Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-09-17 / 183. szám

• HÍDLAP • 2005. szeptember 17., szombat hídlapmagazin Vitaem et sanguinem... 1741. szeptember 12-én a Po­zsonyban összesereglett rendek előtt megjelent egy gyászruhába öltözött huszonhárom esztendős fi­atalasszony, karján alig néhány hó­napos kisfiával. Üdvözölte az egy­begyűlteket, majd az országgyűlés­től Magyarország támogatását kér­te a Habsburg Birodalmat fenyege­tő porosz támadás ellen. Halotti csend ülte meg a termet, majd egy hang hirtelen felrázta a jelenlévő­ket. „Vitám et sanguinem!” hallat­szott egyre többfelől, egyre bátrab­ban, míg végül a rendek egyhan­gúlag kiáltották bele a koraőszi délelőttbe: „Vitám et sanguinem pro rege nostro Mária Terézia!” „Életünket és vérünket királyun­kért, Mária Teréziáért!” Talán így zajlott le a legendás jelenet Pozsonyban. Pedig történhetett volna másképp is, hiszen a fiatal uralkodónő kétségekkel küszködve érkezett az ösz- szegyűlt magyarok elé. Volt mitől tar­tania, hiszen alig néhány évtizede ért gyászos véget Rákóczi szabadsághar­ca, és az ország a szatmári békével visszasüllyedt a Habsburg Birodalom rendszerébe. Csakhogy ez az elnyomás már nem volt a régi. Mária Terézia ap­ja, III. Károly császár, a dinasztia utol­só férfisarja elvesztette madridi trón­ját, így’ szükségeszerűen némileg felér­tékelődött Magyarország helyzete is. így tehát a belső béke érdekében ural­kodása során mindvégig igyekezett fenntartani hazánk látszatönállóságát. Főként, hogy az esztendők során kide­rült, már nemcsak a birodalom jövője forog kockán, hanem az uralkodóház puszta léte is. „Te csak házasodj, bol­dog Ausztria!” - mondogatták a kö­zépkorban és a Habsburgok el is követ­tek mindent, hogy e felszólításnak ele­get tegyenek, mindig is örökösök soka­ságával biztosították öröknek hitt trón­jukat. Most azonban Károly egy, a csa­ládban eddig ismeretlen helyzettel ta­lálta szembe magát. Nem volt fiúutó­da, aki a felnőtt kort megérte volna, és az évek előrehaladtával egyre nyilván­valóbbá vált, hogy már nem is lesz. Kezdetét vette tehát a kilincselés a ki­rályi udvaroknál, hogy egyetlen gyer­meke, az 1717-ben született Mária Te­rézia trónutódlását elfogadtassa. A szerződés, amelyet Magyarország 1722- ben fogadott el, Pragmatica Sanctio néven vált ismertté. Soha még királyi trónt annyira nem biztosítottak, mint az övét. Mégis, „egy tál gomba meg­változtatta Európa sorsát”. Károly szo­kásos őszi vadászatát rendezte a Fertő­tó partján, megéhezett, megvacsorá­zott, majd rosszul lett, és alig ötvenöt esztendős korában gombamérgezés­ben meghalt. A Pragmatica Sanctioról nyomban kiderült, hogy értéktelen pa­pírdarab. Kezdetét vette Ausztria és Poroszország között az osztrák örökö­södési háború. A kincstár üres volt, a királynő fiatal és tapasztalatlan, agg ta­nácsadói pedig leginkább csöndesen szunyókáltak a királyi tanácsban. Ott volt persze Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc herceg, ám ez a korán gömbölyödő becsületes nyárs­polgár sokkal jobban szerette a kényel­met, minthogy feleségét támogatta volna heroikus küzdelmében. A pozso­nyi diéta megajánlása tehát létfontos­ságú volt a királynő számára. Mária Terézia soha nem is felejtette el, hogy trónját a magyaroknak köszönhette. 1744-ben így ír Pálffy János grófnak: „Tudja, mily nagy volt mindig szere­tetem és bizalmam e nekem annyira drága nemzet iránt, és nincs semmi, mit az ország iránt hálás szívvel tenni kész ne volnék.” Környezetébe vonta a magyar arisztokráciát, sőt később a Testőrgárda megalapításával a közne­mesi ifjakat is. A gyakran elhangzott vádakkal szemben nem elnémetesítet- te, hanem európaivá tette őket. O ma­ga is németül csak a bécsi dialektust is­merte, levelezni latinul és franciául szokott, írni soha nem írt az anyanyel­vén, miközben az elébe járuló magyar követeknek magyar nyelven válaszolt. O volt a barokk kor talán legnagyobb barokk uralkodója, tehetségesebb szá­mos elődjénél. Szerette a falusi ün­nepségeket, szüretkor rendszeresen Magyarországon tartózkodott, maga hordta puttonyban a szőlőt, maga pré­selte a mustot. Különösen sokat járt az Esterházyak kastélyaiban, de szerette Gödöllőt is, Grassalkovich herceg pa­lotáját. Élete azonban nem csupa mu­latsággal telt. „Foglalkozását tekintve” uralkodó volt és mélységes katolikus Egy őrült gyáros merénylete Az 1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, o óra 20 perckor felrob­bant a biatorbágyi vasúti viadukt A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat A mozdony és az első hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 em­ber lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokol­gépet találtak és egy levelet amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt 74 éve történt a biatorbágyi merénylet A nyomozás azonban megállapí­totta, hogy a bűncselekményt az őrült bécsi kereskedő és gyáros Matuska Szilveszter követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Fény derült arra is, hogy ő volt a ko­rábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934- ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéle­tet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtat­ták. A kormány a merénylet ürü­gyén, 1931. szeptember 19-én beve­zette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fégyházba került, s ami­kor Vác 1944 végén a szovjetek megérkeztekor néhány órára gazdátlan lett, a zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt. A történet mögött természetesen poli­tikai okok is meghúzódtak, bár mindez nem menti föl a felelősség alól a merénylőt. A Károlyi-kor­mány a minden szinten meghirdetett takarékossági gazdaságpolitikát ab­szolutizálta, amelyet hamarosan je­lentős antiszociális intézkedésekkel volt kénytelen kombinálni. A kor­mány első intézkedése a pénzügyi rekonstrukció népszövetségi felügye­let alatt történő megindítása volt. Megkezdődött az állami kiadások be­fagyasztása, a beruházások visszafo­gása, és hamarosan a fizetések csök­kentése is. Mindezt hamarosan kö­vette a nyugdíjak és más szociális el­látmányok lefaragása. A miniszterel­nök szigorú monetáris (pénzügyi) politikája és az elsősorban a közalkal­mazottakat érintő megszorítások ha­marosan megosztották a kormányt is. Ugyanis a gazdasági válság nemcsak az alsóbb néprétegek elégedetlensé­gét növelte, hanem kiélezte a hata­lom agrárius és merkantil érdekcso­portjainak szembenállását is. Egyre tragikomikusabb színezetet öltött, hogy a puritán Károlyi a gazdasági bajok egyetlen gyógyszereként a spórolást ismerte, s mindezt kifeje­zendő maga is gyalog járt a minisz­terelnöki hivatalba, korlátozta az ál­lami vezetők gépkocsihasználatát, a hivatalok papírfogyasztását és így to­vább. Matuska Szilveszter egyéb­ként a börtönfeljegyzések szerint mélyen vallásos ember volt, a fegy- házban verseket írt, vallási témájú, nagy részletességgel kidolgozott ké­peket festett, amelyekből később ki­állítást is rendeztek. Szökését köve­tően utoljára szülőfalujában, Csantavéren látták. Életéről és a vo­natszerencsétlenségről „Viadukt” cí­men film is készült. hite szerint példátlan felelősséget ér­zett a rábízott népek iránt. Számos Magyarországot érintő intézkedése mind az ország, legfőképpen a nép iránt érzett szeretetét tükrözi. A job­bágyokra vonatkozó rendeletéi példa nélkül állottak a 18. században. „Ha ki­rály akarok maradni, kell, hogy épp úgy igazságot szolgáltassak a szegény­nek, mint a gazdagnak.” Vagy másutt: „Lelkiismeretem szerint kell eljár­nom, nem akarok elkárhozni egy pár mágnás vagy nemes miatt.” Az arisz­tokrácia és a nemesség utánozni kezdi a királynőt, aminek nyomán Magyar- országon elkezdődött egy folyamat, amely megállíthatatlanul haladt a re­formkor felé. Akik ismerték, még idős korában is rajongtak érte. Erről tanúskodik a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjének, Bessenyei Györgynek a visszaemlékezése is. Év­tizedek múlva így írt róla: „Mária Te­rézia elfelejthetetlen a részünkről, hogy mióta a magyar nemzet a világ­nak ezen részét megülte, nagyobb nyugalomban, mint alatta nem volt. Uralkodása alatt csendesség, bőség volt az országban annyira, hogy tőle elmaradott királyi széki halálát siratni mindezideig is meg nem szűnhetett.” • Varga Péter Dénes Kalendárium A zálogházakban elhelyezett tárgyak titkairól közölt az egyik száz év­vel ezelőtti lap egy érdekes írást. Ezen kívül egy hitelező célravezető adósságrendezéséről és egy modem kori Robinsonról is hírt adtak az új­ságok egy századdal korábban. Érdekes történetek fűződhetnek egy-egy zálogba tett tárgyhoz. Erről az Esztergom szeptember 17-én a következő írást adta közre. „Az elzálogosított holmik ugyancsak érdekes dolgokat mesélhetnének. Hány kis vigjáték és nagy tragédia játszódik le e holmik körül. Nemrégiben a párizsi zálogházak igazgatója nyugalomba vonulván, megírta emlékiratait, könyvbefoglalta azokat a tapasztalatait, a melyeket ez intézmény körül szerzett. 0 mondja el, bogy egy alkalommal egy szegény öregasz- szonnyal beszélgetett, aki ötödször vagy hatodszor hosszabbította meg 3 frankos zálog­céduláját. Az igazgató megkérdezte tőle, hogy olyan nagy becsben tartja-e azt a hol­mit, hogy ennyi kamatot nem sajnál érte?- Ez minden, ami szegény anyám után rám maradt — mondta az asszony sírva.- Hát miért nem váltja ki?- Nem tudom. Nagyon szegény vagyok. Az igazgató elhozatta a csomagot és felbontotta. Egy régi selyemszoknya volt ben­ne. Az igazgató erre kiváltotta a szoknyát és az öreg asszony a boldogság könnyeivel a szemében vitte haza az értékes kincset. ” Rejtélyes remetét láttak a helembai szigeten, akiről fura dolgok derültek ki. Az esetet az Esztergomi Lapok közli. „A vadkacsák által békében lakott helembai szigetnek lakója van. E hó folyamán ugyanis - mint az ott járt halászok beszélik - egy élénken szőke bajuszu alacsony termetű fiatal embert láttak a szigeten. Az előkelő ide­gen a balászok láttára 'Pán halálát' kezdte szavalni. Az egyik halász, aki véletlenül tótul is tud, a 'Pán' szó hallatára keresztet vetett magára és intett társainak, hogy hagyják el a szigetet. Másnap újból ott látták a modern Robinzont, de ezúttal nem szavalt, hanem gondolatokba mélyedve a homokba firkált. Utána jártunk a dolognak és megtudtuk, hogy az önkéntes Robinzon senki más, mint egy munkatársunk, aki nya­ralásra indulva utiképeket ígért és a helembai szigeten hajótörést szenvedett. ” A lap expedíciót is tervezett az emberke megmentésére, bár a sziget mérete ilyen nagy erőfeszítést talán nem igényel. A közvéleményt állandóan foglalkoztató villamos világítással kapcsolatban egy jó hír az Esztergomi Lapokból. „ Olcsóbb lesz a villám. Heureka! A városi mérnök a tengnapi tanácsülésen örvendetes hirt jelentett be. A városi villamos műf. hó 15-ével nemcsak a 200000 hectovatt áramszolgáltatást érte el, hanem azt 7000- el meg is haladta. Ez azt jelenti, hogy uj évtől kezdve a villám egy fillérrel lesz ol­csóbb. ” A párkányiaknál azonban nem megy minden ilyen jó, amit arról a' Szabadság szeptember 23-án beszámol: „A világhírű Ganz-gyár a párkányiak­nak is bevezette a villamvilágitást. Az első világítást két óráig tartó pokoli sötétség­gel kezdte meg a vállalat, a mit úgy kell érteni, hogy a villám kialudt és bemutató­nak két órán át se a villamvilágitás nem látta a párkányiakat, se a párkányiak a vil- lamfényt." Biztató kezdet... • Gál Kata • RAINER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom