Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-24 / 188. szám
azin HÍDLAP • 2005. szeptember 24., szombat Június 30-án indult útnak Bújna Zoltán kerékpározó, hogy nyolcvannapos túra keretében nyolcezer kilométeres távot tegyen meg Szlovákiából Teheránig, Vámbéry Ármin keletkutató emlékére, aki 143 évvel ezelőtt ugyanezt a távot már teljesítette.- Hogy sikerült az expedíció?- Nekem elsőrendű célom volt, hogy eljussak Teheránba, és így teljesítettem azt az útszakaszt, amit Vámbéry Ármin Dunaszerdahelytől Teheránig bejárt. Más részről, turisztikai szempontból is sikeresnek mondhatom az expedíciót, mert haza tudtam jönni és képes voltam arra, hogy befejezzem.- Melyik volt nehezebb: az oda-, vagy a visszaút?- Talán a visszaút volt nehezebb, mert napról napra kevesebb kilométer volt hátra, viszont nagyon meleg volt. Teherán felé az első héten végigkísértek különböző kerékpáros klubok tagjai, Isztambulban volt egy pihenőnapom, sőt Teheránban is több időt töltöttem sziesztával, viszont visszafelé több mint negyven napot jöttem úgy, hogy nem várt az utam során senki.- Ha ki kéne emelni egy nagyon jó, illetve egy nagyon rossz dolgot, mi lenne az?- Talán a legrosszabb élmények Ke- let-Törökországban értek, mikor kurd gyerekek kövekkel és botokkal támadtak meg. Nálunk a köztudatban az él, hogy a törökök nagyon kedvesek, vendégszeretők, nagyot csalódtam. A sok kellemes élmény közül a legtöbb Iránban ért. Az atmoszféra, a kultúra ami ott van, nagyon megfogott. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, nagyon sokat tanultam tőlük.- Az interneten bárki végigkísérhette utadat. Sokszor említetted, bogy befogadtak az emberek, megkínáltak étellel és volt, hogy szállást is kaptál.- Szerbia-Montenegróban, Görögországban és Iránban is voltak meghívások, de a legjobban az iráni vendéglátásnak örültem, mert ott mindennaposaknak számított. Iránban a délutáni szieszta során az emberek kijárnak a parkokba és ott teáznak, ebédelnek. Ilyenkor mindig odajöttek hozzám, kérték, hogy legyek a vendégük és „érezzem otthon magam”. Volt olyanra is példa, hogy versenyeztek azért, kinek a vendége legyek. Volt, hogy meghívtak a lakásukra is, ami furcsa volt, mivel itthon felkészítettek arra, hogy ilyenre ne számítsak.- Volt-e valamilyen problémád a kommunikációval?- Iránban szinte mindenki beszél angolul. Az irániak nagyon türelmesek, amit meg kellett szoknom. Volt olyan, hogy megálltam valahol információt kérni, de nem azzal indított az iráni ember, hogy válaszolt, hanem megkérdezte, hogy vagyok, rengeteg kérdést feltett, és csak ezután közölte velem: nem tudja a választ. Ezután hívott valakit, aki tudhatta, de a másik iráni is csak kérdésekkel bombázott, majd a végén elmondta azt, amire kíváncsi voltam.- Kerékpárral tetted meg a több ezer kilométeres távot. Hogyan bírta a strapát a bringa?- Szerencsére nagyon jól bírta, speciális kerékpár volt, csak minimális problémáim voltak. A gumiválasztás viszont nem volt túl sikeres, Görögországban sok defektet kaptam, amivel sok időt veszítettem, de szerencsére mást nem kellett javítani.- Úgy tudom, hogy a nyolcvan nap meglett, a nyolcezer kilométer viszont nem.- Az előre tervezett nyolcezer kilométer azért nem sikerült, mert azt hittem hasonló állapotok lesznek az utakon, mint Európában. 6358 kilométert tettem meg kerékpáron, de sokat utaztam hajóval, vonattal, busszal és kamionnal, főleg olyan utakon, melyen odafelé már mentem. 