Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-09 / 134. szám
2005. július 9., szombat Á HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 26. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Kalendárium Egy igazi világjáró érkezett Esztergomba száz évvel ezelőtt. Rajta kívül egy helybéli bácsival is megismerkedhet az olvasó, akiről annyit lehet tudni, hogy hiányzik egy kereke. E heti összeállításunkban még hírt \ adunk egy lefülelt tolvajról és egy hűtlen cselédről is. A világot körbeutazó emberről az Esztergomi Lapokban olvashatunk július 9-én. „Világjáró. Egy világjáró fordult meg pétiteken városunkban. Chrome Andrásnak hívják, ki alföldi szülővárosát 95 krajcárral zsebében hagyta el 1901-ben mint szabólegény azzal, hogy bejárja a világot. Meg is tette. Hű kutyája társaságában, melyet magával hozott, be is járta majdnem mind az öt földrészt, s miként mondja, szép vagyonnal tért vissza fárasztó útjáról. Útközben a magyar és sportegyletekhez fordult segítségért, majd képes levelezőlapokat árulgatott. Chrome jelenleg 30 éves, ki gazdagodva világtapasztalatokkal, családi fészket akar most már alapítani, hogy fáradalmait abban kipihenje. ” A történet ismerős lehet, csak a másik úriember nyolcvan nap alatt utazta körbe a világot. A „Kézrekeritett tolvajnő" esetéről is e lapban olvashatunk. „Egy iskolázott tolvajnőt kerített tegnap kézre a rendőrség. Iskolázottnak kellett lennie, mert bámulatos ügyességgel harázsolt össze rövid idő alatt a heti vásárokon mindenfélét úgy, hogy akár ő is kirakodó vásárt tarthatott volna." Lehet, hogy éppen ezt tervezte. Ha már lopásnál járunk, jöjjön most a cseléd, akit azonban még nem tudott elcsípni a rendőrség. Július 9-én az Esztergomi Lapok a következőt írja: „Ihring Józsefné annavölgyi lakostól f. hó 2-án a reggeli órákban a nála múlt hó 20 tói ideiglenes elhelyezést nyert Farkas Mária, ki az ottani szénbányába munkába állt megszökött, s ez alkalommal 1 drb. kék szoknyát , 2 blúzt, 1 drb. értékes fejkendőt, több női és férfi fehérneműt ellopott." Hogy ez utóbbi mire kellett neki...? Aratás ideje elkezdődött száz évvel ezelőtt, amikor sajnos nem mindig a célnak megfelelően használták az emberek a kaszát. Egy ilyen esetről számol be az újság, ekkori számában. „Dolgozik a kasza. Így aratás idején napirenden van, hogy duhaj arató legények verekedés közben egymás ellen fordítják éles kaszáikat. Podoba András és Fraszlaczky Vendel farit adi legények f. hó 3-án a szérűkön valami felett összekülömböztek, miközben Fraszlaczky kaszájával Podoba felé sújtott Mondom a magáét Gulya István rovata Röhög a Vadnyugat - 3. rész A 1970-es években a korábbiaktól kissé eltérő western-paródia született Amerikában. A Harrison Ford és Gene Wilder fémjelezte Rabbi a vadnyugaton című film komikumának forrása nem a vadnyugati toposzok túlpörgetésében rejlett, hanem abban, hogy egy olyan figura - egy rabbi - csöppen ebbe a környezetbe, aki teljesen nem oda illő. A filmben a nevet- tetés szándéka mellett felfedezhető, hogy az alkotók igyekeztek leszámolni az „Amerika, a népek olvasztótégelye” típusú téveszmékkel, helyette inkább arra irányozták a figyelmet, hogy minden ember, minden kultúra megismerésre és elfogadásra méltó (így köt örök barátságot az ír cowboy Harrison és a zsidó pap Wilder). A vadnyugati mítosz az európai filmesek közül elsősorban az olaszokat ihlette meg. A franciákat kevésbé (erős nemzettudatuk és kulturális hagyományaik tisztelete más, inkább hazai témák megfilmesítésére ösztönözte őket), az angolokat (gyaníthaatóan történelmi-politikai okok miatt) szinte alig (egyszerűen nehezteltek a néhai koronagyarmatra annak kiszakadása miatt), a spanyolok sértve voltak történelmi sérelmeik miatt (majmolás helyett inkább „kitalálták,, a filmtörténet egyetlen spanyolajkú „western hősét” Zorrót, akit később - a sors fintora - az amerikaiak filmesítettek meg többször is). Talán egyedül a németeket ihlette meg a vadnyugat (lásd: a Kari May-regények alapján az NSZK-ban Pierre Brice, az NDK-ban pedig Gojko Mitic főszereplésével forgatott Winnetou-filmeket). Illetve ne feledjük a napjainkban (2004) német-francia koprodukcióban készült képregény-filmet, a Lucky Luke és a Daltonok című opust, amely a gall Gosciny-Uderzo szerzőpáros hazánkban is népszerű „rajzolmánya” nyomán született. Csehszlovákiában az 1960-as évek végén egy remekbeszabott western-paródia született Limonádé Joe címmel. A jeles kis alkotás - nyilván azért némi didaktikus politikai szándékkal megfűszerezve - jó érzékkel veszi célba az öncélú western-kliséket. A film története során nem csupán Limonádé Joe (aki folyton csak üdítőitalt iszik) kalandjait követhetjük nyomon, hanem a Coca-Cola (a filmben Cola-Loca limonádé) feltalálását is. A klasszikus western műfaj kiüresedésével - azért még akadt egy-egy eredeti és sikeres próbálkozás, például 1992-ben Clint Eastwood Nincs bocsánat című Oscar-díjas filmje, vagy a (gyilkos) humoros felhangokban bővelkedő 1995-ös Halott ember című Jim Jarmusch-film -, nagyjából az 1980-as évektől a vicces western-filmek kora is leáldozott. Legalábbis mostanáig úgy tűnt. Hollywood egyik fenegyereke, Barry „Men In Black” Sonnenfeld ugyanis úgy gondolta, itt az idő egy kis életet lehelni a műfajba. A Wild Wild West - Vadiúj vadnyugat című filmje a klasszikus vadnyugati hagyományokat spékeli meg azzal, hogy a modern, mai világ olyan jellegzetes elemeivel ötvözi, mint a robotok (erre azért már korábban is akadt példa, 1972-ben a Feltámad a vadnyugat című filmben Yul Brinner, mint cyborg- cowboy jeleskedett). Sonnenfeld robo-westernjében Will Smith (lásd még: 1D4, M1B, MIIB) és Kevin Kline (A hal neve: Wanda), mint titkos kormányügynökök igyekeznek lefülelni az ördögi dr. Arliss Loveless-t Kenneth Branagh), aki az államok elnökét, Ulysses Grant-et szeretné eltenni láb alól, aki különben nem más, mint egy cyborg (!). A filmben felbukkan még a dögös Salma Hayek is, mint Rita Escobar, az igéző szépleány. Ez a western-komédia ugyan megbukott, de nem kizárt, hogy felvirradt a vadnyugati filmek második fénykora. és ezt súlyosan megsebezte. ” Ki a kaszának, ki a napnak esik áldozatul. A rek- kenő hőségbe manapság is belehalnak, így esett egy százada is egy munkással, akiről az Esztergom írt július 9-én. „Napszúrás áldozata. A hirtelen beállott rekkenő hőség sok ember életét kívánta áldozatul. A pilismaróthi határban levő habodi kőbányában történt, hogy Lengyel István bányamunkás a 40 foknyi hőségben napszúrást kapott és belehalt. ” Végül jöjjön'a történet a bácsiról, akinek hiányzott egy kereke. Július 13- án a következő áll az Esztergomi Lapokban: „Aki a biciklisre haragszik. Igen sokan ismerik városunkban az öreg Viola Flóris bácsit, akinek tudvalevőleg az egyik 'kereke' hiányzik. Talán épen ennek tudható be Viola bácsi óriási ellenszenve a biciklik irányában, mert mindegyik száguldó vasparipában az ő hiányzó kerekét véli felfedezni és valahányszor egy biciklistát észrevesz, nagy ügybuzgalomtnal iramodik utána, nyilván azért, hogy annak egyik kerekével a saját agy-kerék folytonossági hiányosságát kipótolja. Viola bácsinak eme bicikli-ellenszenve újabban ismét megnyilatkozott. F. hó 10-én este 10 óra tájban egyik helybeli ügyvéd fia nyugodtan biciklizett a Széchenyi-téren, midőn hirtelen elébe toppant Viola bácsi és botját veszedelmesen kezdte.csóválni a megrémült biciklista feje fölött. A biciklis sem volt azonban rest, hirtelen leugrott gépéről, azt két kézzel magasra emelte és védőpajzs gyanánt a bácsi orra elé tartotta. Viola bácsit eme erélyes fellépés szörnyen meghatotta és ott hagyta a biciklis ifjút, de most már a hatásos eseményen vígan nevetgélő nagy csoport gyermekre támadt botjával, kik megriadva futottak szét a dühös bácsi elől. ” Gál Kata
