Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-09-24 / 188. szám

• HIDLAP • 2005. szeptember 24., szombat maiapmagazin Gömörország, az első virtuális európai ország Egy régió újraélesztése Édesanya házában ébredni a leg­édesebb dolog. Most mégis riadtan nyitom ki a szemem, és hallgatom az eső egyhangú dobolását az ab­lak alatti szőlőleveleken. Már csak ez hiányzott! Pedig milyen szép nyárutó volt tegnap! Hogy lesz eb­ből országalapítás? Hiszen mindent elmos az eső, talán még magát a gömöri várat is. Berozsdállnak az ágyúk! Mi adja hírül, hogy Mátyás király, az ország patrónusa, leszáll- va talapzatáról, újra köpönyege alá vonta az országot, s az egybegyü'lt gömöri polgárok hada hogyan má­szik fel a hegyre? Forgolódok, mor- golódok. Na, mindegy, ki az ágy­ból, indulás! Esik, nem esik, me­gyünk országot alapítani. Az ötlet régen megfogant, s vala­hányszor hívtam B. Kovács Istvánt, mi­előtt istenhozzádot mondott, mindig megjegyezte: „Aztán nehogy azt hidd, hogy tréfadolog! Megalapítjuk ám Gömörországot!” Most meglehetősen savanyú arccal fogad. A gömöri kultúr- házban, ahol a községháza is találtatik, valami fogalmazvánnyal bíbelődik, de az égiek nemcsak Tompa Mihály öröm­könnyeit ontják bőven a vidékre és az utódokra, a mennykőből is kijut. Durr!, csap le a közelben az isten nyila, és kial­szik a számítógép képernyője. Pedig gond van enélkül is elég. Fogadni kell a népet, utána kell nézni, megjöttek-e Fü­lekről az ágyúk, itt van-e az ország kul­csa? Sorban érkeznek a vendégek, a községek küldöttségei, a távolra szakadt gömöriek és a közelben élő atyánkfiái. Zsúfolásig megtelik az udvar a gépko­csikkal, már az út mentén is sorakoz­nak, a templomkerttől a Szentiványi- kastélyig. Sajógömör utoljára talán ak­kor élt meg ilyen nagy felfordulást, amikor Mátyás király megkapáltatta az urakat a szőlőhegyen. Ma nem lesz ka- páltatás. Pedig most is elkelne, sőt, fejjel lefelé! Az országló urak elfeledték, hogy az istenadta nép miért küldte őket a parlamentbe, kormányba. Elvakította őket a nagypolitika reflektorfénye, nem lámák el a szunnyadó kis falvak keservé­ig. A megyerendszert is úgy iktatták törvénybe két éve, hogy az senkinek sem jó. Bokáztak egy darabig, kilépje­nek a kormányból, ne lépjenek ki, aztán „alulról jövő nyomásra” maradtak. A Szepcsség, Csallóköz, Gömör, Nógrád, Mátyusföld, Bodrogköz, az összes tör­ténelmi régió meg szanaszét dobálva az­óta is. Szétdrimbolva, mint szülőfalum­ban mondanák. Gömör-Kishont me­gyét három határ szeleteli: egy része a Besztercebányai kerülethez, egy a Kas­saihoz tartozik, Dél-Gömör huszonkét falva pedig, még a trianoni örökség fo­lyományaként, az ózdi Hangony- patakig, Magyarországé. Hát ragasszuk össze ismét, ami összetartozik! Leg­alább virtuálisan. B. Kovács István muzeológus, régész, lapszerkesztő, több kötet szerzője az egyik ödetgazdája, szellemi atyja ennek a polgári társulásnak. Megkérdem tőle, hogy ha már Gömörország eddig is lé­tezett, miért volt szükség ennek a virtu­ális országnak a megalapítására? „Gömörország mindig is volt, hiszen létezett Gömör-Kishont vármegye, amelyet szép szóval és dokumentálha­tóan a 12. század végétől Gömörország néven is emlegettek. Elsősorban az írás­tudók, az értelmiségiek körében élt a ki­fejezés, amivel a tájegységnek a múltját, önállóságát kívánták hangsúlyozni. Úgy is emlegették, hogy ország az or­szágban, tehát nemcsak egyike Magyar- ország egykori vármegyéinek, de azon belül is - akár a nemzeti, akár felekeze­ti, akár a táji tagoltságot tekintve - min­dent felmutatott, amivel a történeti Ma­méhiek, a rimaszécsiek és a többiek, akik helytállásból és a köz iránti elköte­lezettségből jelesre vizsgáztak. A tisztel­gésből kivette részét a testvéri Biharországból érkező Tőkés László Királyhágó melléki református püspök