4900 kilométert utaztam más közlekedési eszközzel, így összesen 11 258 kilométerrel zártam az expedíciót. A legmagasabb pont, ahová kerékpárral feljutottam az 2644 méter volt, gyalogosan (tolni kellett a kerékpárt) pedig 3962 métert teljesítettem felfelé. Volt olyan, hogy 96 kilométeres sebességgel száguldottam, az egy nap alatt megtett legnagyobb táv pedig 180 kilométer volt. • NB Mondom a magáét Gulya István Konzumfiú kalandjai Mivel esetemben nehezen akaródzik megindulni az általános súly vesztés - a fogyókúra -, úgy döntöttem, konzumálok. Vagyis fogyasztok. Másképp, azaz boltozva. Mivel a tévés vásárlás nem az én műfajom, amikor is „Gábi” szilikonos ajkaival sikít, miszerint micsoda nagyszerűség az ajnározott turmix, amely áram alá helyezve képes összedarálni akár a nagytata vasalapú protézisét is - prote-in, hehe -, másfelé kormányoztam mohó vágyaim targoncáját. Majd jól a buksza mélyére verek, hadd hulljon a bankó! Mint tudjuk, rajongva szeretett városunkban van egy nagy bolt - nevezzük így -, ahol a legkisebb is számít. Rájöttek? Igen, az. Kihasználva az éjjeli nyitva tartás örömeit, amikor a tíz deka parizer pőre vágyától vezérelt, alapállapotban szelíd családanyák, akik a leértékelés lázától megtébolyulva akciós hűtőfolyadékkal halmozták Csomolungmányira a rácsos tolókocsijukat, már odahaza kapkodják a nyugtatót, hogy jaj-jaj, a kosztpénz meg oda; schu- macheres fordulókat futok a bevásárló-járműmmel. Hiszen szabad a pálya, hiányzik a csoszogó sporttársak zöme, bandába verődött aprónép sem szörfözik a lábak között a sikamlós padlón, időmérő köreim bámulatosak, mert persze rovom a köröket, hiszen tájékoztatásra szolgáló szolgálólány nincsen. Vagy ha van, pakol egy másik „osztályon”, és halovány sejtelme sincsen, hogy az általam kereset aktuális bizbaz vajon merre is tanyázik. Az „osztályos nővér” pedig természetesen és éppen beteg, szabadságon van, dohányzik, eszik, elment bevásárolni, dugába dőlt, miegyéb. így nyilván azt se sikerül Derricken izmosodott kérdező rutinommal kideríteni, hogy a vágyott termék vajon mennyibe kerül. Mert ám nem annyi, kis bohókáim, ami ki van írva, ádehogy! (Ha egyáltalán ki van írva. Erről egyébként meg az jut eszembe, hogy egy másik boltban a kontrolláló kódfejtő gépnél azt írták ki a ravaszok, hogy az árak tájékoztató jellegűek, az igazság meg a pénztárnál van, odaát. A kereskedelemben jártas barátom - egy bútoráruház-lánc regionális igazgatója - ekkor kapott életében először heveny dührohamot. Kellett neki a nép közé mennie, hehe.) Na, merthogy az is régi trükk ám - nem csupán itt, más kioszkokban szintúgy -, hogy a gigaplakátokon meghirdetett árkedvezmény valahogy nem, vágj' nem úgy érvényesül a polcok alatt, mint odakint. Mindegy: andalogni jó, és azon kapom magamat, hogy totál fölösleges holmikat csócsálok, hosszan szemezek a filléres pólókkal, és persze bepakolok, hogy aztán az első mosás után kiderüljön, az ázsiai textilipar még mindig Paudits Béla méreteiben gondolkodik. S amíg azon tépelődöm, hogy akkor most melyik kenőmájas az igazán gazdaságos, pláne finom, máris a leértékelt DVD-k konténere mellett találom magamat, és turkálok könyékig. Persze megéri, előfordult már olyan, hogy a „rendes” polcra felpakolt j filmlemez a turkálóban negyed áron becserkészhető volt. Rá kell szánni az időt, kerekedik ilyenkor bennem felül a szocialista gazdaságpolitikus, a pazarlás, lám, elkerülhető, és így nem kopik (fel) az állam és a háztartás. Tulajdonképpen hosszú időn keresztül respektáltam a nagy szupermarketet, szimpátiám alig-alig kopott, amikor a kosárért nekem kellett megküzdenem a pénztáraknál, mert valahogy elfelejtették a helyére pakolni azokat. Ám a bizalmi biztosíték a múlt héten kiégett. Történt, hogy egy koraesti órán többesen ebbe az áruházba látogattunk. Ugyan kissé nyugtalankodtunk, amikor sanda pislantásainkkal tudat alatt belépéskor rögzítettük, hogy a gigantikus mennyiségű