Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-23 / 144. szám
magazin \\V\XX 2005. július 23., szombat • HIDLAP Egyszuszra Duray Miklós rovata Börtön a bitorolt szülőföld O a szíven szúrt Petőfi Sándor, a vastrónon pörkölődő Dózsa György, a Kolozsvári Krisztus, és a Székely Pieta csavarodó tengelye. Neki áldoznak, és ő az áldozat a Magyar Oltáron. O vagyunk mi, ezért ő az, akiben foglaltatik a nemzet, - de mi kevesebbek lennénk, ha ő nem volna. Könnyű dolga volt Istennek, amikor jókedvében megalkotta őt az élet kapujában, mert az édesapa volt az előkép. Szervátiusz Tibor szabad akarata csak egy szurdokban zúgó folyó vizeként csaponghatott. Megérintette őt ugyan a szenvedések valóságából lecsapódott Könnycseppek oszlopának ihlete, a Napisten fémes és márványkő csengésű szele, ami kihívást jelentett a halálkomoly játszadozásra az alakkal, a mintával és az üzenettel. De csakhamar kiderült: a szikla nem enged. A sors láthatatlan kőmedre keményebb, mint az ölbe kapható andezit tömb, amelyből csak le kell faragni a fölösleget, hogy a véső nyomán kiléphessen kristályba fagyott fogságából Móricz Zsigmond vagy Ady Endre szelleme. Mindazok számára, akik szeretik, és akik értik őt, a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyar és európai szobrásza Szervátiusz Tibor. Ez az értékítélet azonban mást és mást jelent a különböző értékrendet vallók számára. Van, aki piaci értéket, van, aki formabontást, van, aki a felkapottak hirtelen ellobbanó dicsfényét, van, aki a szómalmok köveinek pusztító vagy egekig magasztaló őrlésörvényét érti ezen, de vannak, akik az értékek állandóságát, vagy az élet átlényegített valóságát értelmezik így. Szervátiusz Tibor lehetett volna felkapott divatszobrász. Hiszen ő mindent tud a mesterségről. Megold minden feladatot, tud szobrot alkotni fából, kőből és vasszegből. Tud faragni, vésni, kaparni, fúrni, csiszolni, köszörülni, hegeszteni, reszelni, fűrészelni, hajlítani, és ha kell baltával odasuhintani, vagy alig érezhetően a négyszázas dörzspapírral simogatni. Szervátiusz Tibor művei a trianoni tragédia megértése, Szent István királyunk művének ismerete, elbukott szabadságharcaink fölött érzett fájdalmunk, nemzeti történelmünk tragédiáinak újra és újra átélése nélkül seké- lyesebben értelmezhetők, sőt félreérthetők. Aki nem tud együtt lélekzeni vagy érezni a magyar nemzettel, azt Dózsa György fába vésett ráncai ugyan lenyűgözhetik, de számára ebben az élményben nem jelenik meg más, mint egy sorstól ráncolt és fájdalomtól barázdált arc. Ezen az általánosítható üzeneten túl nem fedezheti fel a benyomást kiváltó valódi okot, a bekövetkező mohácsi tragédiát, az ország és a nemzet rabszolgasorsának közelgő árnyékát. Az idegen, lehet, hogy felfedezi Petőfi álló vagy elesett alakjának barázdáiban, szálkáiban és éles hajlataiban az elbukás, az idő előtti halál, a tétlen elmúlásból kelő félelem jelképét, de nem sejtheti meg benne a nemzet bukását. Nem érezheti, hogy a nyugat-európai polgárosodást annyira vágyó költő értelmetlen halála nem csupán léte megszűnését jelenti, de azt is, hogy Fehéregyházánál Európa győzött fölöttünk, még ha az orosz cár csapatainak segédletével is. Az avatatlan, a Székely Pietában talán ' megérzi a végtelen fájdalom fuvallatát, de nem értheti, hogy hol a gyökere és mi a tragédia oka. A hatalmat képviselő idegen erő a szülőföldjén gyilkolja halomra a székelyt és kényszeríti menekülésre a túlélőket, a Kárpátok karéján túli idegen földre. Az esemény mához szóló üzenetét azonban rajtunk kívül már senki sem hajlandó megérteni: a legyilkoltak leszármazottai ma sem saját urai ősi szülőföldjüknek. A Székely Pieta lehetne akár