is. Nem állhattam meg, hogy az ebédnél meg ne kérdezzem tőle: nem terveznek- e hasonlót Biharországban? Az kissé bajosabb lenne, válaszolta, bár próbál­kozás már volt Debrecennel. Nem is ott a baj, hanem a románok nem akarják, nélkülük pedig nem lehet. „Nálunk a prefektúra kapásból betiltott volna egy ilyen kezdeményezést.” Hát igen, sok szöglete van még en­nek az egységesülő Európának, s ben­ne a Kárpát-medencének. Az alulról történő építkezést sok helyütt és soká- ig fogja még gátolni a nemzetállami politika molochja. S végül miért lett éppen Mátyás ki­rály a virtuális ország patrónusa? Gömöri ember számára balga a kérdés, írjuk le hát a többieknek, ismét B. Ková­csot idézve: „Sajógömörön áll a világ egyetlen olyan királyszobra, ahol az uralkodót nem a szokványos uralkodói jelképekkel, hanem kapával a kezében ábrázolta alkotója. Mátyás király több szempontból is jelképes alakja Gömörnek. O, az a magyar király, aki a Kárpát-medence minden népének a ha­gyományaiban jelen van pozitív hős­ként. Az egyetlen magyar király, akinek az alakja él a szlovák néphagyomány­ban. Mátyás az az uralkodó, aki a törté­neti Magyar Királyság felbomlása előtt az utolsó nagy nemzeti királyunk volt, amikor Magyarország még a maga tel­jességében pompázott a maga magyar­jaival, németjeivel, minden nációjával. Az ő országában uralkodó szellemet szeretnénk, tovább folytatni, természe­tesen a mai viszonyok tekintetbe vételé­vel. A türelmesség, a tolerancia, egymás kölcsönös megbecsülése jegyében. S azzal a vággyal, hogy kissé közelébe ke­rüljünk az akkori virágzásnak.” • Kövesdi Käroly Sajógömör, amely egykor nevet adott a megyének. Itt kapáltatta meg Mátyás király a dőzsölő urakat B. Kovács István muzeológus gyarország dicsekedhetett. Ezért gon­doltuk azt, hogy ezt a szellemi hazát, amelyet oly sok kiváló gömöri hazafi hirdetett, kihangsúlyozzuk, és adunk egyfajta szellemi keretet a közös gon­dolkodáshoz, felvállalva ezt a természe­tes örökséget. Mert elkel most a közös gondolkodás. Polgári társulásunk tehát a meglévő tájhaza további építésének a szándékával jött létre. Szervezeti keretet kínálunk minden gömöri és minden Gömörrel rokonszenvező ember szá­mára a közös gondolkodáshoz és cselek­véshez. S hogy miben tudnak majd együttműködni a polgári társulás tag­jai? Mindenben. Beleértve a kultúrát, de ha egyszer például - s ebben válto­zatlanul bízunk - eljön az ideje, hogy ezt a természetellenes közigazgatási fel­osztást, amely Szlovákiában most léte­zik, átértékelik, akkor a magunk civil eszközeivel megpróbáljuk a közgondol­kodást olyan irányban formálni, hogy a gömöri önkormányzatok végre tudatá­ra ébredjenek, hogy a közös fellépés és a közös közigazgatási egység kialakítása mindenki javát szolgálja.” Mátyás király felmegy a színpadra, és kapájával elvégzi a négy suhintást a négy égtáj felé. A három történelmi egyház képviselői, Erdélyi Géza refor­mátus püspök, Cseh István putnoki ka­tolikus esperes plébános és Rusznyák Dezső sajógömöri evangélikus lelkész megszentelik az országzászlót és Gömörország címerét. Két oldalt a zászlótartók, középütt, a színpad előtt az udvarhölgyek sorakoznak, akik a cí­mert tartják. Az összegyűlt honpol­gárok pedig felesküdnek hazájukra, me­lyet gyarapítani és védelmezni kötele­sek. Isten engem úgy segéljen! - zúg a teremben a tömeg. Kintről páros ágyú­dörej, amely ország-világnak hírül adja a jeles eseményt. Majd következik az országvezetők megválasztása, közfelki­áltással, a korabeli szokásjog szerint. Övék a feladat, hogy megalkossák a vir­tuális ország, Gömörország-Gemersko- Gömörland struktúráját, amely beil­leszkedik a polgári szerveződésről Szóló törvénybe, de ugyanakkor egy virtuális ország szerkezetét tükrözi: elnökét is­pánnak hívják, elnökségét ország­tanácsnak, élén a háznaggyal, végrehaj­tó szerve a szolgabírák testületé, élén a főszolgabíróval. Ellenőrző szerve a táb- labírák testületé, élén a főtáblabíróval. Ez egyben alkotmánybíróság is. Az ala­pítók tehát az egykori vármegye szó- használatát állították vissza, de lényegét és jogi státusát tekintve ez egy termé­szetesen egy polgári társulás. Tamás Barna, Putnok város polgár- mestere morog az orra alatt. „Mit keres­nek itt azok, akik december 5-én nemmel szavaztak? Ki hívta ezeket ide? Milyen jo­gon tolják ide a képüket? Akad köztük olyan, aki még a könyvtárból is kidobálta Vass Albert köteteit! ” Próbálom nyugtat­ni: nincs mindenkinek az orrára írva az ízlése, meg aztán az első lépést nem lehet megtenni a megbocsátás kegyelme nél­kül. Persze, tudom, igaza van. Aztán megkérdem, szerinte milyen a viszonya a mostani magyarországi politikának a ha­tárokon átnyúló szerveződésekhez. „Szerintem a jelenlegi magyar kor­mányzati politikának fogalma sincs arról, mit jelent a határon átnyúló együttműködés. Nincs is a Külügy­minisztériumban olyan ember, aki ez­Mátyás király zel foglalkozna. De mi, határ mentén élő emberek így is egymásra találunk. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy az egyik legnagyobb eurorégió éppen itt működik Tornaija és kör­nyékén, Putnok generálásával: ez a Sajó-Rima Eurorégió, amely több mint egymillió lakost foglal magába. Szlovák oldalon 252 települést és há­rom járást, Magyarországon pedig négy kistérséget és 125 települést.” Aztán megkérdezem, hogyan élik meg gömöri voltukat a dél-gömöriek, a Putnokon és környékén élő emberek? „Én, mint gömöri ember, nehezen éltem meg, de a környezetem is. Ha a szlovákiai gömöri magyaroknak nehéz volt a helyzetük, akkor gondoljunk bele annak a huszonkét tele­pülésnek a helyzetébe, amely Magyarorszá­gon maradt, és mind­össze egy városkának Putnoknak kellett fel­vállalnia annak a fel­adatát, hogy ne veszít­sék el gömöri identitá­sukat. Ez bizony nehe­zen ment, ráadásul fe­lülről gátolták még azt is, hogy a gömöri kife­jezést ki lehessen ejteni. Most már, úgy érzem, ez nem jelent problé­mát. Megerősödtünk és ma már Európában nemcsak Magyarországon és Szlovákiá­ban jó gömörinek lenni. Hogy mennyire gömöriek vagyunk, az is jellemzi, hogy a putnoki városházán nem Borsod-Abaúj- Zemplén megye címere és zászlaja van kitéve, hanem a bronzból és tűzzománc­ból készült gömöri címer, de a kézzel hímzett, nagy lobogó is a gömöri címert ábrázolja. „Mi, európai polgárok, civil kezdemé­nyezésként, ezennel bejelentjük azt a szándékunkat, hogy egy pángömör jel­legű, azaz az egész gömöri régiót átfogó polgári társulást hozunk létre. Társulá­sunknak a Gömörország-Gemersko- Gemerland nevet szánjuk. Országunkat az egyesült Európa eszmeiségére, a haj­dani Gömör és Kishont vármegyének, illetve alkotórészeinek csaknem évezre­des létére és hagyományaira alapozzuk. Az örökség vállalásával és fejlesztésével a régió jövőjének érdekében kívánunk tevékenykedni. Országunk képzelt hatá­rai az egykori vármegye határaival azo­nosak, függetlenül a mindenkori állam- és igazgatási határoktól. (...) Országunk nem állam, nem politikai szervezet, a mindenkori pártpolitikán felül és kívül kíván állni. A maga nemében az első vir­tuális európai ország.” Zsíros Gábor, Sajógömör fiatal pol­gármestere átveszi Gömörország jelké­pes kulcsát, hiszen a társulás úgy dön­tött, hogy az ország fővárosa a megye névadója lesz. (Elkerülendő minden vi­tát, hiszen nemcsak Rimaszombat volt megyeközpont, de Rozsnyó, sőt egy kis ideig Pelsőc is.) Az országzászló előtt tisztelgő falvak küldöttségei sorban vo­nulnak fel a színpadra főhajtásra és fo­gadalomtételre. Jönnek egymás után a hanvaiak, a tornaljaiak, a trízsiek, a fel- sőrásiak, az ajnácskőiek, a runyaiak, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom