Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-09-24 / 188. szám

azin HÍDLAP • 2005. szeptember 24., szombat Június 30-án indult útnak Bújna Zoltán kerékpározó, hogy nyolcvan­napos túra keretében nyolcezer kilo­méteres távot tegyen meg Szlovákiá­ból Teheránig, Vámbéry Ármin kelet­kutató emlékére, aki 143 évvel ezelőtt ugyanezt a távot már teljesítette.- Hogy sikerült az expedíció?- Nekem elsőrendű célom volt, hogy eljussak Teheránba, és így telje­sítettem azt az útszakaszt, amit Vámbéry Ármin Dunaszerdahelytől Teheránig bejárt. Más részről, turisz­tikai szempontból is sikeresnek mond­hatom az expedíciót, mert haza tud­tam jönni és képes voltam arra, hogy befejezzem.- Melyik volt nehezebb: az oda-, vagy a visszaút?- Talán a visszaút volt nehezebb, mert napról napra kevesebb kilomé­ter volt hátra, viszont nagyon meleg volt. Teherán felé az első héten vé­gigkísértek különböző kerékpáros klubok tagjai, Isztambulban volt egy pihenőnapom, sőt Teheránban is több időt töltöttem sziesztával, vi­szont visszafelé több mint negyven napot jöttem úgy, hogy nem várt az utam során senki.- Ha ki kéne emelni egy nagyon jó, il­letve egy nagyon rossz dolgot, mi lenne az?- Talán a legrosszabb élmények Ke- let-Törökországban értek, mikor kurd gyerekek kövekkel és botokkal támad­tak meg. Nálunk a köztudatban az él, hogy a törökök nagyon kedvesek, ven­dégszeretők, nagyot csalódtam. A sok kellemes élmény közül a legtöbb Irán­ban ért. Az atmoszféra, a kultúra ami ott van, nagyon megfogott. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, na­gyon sokat tanultam tőlük.- Az interneten bárki végigkísérhette utadat. Sokszor említetted, bogy befogad­tak az emberek, megkínáltak étellel és volt, hogy szállást is kaptál.- Szerbia-Montenegróban, Görög­országban és Iránban is voltak meghí­vások, de a legjobban az iráni vendég­látásnak örültem, mert ott mindenna­posaknak számított. Iránban a délutá­ni szieszta során az emberek kijárnak a parkokba és ott teáznak, ebédelnek. Ilyenkor mindig odajöttek hozzám, kérték, hogy legyek a vendégük és „érezzem otthon magam”. Volt olyan­ra is példa, hogy versenyeztek azért, kinek a vendége legyek. Volt, hogy meghívtak a lakásukra is, ami furcsa volt, mivel itthon felkészítettek arra, hogy ilyenre ne számítsak.- Volt-e valamilyen problémád a kom­munikációval?- Iránban szinte mindenki beszél angolul. Az irániak nagyon türelme­sek, amit meg kellett szoknom. Volt olyan, hogy megálltam valahol infor­mációt kérni, de nem azzal indított az iráni ember, hogy válaszolt, hanem megkérdezte, hogy vagyok, rengeteg kérdést feltett, és csak ezután közölte velem: nem tudja a választ. Ezután hívott valakit, aki tudhatta, de a másik iráni is csak kér­désekkel bombázott, majd a végén elmondta azt, amire kíváncsi voltam.- Kerékpárral tetted meg a több ezer kilométeres távot. Ho­gyan bírta a strapát a bringa?- Szerencsére nagyon jól bírta, speciális kerékpár volt, csak minimális problémáim voltak. A gumiválasztás vi­szont nem volt túl sikeres, Görögországban sok defektet kaptam, amivel sok időt veszítettem, de szerencsére mást nem kellett javítani.- Úgy tudom, hogy a nyolcvan nap meg­lett, a nyolcezer kilométer viszont nem.- Az előre tervezett nyolcezer kilo­méter azért nem sikerült, mert azt hittem hasonló állapotok lesznek az utakon, mint Európában. 6358 kilo­métert tettem meg kerékpáron, de sokat utaztam hajóval, vonattal, busszal és kamionnal, főleg olyan utakon, melyen odafelé már men­tem. 4900 kilométert utaztam más közlekedési eszközzel, így összesen 11 258 kilométerrel zártam az expedí­ciót. A legmagasabb pont, ahová ke­rékpárral feljutottam az 2644 méter volt, gyalogosan (tolni kellett a kerék­párt) pedig 3962 métert teljesítettem felfelé. Volt olyan, hogy 96 kilométe­res sebességgel száguldottam, az egy nap alatt megtett legnagyobb táv pe­dig 180 kilométer volt. • NB Mondom a magáét Gulya István Konzumfiú kalandjai Mivel esetemben nehezen akaródzik megindulni az általános súly vesztés - a fogyókúra -, úgy döntöttem, konzumálok. Vagyis fogyasztok. Másképp, azaz boltozva. Mivel a tévés vásárlás nem az én műfajom, amikor is „Gábi” szilikonos ajkaival sikít, miszerint micsoda nagyszerűség az ajnározott tur­mix, amely áram alá helyezve képes összedarálni akár a nagytata vasalapú protézisét is - prote-in, hehe -, másfelé kormányoztam mohó vágyaim tar­goncáját. Majd jól a buksza mélyére verek, hadd hulljon a bankó! Mint tudjuk, rajongva szeretett városunkban van egy nagy bolt - nevezzük így -, ahol a legkisebb is számít. Rájöttek? Igen, az. Kihasználva az éjjeli nyit­va tartás örömeit, amikor a tíz deka parizer pőre vágyától vezérelt, alapálla­potban szelíd családanyák, akik a leértékelés lázától megtébolyulva akciós hű­tőfolyadékkal halmozták Csomolungmányira a rácsos tolókocsijukat, már odahaza kapkodják a nyugtatót, hogy jaj-jaj, a kosztpénz meg oda; schu- macheres fordulókat futok a bevásárló-járműmmel. Hiszen szabad a pálya, hiányzik a csoszogó sporttársak zöme, bandába verődött aprónép sem szörfö­zik a lábak között a sikamlós padlón, időmérő köreim bámulatosak, mert per­sze rovom a köröket, hiszen tájékoztatásra szolgáló szolgálólány nincsen. Vagy ha van, pakol egy másik „osztályon”, és halovány sejtelme sincsen, hogy az általam kereset aktuális bizbaz vajon merre is tanyázik. Az „osztályos nővér” pedig természetesen és éppen beteg, szabadságon van, dohányzik, eszik, elment bevásárolni, dugába dőlt, miegyéb. így nyilván azt se sikerül Derricken izmosodott kérdező rutinommal kideríteni, hogy a vágyott termék vajon mennyibe kerül. Mert ám nem annyi, kis bohókáim, ami ki van írva, ádehogy! (Ha egyáltalán ki van írva. Erről egyébként meg az jut eszembe, hogy egy másik boltban a kontrolláló kódfejtő gépnél azt írták ki a ravaszok, hogy az árak tájékoztató jellegűek, az igazság meg a pénztárnál van, odaát. A kereskedelemben jártas barátom - egy bútoráruház-lánc regionális igazgatója - ekkor kapott életében először heveny dührohamot. Kellett neki a nép közé mennie, hehe.) Na, merthogy az is régi trükk ám - nem csupán itt, más ki­oszkokban szintúgy -, hogy a gigaplakátokon meghirdetett árkedvezmény va­lahogy nem, vágj' nem úgy érvényesül a polcok alatt, mint odakint. Mindegy: andalogni jó, és azon kapom magamat, hogy totál fölösleges hol­mikat csócsálok, hosszan szemezek a filléres pólókkal, és persze bepakolok, hogy aztán az első mosás után kiderüljön, az ázsiai textilipar még mindig Paudits Béla méreteiben gondolkodik. S amíg azon tépelődöm, hogy akkor most melyik kenőmájas az igazán gazdaságos, pláne finom, máris a leérté­kelt DVD-k konténere mellett találom magamat, és turkálok könyékig. Persze megéri, előfordult már olyan, hogy a „rendes” polcra felpakolt j filmlemez a turkálóban negyed áron becserkészhető volt. Rá kell szánni az időt, kerekedik ilyenkor bennem felül a szocialista gazdaságpolitikus, a pa­zarlás, lám, elkerülhető, és így nem kopik (fel) az állam és a háztartás. Tulajdonképpen hosszú időn keresztül respektáltam a nagy szupermarketet, szimpátiám alig-alig kopott, amikor a kosárért nekem kellett megküzdenem a pénztáraknál, mert valahogy elfelejtették a helyére pakolni azokat. Ám a bi­zalmi biztosíték a múlt héten kiégett. Történt, hogy egy koraesti órán többe­sen ebbe az áruházba látogattunk. Ugyan kissé nyugtalankodtunk, amikor sanda pislantásainkkal tudat alatt belépéskor rögzítettük, hogy a gigantikus mennyiségű fizetőhely közül