az 1849-es végső harcok és mártírok, vagy Trianon, vagy az 1956-os forradalom hősi halottainak és a megtorlás áldozatainak emlékműve. De mégsem az, mert a fájdalom, amit a szobor sugároz csak a vérig alázott büszke és szabad magyar (székely) fájdalma lehet, aki úgy érzi, megtipratásával már a halála előtt bevégeztetett élete. De ugyanez érvényes a fából, kőből kivésett emberi arcokra is. Aki életében nem látta Szabó Dezsőt még fényképen sem, de olvasta műveit, és ha ezután szembesül Szervátiusz Tibor róla készült fejszobrával, megérezheti: Szabó Dezső előtt áll. Szervátiusz Tibor legkülönösebb és legtragikusabb üzenetét közvetítő műve a Szülőföldem: Erdély, ami még otthon készült a szűkebb, legdrágább hazában, a szülőföldön. Tartalmában egyszerre villan föl az üzenet színe és visszája, egyszerre jelenik meg a bentről kitekintés és a kívülről rálátás állapota, egyszerre válik tapinthatóvá és megfoghatatlanná az elkeseredettség, a kiúttalanság, a vágy, a sóvárgás, a sújtó sors. Ha benn vagyok, és onnan nézek kifelé vagy a semmibe, a tamásiároni ihletésű „mi végett vagyok itt” szótlan kérdése jelenik meg szememben. Ha kintről tekintek befelé ugyancsak szótlanul, tágra nyílt, könnytől fényes szemmel nézek visz- sza és kérdezem: a kintet a benntől mi különbözteti meg, ha rács a határvonal? A mű eredeti, szülőföldi címe: Börtön. A legszörnyűbb börtön az idegenek által bitorolt szülőföld. Egy évvel azután találkoztam először Szervátiusz Tiborral, ahogy ez a műve elkészült. Azóta sem változott sok minden. Az is inkább a változatlanságot jelenti, hogy átnevezte művét. Annak idején szófukar volt, ami érthető, de most sincs oka a könnyed csevegésre. Ne is vesztegesse az időt a sok beszéddel. Helyette alkotásai beszélnek. A szó elszáll, csakúgy mint elfolyik a víz, de a kő és a szobor marad, mondhatjuk szabadon Wass Albert nyomán. Minderről talán beszélnünk sem kellene, mert ami látható, erről szól. Azt viszont el kell mondani: csak az tudja mit jelent a szülőföld, aki már belefúrta tenyerét földjének porába, vagy aki legalább egyszer orra bukott benne, aki végigjárta síkjait és lankáit, aki napokat és heteket beszélgetett végig füvén ülve sorstársaival, akinek könny szökik a szemébe ha az egyik domborulat bércéről kitárul előtte a folyó völgyének lapálya, amelyet a túlfelőli hegyek fognak keretbe, aki ismeri ételeinek ízeit, aki félszóból is érti baját és örömét a másiknak, akiben felcsendül a dal, anélkül hogysem azt valaki énekelné. A kopjafás Bartók szobor fejezi ki mindezt. A világ egyik legnagyobb zeneszerzője és magyarja bronzarcának átszellemültsége tanúsítja ennek igazát Szervátiusz Tibor közvetítésével. De akin egyszer sem futott át a borzongás Bartók Concertójának hallatán, ezt sem értheti. Aki elfelejti honnan jött, nem tudja hová megy, és azt sem tudja mi végett magyar, érintse kezével Szervátiusz Tibor bármelyik szobrát és megvilágosodik. Erre, a lelkünket kézrátevéssel gyógyító szertartásra mindnyájunknak szüksége van, ezért alkoss nekünk minél többet, hogy mindannyian hozzáférjünk gyógyírodhoz. Köszönjük, amit eddig tettél lelkűnkért és köszönjük, amit ezután teszel értünk. Isten éltessen, Szervátiusz Tibor! Politikától az Operáig Beszélgetés Gulyás Dénessel- Az egyik legutolsó interjúdban azt mondtad, ha megnyered az Operaház főigazgatói posztjára kiírt pályázatot, abbahagyod a politikát. Lehet, hogy ez a mostani beszélgetés az utolsó, amikor politikáról lehet faggatni téged?- Elég nehezen tudom ezt elképzelni, mert szerintem kicsi az esély, hogy megkapjam az Operaház irányítását. De amikor a kollégáim aláírást gyűjtöttek és így kértek arra, hogy induljak, elszántam magam és beadtam a pályázatot.- Több mint 30 éve színpadon. Biztos, hogy hasznos gondolatok lehetnek a pályázatodban, de hogy látod, a jelenlegi politikai vezetés a jobboldali értékrendet valló Gulyás Dénest nem szívesen látná ezen a kultúra szempontjából fontos poszton?- Ezt biztos így nem fogja kimondani senki, de hát ebben az országban élünk és itt még abban is politika van, hogy az utcasarkon milyen újságot árulnak. Ez 15 éve így megy. A jelenlegi kulturális kormányzatnak biztos vannak elvárásai, amik nem feltétlenül egyeznek meg az enyéimmel. De ha nem sikerül, akkor sem fogok a Dunának menni. Ahová tesz a Sors, ott próbálok az adottságaimnak megfelelően dolgozni. Ezt a politikai szerepvállalásnál is így élem meg. Tudok-e segíteni az embereken, vagy sem? Mert nekik szeretnék adni. És nem elvtelenül. A kultúra nagyon fontos terület. Mondok egy példát. Nemrég egy baráti társaságban valaki el kezdte dicsérni a Harry Pottert, hogy milyen jó könyv, mert rá tudja venni a gyerekeket az olvasásra. Erre én azt mondtam, álljunk már meg egy pillanatra, azonnal pusztítóvá válik az erény, ha rosszra használják. Mert varázsolni, - okkultizmus. Az pedig kizárólag negatívan hathat a gyerekekre. De ha már az olvasásra akarjuk rávenni őket, miért nem a Ludas Matyit ajánljuk nekik? Az olvasás hatalom. Az ilyen Harry Potter-féléktől a gyerek varázsolni talán megtanul, de gondolkodni, alkotni nem. És ez bizony nagyon másképp építi a szellemiséget. Nem véletlenül lett világjelenség, hogy a gondolkodó kreatív ember veszélyes. Aki értékek, erkölcs mentén akar élni, annak saját véleménye van, és nem biztos, hogy meggyőzhető arról, hogy bármiféle ócska árut, ócska plazákban megvegyen. Ezt nevezem én fogyasztói gyarmatosításnak. Szolgáljunk azoknak, akik mindenféle szeméttel megtöltik a vásárlói polcokat, tegyük őket gazdagokká és gyarapítsuk a bankszámláikat! Egy gondolkodó, okos, nemzettudattal bíró és a hagyományaira, kultúrájára büszke, a nemzettársaiért is felelősséget vállalni akaró embernek ma nagyon nehéz dolga van, ha ezzel szembe akar szállni. Én valahogy úgy érzem, hogy ez a helyzet sokáig nem tartható és 10-15 év múlva, talán, egy kataklizmával felérő változásnak kell jönnie. Az embereknek rá kell ébredniük arra, hogy manipulálják őket.- Kanyarodjunk vissza a politikához. Valójában te találtál rá, vagy ő talált meg téged?- Amikor a Fidesz veszített 2002- ben, arra gondoltam, nem létezik, hogy az emberek nem látják, melyik az értékesebb oldal. Rengeteg koncertem volt abban az időben, ahol megjelentek a Fidesz vezetői is. Sokat beszélgettünk, majd 2003-ban beléptem a pártba, közben megválasztottak a Kulturális Tagozat Pest megyei elnökének. 2004-ben pedig Orbán Viktor kinevezett a 10-es választókerület elnökének, és azóta itt próbálom a jobb oldalt összefogni. Közben énekelek. Az Opera leszerződtetett a következő évadra is. 51 éves vagyok és úgy érzem a színházi világ, az elvárásrendszer egy számomra idegen irányba halad. És nem csak a színház, hanem az egész életünket körbe vevő intézmény- rendszer megváltozott. Mondok egy példát. Nagyon sok művész ma már számlakönyvvel rendelkezik. Ezzel nincs baj. Azzal viszont van, amikor a számlaszámúnk mellé az van írva, hogy művészeti szolgáltató tevékenység. Elnézést kérek, de szolgáltat a patyolat, a műkörmös, a kulcsPoroszlai Ildikó, Pálinkás József, Melocco Miklós, Gulyás Dénes és Pitti Katalin másoló. Én nem szolgáltatok. 33 éven át foglalkoztam valami csodával, ami misztikum, amiben megfejthetetlen dolgok vannak, és amire érdemes az életét rátennie az embernek még akkor is, ha tudja, sosem fogja megérteni ezt a titkot. A művészet megfoghatatlan csoda. Azzal, hogy minket szolgáltatókká degradáltak, fémjeleznek egy olyan gondolkodást, amivel engem - jól lehet, becsülöm a villanyszerelő munkáját - mégiscsak egy iparos emberhez mérnek, aki kivési a falat, behúzza a csövet, és azt mondja Gulyás úr 50 ezer, köszönöm. Hol itt a művészet?- Az élet spirituális területe után a politika száraz, könyörtelen érdekviszonyok és logika mentén működő világában nem félsz, hogy eddig nem tapasztalt megalkuvásokra kényszerülsz? Tudod majd ezt is úgy csinálni, mint a művészetet?- Biztos sok harc és csalódás lesz. De az elmúlt 33 év is ebből állt. Ehhez az ember hozzászokik. Én egy Kos szülött vagyok. Nem tudom, hogy ezt meddig csinálom. Egyszer, amikor a 80 ezer Ft-os egyetemi tanári fizetésem mellett elmentem egy gyárba érdeklődni, mennyit adnának, ha a szakmámban akarnék elhelyezkedni...- Mi volt az eredeti szakmád?- Géplakatos. Szóval kérdeztem, most mennyit fizetnének, azt mondták 250 ezret. Reggel 6-tól délután 3- ig kellene dolgozni. Nem esne le a gyűrű az ujjamról, ha úgy alakulna, hogy ez lenne a munkám. Ha a sors azt hozná, hogy gyufacímkéket kellene tervezni, akkor megtanulnám, és nem fognám fel tragikusan. Ha kapnék egy elbocsátó szép üzenetet a színháztól, az egyetemtől vagy a politikától, azt mondanám: Uraim! Köszönöm szépen! Örülök, hogy segíthettem, találok valami mást. Elvégeztem az egyetemet, van 2 diplomám, Érdemes Művész, Kiváló Művész vagyok meg minden ilyen. Ezek ajándékok, de nem kötnek gúzsba. Meg kell tanulnunk átrendezni az életünket. És annak örülni igazán, ha reggel felkel a Nap.- Te, mint operaénekes hogyan politizálsz?- Sokkal közelebb tudok kerülni az emberekhez. Solymáron például Wass Albert-szobrot állítottunk fel, mert több mint 2 millió Ft-ot sikerült összegyűjtenünk egy jótékonysági esten. Én ezen a koncerten nem tettem mást, mint a szakmámat gyakoroltam, énekeltem. Az emberek odajöttek, adakoztak és közben tudták, miről van szó. Segítettem a vörösvári mentőszolgálatnak is, a gyerekeknek pedig decemberben állítottunk össze egy jó programot. Így lehet közel kerülni az emberekhez, nem pedig úgy, hogy átkozódom a televíziókban. Én erre képtelen vagyok. A szakmám előnye, hogy könnyebben találok utat az emberekhez.- Ért-e valaha hátrány azért, mert elkötelezetten konzervatív gondolkodású vagy?- Nem. Ezzel kapcsolatban csak jó tapasztalataim vannak. Nálunk a színházban a művészek között ez másképp működik. Szinetár Miklós többször is kijelentette, hogy nem akar politikát az Opera falai között. Egyszer megkérdezte tőle egy újságíró, hogy miért engedi az egyik MIÉP-es kollégát vezényelni. Erre Szinetár azt válaszolta: „Magának most azt kellett volna kérdeznie, hogy milyen volt az előadás, amit Medveczky Adám vezényelt. Az, hogy ő jobb vagy baloldali az az ő dolga. Ami egyedül fontos az az előadás.”- Mennyi esélyt adsz magadnak, a Fidesznek és a jobboldalnak 2006-ban?- Kétharmad plusz 5 mandátumot.- Ezt tartod reálisnak?- Ez volna a jó.- És mi a realitás szerinted?- 52-53 %. Ha nem tudunk egyfajta kommunikációval olyan konszenzus felé haladni, ami építő az egész ország számára, akkor csúnya szóval megint 4 évig megint nehéz lesz. Mert akkor mondjuk holnapután akár az is bűn lehet valakinek a szemében, ha két számmal nagyobb inget vásárol magának, mint a nyakmérete. Vagy mondok egy másik hülye példát: ha ebben a mai kukkolós világban valaki lefényképez a 6-os villamoson, amint éppen kanyarodik a szerelvény és odakapok a kezemmel a kapaszkodóhoz, másnap arról szólhatnak a hírek, hogy a Gulyás fasiszta kézlendítéssel közlekedik. Még ez is előfordulhat. Minden lehetséges... • Siklósi Betarix í
