Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-09 / 134. szám
VII hídigjmiiurgzin 2005. július 9, szombat • HÍDLAP • Knédli, sör, eső, filmmaraton Tudósítás Karlovy Vary-ból Karlovy Vary évről évre szebb, az időjárás viszont ismét kegyetlen a fílmzabálókhoz - állapítható meg két tanulság a jubileumi 40. Karlovy Vary Filmfesztivál kapcsán. Van ami azonban semmit nem változik: a rendkívül kedves cseh emberek vendégszeretete, a páratlan minőségű sörök, s a profizmus, ahogy évről évre hihetetlen odaadással megrendezik az „A” kategóriás filmfesztivált. Nem marad el film, a figyelmes újságíró semmiről nem marad le, a türelmes diák úgyszintén bejut mindenre, minden filmen precízen ott van az angol és cseh felirat, sztárok pedig ismét emberek tízezreit örvendeztették meg jelenlétükkel. Az idei mustra első látásra erősebbnek ígérkezett a tavalyinál, több neves rendező is erre az i4t^akra időzítette legújabb filmjét, am a szervezők semmit nem bíztak a véletlenre, s majd 250 filmet válogattak össze az idelátogatóknak. A kínálat valóban bombasztikus: a szokásos tematikák mellett (versenyszekció, fórumszekció, versenyen kívül induló alkotások, cseh filmes blokk, független filmek, Más látószög és Horizontok tematika, a Variety kritikusainak válogatása) ezúttal is számos tisztelgés jutott ismert filmművészeknek, meghívottaknak, országoknak, s nem maradtunk le remek ínyencségekről sem. A versenyszekció összeállításában idén szemmel láthatóan a politikai korrektség volt a vezérelv, ezért fordulhatott elő az, hogy a 14 kiválasztott egytől egyig más országból érkezett, s közöttük nem volt kiugró alkotó, favoritnak nevezhető produkció. A tavalyi győztesre visszaemlékezve - Certi Bambini Olaszországból - idén is valószínűleg egy érzelmesebb alkotás kerül kiválasztásra, mely erősen ronthatja a magyar versenyfilm esélyeit. Tavaly Janisch Attila Másnap című filmje került a legjobbak közé, idén Mészáros Márta '56 filmje, A temetetlen halott - Nagy Imre naplója veheti fel a versenyt a zsűri kegyeiért. A politikai tablóról a The Hollywood Reporter írt már méltató sorokat címlapon is kiemelve az alkotást, ám vélhetően nem ilyen nehéz, nemzeti film lesz a végső befutó. De hogy ki, azt nehéz lenne még megtippelni is, iráni, izraKARLOVY VARY 48” INTERNATIONAL FILM FESTIVAL I-9.1.2005 éli, svéd szlovén, spanyol, francia, olasz, kanadai alkotások rivalizálnak a legjobb filmnek járó Kristály Gömbért. Érdemes egy mondatot szentelni a versenyfilmes zsűrinek is, amelynek elnöke a neves rendező Michael Radford, tagjai között fjedig megtalálható a tehetséges Mundruczó Kornél is - ez utóbbi sem semmi megtiszteltetés! A további válogatásokon végigpillantva megállapítható, hogy idén erős dokumentumfilmes blokkal igyekeztek korábbi mulasztásukat pótolni a szervezők, a keleti blokkban a kelet-európai országok (Lengyelország, Szlovánia, Bulgária) mellett a volt szovjet utódállamok alkotásai kerültek bemutatásra, valamint itt kapott helyet a Dallas Pashamende, Pejó Róbert filmje is. A legjobb fogásokat a Horizontok szekció tartogatta, ahol Kim-ki Duk két alkotásával jelezte, hogy jelenleg ő a legizgalmasabb, s legmegbízhatóbb alkotó a földtekén, s általában itt kapott helyet mindenki, aki számít, az elmúlt 12 hónapban letett valamit az asztalra, de máshol volt alkotása versenyben. Lars von Trier Amerika-tri- lógiájának második része a Dogville után ugyanazzal a minimalizmussal dolgozik, a fő téma ezúttal a rabszolgaság a filmben. A narrátor ismét John Hurt, a szerepek is megmaradtak, csak éppen a szereplők cserélődtek ki. Kár érte, Nicole Kidman tényleg pótolhatatlan vesztesége a produkciónak, Willem Dafoe nem egy James Caan, de legalább új szereplőként köszönthettük Danny Glovert és Jeremy Daviest. Nem üt annyira, mint a Dogville, de újfent abszolút működőképes (januártól Magyarországon is). A Dogma 95 ma- nifesztum másik kiötlője, Thomas Winterberg ezúttal egy angol nyelvű középszerű zagy vasággal állt elő, barátságról, hitről, összefogásról (Dear Wendy), Alekszander Szokurov az Orosz bárka után ezúttal Hirohito császár uralkodásának utolsó napjait vitte vászonra, Wim Wenders pedig ismét road movie-t rendezett, ezúttal jobb napjait idézve (Don't come knocking). A szekcióban kapott helyet a cannes-i Arany Pálma nyertes L'Enfant, a már nálunk is bemutatott A motoros naplója és A pofonok földje, Lukas Moodysson nézhetet- lenségig rossz pornográf szennyfilmje (A hole in my heart), Gus van Sant új produkciója, valamint egy érdekes szkeccsfilm, melyben Antonioni, Soderbergh és Wong Kar-wai rendezett egy-egy epizódot. Hogy Hollywoodról se feledkezzünk meg, versenyen kívül lehetett örülni a Sin Citynek, s a rendezvény sztárvendégei között üdvözölhettük Robert Redfordot, Sharon Stonet, Matt Diliont, illetve a függetlenfilmes Alexander Payne-t. Redford végtelenül szimpatikus, közvetlen ember benyomását keltette, más kérdés, hogy a túlbuzgó szervezés mindenáron elnöki elbánásban részesítette, így az újságírók egy része „biztonsági okokból” kint rekedt a sajtótájékoztatóról. A direktor azonban készségesen pózolt a fényképészek lencséi előtt, kedvesen válaszolt a marhaságokra is, s bár külön interjút nem adott, minden pillanatban érezni lehetett, hogy a több évtizedes sztárság nem változtatta meg természetét - viselkedése példaértékű lehetne számos magyar önjelölt sztárocska számára is. Bár sztárallűrből itt is kijutott, az életműdíjjal jutalmazott Sharon Stone ugyanis jócskán rejtegette legendás IQ-ját, amikor röhejes beszédet tartott a békéről és szeretet- ről, még véletlenül sem volt hajlandó a sajtó kérdéseire válaszolni, a vörös szőnyegen való bevonulása meglehetősen kínosra sikerült, csakúgy, mint az egész ittléte. ínyencségekről sem feledkezve fontos megjegyezni, hogy ezúttal többek között Alexander Payne, Robert Redford és a legendás Sam Peckinpah alkotásait vették ismét elő, de az ismeretlen, ám annál többre taksált animációs filmkészítő, Kihachiro Kawamoto rövidfilmjeiből is bemutattak egy csokorra valót. A Vad Banda, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, vagy a Kerülőutak mellett mindenesetre kellő változatosságot jelentettek a vetítések. Bár a filmfesztivál Karlovy Varyban szombatig tart, a vasárnap jött jó időnek pedig már keddre vége szakadt, a filmáradat, a felejthetetlen Közel Cerny és a gulyásnak nevezett pörkölt knédlivel látatlanban idén is megnyerte a városka számára a legjobb filmfesztivál képzeletbeli díját. • KArpáti György Karlovy Vary Rejtvény Az Esztergomi Ünnepi Játékok keretében július 8-án 19.30-as kezdettel hallhatjuk kiváló művésznőnket, akinek nevét, valamint az esemény helyét rejtvényünk kiemelt sorai tartalmazzák. Vízszintes: 1. A megfejtés első része. 10. ért a szóból. 12. Annyi, mint. 14. A megfejtés második része. 15. Páratlan kvóta! 16. Stan párja volt. 18. Oroszlánéknál gyakori név. 19. tejtermék. 20. Hiányos sóder. 22. Elvek ütközése. 23. Leromlott állapotú épület jelzője lehet. 24. Egyféle akác virágjára is jellemző szín. 25. Hiányos kacsa! 27. K-val kiegészítve sör alapanyag. 29. SO. 30. Vízi növény. 32. ...MAIL. 33. Kifogástalan portéka jelzője. 34. Zeneszerző volt ... Ferenc. 36. Páratlan nyár! 37. Tréfa, torzító utánzás. 39. Egyik oktatási intézményünk névadója. Függőleges: 2. Kötőszó. 3. ZZP. 4. IÓIL. 5. Bűn. 6. Kárt okozó. 7. RT!. 8. Egymást követő magánhangzók. 9. Régi korok időmérő eszköze. 11. Lehorgonyzóit vízi jelzőeszköz. 13. Dunamenti község. 15. A megfejtés utolsó része. 17. Végtelenül nemsok! 19. Női név. 21. Páratlanul riogat! 22. VIO. 26. A lovas lényegében ezen ül (ford.) 28. Egyféle műszerész. 30. Római „gyújtogató”. 31. Kisgyermek fenyítése. 34. Fordított nóta! 35 ......-Tin-Tin a csodakutya. 37. Por sincs e nélkül! 38. Arany határai. Kultúrtörténeti kuriózum Az első Magyarországon nyomtatott könyv a Budai Krónika, amely a magyarság történetéről szól. A Krónika első 24 fejezete a hunok, a további 246 pedig a magyarok históriáját mutatja be. A mű Hess András budai nyomdájában készült 1473-ban. Ez a nyomda adta ki azt a két kötetet is, melynek első része Nagy Bazil keleti egyházatya „A fiatalokhoz” írt erkölcsbölcseleti értekezését tartalmazza, a második részben pedig Xenophon híres írása, a „Szókratész védőbeszéde” kapott helyet. Ezek a kiadványok latin nyelvűek voltak. Sajnálatos, hogy Hess András budai nyomdája nem hozta meg számára a kívánt hasznot, elegendő megrendelést sem kapott, ezért műhelyét kénytelen volt bezárni. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a humanista Mátyás Beatrixszal kötött házassága után, vagyis 1476-tól a nyomtatási kedv megnőtt Budán, és ennek tudható be, hogy az 1477-és '80 közötti időszakból további négy, Magyarországon készült ősnyomtatványról van tudomásunk. Épp ezek ismeretében Fitz József és Soltész Zoltánné egy második magyar ősnyomda létezésére következtettek. E kiadványok papírja is hasonlatos a Hess által használtakhoz, így valószínűnek látszik, hogy a második őshoni műhely is Budán működött - mutat rá Gazda István, bár az sem kizárt, hogy a másik nyomdának a hazája Pozsonyban keresendő. E - vélhetően pozsonyi műhely vezetője - valószínűleg Hess egyik tanítványa volt, vagy esetleg a nápolyi Moravius, akinek kiadványait jól ismerték nálunk, több műve meg is őrződött itthon. Mindenesetre az említett hazai hat latin nyelvű nyomtatvány után az első két, magyar nyelvű szövegeket is tartalmazó munka már Krakkóban készült 1527-ben. Az együk egy latin nyelvtan, a másik latin beszédgyakorlatok gyűjteménye. A sorrendben kilencedik nyomtatvány 1529-ben a szebeni sajtó alól került ki, amelyet akkor Lukas Trapoldner vezetett. Ez is egy, az ottani iskola számára készült latin nyelvtan volt. Szerzője Thoma Gemmaricus, aki á rendelkezésre álló adatok szerint 1529. július 7-én már bizonyosan Szebcnben élt. • Dénes