fizetőhely közül mindössze három működik. Amikor félóra múlva összeharácsoltuk a vacsorát, már csak kettő tette a dolgát. Ebből kifolyólag a nép, az Isten adta keresztbe állta a sort a szupermarketben, vagyis egyik végétől a másikig sorakozott, és a haladás alig érte el a félóránként két métert. Érezhető volt, órákig fog tartani, mire a kassza vonalkód-olvasó masinájának megváltó pityegése édeni muzsikával tölti meg hallószerveinket. Aki azt hiszi, hogy csupán minket vezetett az elhatározás, miszerint rohadjon az áru a kocsiban, téved: az épületben egyre-másra szaporodtak a magányos, ám televásárolt kézihajtányok, mintegy határozottan szemléltetve, hogy időarányosan exponenciálisan nőtt a kétségbeesett (és feldühödött) kifarolók száma. Van egy sejtésem, mi történt azóta a nassomnak választott fagyasztott meggyel, - ha él az üzletben a kereskedő szellem (tessék megnyugodni: él), valaki, mint gazdaságos massza-koncentrátumot vihette későbben haza. Négyszeres hígításban pálinka lehet belőle. 7napos programtúra Vadonatúj kultúrálódási lehetőségek, az őszi idény népszerű műsorai, valamint a klasszikus programtúra menük várják azokat, akik e héten is rám hallgatnak és ennek a túrának is nekivágnak. '96 óta nyüstöli a húrokat a metal műfajban utazó Wackor zenekar. Az egykori macimese-mondókára emlékeztető névvel ellátott banda minden lágyságtól mentesen muzsikál. A négy albummal bíró trió az esztergomi női metal csapat, az Angelus kíséretében ad koncertet szeptember 24- én, szombaton, vagyis a mai napon az esztergomi Molothow Liget rock klubban. Akinek még ez sem elég, az október 8-án Csolnokon a Metalfalu nevű rendezvényen meghallgathatja a Wackort. Akkor és ott még fellép a Moby Dick, illetve a Stressz is. A lélekemelő muzsikák körébe sorolandó a következő menüpont, a Magyarországon először fellépő vatikáni kórus koncertje. Szeptember 25- én, vasárnap délelőtt 10 óra 30 perces kezdettel az esztergomi Bazilikában a világ egyik legrégebbi kórusa, a pá2005. szeptember 21-e új dátum az esztergomi kulturális életben. Ekkor tartották ugyanis az első stand up comedy estet Esztergomban a Bajor Ágostról elnevezett művelődési ház kávézójában. Egy Vincent Gallo-ra hasonlító fazon arcával hirdették a plakátok a „Nekem Te Ne Dumálj!” című műsort, mely ezentúl kéthetente lesz látható. Mivel igazi premierről volt szó, kellő izgalommal igyekeztem az Art Cafe-ba. Kíváncsi voltam, hogy amit Hofi Géza, Fábry Sándor, Eddie Murphy, Andy Kauffmann és Lenny Bruce zseniálisan csinált, az, hogy fest szőkébb hazánk kis színpadán. Ugye tudjuk, hogy mi is az a „stand up comedy”? Adott egy nem is nagy színpad, melynek közepén egyetlen fejlámpával megvilágított mikrofonállvány áll, mely mögé felváltva érkeznek a nagydumás viccme- sélők, anekdotázó, szómenéses pasik. Szentgyörgyi Szabolcs, a budapesti Godot Dumaszínház rendezője és csapata, Laza Gyula, Kisrém András és Lacika, a viccmesélő, a helyi önkéntes jelentkezők híján, így hárman adtak ízelítőt a stand up comedy műpai udvar zenei életének kiszolgáló, 1400 éves, vatikáni Coro di Capella Sistina énekel. A kórus 30 fiúgyermekből és 25 férfiból áll. Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár szeptember 26-án, azaz hétfőn, délután 4 órai kezdettel tart könyvbemutatót. A rendezvényen Feichtinger Sándor Önéletírás című műve kerül terítékre. A könyv méltatásában Gazda István tudománytörténész, Szállási Árpád orvostörténész, Osvai László főorvos és Szomjas György filmrendező, aki, mint a Feichtinger család tagja vesz részt. Ezen a programhéten is érdemes lesz a kiállítótermeket meglátogatni, mert több helyen is új tárlattal talákozhatnak. Az esztergom-kert- városi Féja Géza Közösségi Házban az egy évtizednél is régebben működő táti Duna Művészkör gobelinezés- sel, fafaragással, festészettel és versírással foglalkozó társulat alkotóinak új munkáit láthatják, ide egyébként a mai napon megtartandó szüreti bál miatt is érdemes ellátogatni. A Duna Múzeum Galériájában Kovács Mefajából. Az est folyamán tehát e három komédiás adta egymásnak a mikrofont, hogy 10-10 perces szó- öntetjeikkel megnevettessék a közönséget. A helyiség összes asztalánál ültek, tehát úgy értelmeztem, hogy a jelenlévő publikum személyében az 500 forintos belépődíj mellett is erőteljes érdeklődés mutatkozott. A műsort Szentgyörgyi Szabolcs rövid konferansza indította, melyben egyből a lényegre, az est egyik sztárfellépőjének humoros jellemzésére tért rá. Laza Gyuláról volt szó, aki művésznevével talán a műsort hirdető plakátra kölcsönzött Vincent Gallo- ra hasonlító fizimiskáját, illetve az amerikai színész leghíresebb szerepének, Paul Leger-nek (ejtsd: Lezser) kívánt tökéletesen megfelelni. Aztán jött maga Laza Gyula, és a közönség soraiból máris hangosan éljenezték, tapsolták, lehetett érezni, hogy a Szentgyörgyiék nem bíztak semmit sem a véletlenre, magukkal hozták közönségüket is. A Godot Dumaszínház ugyanis Budapesten, Miskolcon illetve nyáron a Sziget fesztiválon is már kellő sikerrel működött, működik. A hazánkban újnak számító műfaj előélete ugyanakkor olyan neveklinda esztergomi fotóművész „Tengernyi porban vézna folt” című kiállítása látható. A művésznő Pilinszky János verses meséihez készített illusztrációit csodálhatják meg. A Bajor Ágost Művelődési Házban persze nemcsak képkiállítás, hanem más program is lesz. A ház idénynyitó programjainak egyike az Art Cafe- ban szeptember közepétől a Misztrál Művészeti Klub előadássorozata. Szeptember 30-án, pénteken a Konkoly együttes megzenésített verseinek koncertje lesz itt műsoron. Zenés-táncos est is lesz a művelődés házban. Reneé Zellweger, Catherina Zeta- Jones és Richard Gere után nem teljesen szabadon most élőben láthatjuk a nagyhírű és világnépszerűségnek örvendő Chicago musicalt. A Danubius Dance Team szeptember 29-én, csütörtökön lép fel ezzel a műsorral a Bajor Ágost Művelődési Ház színpadán. A 19 órakor kezdődő zenés-táncos darabot Hugyecz Péter rendezésében, Kispál Mónika és Tóth Ervin főszereplésével láthatják. Jegyeket elővételben a művelődési házban 400 forintért, csoportoknak kedvezménnyel, az előadás napján 500 Ft-ért adnak. • Berger Norbert, túravezető kel dicsekedhet, mint Hofi Géza, Kellér Dezső, Komlós János vagy a legújabbak közül Fábry Sándor. A műfaj kötöttségek nélkül kínál vicceket, egy-egy hétköznapi életben megesett poénos, ámbár balszerencsés történetet, sőt még a paródia is belefér. Laza Gyula a balkimenetelű esetek pergő nyelvű előadója, s kétségkívül, hogy őt ismerték a legtöbben a közönségből, de az utána következő Kisrém András mindezek ellenére le bírta főzni őt. Kisrém ugyanis tudta azt, amit társa nem, jól indított (közölte, hogy eredetileg szippantós kocsin dolgozik és neki kész haszon ha mindenki belesz...ik.), majd meghökkentő arckifejezésekkel illusztrálta sok esetben botrányos végkicsengésű és persze mókás történeteit, melyeknek nem egyszer erős csattanója volt. Mint később a rendezőtől megtudtam, talán nem véletlen, hogy Kisrém Andrást hamarosan viszontlátjuk a Fábry-féle Esti Showder-ben. A kéthetente jelentkező „Nekem Te Ne Dumálj” stand up comedy estre helyi nagy dumások is jelentkezhetnek Szentgyörgyi Szabolcsnál a 0670/3152590-es számon. A rendező az október 5-ei előadásra többek között egy remek parodistával fog érkezni. • Pöltl „Oxi” Zoltán Szómenéses pasik a színpadon Két keréken Teheránig
