett való döntésének hátteréről érdeklődtem. - „Úgy gondoltuk, hogy ezeket a gyenge adottságú területeken ez a forma vezethet eredményre. Ötödik éve csináljuk és az idő bennünket, igazol. így túl lehet élni ezt a nehéz időszakot, ami most a magyar mező- gazdaságot sújtja.” - mondta a biogazdálkodás irányítója. A gazdasághoz amúgy saját tejfel- dolgozó is tartozik. Sőt, a mangalicákat is feldolgozzák egy bérelj húsüzemben. Az a magyar bioga^dasá- gok gyakorlatától igencsak eltér, hogy kizárólag magyar piacon értékesítenek. S itt nem kis sikerrel, hiszen évről évre meg tudták duplázni az árbevételüket. Joggal merül fel, hogy bajon egy ilyen gazdaság nem kacsingat-e a külföldi piacok felé? - „Szeretnénk a magyar embereknek egészséges élelmiszert előállítani és nem a külföldieket táplálni” - mondja Mór Ferenc. Idehaza is azt kell tudatosítani a vásárlókban, hogy aki bioélelmiszert vesz, az lehet, hogy egy kissé többet költ, de az egy kilós mangalica hús az nem sül majd össze 70 dekásra. Aki rendszeresen bioélelmiszereket fogyaszt, annak véletlenül sem kell táplálék kiegészítőkre költenie. Nincs szüksége a tablettás ásványi anyagokra, vitaminokra, mert azok a bioélelmiszerekben benne vannak. Ha pedig a hó végén összeadjuk a táplálékokra költött forintokat, akkor nem biztos, hogy a bioélelmiszerek végül is drágábbak. • Bőle István