mindössze három működik. Amikor félóra múlva összeharácsoltuk a vacsorát, már csak kettő tette a dolgát. Ebből kifo­lyólag a nép, az Isten adta keresztbe állta a sort a szupermarketben, vagyis egyik végétől a másikig sorakozott, és a haladás alig érte el a félóránként két métert. Érezhető volt, órákig fog tartani, mire a kassza vonalkód-olvasó masi­nájának megváltó pityegése édeni muzsikával tölti meg hallószerveinket. Aki azt hiszi, hogy csupán minket vezetett az elhatározás, miszerint rohadjon az áru a kocsiban, téved: az épületben egyre-másra szaporodtak a magányos, ám televásárolt kézihajtányok, mintegy határozottan szemléltetve, hogy időará­nyosan exponenciálisan nőtt a kétségbeesett (és feldühödött) kifarolók száma. Van egy sejtésem, mi történt azóta a nassomnak választott fagyasztott meggyel, - ha él az üzletben a kereskedő szellem (tessék megnyugodni: él), valaki, mint gazdaságos massza-koncentrátumot vihette későbben ha­za. Négyszeres hígításban pálinka lehet belőle. 7napos programtúra Vadonatúj kultúrálódási lehetősé­gek, az őszi idény népszerű műsorai, valamint a klasszikus programtúra menük várják azokat, akik e héten is rám hallgatnak és ennek a túrának is nekivágnak. '96 óta nyüstöli a húrokat a metal műfajban utazó Wackor zenekar. Az egykori macimese-mondókára emlé­keztető névvel ellátott banda minden lágyságtól mentesen muzsikál. A négy albummal bíró trió az esztergo­mi női metal csapat, az Angelus kísé­retében ad koncertet szeptember 24- én, szombaton, vagyis a mai napon az esztergomi Molothow Liget rock klubban. Akinek még ez sem elég, az október 8-án Csolnokon a Metalfalu nevű rendezvényen meghallgathatja a Wackort. Akkor és ott még fellép a Moby Dick, illetve a Stressz is. A lélekemelő muzsikák körébe so­rolandó a következő menüpont, a Magyarországon először fellépő vati­káni kórus koncertje. Szeptember 25- én, vasárnap délelőtt 10 óra 30 perces kezdettel az esztergomi Bazilikában a világ egyik legrégebbi kórusa, a pá­2005. szeptember 21-e új dátum az esztergomi kulturális életben. Ekkor tartották ugyanis az első stand up comedy estet Esztergom­ban a Bajor Ágostról elnevezett mű­velődési ház kávézójában. Egy Vincent Gallo-ra hasonlító fazon ar­cával hirdették a plakátok a „Ne­kem Te Ne Dumálj!” című műsort, mely ezentúl kéthetente lesz látha­tó. Mivel igazi premierről volt szó, kellő izgalommal igyekeztem az Art Cafe-ba. Kíváncsi voltam, hogy amit Hofi Géza, Fábry Sándor, Eddie Murphy, Andy Kauffmann és Lenny Bruce zseniálisan csinált, az, hogy fest szőkébb hazánk kis színpadán. Ugye tudjuk, hogy mi is az a „stand up comedy”? Adott egy nem is nagy színpad, melynek közepén egyetlen fejlámpával megvilágított mikrofonállvány áll, mely mögé fel­váltva érkeznek a nagydumás viccme- sélők, anekdotázó, szómenéses pasik. Szentgyörgyi Szabolcs, a budapesti Godot Dumaszínház rendezője és csapata, Laza Gyula, Kisrém András és Lacika, a viccmesélő, a helyi ön­kéntes jelentkezők híján, így hárman adtak ízelítőt a stand up comedy mű­pai udvar zenei életének kiszolgáló, 1400 éves, vatikáni Coro di Capella Sistina énekel. A kórus 30 fiúgyer­mekből és 25 férfiból áll. Az esztergomi Helischer József Vá­rosi Könyvtár szeptember 26-án, azaz hétfőn, délután 4 órai kezdettel tart könyvbemutatót. A rendezvényen Feichtinger Sándor Önéletírás című műve kerül terítékre. A könyv méltatá­sában Gazda István tudománytörté­nész, Szállási Árpád orvostörténész, Osvai László főorvos és Szomjas György filmrendező, aki, mint a Feichtinger család tagja vesz részt. Ezen a programhéten is érdemes lesz a kiállítótermeket meglátogatni, mert több helyen is új tárlattal talákozhatnak. Az esztergom-kert- városi Féja Géza Közösségi Házban az egy évtizednél is régebben műkö­dő táti Duna Művészkör gobelinezés- sel, fafaragással, festészettel és vers­írással foglalkozó társulat alkotóinak új munkáit láthatják, ide egyébként a mai napon megtartandó szüreti bál miatt is érdemes ellátogatni. A Duna Múzeum Galériájában Kovács Me­fajából. Az est folyamán tehát e há­rom komédiás adta egymásnak a mikrofont, hogy 10-10 perces szó- öntetjeikkel megnevettessék a közön­séget. A helyiség összes asztalánál ül­tek, tehát úgy értelmeztem, hogy a jelenlévő publikum személyében az 500 forintos belépődíj mellett is erő­teljes érdeklődés mutatkozott. A mű­sort Szentgyörgyi Szabolcs rövid konferansza indította, melyben egy­ből a lényegre, az est egyik sztárfellé­pőjének humoros jellemzésére tért rá. Laza Gyuláról volt szó, aki mű­vésznevével talán a műsort hirdető plakátra kölcsönzött Vincent Gallo- ra hasonlító fizimiskáját, illetve az amerikai színész leghíresebb szerepé­nek, Paul Leger-nek (ejtsd: Lezser) kívánt tökéletesen megfelelni. Aztán jött maga Laza Gyula, és a közönség soraiból máris hangosan éljenezték, tapsolták, lehetett érezni, hogy a Szentgyörgyiék nem bíztak semmit sem a véletlenre, magukkal hozták közönségüket is. A Godot Dumaszín­ház ugyanis Budapesten, Miskolcon illetve nyáron a Sziget fesztiválon is már kellő sikerrel működött, műkö­dik. A hazánkban újnak számító mű­faj előélete ugyanakkor olyan nevek­linda esztergomi fotóművész „Ten­gernyi porban vézna folt” című kiál­lítása látható. A művésznő Pilinszky János verses meséihez készített il­lusztrációit csodálhatják meg. A Bajor Ágost Művelődési Házban persze nemcsak képkiállítás, hanem más program is lesz. A ház idénynyi­tó programjainak egyike az Art Cafe- ban szeptember közepétől a Misztrál Művészeti Klub előadássorozata. Szeptember 30-án, pénteken a Kon­koly együttes megzenésített verseinek koncertje lesz itt műsoron. Zenés-tán­cos est is lesz a művelődés házban. Reneé Zellweger, Catherina Zeta- Jones és Richard Gere után nem telje­sen szabadon most élőben láthatjuk a nagyhírű és világnépszerűségnek ör­vendő Chicago musicalt. A Danubius Dance Team szeptember 29-én, csü­törtökön lép fel ezzel a műsorral a Ba­jor Ágost Művelődési Ház színpadán. A 19 órakor kezdődő zenés-táncos da­rabot Hugyecz Péter rendezésében, Kispál Mónika és Tóth Ervin fősze­replésével láthatják. Jegyeket elővétel­ben a művelődési házban 400 forin­tért, csoportoknak kedvezménnyel, az előadás napján 500 Ft-ért adnak. • Berger Norbert, túravezető kel dicsekedhet, mint Hofi Géza, Kellér Dezső, Komlós János vagy a legújabbak közül Fábry Sándor. A műfaj kötöttségek nélkül kínál vicce­ket, egy-egy hétköznapi életben meg­esett poénos, ámbár balszerencsés történetet, sőt még a paródia is bele­fér. Laza Gyula a balkimenetelű ese­tek pergő nyelvű előadója, s kétségkí­vül, hogy őt ismerték a legtöbben a közönségből, de az utána következő Kisrém András mindezek ellenére le bírta főzni őt. Kisrém ugyanis tudta azt, amit társa nem, jól indított (kö­zölte, hogy eredetileg szippantós ko­csin dolgozik és neki kész haszon ha mindenki belesz...ik.), majd meg­hökkentő arckifejezésekkel illusztrál­ta sok esetben botrányos végkicsen­gésű és persze mókás történeteit, me­lyeknek nem egyszer erős csattanója volt. Mint később a rendezőtől meg­tudtam, talán nem véletlen, hogy Kisrém Andrást hamarosan viszont­látjuk a Fábry-féle Esti Showder-ben. A kéthetente jelentkező „Nekem Te Ne Dumálj” stand up comedy estre helyi nagy dumások is jelentkezhet­nek Szentgyörgyi Szabolcsnál a 0670/3152590-es számon. A rendező az október 5-ei előadásra többek között egy remek parodistával fog érkezni. • Pöltl „Oxi” Zoltán Szómenéses pasik a színpadon Két keréken Teheránig

Next

/
Oldalképek
Tartalom